Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-10 / 107. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! /> /Kló A MAGYAH SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT 0ACS 1963. MÄJUS 10, PÉNTEK- KISKUN , MEGYEI LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 107. SZÄM Ara 6# fillér Megkezdte tanácskozását a magyar szakszervezetek XX. kongresszusa Békenagygyűlés Kecskeméten Csütörtökön délelőtt az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában megkezdődött a magyar szakszervezetek XX. kongresz- szusa. A négynapos tanácskozáson 600 szavazati. és 140 tanácskozási jogú küldött, valamint közel 350 meghívott vesz részt. A kongresszusra több mint 40 külföldi szakszervezeti szervezet is elküldte képviselőit. A kongresszuson megjelent és ez elnökségben foglalt helyet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a külföldi delegációk vezetői is. Megjelent a kongresszuson a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, valamint állami és társadalmi életünk számos más vezető személyisége és a tömegszervezetek képviselői. A kongresszust Somogyi Miklós, a SZOT elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja nyitotta meg. Üdvözölte a párt és a kormány képviselőit, a külföldi delegációkat, valamint a kongresszus összes részvevőit. Javaslatára a küldöttek egyperces néma felállással tisztelegtek a magyar szakszervezeti mozgalomnak az elmúlt években elhunyt harcosai emléke előtt. A kongresszus ezután egyhangúlag elfogadta az előterjesztett napirendi javaslatot. Ezután Brutyó János, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, az első napirendi pont előadója emelkedett szólásra. — A magyar szakszervezetek XIX kongresszusa óta öt esztendő telt el — kezdte beszámolóját Brutyó János. — Ezek az évek, ha nem is voltak zökkenőmentesek, összességükben a magyar szakszervezeti mozgalom jelentős fejlődését hozták magukkal. A szakszervezetek helyesen követték a Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját és hozzájárultak ahhoz, hogy dolgozó népünk azt a magáévá tegye. — Az elmúlt években megnőtt a szakszervezetek társadalmi felelőssége, tevékenysége és ezzel arányban megbecsülése is. A szakszervezetek véleménye jelentős tényező minden olyan kérdésben, amely munkásosztályunkat, dolgozó népünket érinti. A XIX. kongresszus óta a szakszervezetek tagjainak száma 850 000-rel nőtt, és ma már eléri a 2 700 000-et. A bérből és fizetésből élőknek több mint 90 százaléka szervezett dolgozó, a feladatokat pedig több mint félmillió választott tisztségviselő és szakszervezeti aktivista segít megoldani. — A szakszervezetek legfőbb célja a dolgozók élet- körülményeinek javítása, ennek kulcsa viszont gazdasági életünk fejlődése. Ezért kell fokoznunk eredményeinket a termelékenységre és a, gazdaságossá® növelésre, valamint a munka minőségének javítására, amihez a szakszervezeteknek az eddiginél nagyobb segítséget kell adni — állapította meg Brutyó János. — A termelékenység növekedésének üteme elmaradt az elkövetkező évek követelményei, sőt — ami még nyugtalanítóbb — a mai lehetőségek mögött is. — Első helyen a műszaki fejlesztés ütemének elégtelensége áll. — A jövőben a maga sajátos eszközeivel a szakszervezeti mozgalomnak is több segítséget kell adnia a műszaki fejlesztés megvalósításához. — Sajnos, elmaradtunk a munka- és üzemszervezés tudományában egyes baráti országok, valamint a legfejlettebb kapitalista államok mögött. — Szükségesnek látszik olyan központi intézmény létrehozása, amely a különböző iparágakban a nemzetközi tapasztalatokat is feldolgozva, segítené általánossá