Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-16 / 139. szám
Törvényesség Az emberekkel való foglalkozás, a dolgozókról való gondoskodás egyik fokmérője: a vállalatokon belüli munkaügyi viták száma. Bár az elmúlt évben jelentősen javult^ a törvényesség betartásai gazdasági vezetőink munkajogi intézkedései megalapozottabbak, még bőven vannak kívánnivalók. Amellett, hogy gazdasági vezetőinknek alaposabban kell tanulmányozniok a Munkatörvénykönyv munkaügyi jogszabályait, gondoskodniok kell arról is, hogy azokat a dolgozók is megismerjék. A tanácsi iparban 1962. folyamán a Területi Egyeztető Bizottság a hozzá került ügyek 58,7 százalékában hozott elutasító határozatot. Tehát a dolgozók keresetének — helytadó határozatok aránya 42,3%. Ez is bizonyítja, hogy e téren még nem értünk el megfelelő előrehaladást. A munkaügyi jogszabályok nem ismeréséből következnek a téves, szabálysértő intézkedések. A Kecskeméti Sütőipari Vállalatnál átszervezés címén szüntették meg egy dolgozó munkaviszonyát; ugyanakkor azonos képzettségű munkaerőt vettek fel. Az orvoslást kereső eljárás miatt kiesett munkaidőre 3876 Ft bért kellett kifizetnie a vállalatnak. A Kiskunhalasi Vastömegcikkipari Vállalat ugyancsak átszervezés címén 27 dolgozónak mondott fel —, de nem kellő körültekintéssel. Valóban volt átszervezés, de ennek során — sajnos, — táppénzes betegek munkaviszonyát is megszüntették. A felmondással egyidejűleg, azonos állománycsoportba, új dolgozót alkalmaztak, holott ezt áthelyezéssel, átcsoportosítással meg lehetett volna előzni. Mi tehát a tanulság? Munkaügyi kérdésekben a munkajogi szabályok alapos ismerete nélkül lelkiismeretesen dönteni nem lehet, de a jogszabályok alkalmazása során is érvényesíteni kell az emberiességet. — th Amiért Zórádnénak menni kellett... Előttem a felmondólevél, Zárad Attilánéhoz, a kunadacsi Rákóczi Tsz volt főkönyvelőnőjéhez címezve. Így hangzik: „Értesítjük, hogy a szövetkezetünknél betöltött főkönyvelői állását összeférhetetlen magatartása és kellő szakmai gyakorlat hiánya miatt az 1963. IV. 27-én tartott vezetőségi ülésünk egyhangú határozata értelmében 1963. V. 15-re felmondjuk.” Bélyegző, aláírás: Mezei Ferenc, a tsz elnöke. Nem árt megnézni, mi a valóság az indokként felhozott összeférhetetlen magatartás és a szaktudás hiányát illetően. Pécsről—Kunadacsra Zórádné a múlt év szeptemberében került a szövetkezetbe, annak — a jelentőségét alig felmérhető — megyei pártbizottsági, és tanácsi programnak a keretében, amely a gyenge szövetkezetek gazdálkodásának megszilárdítását szakemberek kihelyezésével is segíti. Közgazdasági egyetemet végzett, s hosszú évekig dolgozott Pécsett, mint könyvelő az egyik ipari üzemnél. Kétségtelen, hogy nem volt jártassága a tsz könyvelésben. Alkalmaztatásánál ezt a Dunavecsei Járási Tanács V. B. Mezőgazdasági Osztálya is tudomásul vette, s kihelyezéséhez a megye is hozzájárult. Az asszonynak ez a lépése, hogy beláthatatlan időre a Dunántúl ipari és kulturális központját — ahová egyébként családja is kötötte — Kunadacsra cserélte fel, önmagában is elismerésre méltó tett. Zórádné decemberben tsz könyvelői tanfolyamon vett részt Dunaújvárosban. Mezei Ferenc, valamint Fábián János segédkönyvelő (aki Zórádné odajöveteléig a főkönyvelői teendőket látta el) részére küldött leveléből kitűnik, hogy a kapcsolat akkor még kollegiális volt. A levélben számos — a szövetkezet gazdálkodásával összefüggő — problémát részletez, ami bizonyítja, hogy Zórádné még távollétében is éiénk érdeklődést tanúsított a gazdaság gondjai iránt. Annál különösebb, hogy visszatérte után munkatársai — élükön az elnökkel — minden látszólagos okot, alkalmat felhasználtak az aszszony főkönyvelői tekintélyének