Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-02 / 127. szám

/

Ismét egész emberré válnak

Látogatás as alkoholelvonó ambulancián

Fészekrakók

Húsz izgatott, de boldog emberpár ül a bajai KISZ- szervezet székházának, egyik szobájában, ök a KISZ családiház-építő akció ötödik csoportjának tagjai. Néhány éves, vagy csak alig párhónapos házasok, de van közöttük olyan is, aki még csak menyasszony vőlegény. Saját lakást szeretnének, szépet, kényelmeset, korszerűt.

S a szobában röpködnek a kérdések, s az illetékesek türelmesen válaszolnak. A fiatalok- figyelmesen hallgatják. Magukban már szervezik a munkát, az élénkebb fantáziával rendelkezők pedig azt a percet is el tudják képzelni, amikor a lakások kulcsait kézhez kapják. Már alig várják, hogy elkezdhessék az építkezést, s teljesíthessék a vállalt 1200 munkaórákat. Fiatalok, boldogok, mindannyian örülnek a fészekrakás izgalmas, szép óráinak.

S milyen jó, milyen örvendetes, hogy ez így van: nem várják azt a bizonyos sült galambot, hanem összefogva, saját erejükkel segítenek államunknak a nehéz lakásproblémák megoldásában.

Fehér Katalin

peron nepe

A Magyar Szocialista Munkáspárt Báes-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja:

a Petőfi Népe Lapkiadd Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató. Szerkesztőség:

Kecskemét: Széchenyi tér 1 szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-10* 25-16. Kiadóhivatal:

Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09.

Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető:

a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél.

Előfizetési dll 1 hónapra 12 forint. Bács-Ktskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85. Index: 25 065.

Elsőnek érkeztek a rendelésre. Ott ülnek egymás mellett az orvosi szoba pamlagán.

A férj gombóccá gyűri a kék svájci sapkát. Hallgat. Az aszszony beszél helyette is.

— Nem lenne nálunk semmi baj, ha nem inna. Szeretjük egymást. Segítsen rajtunk doktor úr. Otthon is ezt láttam, ez keserítette meg a fiatalsápom. Apám is részeges volt. Nem akarok annyit szenvedni, amennyit szegény anyám szenvedett.

Az asszonyka hangja megremeg. Sírással küszködik. A férfi még mélyebbre hajtja a fejét.

Injekció és egy pohár

bor

Míg dr. Sándor László, a kecskeméti alkoholelvonó ambulancia vezetője előkészíti a kint várakozók részére az injekciókat, van időnk néhány szót váltani.

— Hogyan folyik a kezelés?

— Az új betegek először átesnek a kötelező vizsgálaton: röntgen, EKG, májfunkció. Aztán négy héten keresztül heti három alkalommal injekciós kezelést kapnak. A kezelési időszakot követő néhány hónapig gyógyszert szednek, hogy elkerüljék a visszaesést.

Az asszisztensnő kiszól az ajtón. A páciensek már tudják a dolgukat, felsorakoznak az injekcióhoz. Sándor elvtársnak mindegyikhez van néhány szava: Tud-e már aludni? Javul az étvágya? Mikor ivott utoljára?

A válaszokból kiderül, hogy a kezelésnek máris mutatkoznak az eredményei. Elmúlt a kellemetlen fejfájás, idegesség, gyengeség, lassan visszatér a munkakedv. Az alkoholnak még a szagától is irtóznak. Ez különben rá van írva az arcukra is, amikor kezükbe veszik a boros poharat és indulnak a szomszéd szobába.

— Ne menjünk utánuk még, várjuk meg, míg jelentkezik az injekció hatása — ajánlja Sándor elvtárs.

Miről beszélnek a kartonok ?

Gyorsam végigfutok néhány kartont, melyen a betegek adatait és a gyógyulás folyamatát rögzítik.

Traktorvezető, két gyerek apja. Havi keresetéből 300—100 forintot költött italra. Előfordult olyan is, hogy a munkába italosán ment. Ebben a szakmában ez különösen veszélyes. Belátta, hogy így nem mehet tovább, önként jelentkezett kezelésre. Most már nyugodtan ül gépére.

A ZIM-ben dolgozó segédmunkás április elején fejezte be a kúrát. De azóta is eljár ellenőrzésre. Kezelőorvosa szerint már a megjelenése is más. Eltűntek szeme alól a karikák, többet ad magára, mindig tiszta, rendesen öltözött.

