Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-20 / 142. szám
1963. Június 20, csütörtök 5. oldal A pályaválasztásról Az olvasómozgalom ünnepe Soltvadkerten A községi könyvbarátbizottság és a könyvtár a József Attila olvasómozgalom jelvényosztó ünnepségét jól sikerült író—olvasó találkozóval egybekötve rendezte meg vasárnap Soltvadkerten. A tűzoltók kultúrterme zsúfolásig megtelt erre az alkalomra. Nagy figyelemmel hallgatták a jelenlevők Tímár Máté József Attila-dijas írót és Kiss Dezső költőt, majd számos kérdést tettek fel az irodalmi alkotás születéséről és az irodalom mai helyzetéről. Eljöttek az ünnepre a község vezetői is. A megnyitót Havasi Gyula, a községi tanács vb titkára mondotta. A találkozó kedves színfoltja volt, amikor Csáki Mihály tizenkilences veterán, a Hazafias Népfront községi bizottságának alelnöke üdvözölte az olvasómozgalom helybeli résztvevőit, fiatalokat, idősebbeket, tsz-dőlgozókat és értelmiségieket, majd Tímár Mátéhoz fordult, s felkérte, hogy személyesen adja át az olvasók 18 soltvadkerti legjobbjának a mozgalom aranyjelvényét. Az ünnepség Bokros Lajosnak, a községi pártvezetöség titkárának zárszavával ért véget. 200 OOO diák a nézőtéren A tanulóifjúság neveléséhez nagy segítséget nyújtanak a filmek. Ezért is határozta el a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat, hogy hasznos újítással próbálja a fiatalok érdeklődését a különféle filmek iránt felkelteni. Tavaly szeptemberben szocialista szerződést kötöttek megyénk 90 iskolájával. A szerződés nemes versengésre hívta fel az iskolák tanulóit és értékes jutalmat tűzött ki azon iskolák számára, ahol legtöbben nézik meg az előírt természetrajzi, földrajzi, tudományos és művészeti témájú kisfilmsorozatokat, ifjúsági filmeket, valamint a mozik műsorán levő — ifjúsági vetítésre is alkalmas — filmeket. A szerződés nyomán az előírt filmeknek 200 000 látogatója akadt me-Cts. Horváth Tibor — Zórád Ernő: A CAPUAI FENEVAD 3. Előzmények: Az időszámításunk előtti 75. esztendőben egy római gálya halad Itália partjai felé. Mnogo, a néger gályarab megöli az egyik hajcsárt. Amikor a hajó horgonyt vet Thuroi kikötőjében, kitör, és a tengerbe veti magát. gyénk közép- és általános iskoláiból. A verseny május 31-én ért véget. Az értékelések alapján a győztesek sorrendje a következő: A városok közül első lett — minden tanuló 13 filmet tekintett meg — és vívó-, asztalitenisz-felszerelést kapott a bajai tanítóképző. Második a Bajai Türr István Közgazdasági Technikum, a harmadik díjat az iskolákban végzett jó szervező munkájáért a kalocsai városi tanács művelődési osztályának ítélték oda. A községi iskolák közül első díjjal — röplabda- és asztalitenisz-felszereléssel — a tiszakécskei 2. sz. általános iskolát jutalmazták, ahol minden tanuló 11 filmet nézett meg. Jutalomban részesült sorrendben: a kunszentmiklósi belterületi általános iskola, a kiskőrösi gimnázium, a bácsalmási általános fiúiskola, a hercegszántói és a hartai általános iskola. A jutalmakat — sportfelszerelések és könyvek — ma adják át a győztes iskolák ifjú filmbarátainak. . A középiskolák az évzáró ünnepélyen veszik át a Bács- Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat