Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-15 / 138. szám
1963. június 15, szombat 5. oldal A QLOBALIS RAKÉTA A Szovjetunió következetes a békés egymás mellett élés politikájában, ám Nyugaton még mindig vannak olyanok, akik világuralomra törnek és a fegyverek erejével szeretnék bebizonyítani, hogy a kapitalista rendszer oldalán van a fölény. A Szovjetunió ezért kénytelen szüntelenül fejleszteni, tökéleteszültek el, máris több milliárd dollárt fordítottak, amelyről most kiderült, hogy kidobott pénz, hiszen a globális rakéta val szemben ezek az állomások tehetetlenek. De lássuk, mi a különbség a globális rakéta és a közönséges interkontinentális rakéta között? sfteni gazdasági és katonai potenciáját. Hruscsov miniszterelnök, esztendeje a Kalinyin választókörzet lakosságához szólva egyebek között beszélt az új globális rakétákról is. Azt mondotta: „Az Egyesült Államok katonai körei valamiféle falat szeretnének emelni a Szovjetunió visszacsapása ellen. Evégett egész radarhálózatot építettek ki, s közben arra számítottak, hogy a hálózat segítségével már röptűkben ártalmatlanná tehetik a rakétákat, amelyek nagyjából az Északi-sarkon át, tehát a legrövidebb úton érkeznek amerikai terület fölé. Nos, az új globális rakéták képesek arra, hogy bármely irányból körülröpüljék a Földet, s bármely célpontot megsemmisítsenek. A globális rakéták léte megfosztja jelentőségétől az előzetes riasztó berendezések hálózatát.” A szovjet kormányfő nyilatkozata hideg zuhanyként érte az amerikai katonai köröket. A Pentagon vezetői ugyanis már régóta nagy propagandát csináltak az Alaszkán. Grönländern és Angliában létesített három rakétaelhárító riasztó állomásnak. Ezeknek az lett volna a feladatuk, hogy még idejekorán felfedezzék azokat a rakétákat, amelyek az Északi-sark irányából közelednek az Egyesült Államok felé. E megfigyelő és riasztó állomások felszerelésére, noha a munkával még korántsem ké-Az új rakéta a Glóbusz szóból kapta a nevét, mivel valóban képes arra, hogy csaknem az egész földgolyót megkerülve mérjen csapást a célpontra. Ezzel szemben a ma ismeretes interkontinentális rakéták hatósugara 8000 kilométer körül van. Az interkontinentális rakéta röppályája egy olyan ellipszis ívének felel meg, amelynek egyik középpontja a Föld középpontjával egyezik meg. A földfelszín bármely két pontján át végtelenül sok ellipszis pályát lehet kialakítani. Az interkontinentális rakétákat azonban ezek közü csupán néhány ellipszis pályára bocsátják fel, mert olyan röppályákat választanak ki, amelyek kevesebb energia-, tehát üzemanyagfelhasználást követelnek. Ha tehát, mondjuk, az adott célpont az interkontinentális rakéta kilövőhelyétől északra esik, úgy a rakétát már eleve északi irányban bocsátják fel, s így az ellenfél, amely ugyancsak ebből az irányból számít a rakétaveszélyre, ott megfigyelő és riasztó állomásokat szerel fel. A globális rakéta azonban egészen más helyzetet te-, remt, mert ugyanannak a példánkban szereplő célpontnak a megsemmisítéséhez egyáltalán nem feltétlenül szükséges, hogy a globális rakétát éppen északi irányban lőjjék ki. A globális rakétát ebben az esetben is ki, ■ ■ ' . lőhetik a homlokegyest ellenkezőt, tehát déli irányba, s így a rakéta csaknem az egész Földet megkerülve, ugyancsak délről, tehát olyan irányból mér csapást az agresszor területére, amerről ez a csapás előzetes megfigyelő állomások híján készületlenül éri. Persze, délről is ki lehet építeni a megfigyelő és riasztó háózatot, ami azonban