Vannak olyanok is, akiket családjuk vagy munkahelyük bejelentése alapján a tanács javasolt kényszerelvonó kezelésre. Ezek nehezebben látják be, hogy a gyógyulás elsősorban saját érdekük, hiszen néhány hónap után egészségesen térhetnek vissza a társadalomba.

Fiatalember, és már számtalanszor került a rendőrségre garázdaság miatt. Ha iszik, nem lehet bírni vele. Kötekedik, botrányt okoz. Már megkapta az idézést, rövidesen ő is ott ül majd a váróterem padján a többi között.

Egy idősebb asszonyt a munkahelyén levő nőbizottság javaslata alapján kezelnek. Lányai felváltva kísérik el a rendelésekre, nehogy az italboltban kössön ki.

Feltételes reflex

Átmegyünk a „kondicionáló” szobába, ami úgy fest, mint egy tengeri betegekkel zsúfolt hajókabin. A fehérköpenyes asszisztensnő a kapitány. ízlelgessük, kóstolgassuk! — hangzik sűrűn a felszólítás. És a poharakban levő bor itt már ellenség. Az injekció hat. Kellemetlen érzést kelt minden korty.

A régészek és történészek kutatásaiból kitűnt, hogy hazánk érclelőhelyein már a X. és XI. században is foglalkoztak vasolvasztással, eddig azonban hiányoztak a tárgyi leletek. A Történeti Múzeum munkatársai a közelmúltban Vasvárott megtalálták az első tárgyi bizonysá— Így alakítjuk ki a feltételes reflexet — magyarázza Sándor elvtárs. — Bizony, nem kellemes. De minél erősebb az undor, annál biztosabb a gyógyulás.

— Az egyik beteg a napokban tartotta névnapját. Kitöltötte vendégeinek a bort és már ment is az udvarra, mert a szagától felkavarodott a gyomra.

4 környezet felelőssége

A gyógyító eljárásnak csak akkor- van sikere, ha a beteget hozzátartozói, munkatársai is segítik a gyógyuláshoz vezető úton. Különösen a kezelés utáni néhány hónapban kell a jóindulatú figyelmeztető szó, hiszen gyakori a visszaesés is.

Jóvátehetetlen hibát vét, aki kezelés alatt álló, vagy gyógyult munkatársát ugratja, gúnyolja. Megértésre és szeretetre van szükség azok iránt, akik megszabadulva az alkohol rabságából, igyekeznek visszatérni családjukhoz, munkájukhoz.

Békés Dezső

got: egy ősi vaskohót, amelyről megállapították, hogy a X. században használták. A kutatók most országszerte tovább folytatják vizsgálódásaikat; elsősorban Rudabánya, Sopron és Inota környékén számítanak a hasonló korból származó leletekre. (MTI)

Horgászok a Dunán

(Tóth Sándor felvétele)

Megtalálták hazánk első X. századbeli vaskohóiát

AZT MÁR lehetetlen volna eldönteni, ki volt az első ember, aki elhatározta, hogy törpepapagájjal díszíti otthonát, de biztos vagyok benne: nem tudta, milyen folyamatot indít el azzal, hogy a színes kismadarat megfosztotta szabadságától, s az keservében ott fütyörészett az ágya fölött. Azóta hallatlanul megszaporodott a madártartók száma, akiknek szilárd meggyőződésük, hogy megtanítják a Pityukat beszélni.

A múltkor a piacon egy jókedvű, viccelődő csoportosulás vonta magára a figyelmemet• Egy nagy fa körül vagy hatvan ember állott és nevetett. A fán a papagáj tulajdonosa mászott, fölötte pedig ott forgatta pici, formás fejét a törpemadár, láthatóan élvezte a helyzetet, s ha a kétségbeesett ember már majdnem elérte, könynyedén feljebb szállt egy ággal, A fa alatt hahotázó emberek javaslatokat kiabáltak fel az elszánt madárfogónak:

— Szórjon egy kis sót a farkára!

— Eütpüláön aefct.

— Tartsa fölé a mutatóujját, hogy rászálljon.

— Üsse le a sapkájával!

A taipepapa&

— Hagyja a fenébe azt a festett verebet.

DE AZ ILLETŐ nem hagyta. Fogcsikorgatva mászott feljebb, feljebb, s egy macska ügyességével igyekezett hatalmába keríteni a szökésben levő értékes jószágot, aki fittyet hányva gazdája fáradtságára, el akart illanni a megszerzett műveltség birtokában. Barátunknak a száját — ahogy lentről megfigyelhettem — heves mozgásba hozta a sírás ingere, s korábban tekintélyt kölcsönző ádámcsutkája most minden erőfeszítés ellenére ugrálni kezdett az íng- Bttak és gg áU között.

