Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-21 / 143. szám

1963. június 21, péntek S. oldal Délután a felvásárló telepen II társadalmi tulajdon védelme Itt a nyár Június 21, a hivatalos nyár­kezdet. Igaz, tegnap még komor volt az égbolt, nem fogyott a fagylalt és elnéptelenedtek a fürdőhelyek, de a nyár nem hagyja magát! A nap hívójelére majd üdülők lepik el a Duna és Tisza mentét, a Szelidi tavat és az emberek — mint ez a lány is — boldog-vidáman für­­dőznek vízben és napsugárban. A SZÉP nyári napokon so­kan igyekeznek autón, motoron a szabadba. A forgalom ilyen­kor igen nagy országutakon és a városok—falvak belső útvo­nalain. A suhanó autók, elro­bogó motorkerékpárok fényesen csillogó külseje — no, meg a rendszáma is — azt mutatja, hogy tulajdonosaik nemrég ju­tottak birtokába. Sok év telt el takarékoskodással, nemegyszer lemondással, míg a jármű új­donsült gazdájának birtokába került. Érték a jármű, ám még na­gyobb érték az autó, vagy mo­torkerékpár utasainak élete és azoké, akik az utak forgatagá­ban a járművezetőkre bízták életük biztonságát. A közúti balesetek száma azonban azt mutatja, hogy a gépjárműveze­tők sokszor könnyelműen bán­nak az emberélettel, s a nehe­zen megszerzett értékekkel, a személygépkocsikkal, a motorke­rékpárokkal. Megyénkben az év első negyedében 64 közlekedési baleset történt, közülük öt ha­lálos kimenetelű volt. Hosszabb lenne felsorolni azokat az ese­teket, amikor súlyos műtét árán mentették meg a szerencsétle­nül jártak életét. A BALESETEK okainak vizs­gálata során a legtöbb esetben kiderül, hogy a bajt az emberek felelőtlensége okozta — a köz­lekedési szabályok ismeretének hiánya, vagy alkalmazásának elmulasztása, s jó néhány eset­ben a gépjármű kezelésének nem elég alapos ismerete. A KPM Autóközlekedési Tan-Egyre-másra gördülnek a MÉK kiskőrösi járási kirendelt­ségének udvarára a mélypiros csillogásé — valóban „édes” — teherrel megrakott gumis ko­csik. Körülöttük megélénkül a színtér, raktári munkások nyúl­nak a ládák után, amelyeknek világos színű lécpántjai a gyü­mölcsfák friss ajándékát, a meggyet őrzik. Az iroda előtt a „vezérkar” tart megbeszélést: a MÉK-központ néhány dolgozója, s a kirendeltség vezetője, Kiss Tibor. Jó a termés — Elégedettek lehetünk a meggyterméssel — mondja. — Idén olyan jól volt „időzítve” az érés, hogy a ránk követke­ző két hétben mintegy 180 va­gon felhozatala várható. Ebből egy híján 100 vagonnyi pipacs­meggyet Belgiumba exportá­lunk. Azok a termelők, akikkel szerződést kötöttünk, 5,60 fo­rintot kapnak kilogrammonként. A már ugyancsak „műsoron le­vő” üvegmeggy egy része is exportra megy, a többit kon­zervgyáraink dolgozzák fel. Az átvételt és a vagonba ra­kást vasárnap kezdték el. Az első napi két vagon meggynek az idény harmadik napján már intézetének megyei vezetőjétől, Bódis Istvántól — mint az egyik legilletékesebb közleke­dési szakembertől —kérdésünk­re azt a választ kaptuk, hogy a közlekedési balesetek megelőzé­sének megoldása elsősorban az alapos szakmai kiképzésben, műszaki továbbképzésben van, s nem utolsósorban a lassan féléves új KRESZ elsajátítását senki ne vegye könnyelműen. Kecskeméten negyedévenként a megyéből mintegy 3200 gép­­járművezető vizsgázik az Autó­­közlekedési Tanintézet iskolájá­ban. Ugyanakkor továbbképző tanfolyamokon rendszeresen — mintegy 100 gépjárművezető gazdagítja műszaki ismereteit. Valamennyien részt vesznek az új KRESZ elsajátításában is. A tanulási lehetőségek tehát állan­dóan adva vannak, hiszen az iskola tanfolyamai folyamato­sak. MINDENKI örül annak, hogy jobban élünk, egyre nagyobb a forgalom utcáinkon, állandóan gyarapszik a motorkerékpárok és magánszemélygépkocsik