egyrészt újabb milliárdok ba kerül, másrészt egyáltalán nem nyújt biztosítékot arra nézve, hogy mire ezek az új állomások elkészülnek, nem fedeznek-e fel olyan újabb rakétatípusokat, amelyek ezeket az állomásokat Is teljesen haszontalanokká teszik. Természetesen, a globális rakéták irányító rendszerének sokkal pontosabbnak kell lennie, mint az interkontinentális rakétáknál. A röppálya hosszának növekedésével ugyanis megnövekszik a repülés ideje és így az esetleges számítási hibákból eredő legapróbb eltérések is megsokszorozva éreztetnék hatásukat. A szovjet rakétairányító berendezések működésének pontosságát jól szemlélteti a szovjet Vosztok-űrhajók útja. S hogy fogalmat alkothassunk magunk nak arról, milyen bonyolult feladatokat kellett megoldani a globális rakéta megszerkesztésekor. érdemes megemíteni, hogy a globális rakéta csak a szputnyikok felbocsátása után született meg. A szovjet globális rakéta léte meglepetésszerűen érte az imperialistákat. Amint azt maga Robert McNamara amerikai hadügyminiszter elismerte, a globális rakáta megjelenésével az Egyesült Államok területe déli, keleti és nyugati irányból teljesen védtelenné vált, mert ott lehetetlen megfelelő megfigyelő és riasztó állomásokat felállítani. Az Egyesüt Államok légiereje pályázatot hirdetett az amerikai globális rakéta megszerkesztésére. Az érdekelt cégeknek tavaly novemberig kellett benyújtani ok a pályamunkákat. Nyilván még jó időbe telik, amíg n tervrajzok nyomán megszületik az első amerikai globális rakéta mintapéldánya, ami újabb bizonyítéka annak, hogy menynyire elmaradt az Egyesült Ál lamok a Szovjetuniótól a rakétaépítésben. ROMAN VIKTOROV, az APN tudományos szemleírója Három ű] üzem Kunsxentmiklós iparosítási tervei KUNSZENTM1KLÓS területi adottságánál fogva, valamint lélekszámát tekintve Bács-Kiskun megye nagyközségei közé sorolható. A közel 8000 lelket számláló községből a környező településeket is beleértve, mintegy 2000, zömében fiatal vasipari szakmunkás utazik naponta budapesti, vagy Pest környéki munkahelyére. Napi 5—6 órát töltenek el az oda és viszszautazással, sokan közülük a külterületekről esőben, sárban kerékpárral közlekednek, s aligalig marad idejük a családi és közösségi életre. NÉHÁNY ipari üzem lekötné a szabad munkaerőt, nem kellene sok száz embernek órákat eltöltenie naponta az utazással és legfőképpen a község kulturális és szociális körülményeinek javulását eredményezné. A tanácsválasztások időszakában gyakran szóba került az iparosítás ügye, s a megválasztott új vezetőség már ezeknek a távlati terveknek a szellemében dolgozik. A megye távlati terveiben jelentős helyet kap Kunszentmiklós iparosítása. Az elképzelések szerint három üzemet létesítenek a községben még ebben az évtizedben. Egy vegyesipari Kezdődik az igazi balatoni idény A felkészüléshez hozzátartozik a Balaton-parti állomások és megállóhelyek csinosítása. Az állomások virágba öltözött kertjei mindig szép színfoltjai voltak a Balaton-partnak. Az idén 370 000 facsemetét, 1 200 000 virágpalántát ültettek ki, sárga kaviccsal szórták fel az utakat, megfiatalodva, megszépülve várja tehát minden állomás az utasokat. Tovább javul a balatoni forgalom. A legerősebb vasárnapi forgalomban Budapestről a déli partra 25, az északi partra 11 vonat szállítja az utasokat, köztük olyan, amely 80—90 kilométer sebességgel halad. Vannak ,non-stop” vonatok, amelyek Budapestről megállás nélkül jutnak el a Balaton partjára. Azokon a napokon, amikor az üdülőkben váltásra kerül sor., az