Én már őszintén sajnáltam ezt a tornázó embert és dühös voltam arra a nyamvadt kis madárra, amelyik könnyedén ugrált ágról ágra, s valósággal játszott a már zokogó vadásszal. A tömeg kezdte átérezni a helyzet drámai hangulatát, s némán szemlélte a fölötte egyre izgalmasabbá váló hajszát. Még egy mozdulat és megfogja — vélte mindenki. Abban a percben azonban vidám csicsergéssel emelkedett magasba a verébnyi jószág, s egyre távolodva eltűnt a szemünk elől.

AZ ÉRTÉKEIBEN megfogyatkozott famászó zokogva ereszkedett lefelé, őszintén sajnáltuk- A tömegből itt-ott szipogó hangokat lehetett hallani. Letörve és reményvesztetten ért földet a madár által porig alázott férfiú, s nagy, bánatos szemét ránk emelve, csalódottan jegyezte meg:

— Pedig nagyon értelmes lény volt, tudta a Rákóczi indulót...

. Gál Sándor

3. A kincses város

FOLYTON rámszólt a kedves* idős, tanár néni külsejű idegenvezetőnk:

— Tessék sietni! Szeretnék mindent bemutatni.

S én állandóan csak elcsellengtem, elbámészkodtam, mint a kisgyerek a meseboltban. De rohanni kellett, mert egy szűk délelőtt néhány órácskájába hogyan is lehetett volna belesűríteni a rengeteg látnivalót.

Bevallom,nem a régiségek érdekeltek, hanem az, hogy a prágaiak hogyan élnek, hogyan viselkednek ebben az évszázadok viharaitól, dúlásaitól a mi fővárosunknál jobban megkímélt és történelmi emlékektől hemzsegő, valóban kincsekkel teli városukban.

A VÁRBAN, a híres Hradzsinban, ahol a sok tomyú Szent Vitus székesegyház és a több mint ezer évig épülő Szent György Katedrális köti le a látogatók figyelmét, én az egyszerű bejáratú emeletes épület előtt ácsorogtam kis ideig, ahol ezt a feliratot olvashattam:

„Kancellár presidents republiky”

A köztársasági elnök hivatalának ajtaja volt ez. Csak távolabb, az udvari kapunál láttam egy feszes őrt. Csendes, békés, otthonos volt itt a levegő. A ház felett lobogó lengett magasba felhúzva, jelezve: itthon van az elnök. Ez is hagyomány.'

Csakúgy, mint az, hogy a szocialista köztársaságot is ott kiáltották ki az egyik templomi díszes oldalsó teremben, ahol hajdan a királyok ültek törvényt alattvalóik felett. Körben egykori uralkodók képei néznek le a kíváncsi látogatóra, de senkit sem zavarnak, megfér? együtt a történelmi régi világ* s az élő, a mai Prága;

MEGCSODÁLTUK a Loretta templom bűbájos harangjátékét* figyeltük az Ővárosháza 1490- ben készített óráját, amelynek gépszerkezete, mozgó szobrocskái méltán megérdemlik Hanus mester, az alkotó ügyességének dicséretét. Láttuk és megrendül«: ten betűzgettük a zsinagóga falán a 77 729 elhurcolt nevét* akik a német fasizmus áldozatai lettek. Távoli és közeli idők igaz történetei, drámái keltek életre előttünk: Húsz János és Kepler is itt élt, s a magyar vonatkozású emlékek is gyakoriak. István király élete egy templomi üvegfestményen, magyar nyelvű kódexek, könyvek a nemzeti biblioteca mennyezetig rakott polcain. Szemünkbe tűnik az óriási várfalak 1475- ben épült erődje, a híres Lőportorony, a Moldva folyón átívelő kéttornyú Károly-hid — még 1357-ben építette IV. Károly___

A NÉGY kecskeméti kislány szorgalmasan jegyzi a látnivalókat, e én a jegyezgetőket figyelem, s talán meg is sértem ..közömbösségemmel” lelkes kalauzunkat. Pedig a „kincses város” ezernyi látnivalóját, összbenyomását én is „jegyzem” és raktározom — önmagámban T. P.

(Folytatjuk.)