tenni a termelés megszervezésének legjobb módszereit. Erőfeszítéseket kell tennünk a termelési tanácskozások színvonalának emelésére és növelnünk kell e megbeszélések hitelét azzal is, hogy az ott elhangzott javaslatok megvalósítását nagyobb felelősséggel és következetességgel szorgalmazzuk. Mindez fontos kérdése az üzemi demokrácia erősödésének is. — A sokoldalúan megvitatott vélemények szerint legfontosabb az üzemi demokrácia erősítése, szélesítése. Ehhez minden rendelkezésre álló eszközt és formát, így az üzemi tanácsokat is fel lehet, tehát fel is kell használnunk. — A gazdasági célok megvalósításának legfontosabb eszköze, a szocialista munkaverseny- mozgalom, az elmúlt öt esztendőben egészségesen fejlődött — hangsúlyozta Brutyó János. Ma már meghaladja a félmilliót azoknak a dolgozóknak a száma, akik a népgazdaság különböző területein szocialista, vagy a szocialista címért küzdő brigádokban végzik munkájukat. — E mozgalomban azonban — minden nagyszerűsége ellenére is — mutatkoznak problémák. Főleg a brigádok tevékenységének tartalmi kérdéseivel kapcsolatban, mint amilyenek a vállalások céljai, a szocialista tudatformálás módszerei stb. Az erőfeszítéseket e problémák megoldására kell tehát összpontosítani. — A kongresszusi verseny közben kezdeményezték számos helyen „a szocialista munka műhelye, üzeme, vállalata, gazdasága” cím elnyerésére irányuló versenyt — folytatta Brutyó János. — 1962 végéig már 346 vállalatnál csaknem ezer termelési, gazdasági részleg dolgozói tűzték ki célul a szocialista r-)rp * — Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a munkaverseny-mozgalom tömegereje és alapja az egyéni verseny. A részvétel a szocialista brigádmozgalomban dicsőség, de a verseny más formái is jelentősen járulnak hozzá a munka javításához. — Sok helyütt azonban nem biztosítják a versenyhez a szükséges feltételeket, például az ütemes és tervszerű munka- és anyagellátást, még ha ennek az adott helyen objektív akadályai nem is lennének. Az újítók és feltalálók munkájáról szólva a SZOT főtitkára kiemelkedő eredményként állapította meg, hogy ez a mozgalom közelebb került a szocialista munkaversenyhez. Sajnos, azonban még mindig megtalálhatók a további fejlődést akadályozó bürokratikus hibák. — Gazdasági feladataink megvalósításának fontos tényezője az anyagi érdekeltség helyes biztosítása — folytatta beszámolóját Brutyó János. — A jövőben tehát fokozni kell — és pedig minél szélesebb körben — a dolgozóknak az érdekeltségét a minőségben, a gazdaságosságban. Ebhez nem kellenek újabb bérformák, csak az ismertek közül kell mindenütt a legmegfelelőbbet alkalmazni. A premizálás és a nyereség- részesedés kérdéseire áttérve Brutyó János megállapította, hogy a kialakult premizálási rendszer jó, de a gyakorlatban súlyos hibákat is követnek el. A prémiumból sok helyen formális bérkiegészítést csinálnak, ami így a népgaz- sági érdekekkel ellentétesen hat. A nyereségrészesedés alapelvei is helyesek, de jobban összhangba kell hozni a népgazdaság legfőbb feladataival és biztosítani kell, hogy a részesedés összege arányos legyen a végzett munkával, tehát feleljen meg a dolgozók igazságérzetének. Végül a szakszervezetek másik rendkívül fontos tevékenységéről, a nevelőmunkáról, a dolgozók tudatának, erkölcsének formálásáról szólt. Hangsúlyozta: a szocialista eszméket győzelemre kell juttatni vala- ennyiünk gondolkodásában. Szólt még a szervezeti kérdésekről, az aktívák jó munkájáról és a szakszervezeti világ- szövetségben végzett munkáról. Brutyó János beszámolója után Szabadkai Gyula, a SZOT számvizsgáló bizottságának elnöke