Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-16 / 139. szám
"1963. Június 16', vasárnap 8. oldal DCzeskzméti változások .KELLEMETLEN, ha egy könyvről még a megjelenése előtt megállapítják, hogy túlhaladott, elavult. Szerzői aligha dicsekednek el ezzel. A napokban velem is hasonló eset történt — de egy csöppet sem bánkódtam miatta. Két esztendeje sincs, hogy munkatársaimmal kecskeméti útikalauzt állítottunk össze. A gondosan lektorált kézirat technikai és anyagi nehézségek miatt átmenetileg az asztalfiókba került. Most tűnőben vannak az akadályok, elővettük hát ismét. Az ám! Csakhogy az elmúlt két esztendőben történt egy s más a városban. Vallassuk a kéziratot: „A megyeszékhelyre autóbuszon érkező idegen a MÁVATJT állomása előtt, a keramitkockás Széchenyi téren megállva...” Hol van ez már!? S mégcsak nem is utal a könyv a világító szökőkútra, a mészkövekkel ékesített parkra, az ötemeletes Arany, homok képzőművészeti, iparművészeti értékeire ... Katona József tér: A kéziratban hiába. keresem az új iskolát, Vigh Tamás szobrát. És a megyei tanács épülete mellől is eltűnt a földszintes ház. Próbálkozzunk másfelé: „A Gáspár András utca — az úgynevezett Don-kanyar — földszintes házai..Ugyanugyan ... A Leninvárosról szóló részt át kell dolgozni, majdnem az egészet. Hibásak a Kecskemétről szóló összesítő adatok is. Milyen sok park, ház épült az utóbbi hónapokban! A tanyai iskolák közül pedig sok kapott villanyt... Alig van a városnak olyan szöglete, ahol valami ne változott volna. Azelőtt a máshová sodródott kecskemétiek egy-két évtized múltán is ismerősként üdvözölhettek minden utcát, házat. Ma: rövidebb távoliét után is csodálkozva tekint szét itt is, ott is az ember. MOST már óvatosabbak lettünk. A megvalósítás előtt álló terveket, átalakításokat is jelezzük. Így talán megbízható, pontos adatokkal szolgál az útikalauz az érdeklődők számára ... Hat-nyolc esztendeig is. Heltai Nándor SZERETEK ITT ÉLNI A kecskeméti tanítónőképzőt végezte, Orgoványra került gyakorlóévesnek, s most már öt éve a Kecskemét—Kisfái általános iskolában oktatja, szépre, jóra neveli a tanyai gyerekeket. Azóta úttörővezető is. Harmadéves levelező hallgatója a Szegedi Pedagógiai Főiskolának ének- és irodalomszakon. Ennyi röviden Berényi Sárika története. Ennek a történetnek ünnepi állomása volt az idei pedagógusnap, amikor átvette a Kiváló úttörővezető kitüntetést. Jellemző a tanyavilágban tanító pedagógusok munkakörülményeire, hogy ő, aki naponta jár ki Kecskemétről az iskolába, s az autóbusztól odáig, onnan meg vissza a buszmegállóig egy kilométert gyalogol ősztől tavaszig sárban, hóban, azt mondja: „Jól megközelíthető a munkahelyem, nincs okom panaszra.” Ugyanolyan magától értetődőn dolgozik a 120 fiúval, lánynyal együtt a közeli Vörös Csillag Termelőszövetkezet földiéin, amikor kivonul oda az úttörőcsapat, segíteni a tsz-nek a sürgős munkák elvégzésében, no meg persze egy kis pénzt keresni a nyári táborra. — Jó a közösségi szellem — így foglalja össze egyetlen rövid mondatban mindazt, amit öt év alatt elért. ’< Z a *• * *■' * y r XX :< á * - * * x .* ♦ .**. ;<i?V v* C* * * .