Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-27 / 148. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI LAPJA BACS - KISKUN XVIII. ÉVFOLYAM, 148. SZÁM Ara 60 fillér 1963. JÚNIUS 27, CSÜTÖRTÖK II gyermek- és ifjúságvédelem o megyei tanács ülésének napirendjén Szerdán a megyei tanács ülést tartott, amelyen részt vett Molnár István, a Művelődésügyi Minisztérium Gyermek- és Ifjúságvédelmi Osztályának vezetője is. A tanácsülés elnökségében helyet foglalt dr. Molnár Frigyes, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, Glied Károly, az MSZMP megyei bizottságának titkára, dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb elnöke, Madarász László, Tompa Béla, Buda Gábor, a megyei tanács vb elnökhelyettesei, dr. Cseh László, a megyei tanács vb titkára és dr. Bodóczky László, a megyei bíróság elnöke. Az ülést dr. Varga Jenő nyitotta meg, majd javaslatot tett az ülést levezető elnök személyére. A tanácstagok egyhangúlag Nagy Sándort, a művelődési állandó bizottság elnökét választották meg a tanácsülés levezető elnökévé, aki ezután javaslatot tett a tanácskozás napirendjére. A tanácstagok egy perces néma felállással emlékeztek meg a nemrégiben gépkocsi-baleset következtében elhunyt Retezár Antal megyei tanácstagról. Ezután Madarász László, a megyei tanács vb elnökhelyettese emelkedett szólásra, s számolt be a gyermek- és ifjúságvédelem kérdéseiről. A gyermek- és ifjúságvédelem helyzete most kerül először a tanácsülés plénuma elé, tehát szükséges, hogy ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozzunk — mondotta beszámolója elején Madarász elvtárs. A gyermek- és ifjúságvédelem vizsgálatát a családnál keil kezdeni. A gyermek a családban ismerkedik meg a társadalommal, szülei által szerez tudomást a világról, itt tanulja meg legelőször mi a munka, a felelősség, a szeretet, a közösség. A szocializmusban a család olyan közösség, amely alkalmassá teszi a gyermeket az intézményes szocialista nevelés befogadására. A szocialista család új típusú család. A férfi és nő egyenjogúságán, a köztük levő legemberibb kapcsolatokon, közös termelési, társadalmi, kulturális és eszmei közösségen alapul. Ez fejeződik ki alkotmányunkban is, amely messzemenően biztosítja a család védelmét, kimondja a gyermekek egészséges, szocialista fejlődése érdekvédelmének biztosítását. A gyermek- és ifjúságvédelem tehát elválaszthatatlan a családvédelemtől. Minthogy pedig a kettő egységben jelentkezik. ily módon az egész társa dalom ügyévé vált, s valamennyi állami, társadalmi szerv tevékenységének szerves részéi alkotja. Az okokat, amelyek megzavarhatják a család fontos szerepének maradéktalan betöltését, objektív és szubjektív jellegűekre oszthatjuk. Objektív okok: a szülők nagymértékű elfoglaltsága. súlyos, tartós betegsége, munkaképtelensége, elhalálozása. Egy sor olyan tényezőt, amelyek a múltban nagyon gyakran szerepeltek — a szülők foglalkozása, a gyermek származása, a vagyoni helyzet stb. — ma már nem kell felsorolni. Néhány évvel ezelőtt például súlyos problémát jelentett- megyénkben a kiscselédkérdés. Különösen szűkös anyagi helyzetben élő családok ide genekhez adták ki gyermekeiket, akik függetlenül attól, hogy iskolás korúak-e, cselédsorban tartották őket. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével ennek a problémának társadalmi gyökere megszűnt, s ma már kiscseléd-kérdés nincs. A szubjektív okok közé soroljuk a szülök helytelen világnézetét, az abból fakadó nevelési módszereket, az önzést, a felelőtlenséget, iszákosságot, durvaságot, a házassági kötelék felbomlását. Fejlődő társadalmi viszonyaink közepette a családi élet hagyományos értelmezése megváltozott, a szocialista értelmezés pedig még nem vált általánossá. Az objektív okok ellensúlyozására egész sor lehetőség szolgál, míg a szubjektív okoknak még a felderítése is nagy nehézségekbe ütközik. Államunk jelentős családvédelmi intézkedéseket tett a terhességi tanácsadástól, a szülési szabadságtól, az anya- és csecsemővédelem rendszerétől kezdve, egészen az állami gondozásba vételig, illetve az intézeti elhelyezésig. Sokan azonban csak ebben látják a gyermekvédelem szerepét és feladatait. Pedig ez a dolognak csak az egyik oldala. A szubjektív okok sokáig rejtve maradnak, ezért jóval több gondot is okoznak. A helyenként megnyilvánuló szülői felelőtlenség, a gyermek- és ifjúságvédelem egyik nagy ■problémáját okozza. Sok szülő nem érti meg, hogy gyermeke neveléséért felelősséggel tartozik. Ma a gyermekvédelem legsúlyosabb kérdését nem az árvák, hanem az egyes családok környezetében veszélyeztetett gyermekek jelentik. Néhány példa igazolja ezt a megállapítást. A fiatalkorúak bűnözéséről összeállított statisztika adatai szerint a legmagasabb arányban — 27,7 százalékban — az okok közt a rossz családi környezet szerepel. J. J. budapesti lakos levélben kérte a megyei gyámügyi hatóságot, hogy fiát ne engedjék hozzá látogatóba, mert jelenlegi élettársa nem kedveli a gyermeket. A nagyapa _ sern tűrte maga mellett a kisfiút. A gyermek pénzt lopott, s Budapestre szökött az apjához. Az apa a rendőrséggel visszavitette őt az anyjához, aki megint csak vissza akarta juttatni az apához. Végül állami gondozásba került. V. J.-né csalással és lopással foglalkozik. Kiskorú gyermekei közül az idősebbeket is bevonta üzelmeibe, s a bűnözés útjára vitte őket. Sorolhatnánk még ehhez hasonló példákat. Felmerül a kérdés: vajon törvényszerű-e, hogy a társadalom csak akkor mozdul i meg, amikor már a gyermeket ki kell emelni a családi környezetből? Úgy vélem, megvannak azok a társadalmi erők. amelyek képesek — az esetek többségében — még idejében gátat vetni a lejtőre jutásnak. Teljes joggal mondhatjuk, hogy a nevelés társadalmi ügy. Meg kell keresni a módját, hogy a társadalom megváltoztassa azokat az embereket is, akik képtelenek helyesen nevelni gyermeküket. Ilyen értelemben a gyermek- és ifjúságvédelem magában foglalja mindazokat az értelmi, érzelmi, erkölcsi, világnézeti, nevelési követelményeket, amelyek a fiatalkorúak szocialista emberré válását elősegítik. Olyan légkört kell teremteni, amely néni tűri meg, sőt, egyszerűen lehetetlenné teszi a felelőtlenségnek olyan megnyilvánulásait, amelyek ve szélyeztetik a felnövekvő nemzedék egészséges testi és szellemi fejlődését. A» elmondottakból következik, hogy a gyermek- és ifjúságvédelmi munka legfontosabb eleme a megelőzés. Ezt elsősorban úgy tudjuk biztosítani, ha ipari és mezőgazdasági üzemeinkben, intézményeinknél és iskoláinkban állandóan figyelemmel kísérjük a fiatalok tanulási, művelődési, szórakozási, kereseti és munkalehetőségeinek alakulását. A megelőzés tekintetében az iskoláknál sok a tennivaló. Az osztályfőnöki munka, amely az iskolai nevelés egyik legfontosabb területe, még mindig nem elég tervszerű. Mindez nagyon gondos szervező munkát igényel. Olyan önkéntesen vállalkozó, az ifjúságot szerető, s nyelvén beszélni tudó aktívahálózatot kell kialakítanunk, amely mindezt szorgalmazza, irányítja, vezeti. Madarász elvtárs