ajándékait, az általános iskoláknak pedig postán küldik el. Május óta mind több Pesten és Budán az olyan kirakat, melynek középpontját nem a bolt valamely portékája díszíti, hanem egy-egy tabló. Tabló az érettségizőkről, tabló az általános iskolák végzett tanulóiról. Másutt mérnökök vagy szakmunkássá lett ipari tanulók társas képeiről néznek vidám farkasszemet a holnappal a fiatalok. Legtöbbjük olyan, aki most jutott el a pályaválasztás szép gondjához. Szép gondot írtam az imént, de nem kis gondot. Hiszen közhely volna azt bizonyítanom, milyen jelentősége van a választásnak a fiatalok egész későbbi életére. Mert hivatkoznak a sorskuriózumok gyűjtői olyan példákra, hogy Jack London kezdetben újságárus, aranyásó és osztrigakalóz volt; elmondhatják, hogy Hermann Ottó, a nagy természettudós lakatosnak készült; hogy Edisonnak, az elmúlt száz év legsokoldalúbb föltalálójának semmiféle rendszeres képzésben nem volt része. Az életsorsok túlnyomó többsége viszont azt a tételt igazolja, hogy az emberek — kevés kivétellel — az ifjú korukban jól-rosszul kiválasztott mesterséggel keresik kenyerüket és az válik élethivatásukká is. És erre még a lexikonok által számon tartott „nagy életek” is több példát kínálnak, mint az ellenkezőre. Gondoljuk meg, hogy Raffaelt már gyermekkorában angyali festőnél: nevezték, du Gard már .fián írónak készült, vagy hogy Mozart előbb megismerte a hangszerelés titkait, mint hazája földrajzát. Persze, talán csak minden százmilliomodik pályaválasztó fiatalból válik Mozart- vagy Jack London-szabású nagy egyéniség. Mégis roppant fontosságot kell tulajdonítanunk minden gyermek vagy ifjú pályaválasztó elhatározásának, mivel a megfontolt, okos döntés egyszerre hasznos az egyénre és a társadalomra, a kapkodó, elhamarkodott, könnyelmű pályaválasztás nehéz helyzetbe hozhatja a fiatalt és nincs hasznára a társadalomnak sem. Ez egyébként évezredes igazság. Mégis évezredek teltek el úgy, hogy a társadalom vajmi kevés segítséget adott ahhoz, hogy az életbe kilépő tagjai jól dönthessenek leendő élethivatásukról. Még a mi társadalmi viszonyaink között is csak nemrég, 1961-ben született olyan kormányhatározat, amely elrendelte az ifjúság pályaválasztási felvilágosításának, illetve az ilyen irányú tanácsadásnak a megszervezését. És csak tavaly ősz óta működnek a megyei pályaválasztási tanácsok. Különböző helyi és részintézkedések addig is igyekeztek ezt a problémát megoldani, de ez csak mérsékelt eredményt hozott. — Probléma? — kérdezheti az olvasó —, hiszen nálunk bárki előtt nyitva áll bármilyen pálya, amire csak rátermettsége van. , Ez igaz. De nyilvánvaló igazság az is, hogy a sok tízezer fiatal, aki most nyilvánítja ki vágyát, hogy ez vagy az szeretne lenni ilyen vagy olyan iskolában folytatná szívesen tanulmányait, csak meghatározott számú hely között választhat. ' Nyilvánvaló, hogy valami módon összhangot kell teremteni az egyén vágyai és elképzelései, valamint a társadalom igényei között. Hiszen kinek volna jó, ha például kétszer annyi technikust képeznénk, mint ahányra később szükségünk lesz, vagy — ha — mint régebben — elhanyagolnánk olvan iparágak szakmai utánpótlását, amelyek