* v W* <S A közösségi szellem csakugyan jó. Ezek a gyerekek, akik a régi életformák között szüleik tanyájának kis világán túl alig juthattak, most két csatornán át is beeveznek a külső világ sodrába. Berényi Sárika rendszeresen beviszi őket a vá-Mikor nyílik a kecskeméti kerimosi? Harminc fokos meleget jósolgat a meteorológiai intézet, s ráadásul párás levegőt. Megérkezett a kánikula! Árnyékba, friss szellőre áhítozik mindenki. Amilyen jól esett a télen beülni a meleg moziba, annyira nehezen szánja rá most magát az ember. Kecskeméten az Árpád Mozi közönsége sóvárogva pillant ki az üvegajtón a kertmozi nézőterére: az idén sem nézhetjük onnan a vásznat? De igen. Pénteken a Kecskeméti Községgazdálkodási Vállalat munkásai hozzáláttak, hogy rendbe hozzák, ismét használhatóvá tegyék a kertmozit. Két hét alatt elkészülnek vele, s június végén megnyitják a közönség számára. Illetve csak akkor, ha... Van ugyanis egy nehezen elhárítható akadálya a kertmozi üzembe helyezésének. A Moziüzemi Vállalat még tavaly megkezdte kicserélni a községi kis mozikban a rossz, elavult székeket és padokat. Jobb hely híján az Árpád Mozi kerthelyiségében gyűjtötték össze az egészet. A kiselejtezés azonban egyre halasztódott. A Budapesti MOKÉP vezetősége nem intézkedett idejében, így aztán emiatt már a múlt nyáron is zárva kellett tartani a kertmozit. A kiselejtezés a vállalatnak 80 ezer forintjába kerülne, s ezért, mint értesültünk, adnák már szívesen akármelyik vállalatnak az ott heverő székeket, padokat, ha könyvjóváírással hajlandó lenne átvenni. Jelentkező azonban mindeddig nem akadt, nem kellenek ingyen sem. Más helyet viszont a vállalat vezetősége nem talált. Igaz ugyan, hogy ez a holmi a MOKEP-nek már nem felel meg, de községi művelődési otthonok vagy kisvendéglők kijavítva még hasznukat vehetnék. Ha pedig semmiképpen nem kell, akkor legalább helyet adna számukra valamelyik vállalat, akár a szabad ég alatt is. Reméljük, az .Árpád Kertmozi június végére mégiscsak megnyílik. A közönségnek szolgálhatunk olyan hírrel is, ami bizonyára nagyobb örömet fog okozni: a Kecskeméti Városi Tanács 100 ezer forintos támogatásával az ősszel — most már nincs rá idő természetesen — átépítik a mozit, hogy szélesvásznú filmek vetítésére is alkalmas legyen,. KIALSZANAK A LÁMPÁK A hatalmas fák ” sötét sziluettjei ünnepélyesen rajzolódnak az ég szürkéskék peremére. Beesteledett. Kiürült a tarkafényes kerthelyispg, néptelenek a park sűrű lomboktól árnyalt ösvényei. Csak a kalocsai szabadtéri színpadhoz vezető út kavicsai ropognak a nagy csoportokban érkezők lábai alatt... Csütörtökön este a Kecskeméti Katona József Színház itt mutatta be Madách Imre- örökbecsű drámai költeményét, Az ember tragédiáját. A nézőtér a nagy színházi előadásokra várakozó izgalommal telített. Eljöttek a város vezetői, az üzemek, hivatalok dolgozói, a sötét ruhát és komoly arcot öltött érettségizők és a környező falvak lakói is. Többek között kétszáz tsz-tag érkezett Szakmárról, ugyanennyi Drágszélről. Balogh Mihály pedig, a fajszi Vörös Csillag Tsz dolgozója önérzetes büszkeséggel jelentette ki, hogy az ő tsz-üket itt, a nézőtéren 160 ember képviseli .:. M yőlc órára’ zsúfolásig megtelt az 1200 nézőt befogadó hatalmas nézőtér. A színpad mögött teljes készenlétben az előadás kezdetét jelző gongütésre várakoztak a színház művészei. Milyen érzés új közönség előtt, a gyönyörű, de szokatlan szabadtéri környezetben játszani? — kérdezem a Lucifert játsszó Bárdy Györgytől. H Italában ide** genkedem a szabadtéri szereplésektől — válaszol, mert többnyire elvesznek a színészi játék részletei, finomságai. De az itteni környezet varázsa engem is, — mindannyiunkat megfogott. A hely lenyűgöző természeti adottságai, tökéletes akusztikája — nemcsak a közönségnek, nekünk is felejthetetlen élményt jelentenek. Reméljük, nem okozunk csalódást a ma esti előadás né-* zőinek... Megszólal a gong, elhalkul a nézőtér moraja. Kialszanak a lámpák