ismertette a számvizsgáló bizottság jelentését, majd Gál László, a SZOT titkára, a kongresszus elé terjesztette a magyar szakszervezetek új alapszabályának tervezetét. Az ezt követő szünet után megkezdődött a beszámolók és a Tegnap délután fél hatkor a leszerelési hónap alkalmából békenagygyűlésre került sor Kecskeméten a tanácsköztársasági emlékmű előtt. A nagygyűlés elnökségében többek között helyet foglalt dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb elnöke, dr. Dobos László, a megyei bíróság elnökhelyettese, Farkas József, a megyei népfrontbizottság titkára, Pankovits Józsefné, a nőtanács megyei titkára, Borsos György, a megyei KISZ- bizottság titkára, Erdélyi Ignác, a városi pártbizottság első titkára. Tóth Lászlónak, a Hazafias Népfrontbizottság elnökének megnyitó szavai után a több mint kétezer főnyi hallgatóság előtt Harmati Sándor, az MSZM P Központi Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára mondott beszédet. — A kapitalizmus a maga történelmi útját — mondotta beszéde bevezető részében Harmati elvtárs — a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavával kezdte, de fejlődése során a szabad gondolat helyébe a „szabad kereskedelmet”, az egyenlőség helyébe a vagyongyűjtést, a testvériség helyébe pedig a háborúkat ültette. Szerencsére a kapitalizmus eme emberek számára vészterhes időszakára megszülettek a béke erői is, amelyek most újabb erélyes fellépésre készülnek, amikor a Béke-világtanács felhívása nyomán mindenütt a világon a leszerelésért folytatott harc hónapjává nyilvánították a májust. Ismeretes, hogy az Országos Béketanács ez év június 14—15-ére összehívta a magyar békeharcosok VI. kongresszusát. A békeszerető magyar dolgozók, most a kongresszusra készülve, újra bizonyítani kívánják szenvedélyes békeakaratukat. Bizonyítani ország-világ előtt, hogy a békés egymás mellett élés hívei vagyunk, s támogatjuk a Szovjetuniót a fegyver nélküli világ megteremtéséért folytatott harcban. A kongresszusi előkészületek számunkra azért is jelentősek, mert egybeesnek a második világháború befejezésének 18. évfordulójával, s most talán még fontosabb, mint valaha, hogy a történelemben eddig ismert legvéresebb háború felidézőit leleplezzük. A második világháború előtt egyetlen számottevő békeerő volt: a Szovjetunió. Azóta azonban létrejött a béke fenntartásában érdekelt három nagy történelmi erő: a szocialista tábor, a gyarmati népek nagy anti- kolonialista és antiimperialista mozgalma és a világot átfogó nagy nemzetközi békemozga-, lom. Ez az erőviszonyok alapvető megváltozásárt jelenti az imperializmus rovására. — Ez azonban nem jelenti azt, hogy a békéért folytatott harc nem kíván további erőfeszítéseket tőlünk, a Magyar Népköztársaság polgáraitól is. Minden egyes ember nagyon sokat tehet személyesen is a béke ügyéért. Legfőképpen azzal, ha a rábízott munkát becsületesen és jól végzi el, mert a termelő munkában elért eredmények gazdaságilag erősítik hazánkat, ezekre az eredményekre épül fel nemzetközi tekintélyünk, és amíg arra szükség lesz: katonai erőnk is — mondotta befejezésül Harmati elvtárs. A beszédet — amelyet a város közel kétezer vezetékes rádiója is közvetített — az esti órákban tűzijáték követte. i,határozati javaslat feletti vita. Ez évben 60 ezer porszívó előállítása szerepel a Bajai Villa mosipari Gyár termelési programjában. Ebből április végéi 24 500-at gyártottak le. A Vénusz elnevezésű műanyagházas ház tartási kisgép különféle színvariációban — piros, kék, kék-szürk< fekete-narancs — készül. Képünkön Babinyecz Istvánné és Kapi tóay Marsit szállításra készítik glő a Vénusz