szá­ma. A teljes örömhöz azonban az szükséges, hogy a járművek számának növekedésével járó megnagyobbodott forgalomban vigyázzunk a saját és ember­társaink testi épségére, s a nagy értéket képviselő járművekre is. Ehhez gépjárművezetőnek és gyalogosnak egyaránt hozzá kell járulniok. A gépjárművezetők nagyobb felelősségérzettel és szaktudással, a gyalogosok pe­dig több óvatossággal vegyenek részt a közlekedésben. csaknem a négyszeresét indítot­ták útnak. — Munkánkat megkönnyíti, hogy a keceli és soltvadkerti te­lepeink tőlünk függetlenül, a vám- és növényvédelmi ellen­­lenőrzés után nyomban indítják a TEM-vonatot. A nemzetközi vasúti szerződés értelmében ezek a Budapesten összeállított sze­relvények 120 kilométer átlag­­sebességgel viszik az árut köz­vetlenül a külföldi fogadóállo­másra. A gyümölcs minőségéről ked­vezően nyilatkozik a kirendelt­ségvezető. A járásban példásan szervezett növényvédelemnek köszönhetően, jóval kevesebb a fertőzött gyümölcs, mint az el­múlt években. Példásan felkészültek — A göngyöleget illetően elő­reláthatólag nem lesz fennaka­dás — folytatja Kiss Tibor. — Belföldi ládából 230 ezer, ex­portgöngyölegből pedig 189 ezer áll rendelkezésünkre. Sőt, már a közelgő barackszezon idejére is gondolunk: e célra eddig 120 ezer ládánk van. Az exportvagonokhoz szüksé­ges 22 vagon jeget már meg­rendeltük, és kellő mennyiségű szárazjégről is gondoskodtunk. A kirendeltség előrelátó dol­gozói minden eszközt megra­gadtak, hogy a meglehetősen nagy erőpróbát jelentő gyü­mölcsidény lebonyolítása zök­kenőmentes legyen. A községi hangosbemondón keresztül is szorgalmazták a szakszerű sze­dést, ismertették a csomagolás helyes módszereit. Hiszen nem közömbös, hogy milyen érett­ségi fokon kerül leszedésre a gyümölcs. 4mi metroltlásra vár — Ekkora apparátusnál, per­sze, adódnak nehézségek is. Egy gépkocsink tönkrement, a tá­voli konzervgyárakból pedig sokszor csalc nagy késéssel ér­keznek vissza a járművek Ez fennakadást okoz a szállításban, de igyekszünk ezt jobb szer­vezéssel kiküszöbölni. Nagyobb problémánk, hogy mindössze egy telefonkészülé­künk van. Nehéz így a telepek­kel a kapcsolatot tartani. Az árakat nem mindig tudjuk ve­lük időben közölni, s ez a másnapi felvásárlásban zavart okozhat. Romló áruról lévén szó, az esetleges késedelmes diszpozíció is súlyos „forintki­­eséssel” járhat. A telefonna) kap csolatosan nagyon várj ,k a posta sürgős intézkedését. Mintegy végszóra, felcseng az egyetlen telefon: Akasztó, majd Császártöltés jelentkezik Faj­ták, _ árak, szakmai fogalmak neve kavarog a kagylóban. Kinn a raktárban sokasodik az égj - másra halmozott áru garmadá­ja. Az épület elé most ail mél­­toágteljesen, súlyos rakomá­nyával egy teherautó. A z MSZMP VIII. kongresz­" szusán tett megállapítá­sok fő tétele, hogy hazánkban befejeztük a szocialista társa­dalom alapjainak lerakását. A közelmúlt években a mezőgaz­daság szocialista átszervezésé­nek befejezése az egész nép­gazdaságban osztatlanul uralko­dóvá tette a szocialista terme­lési viszonyokat. Tehát a ter­melési eszközök társadalmi tu­lajdonként csaknem kizárólag az állam, a közületek, vagy a szövetkezetek birtokában van­nak. Ez biztosítja az egész nép­gazdaság tervszerű, arányos fej­lődését, ennek alapján valósul meg a szocialista elosztásnak az az elve, hogy a dolgozók munkájuk szerint, egyre nö­vekvő • mértékben részesülnek a termelt javakból. Követke­zésképpen: a társadalmi tulaj­don sérthetetlenségéhez fűződő érdek kiemelkedő fontosságú, és a társadalmi tulajdon vé­delme, gyarapítása a szocializ­mus teljes felépítésének fontos feltétele. A társadalmi tulajdon védel­me nem elsősorban a bűnül­döző szervek