és a sorra kigyúló csillagok alatt felhangzik az angyalok kórusa. Egy idős falusi asszony önfeledt ámulattal hajtja előre a fejét, mellette ünneplőbe öltözött élete párja elismerően bólogat: „Amikor olvastam éppen így képzeltem el...” A pisszenés nél** küli csendre félzúgó taps mindennél ékesebb bizonyítéka a sikernek. Annak, hogy a Madách halhatatlan sorait élettel megtöltő színészi játék a közönség soraiban maradéktalan élményt nyújtott. V. Zs. rosba tanulmányi kirándulásokra, s még messzebb is, egészen el a’ Balatonig. Máskor pedig elhozza nekik a külvilágot úgy, hogy találkozókat szervez közeli tangazdaság KISZ-eselvel, vagy a „Hétköznapok hősei” című sorozatukban a gazdaság kitüntetett dolgozóival. A tangazdaság KlSZ-szervezetével igen jó kapcsolatot épített ki a csapat. Különösen a nyolcadikosok találkoznak sűrűn velük. A KISZ-iáták eljönnek a csapat- és a rajgyűlésekre, néha zenés, táncos összejöveteleket kezdenek, amikor elhozzák az iskolába a KlSZ-alapszervezet magnetofonját. Az iskolai ünnepélyeken és kultúrműsorokon is segítenek, maguk is szerepelnek, jelenetekre, játékokra tanítják az úttörőket. Az eredmény: a nyolcadikosok közül nem is egy az iskola elvégzése után otthon marad a gazdaságban, vagy a termelőszövetkezetben dolgozni. Berényi Sára csapatvezető tehát rászolgált az ismerésre. Az egész tantestükre hárítja azonban a dicsőséget: Nálunk minden nevelő készségesen segít ötletekkel is, munkával is. Amikor végül óvatosan megpendítem, hogy a kitüntetés birtokában nem szeretne-e most már bekerülni a városba, ahol lakik, s ahol ugye mégiscsak könnyebb; amellett pedig érdemeivel talán jogot is szerzett egy ilyen kívánság meghallgatására — megrázza a fejét: — Szeretek itt kint élni. Megszerettem a gyerekeket, megismertem és megszerettem a szülőket is, jó itt nekem. Egyelőre nem is kívánkozom a városba. Hiszen még oly fiatal. —r —ó Gyümölcsöző kaocsolatok Igen jő, s mind a két fél számára gyümölcsöző kapcsolat alakúit ki a Kiskőrösi Fmsz és a helybeli Petőfi Sándor Általános Iskola között. A földművesszövetkezet „becsület-boltot” nyitott az iskolában, s ez év februárjától a tanév befejezéséig 20 000 forintot forgalmazott. A kispajtások több mint 1000 forint jutalékot kaptak a forgalom után, melyet nyári táborozásra fordítanak. A vita folytatása — Válasz Varga Mihálynak — Kedves Barátom! A könyvheti ünnepségek során együtt vettünk részt a kecskeméti Megyei Kórházban tartott író—olvasó találkozón. Mint ahogy Te is tudod, nem volt nagyszámú közönség, de verseink elhangzása után igen élénk vita alakult ki, s abban rtiereszen foglaltak állást a hallgatók. Legtöbb szó a modernizmusról esett, s én igyekeztem tőlem telhetőén megmagyarázni, hogy merre fejlődik a költészet, mi a feladata a költőknek, művészeknek. Utána Te mondtad el a véleményedet erről a kérdésről. Vitatkozni szerettem volna Veled, de ott sem a hely, sem az idő nem volt alkalmas a polémiára, hát ezt a módját választottam. Ügy érzem, mélységesen tévedtél, amikor azt állítottad, hogy a művész, közelebbről a költő dolgába senki nem szólhat bele, sem a politikus, sem pedig a tömeg, mert egyik sem ért a költészethez. A tömeg — mint ahogy mondtad — istenítheti vagy kinevetheti a költőt, de nem ítélkezhet fölötte, nem támaszthat igényt vele szemben. Nincs igazad ebben, mert igenis, beleszólhatnak és igényelhetik, hogy róluk és nekik írjon, adjon választ a kor különböző kérdéseire. Ne járjon fellegekben, hanem maradjon „földközelben” és művészetével annak a célnak a megvalósítását