ezután az ismeretterjesztés, a művelődési otthonok, könyvtárak, filmszínházak, tanyai iskolák gyermek- és ifjúságvédelmi feladatait elemezte, majd a helyi gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságok feladatairól szólt. A legtöbb helyen az albizottságok még mindig az állami gondozásba vételt látják megoldásnak. Ennek legfőbb oka, hogy egyikmásik munkahelyen még sem erkölcsileg, sem anyagilag nem támogatják eléggé az ifjúság szocialista nevelését. Ipari üzemeinkben például nem fordítanak gondot a szocialista ifjúsági brigádok fejlődésére. Hasonló a helyzet a mezőgazdasági üzemekben is. A megyei népi ellenőrző bizottság 30 termelőszövetkezetben folytatott vizsgálatot. Kimutatta, hogy a szövetkezetek nagy része nem gondoskodik megfelelő szociális, kulturális alap képzéséről és felhasználásáról. Általános jelenség, hogy a tsz-ekben a fiatalság nem találja meg azokat a kulturális és szórakozási lehetőségeket, amelyek igényeit kielégíthetné. Gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságainknak jól együtt kellene működni a gyámhatóságokkal, amelyek feladata a 14 éven aluli gyermekek védelme, gondozása. Sajnos, néhány tanácsunknál | nem látják ennek jelentőségét. Hosszú ideig betöltetlenül hagyják a gyámügyi előadói állást, gyakran cserélik a feladatkört ellátó személyeket és sok egyéb munkával bízzák meg őket. . Fokozni kell tevékenységüket a városi és járási művelődési osztályoknak is, hiszen az ő feladatuk az albizottságok, a művelődési intézmények, gyermek- és ifjúságvédelmi munkájának egybehangolása. Az albizottságok az eddiginél szervezettebben és rendszeresebben működjenek, egészítsék ki tagságukat azoknak a társadalmi szervezeteknek megbízottaival, amelyek eddig nem kapcsolódtak be a gyermek- és ifjúságvédelem munkájába. Madarász elvtárs ezután az intézetből kikerült fiatalok elhelyezkedésének lehetőségeiről, az alkoholizmus terjedésének meggátlásáról, a koedukációról, a gyermek-ideggondozók tevékenységéről beszélt, majd a tanácstagok felelősségéről szólt. Ügy gondolom — mondotta — nem szűkíthető le a feladat csupán a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságokra, valamint a művelődésügyi, államigazgatási vagy egészségügyi állandó bizottságokban tevékenykedő tanácstagokra. Nagyon fontos, hogy minden egyes tanácstag választókerületében vegye ki részét a gyermek- és ifjúságvédelmi munkából. Olyan időpontban került sor a gyermek- és ifjúságvédelem kérdéseinek megvitatására, amikor pártunk VIII. kongresszusának szellemében a gazdasági szervező- és a kulturális nevelőmunka kérdései a feladatok homlokterébe kerültek. Madarász elvtárs beszámolóját élénk, igen sokoldalú vita követte, amelynek során felszólalt dr. Matyasovszki Pálné, dr. Gajdócsi István, Mikosovits Pálné, Bolvári János, Meilinger Gy aláné, dr. Bodóczky László, Köpöczi Lajos, Brán András, Borsos György, Major Imre, Benei Sándor, Molnár István. Ezután dr. Bodóczky László, az államigazgatási és jogi állandó bizottság elnöke terjesztette elő beszámolóját a megyei (Folytatás a 2. oldalon.) Ui kombájnok Kék karaván halad a solti betonon: egy csoport a megyénkbe kerülő 120 ú.i B—62-s — Balaton — kombájnból. A Csátaljai Gépállomás 13-at kapott a függesztett szalmakocsival éllátott géptípusból. Képünkön Vörös Imre és Eifried István kombájnvezetők a solti benzinkútnál „itatják” gépeiket. Az üzemanyagfelvétel után irány Csátalja, ahol már nagyon várják a gabona betakarítását megkönnyítő gépóriásokat. (Tóth Sándor felvétele.)