feladata. A szo­cializmus építésének mostani szakaszában még jelentős erő­vel hatnak a múltbeli szoká­sok, káros ideológiai befolyá­sok, a kapitalizmusból vissza­maradt erkölcsi nézetek. Ezek leküzdése mindenekelőtt a politikai nevelőmunka felada­ta. Ezzel egy időben nagy fi­gyelmet kell fordítani a társa­dalmi tulajdont sértő cselek­mények megelőzésére, a lehető­séget adó okok felfedésére és megszüntetésére. Mindezeken túl a társadalmi tulajdon vé­delmében ma még nélkülözhe­tetlen az adminisztratív fel­lépés, a szocialista tulajdon el­len támadók büntetőjogi fele­lősségre vonása. Az elmúlt évek tapasztala­tait összegezve megállapíthat­juk, hogy megyénkben is a szocialista tulajdon védelme mindinkább társadalmi üggyé lett. A dolgozók szívügyüknek tekintik a közös vagyon meg­óvását, és mind nagyobb szám­ban leplezik le a kártevőket. Ezért a társadalmi tulajdon vé­delme megyénkben a népgazda­ság valamennyi ágában tovább javult. A társadalmi tulajdon védel­me az iparban a legszervezet­tebb, annál is inkább, mert a feltételek itt a legkedvezőbbek. Az anyagtárolás, a bizonylati fegyelem, a belső és a felügye­leti szervek ellenőrzése több­nyire jól kiforrott módszereket alakított ki. De számolni kell azzal is, hogy az újonnan lé­tesülő vállalatok, telepek be­indulásával járó átmeneti ne­hézségek helyenként lazaságo­kat szülnek, s ráadásul ezeknél a vállalatoknál a belső és az irányító szervek ellenőrzése sem alakult még ki. Jelentős károk keletkeznek esetenként a beruházások késedelmes telje­sítéséből, a „nem kifizetődő” szerződések teljesítésének el­maradásából. Egyenletesen javul a tár­“ sadalmi tulajdon védel­me mind az állami, mind a földművesszövetkezeti kereske­delemben. Rendszeresebb és jobban szervezett az ellenőrzés, a leltárhiányok összege évről évre csökken. De azért még mindig nem ritka a bizonylati fegyelem, az áruátvétel, a pénz­kezelés szabályainak megsérté­se. A földművesszövetkezeti ke­reskedelemben még sok a hiba a választott szervek ellenőrző tevékenységében. Egyes boltok vezetői, alkalmazottai nem ri­adnak vissza a súly- és mér­tékcsonkítástól, az árdrágítás­tól, amivel elsősorban a vásár­lókat károsítják meg, de lehe­tőséget teremt ez a társadalmi tulajdont sértő visszaélésekre is. A felügyeleti szerveknek az ilyen káros tevékenység ette* nagyobb eréllyel kell fellép­niük. Megyénk jellegéből faka­dóan nagy gondot jelent a társadalmi tulajdon védelme a mezőgazdaságbán. Az állami gazdaságokban, gépállomáso­kon, erdőgazdaságokban a tár­sadalmi tulajdon védelme to­vább javult. Hatékony intéz­kedések történtek a fekete be­ruházások és az anyagnyilván­tartások pontatlanságában je­lentkező korábbi hibák meg­szüntetésére. A termelőszövetkezetekben — főleg az átszervezés éveiben az új és a nagymértékben megnö­vekedett tsz-ekben — a tár­sadalmi tulajdon megszilárdí­tása komoly erőfeszítéseket kö­vetelt és különösen a gyengén gazdálkodó szövetkezetekben ma is nagy munkát igényel. Az át­szervezés utáni kezdeti időszak­ban a termelőszövetkezetek ve­zetői és gazdái általában a legelemibb jogszabályokkal sem voltak tisztában és erős volt még a kistulajdonosi szem­lélet. Egyeseknek a munkából való távolmaradása, a beviteli kötelezettség elhanyagolása, a jogtalan földhasználat, a szerző­déses kötelezettség nem telje­sítése, a törvény szerinti jogos igények érvényesítésének elmu­lasztása a megye több szövet­kezeténél jelentős gondokat oko­zott. A termelőszövetkezetek meg­szilárdításának alapvető kér­dése lett a közös vagyon vé­delme, gyarapítása. A párt, ál­lami szervek, a szövetkezeti ve­zetők és a szövetkezeti _ tagság közös erőfeszítéseinek jótékony hatása ma már felmérhető. A szövetkezeti gazdák többsége igényli és követeli a társadal­mi tulajdon ellen vétők felelős­ségre vonását. A jelentős fej­lődés ellenére azonban még sok a hiányosság. A vagyontár­gyak őrzése, tárolása, szállítása, a bizonylati elv és fegyelem sok szövetkezetben még mindig nem kielégítő. Az ellenőrző bi­zottságok többsége sem tölti be maradéktalanul hivatását. 