segítse, amit a nép maga elé tűzött. Verseivel lendületet adjon a munkának, lelkesítsen és ösztönözzön, fejezze ki a kor problémáit, érzéseit a korhoz illő művészi szinten. Ugyanakkor szenvedélyesen ostorozza — a maga eszközeivel — a hibákat, tárja fel a fogyatékosságokat. Nem vitathatod, hogy a költővel szemben ezek a legfontosabb követelmények, vagy ha úgy tetszik — igények. A művészetek — köztük a költészet — célja és feladata, hogy a haladást szolgálja, az egyszerű emberek millióinak boldogulását segítse. Példa erre a Homérosztól József Attiláig terjedő költészet legnagyobbjainak munkája, életműve. Ezek éppen azért váltak az emberiség közkincsévé, mert a haladásért szóltak, az embert és munkáját ötvözték költészetükbe. Petőfi ma is érvényesen fogalmazta meg a költő feladatát, amikor azt írta: „----hogy; ők vezessék a népet Kánaán felé.” De nem kell ilyen messzire menni. Darvas József elvtárs az MSZMP VIH. kongresszusán a következőket mondotta: „Az irodalomnak és a művészetnek az a feladata, hogy a társadalomban és a társadalmi ember lelkében végbemenő folyamatok újszerűségét, új vonásait, új törvényeit felfedezze, és azt művészi hitellel kifejezze.” Ez nem más, mint a Petőfi által mondottaknak új, ha úgy tetszik, korszerű megfogalmazása. S hadd idézzek még Darvas Józseftől két mondatot: „ .. .A nagy művészet mindig a kor áramlásával és a nép belső problémáival összefonódva próbál magának útat törni. Számunkra is ez' a belső parancs a fejlődés útja.” A másik, ami meglepett a felszólalásodban, s amivel szintén nem érthetek egyet, de ami véleményem szerint egyenes következménye a társadalom és a művész viszonyáról vallott nézetednek — hogy a tsz-ekről és a szőlő-gyümölcs telepítésekről nem lehet verset írni, Te áz embert akarod ábrázolni. Szerintem lehet jó verset és regényt írni a szőlő- és gyümölcstelepítésekről, de ezt csak olyan író teheti, aki tisztában van ennek a munkának a nagyszerűségével, aki ismeri az életet, nem emelkedett a fellegekbe és nem öncélúan alkot. Nemes cél az, hogy az embert akarod költészeted csúcsára emelni. De melyik embert? A naplopót, vagy aki reggeltől estig becsülettel dolgozik? Hiszem, hogy az utóbbit. Akkor viszont írnod kell a tsz-parasztról, aki azt a tájat, amelyet a magyar Szaharának neveztek, ma gyümölcsössel telepíti be, szőlőt ültet a sívó homokba, és „emberarcú tájat” varázsol maga köré, s ezzel a hatalmas munkával ámulatba ejti az országot,világot. Ezért lepett meg idézett kijelentésed, mert ha valakinek, a költőnek kellene igazán lelkesednie a feladat és a munka nagyszerűségén. Példaképül állítani ezeket az embereket a többiek elé, meglátni bennük az újat, a közösségit, a jövő emberének „arcvonásait”. Ha a dolgozó emberről akarsz írni, nem mehetsz el szó nélkül a munkás mellett, aki vasutat épít a városok, falvak között, aki gépet szerkeszt, hogy ruhát, cipőt és kenyeret készítsen nekünk. lmod kell a tudósról, aki csillagokba emelte századunkat. A modernizmus — a költészet korszerűsége — nem az érthetetlenségig fokozott asszociációkat, a cél nélkül halmozott szóáradatot jelenti, hanem az ésszel és szívvel felfogható verseket, amelyekben a költő hozzánk szól, a mi prolémáinkról, érzéseinkről, gondjainkról ír, a1 kor igényének — magas igényének — megfelelő művészi színvonalon. Jó szándékkal, segíteni akarással írtqm ezeket, s szeretném, ha helyes irányban befolyásolnám nézeteidet. Tanár vagy, s meggyőződésem, hogy mindennapi munkádban is előnyödre lesz, ha elgondolkozol a fentieken. 3aráti üdvözlettel: GAL SANDOa