aláásására, lejáratására. Elúszott a pénz A főkönyvelőnő —Mezei Ferenccel együtt — január 24-én tervmegerősítés céljából Dunavecsére utazott. Ott tájékoztatták őket, hogy a tsz 32 hold új gyümölcsöse után holdanként ezer forint kedvezmény jár. De a hiteligénylést január 31-ig be kell nyújtani a járási bankfiókhoz, különben elveszik a keret. Zórádnénak ugyanokkor családi ügyben Pécsre kellett utaznia, és — a korábbi megállapodás alapján — egy hét szabadságot kért az elnöktől. Meg is kapta. . Január 27. A bank telefonál: küldjék az igénylést, s azt az elnök is aláírhatja. Nem küldték. Az igénylés megfogalmazása mindössze húsz perces munka lett volna. Február 1-én visszatért Zórádné. Másnap vitte az iratot a bankhoz. Késő volt. A 32 ezer forint elveszett... Az elnök és közvetlen környezete számára mi sem volt könynyebb, mint azt híresztelni, hogy Zórádné miatt úszott el a hitel. Mivel a munkaegység tizenegynéhány forintot ért, s az említett összeg így érzékenyen befolyásolta a jövedelmet, képzelhető, mekkora volt a megtévesztett gazdák felzúdulása. Az egyenlőtlen küzdelem Az egyenlőtlen küzdelem most már a nyílt színen folyt. Nem csoda, ha ettől kezdve Zórádné munkatempója lelassult, minthogy erejének nagy részét kénytelen volt a támadások kivédésére fordítani. Dehát a járás nem figyelt fel a vezetésben mindinkább kibontakozó ellentétre? Hiszen Kopping Ferenc, a mezőgazdasági osztály főkönyvelője, valamint revizorai rendszeresen kijártak a tsz-be. Eleinte úgy látszott, mintha Zórádnét védenék az intrika fullánkjaitól, s többször a könyvelésben is segítettek neki. Később ez elmaradt. Az asszony azonban bízott a járásban, s április 5-én Korom Ferencnek, a mezőgazdasági osztály vezetőjének címzett feljegyzésében részletesen feltárta — többnyire a valóságnak megfelelő — jogos sérelmeit. Kitért az elnök vezetési módszereinek bírálatára is, s ahogy később tájékozódtam — nem alaptanul. A becsempészés Az osztályvezető Kopping Ferencnek adta át a feljegyzést azzal, hogy a helyszínen vizsgálja ki az ügyet. A főkönyvelő április 12-én Kunadacsra utazott, összehívta a tsz vezetőit, megjelent Bajnóczi József, a községi tanács elnöke is, aki szerint Kopping Ferenc igen felületesen és határozatlanul fogott az ügy tisztázásához. A tsz elnökének azonban valami dolga akadt, ezért, miután az asztalon heverő vastag füzetét a fiókba zárta, zsebre rakta a kulcsot és elment. Csak másnap ment be az irodába. Valamit nézni akart a füzetben. s ott találta benne — a feljegyzést. Rögtön kész volt az indokolással, miszerint az iratot maga Zórádné csempészte be oda. Nos, itt nem árt időzni egy pillanatra. A becsempészés — a feljegyzés tartalmát figyelembe véve — nem indokolt. (Mezei szerint igen: öt állítólag „boszszantani” akarta vele Zórádné.) De egyébként is: az elnök fiókjának kulcsa — ezt kipróbáltam — nem nyitja a főkönyvelőnő volt asztalának zárait. Ebből következik, hogy azok kulcsa sem nyitja az elnöki zárat. Ám van két körülmény, amelyek éppenséggel mást bizonyítanak: Az egyik az. hogy a kérdéses április 12-i napon a járási főkönyvelő a tsz-elnök asztalánál foglalt helyet, s ott rakta szét iratait. A másik pedig az, hogy május 18-án — amikor Dunavecsén érdeklődtem az ügyben — Kopping Ferenc nem tudta felmutatni a feljegyzést. A vezetők közötti normális viszony helyreállítása ezzel mindenesetre megpecsételődött. A vádak megdőlnek Zórádné visszament Pécsre. A tsz-nek egyébként szerencséje volt, kapott egy új. gyakorlott könyvelőt, Bujdosó János személyében, aki — miután elkészítette a főkönyvi kivonatot — kedvezően nyilatkozott elődje munkájáról. Így tehát megdőlt az összeférhetetlenségnek és a szakmai gyakorlat hiányának a vádja is. Hogy Zórádnénak menni kellett, az