1962-ben a nagybaracskai Új Tavasz Tsz-ben 156 ezer fo­rint, a közelmúltban pedig az apostagi Duna Tsz-ben 135 ezer forint összegű kárt lehetett volna megelőzni egészen cse­kély, szinte pár forintos tűz­védelmi beruházással. A társadalmi tulajdon védel­me állandóan javuló képet mu­tat Több év adatai bizonyít­ják, hogy a társadalmi tulaj­don sérelmére elkövetett bűn­­cselekmények száma fokozato­san csökken. (Az 1962-ben ke­letkezett kár mintegy 40 szá­zaléka volt az 1953. evben oko­zott kórnak.) A társadalmi tu­lajdont sértő bűncselekmények zöme viszonylag csekély kar­okozással jár. Az elkövetők je­lentős része pedig alkalmilag megtévedt ember. A társadalmi tulajdon vé­delmével kapcsolatos helyzet általános javulása azonban nem jelentheti azt, hogy a bűnüldö­ző (rendőri, ügyészi, bírói) szer­vek munkájával szemben tá­masztott követelmények vala­mivel is csökkentek volna. A rendőri, ügyészi és bírói szer­vek a jogpolitikai elveknek megfelelően biztosítsák a tár­sadalmi tulajdon sérelmére el­követett minden bűntett felde­rítését és minden elkövető fe­lelősségre vonását — a törvé­nyes eszközökkel, a törvényeink szerint. A társadalmi tulajdon ” megszilárdítása, a közös vagyon megvédése a vállalat, a szövetkezeti' a megye és az ország gazdasági erejének fo­kozását jelenti. Ez is segít ab­ban, hogy biztosítsuk a dolgo­zók életszínvonala további eme­lésének, növekvő anyagi és kul­turális szükséglete kielégítésé­nek feltételeit. Ezérí nemcsas kötelessége, hanem személyei érdeke is minden ál'iumpolgar­­nak a nép vagyonának, a tár­sadalmi tulajdonnak védelme. Dt, Horváth István J. T. Bátyád Kilenc évvel ezelőtt, kislány korában került a Kiskunhalasi Ba­romfifeldolgozó Válla­lathoz Lajtai Benőné, a Zrínyi-brigád vezető­je, akinek vezetésével a 15 tagú kollektíva megnyerte a brigádok közti versenyt, ugyan­akkor megszerezték a szocialista címet is. A gyárban nem könnyű őket megtalál­ni. Egy részük a dara­­bolóban serénykedik, a fiatalok a kopasztóban tanulják a mestersé­get, de találunk közü­lük a tojáslámpázó­­ban is. Felajánlásuknak meg­felelően a fiatalok most tanulják a csir­­kekopasztást. Tanító­­mesterük Csányi Ist­vánná ezt mondja: Nemrég dolgoznak ön­állóan, már elérik a 100 százalékot, ami igen szép eredmény, ha figyelembe vesszük a rövid tanulóidőt és azt, hogy számukra új ez a munkaterület. Olyan a brigád, mint egy megértő csa­lád. Ahol tudnak, segí­tenek. Molnár József­­né újszülött gyermekét a névadó ünnepségen elhalmozták ajándé­kokkal. Földvári La­­josné is érezte a bri­gád melegszívű tagjai­nak gondoskodását, míg a kórházban volt. Az asszonyok, lányok felváltva végezték a házi munkát, a vásár­lást. Ezenkívül elláto­gattak a városi szociá­lis otthonba, ahol ajándékkal kedvesked­tek a ház lakóinak. Számíthat rájuk az üzemi pártszervezet vezetősége is. Segíte­nek a pártkiadványok terjesztésében. Egy év alatt 584 óra társadal­mi munkát végeztek. Tevékenyen részt vesznek a kulturális életben is. A színjátszó csoport erősségeként említik Tóth Máriát. Körösi Etát és Körösi Erzsit. Brigádnaplójukból ki­derül, hogy kéthavon­­ként sajtó- és könyv­­ankétot tartanak, mindannyian könyvtá­ri tagok, tizenhárom­szor voltak közösen moziban. V. K. Gépjárművezetők — nagyobb szaktudást Több óvatosságot - gyalogosok

Next

/
Oldalképek
Tartalom