pedig nem bírják nélkülözni azt. Naponta hallunk olyan megjegyzéseket, melyek a fiatalokat egy-egy divatos „futó” szakmára igyekeznek rábeszélni. Ki előtt titok, hogy az orvosok jövedelme nagyobb, mint a pedagógusoké! Ki ne tudna arról, hogy a vendéglátóipari felszolgálók jobban keresnek, mint a szövők vagy a lakatosok! Pillanatnyilag... Mert ezek már nyílt titkok. És semmiféle biztosíték nincs arra, hogy egyegy ma még kevéssé népszerű szakma nem szorítja-e ki őket a „futó” mesterségek sorából Erre már sok példa volt. Valaha a fodrászszakma a leggyengébben fizetett, s volt idő, amikor a banktisztviselők nagy része többet keresett, mint a kezdő orvosok. Nem azért hivatkozom ezekre, mintha a mi körülményeink között számítani lehetne bizonyos foglalkozási ágak „lecsúszására”, hogy művelői végül nem tudnák megkeresni kenyerüket. Azért említem, mivel csak olyan megfontolásból választani egy mesterséget, mert ez ma viszonylag könnyebb megélhetést biztosít, mint a többi — nem érdemes. Az ember élete nagy részét munkával tölti. Aki olyan munkát végez, amihez se kedve, se tehetsége nem fűzi — az megélhetést találhat a hivatás gyakorlása közben, de a munka örömét nem érezheti soha. De tüstént meg kell itt jegyeznem valamit. A legtöbb ember nem csupán egyetlen hivatás betöltésére alkalmas. Az a legritkább eset, ha valaki például .csak szabó” vagy „csak könyvelő” vagv „csak kertész” 'ehet. Kétségtelen, hogy a legtöbb fiatal lényben érdeklődés és fogékonyság nyilvánul meg egv bizonyos pólya iránt, de ez nem jelenti azt, hogy — ha szükséges — ne lehetne azt az érdeklődést és fogékonyságot egy olyan hivatás felé terelni, amely a korábbihoz hasonló képességeket és érdeklődést követel. Hiszen társadalmunkban, ahol bő félezer szakma várja utánpótlását, olvkor még az is előfordul, hogy ősz embereknek kell szinte újra tanulniok szakmájukat — mint például a tv-sz.erelésre áttért rádiós szakembereknek —. ha lépést akarnak tartani a korral. Mindez a tablóról jutott az eszembe. Meg az is, hogy menynyivel jobb világ felé ballagtak az idei érettségizők, mint amilyen felé annak idején mi ballagtunk, akiket a második világháború lövészárkai vártak és a hátországban is a kapitalista világ farkastörvényei. B. N. E. Különjáratokat indít az IBUSZ a martonvásári Beethovenhangversenyekre Az idé i június 29-én, július 27-én és augusztus 31-én rendezik meg Martonvásáron a szokásos Beethoven-hangversenyékét. A hangversenyekre a> IBUSZ külön autóbuszokat indít. Az IBUSZ-irodákban t hangversenyekre szóló belépőjegyek is megvásárolhatók. SzAZ SEBET OSZT, „ MA a A IS SZÁZ SEBBŐL VÉRZIK, MIR-£... Ot AZOKBAN A DÜH. A KETSESBEESÉS MINTHA M£6F OSZTOTTA VOLNA . „ . JÓZAN ÉSZÉTŐL. , HA JÓZANUL MÉRLEGEL! ESÉLYEIT, MNO&O TALA'N MEC. S£ KÍSÉRLI A SZÖKÉST. * ■Hol a tulajdonosa ? MEGVÁSÁROLOM. De Lentulus Bat/atus capuai üzletembernek EPREN ILYEN » VESZETT FENEVADAKRA « VAN SZÜKSÉGE. f Csak érteni kell \ sSS/tä S HOZZÁ, HOGYAN VALTSA J AZ EMBER ARANYRA ///// MINDEN CSEPP „vérüket! HZn/// ■ (T ' Mihez kezdesz VELE, URAMÉ OLYAN EZ, MINT A VESZETT FENEVAD. LÁTHATTAD, HOGY ÖTEN IS ALIK. . BÍRTUNK EL VELE. A A VÁRATLAN KIÁLTÁS MEGMENT! a FEKETE ÓRIÁS ÉLETET.