üdülők számára a vonatokon különkocsikat ad a MÁV. Nagy tömegeket mozgató eseményekre — például a Helikon Napokra — szükség esetén különvonatokat, illetve mentesítő szerelvényeket indítanak. üzem építése már az idén elkezdődik és 1965-re fejeződik be. Mintegy 200 főt foglalkoztat majd, s évi 10 millió forintos termelési értéket állít elő. A következő lépcsőben egy fémipari üzem létesítése szerepel. Huszonötmillió forintos évi termelési értékkel, 300 ember foglalkoztatásával fontos szerepet fog betölteni a község fejlődésében. A megyei tervek szerint 1965-re ez is elkészül, bár építését eredetileg későbbre tervezték. A harmadik üzem szintén 300 főt foglalkoztat, s évente mintegy 20 millió forintnyi termelési értéket állít elő. Ez fafeldolgozó és bútorgyártő vállalat lesz, üzembe helyezése 1970-re várható. Ezek az üzemek természetesen elsősorban a férfi munkaerőt fogják lekötni, de például a vegyesipari üzemben és a bútorgyártó vállalatnál elég sok nő kap munkát. A KUNSZENTMIKLÖSI Községi Tanács és a Dunavecsei Járási Tanács emellett felvetette egy konzervgyár építésének gondolatát is, mert bár ilyen üzem Kunszentmiklós fejlesztési terveiben nem szerepel, a környék termelőszövetkezeteinek nagyarányú szőlő- és gyümölcstelepítési programja indokolttá tenné. A kunadacsi Rákóczi Termelőszövetkezet például 100 katasztrális hold almást telepít az idén ősszel, a másik kunadacsi termelőszövetkezet, a Kossuth pedig 70 holdat. Hasonló arányú telepítési program vár a környék többi termelőszövetkezetében is a megvalósításra, ezenkívül mind többet foglalkoznak a zöldség- és primőráruk termesztésének terveivel. A konzervgyárnak tehát lenne munkája, bár csak a telepítési program megvalósítása után, éppen ezért ma még csak a távlati tervekben szerepelhet. KOVÁCS SÁNDOR inneplik? — kérdeztem nyilvánvaló ingerültséggel. — Ne légy már ilyen cinikus — könyörgött a kis kövér. — szegény Gizellának annyi kiidása van a válással meg a kötözéssel, igazán segítenünk kell •ajta. Kicsit húzódoztam, de vérül mégis megpuhultam, és a izegény kis Gizellára is áldozata öt forintot. Mérgelődtem s miatta, míg csak haza nem ndultam. Mikor ki akartam lépni a :apun, egyszerre csak észrevetem, hogy egy csomó kartárs icsorog ott. Hirtelen felcsattant i kfs kövér hangja: — Jenő, te is hozzánk tarto:ol, el ne menj! A kedves kis Gizella nem akar hálátlan lenti és meghívott minket egy runlóra! Hetvenen vonultunk be a legközelebbi eszpresszóba, ahol Giíella fejenként ha’t pohárka kotyakot fizetett. Valóban, megint kifizetődött — öt forintért! Ezek a rejtélyes esetek el>ondolkoztattak. Itt valami tincs rendben. Valahol, valami tökkenő van, de egyelőre még tem jöttem rá. hogy mi. S így ment ez folyton: születésnap, névnap, eljegyzés, lakodalom, ezüstlakodalom, jubileum, s mit tudom én, még mi minden. Fizettem az öt forintos normámat, ahogy azt elvárták tőlem, és rendszeresen visszakaptam befektetésem két-háromszorosát. Amikor azután Károly ünnepelte a születésnapját, akkor végre bepillanthattam a kuliszszák mögé. Károllyal ugyanis egy szobában ültem, asztalunk egymás mellett állt. Most nekem kellett gyűjtenem. Naphosszat vándoroltam a gyűjtőívvel egyik ■ osztályról a másikra, míg nyolcvankét kartárstól összegyűlt négyszáz forint. A befolyt összegből vásároltam Károlynak egy virágcsokrot és egy csodálatos bólé szervizt. Ezután Károly revansálta magát. A legközelebbi cukrászdából hozatott a nyolvankét kartárs részére egy-egy dupla feketét, oroszkrémtortát, meg