a vezetői önkényeskedésnek. az intrika által mérgezett légkörnek tulajdonítható. Ezt nem kis részben a járási tanács vb illetékeseinek — az ügyben tanúsított — csökkent felelősségérzete is elősegítette. Ez az ügynek a legfőbb tanulsága, amit a jövőre nézve nem árt megszívlelni, még akkor is, ha Zórádné kunadacsi . „kálváriája” végérvényesen lezárult. (Pásztor Zoltán felvétele,! Hatvani Dániel Filléres perek A bíró megtörli a homlokát és az asztal előtt álló két emberhez fordul, akik testvérek. — Szóval folytatják a pert? — Igen, folytatjuk és azt kérjük a bíróságtól, hogy rendeljen ki szakértőt, aki eldönti, hogy kit illet meg az egy sor szőlő. — De képem, eddig is több kiadásuk van, mint amennyit az a huszonöt szőlőtőke ér s a szakértő újabb százasokba kerül. i — A pénz nem számít. Lényeg, hogy az igazság kiderüljön. És folyik a peri Egy hold szőlőt örökölt évekkel ezelőtt a ladánybenei testvérpár, M. S. és M. G. El is felezték, de később az egyik még követelt egy sor szőlőt a másiktól. Az nem adta, s bírósághoz fordultak, és körömszakadtáig ragaszkodnak az „igazsághoz”. Azzal nem törődnek, hogy hosszú időre lekötik a bíróságot olyan jelentéktelen „üggyel”, amit egymás között szoktak elintézni az emberek, főleg ha testvérekről van szó. A ladánybeneiek esete azonban nem egyedül álló. Tízesével érkeznek ilyen ügyek a bíróságokra, - sőt van olyan, amelyik már tengeri kígyóként tekergőzik s úgy látszik, hogy sohasem lesz vége. Ilyen „tengeri kígyó” a tiszakécskei B Gy. és B. I. által folytatott per, amelyben már kb. hatodszorra állnak a felek a bíróság elé, mert nem tudnak, de nem is akarnak egymás között megegyezni. Valamikor, évekkel ezelőtt azzal kezdődött a pereskedés köztük, hogy egyik a másiknak egy vizes vödörrel tartozott. Ma már ott tartanak, hogy négy darab szőlőkarón vitatkoznak. S még inkább különössé teszi a körülményeket az a tény, hogy sógorokról van szó, akik elfeledkeznek arról, hogy amíg az „igazságot” keresik, szinte halálos ellenségeivé válnak egymásnak, s ez a viszony kihat a családra, az egész rokonságra és nevetségessé válnak a község előtt. Két kecskeméti asszony, B. G,-né és Cs. L.-né megállapodtak, hogy a közös tulaidonukat képező udvart drótkerítéssel fogják elválasztani, amelynek oszlopai két méter magasak lesznek. A munkát Cs. L.-né végeztette el. de mivel az oszlopok csak 190 cm-esek voltak, B. G.-né beperelte szomszédasszonyát. A bíróság előtt megegyeztek, hogy Cs.-né kicseréli a karókat. Az ügynek azonban még nem lett vége. B.-né hamarosan újabb keresetet adott be, amelyben kifeiti, hogy még most sincs megelégedve a kerítéssel, mert az ő „érdekeit” sérti, hogy a drót a karók jobb és nem a baloldalán van felszegezve. Azt már nem tudta megindokolni, hogy miért sérti az „érdekét”. A „csakazértis” csökönyösség bizony még sok embernél megtalálható, mint ahogy azt a fenti esetek is bizonyítják Legtöbbször nem a szóban forgó érték. hiszen filléres dolgokon vitatkoznak, hanem a rosszindulat, a kicsinyes szurká'ódás vezeti ezeket az embereket, ahelyett hogy igyekeznének m°gértéssel. jóindulattal lennj egymás iránt. Gál Sándor PETÖE1 NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Báos-Klskun megvet Bizottsága és a megyei tanács lapia Főszerkesztő* Walther Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó' Mezei Tstván Igazgat'1 Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1 szárr Szerkesztőségi telefonközpont- 26-19 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l/a Telefm. 17-09. Terjeszti a Magva r Posta EISftzethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. FIÓfizetési df1 i hónapra 12 forlm Bács-Kiskun megyei Nyomda V. ~ Kecskemét. — Telefon: 11-85. Ind ez | 25 065,