háromhárom manduláscsókot. Az egész kis móka belekerült neki summa summárum ezerkettőszáznegyvenhat forintba. Károly kénytelen volt előleget felvenni. Hidegvérűen, de kissé sápadozva viselte el sorsát, majd hazavitte a bólészervizt. hogy odaállítsa meglevő hat bólé szervize mellé. Végre világosság gyúlt az agyamban, s ugyanakkor jeges félelem szorította össze a szívemet. A saját születésnapomra gondoltam! Titokban másik állás után néztem, s amikor már vészesen közeledett a rét tegett nap, sietve felmondtam. — Nem érzed jól magad a mi kis kollektívánkban? — kérdezte fájdalommal teli hangon az osztályvezetőm. — De, de igen! Sőt, nagyon, nagyon is... családias! De tudod bizonyos személyi körülmények... — dadogtam. — Kár, nagy kár — sajnálkozott az osztályvezetőm. — Ugye, neked nemsokára lesz a születésnapod? Ö, milyen jó lett volna, ha együtt ünnepelhetjük és milyen szívesen megleptünk volna valamivel. — Egy darabig rámszegezte tekintetét, majd felkiáltott: — Tudod mit Jénő? Kapsz egy kis emléket tőlünk és tartunk egy jó búcsúösszejövetelt. Megtörtén vonszoltam ki njagam a szobájából. Elvesztem! De egy jóságos véletlen a segítségemre sietett. Másnapra megbetegedtem. Orvosilag igazolt influenzával feküdtem ágyamban elrejtve. Gondtalanul és békésen teltek felmondási időm napjai, míg távol hivatalom veszélyeitől kúráltam magamat. De egy napon, oh jaj, kinyílt a betegszobám ajtaja és besétált a hivatal küldöttsége: a támogatásommal elvált kis Gizella, akinek második esküvőiére röviddel azután ismét gyűjtöttek, a pokolian csinos Juci és az osztályvezető. — Jenőke, te szegény! zokogta Juci és aranyhaja arcomra borult. — Hatvannyolc kartárs kíván jobbulást — zengte mély bariton hangján ünnepélyesen az osztályvezetőm. Gizella virágot és csomagocskákat rakott takarómra, miközben negédesen felkiáltott: — És ha felépülsz, megünnepeljük gyógyulásodat! Meggyőződésünk, hogy kiteszel magadért! Este felkeresett a kezelőorvosom. Egyszerűen nem tudta megérteni, mi okozhatta visszaesésemet. Willy Frank. (Hollósi Tibor fordítása) Telefonron^álók Egyik ismerősöm mesélte, hogy a napokban telefonálni akart az egyik nyilvános telefonfülkéből. Hiába tárcsázta a hívott számot, a készülék süket maradt. Hirtelen haragjában szidalmazni kezdte a posta illetékes dolgozóit. Próbáltam mérsékelni haragját, de hasztalan. Elhatároztam, hogy végére járok ennek az ügynek, megtudom, miért rosszak sok esetben az utcai telefonok? A legilletékesebbekhez, a telefonhálózatot javító munkásokhoz fordultam. Elmondták, hogy egyesek ezeket a nyilvános telefonkészülékeket összetévesztik valamilyen játékszerrel. A hibabejelentések után egyszer biztosítótűt, máskor bicskahegyet vesznek ki a készülékből, de volt olyan eset, hogy pengét, idegen pénzeket, tantuszt, sőt kiesztergáit^ húszfillérest emeltek ki a készülékből. Mindezeket lelketlen, felelőtlen emberek tették. Elcsípni közülük eddig még egyet sem tudtak. Az éj leple alatt történik az ilyesmi, amikor a város lakossága pihen, hiányzik a járókelők társadalmi ellenőrzése. Egyébként azok, akik ily módon szórakoznak mások bosszantására, és az állam kárára, azok nagyfokú ielketlenségüket is „propagálják”. E rövid Írástól nem várunk csodát, vagyis azt, hogy máról holnapra eltűnjenek életünkből a teiefonrongálók. Azonban reméljük, hogy számuk egyre csökken, kevesebben bosszankodnak, s mosí már a tények ismeretében, nem szidják azokat a postásokat, akik ugyanolyan szenvedői ennek a káros játékna'mint a telefonálni akarók. V. K.
