Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-14 / 110. szám
:v W;:< *»., Gulyás András pedig beindítja a motort. (Lakatos József felvétele) Nem tSfrvény»*erü * S Hat közlekedési baleset — 15 sérülés — Mi újság a csoportnál? — tudakozódtunk a múlt hét végén a kecskeméti közlekedést és gépjárműveket ellenőrző csoport parancsnokhelyettesétől. — Eléggé csendes volt a hét. Bár a szombat délután és a vasárnap is ilyen lenne! De sajnos, tartunk tőle, hogy lesz dolgunk. Hét végén mindig megszaporodnak a balesetek. Különösen most, hogy megkezdődött a közlekedési „szezon”... — hangzott a válasz. S íme, a hétfőn kézhez kapott baleseti jelentések igazolták. Flaisz György iskolai tanuló vasárnap Kiskunfélegyháza határában kerékpárjával irány- jelzés nélkül tért ki az úttest közepére, s emiatt Somogyi Ferenc szanki motorkerékpáros nekiütközött. Mindketten súlyos sérüléssel kerültek a kórházba. Ugyanez lett a sorsa a kiskunfélegyházi Kohut Mária iskolai tanulónak, aki körültekintés nélkül szaladt keresztül az úttesten és eközben egy személy- gépkocsinak ütközött. Solt belterületén, az 51-es és 52-s műút kereszteződésében a KRESZ „jobbkéz”-szabályát sértette meg Vámos Lajos budapesti motorkerékpáros és Dar- nai János várpalotai személygépkocsi-vezető. Mindkét járművezető felelőtlensége járművekkel való összeütközéshez, egy súlyos és hét könnyebb sérüléshez, valamint 14 ezer forintos kárhoz vezetett. Folytathatjuk a sort a figyelmetlenség, gondatlanság okozta két balesettel. Közülük Lédeczi Ferenc Kecskemét, Holló utca 32. szám alatti lakos motorkerékpárjával az útszéli fának ütközött és következményeként mind őt, mind az utasát kórházba szállította a mentő. Pong- rácz Tibor kunadacsi lakos minden körültekintés nélkül hajtott rá a földes útról az 52-s műútra, ahol összeütközött Dorogi Lajos gádorosi motorkerékpárossal. Dorogi Lajos súlyosan, felesége könnyebben megsérült. Két nap alatt tizenöt sérülés és tekintélyes anyagi kár közlekedési balesetek miatt! Már szinte közhelynek hat a közlekedők, a járművezetők felelősségéről szólni. Pedig a biztonságos közlekedés elsősorban ezen múlik. Ezért ezúttal is hadd jegyezzük meg: az utóbbi időben ismét szaporodott a gyermekbalesetek száma, s ezek főleg az úttesten keresztül való gondatlan, körültekintés nélküli futkosás miatt történtek. Intelem ez a szülőknek és az iskoláknak. A figyelmeztetésből sohasem lehet elég! És önmagától kínálja a tanulságot a többi felsorolt baleset is. A szabályok betartásáról, a gondosságról és az előrelátásról járművezetés közben egyetlen percre sem szabad megfeledkezni! Teli tarsollyal... A Kunszentmiklósi Községi Tanács korábbi ülésén a végrehajtó bizottság bejelentette, hogy tüdőszűrő vizsgálat előkészítése folyik a községben és ehhez erkölcsi segítséget kért a tanács tagjaitól. — Erkölcsi segítséget? —gondolkozott egy pillanatig Hárfás László tanácstag. — Az akció többet kínál. Ez is alkalom a lakossággal való személyes beszélgetésekre! — S máris javasolta: vállalkozzanak az ösz- szeírás elvégzésére. Javaslatát tamácstagtársai elfogadták és az összeírást kifogástalanul elvégezték. Egyúttal számos tapasztalattal gazdagodtak. Ismerkedtek az egyes körzeteket érintő gondokkal, számos javaslatot jegyeztek fel, és a választók személyes gondjaiban is vállaltak közbenjárást. „Teli tarsollyal” mehettek a tanács következő ülésére. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei ..Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1 szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telet« : 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hőnapra 14 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85. Index: 25 065. FELFEDEZÉS Wi fmäiu** iwir* iP-Í/t Két panasz a Dankó utcából MI, DANKÓ UTCAI lakosok, sajnálkozva értesültünk arról, hogy utcánk kikövezése ebben az évben ismét elmaradt. Pedig a Dankó utca a város egyik legmélyebb pontján fekszik és így ősztől-tavaszig mindig egyetlen sártengerré válik. Nem tudjuk, miért vagyunk éppen mi mostoha gyerekei városunknak. Ha szükség lenne rá — márpedig a hasznos munkára mindig szükség van — szivesen hozzájárulnánk társadalmi munkával is utcánk rendbehozásához. A másik panaszunk, hogy az Erzsébet-város környékét szinte elborítják már a szemétdombok. Rengeteg a légy, nem merünk ajtót, vagy ablakot nyitni, mert félünk, hogy ezek a repülő bacilus- telepek valami betegséget hoznak a lakásokba. KÉRJÜK az illetékes hatósági szervek mielőbbi intézkedését, hogy ez az áldatlan állapot végre megszűnjön — írja Nagy Péterné, Kecskemét, Dankó utca 68. szám alatti lakos, valamint még huszonegyen a környékből. Lesz kerékpárgarázs, de... Még a tavasz elején kértük a Petőfi Népében, hogy a Kecskeméti Konzervgyár I-es számú telepén építsenek kerékpárjainknak megfelelő garázst. Kérésünket méltányolták, sőt ígéretet is kaptunk egyúttal arra, hogy a garázs rövidesen elkészül. Ennek immár két hónapja. A kerékpárgarázs most már ugyan épül, de jól látjuk, olyan kicsiny lesz, hogy oda a kerékpárok fele sem fog beférni, s ha jön a főszezon, nagy részük ismét a szabadba kerül, veri majd az eső, süti a nap, mert azon a részen egyetlen árnyékot adó fa sincs. Arra kérjük vállalatunk vezetőit, hogy a jelenleg készülő építményt hosz- szabbítsák meg, erre hely van bőven —, írják levelükben a konzervgyár I-es telepének dolgozói. Tévedés ne essék — s ezért is tettem idézőjelbe a címet — nem a Kecskeméti Katona József Színház műsorán levő kitűnő Brecht- darabról van szó, hanem a citera- és harmonikakísérettel kórusban kéregető, Móricz Zsigmond utcai koldusok „szabadtéri játékáról”. Ebből még a drámai konfliktusok sem hiányoznak olykor — sőt a szivettépő. könnyekre fakasztó „Koldusopera" felkiáltások sem —, ha a „darab” menete a kasszasiker érdekében így kívánja. Hogy azonban ezt az „előadást” az SZTK egyetlen dolgozója, sőt kezelésre járó betege, de azt hiszem, városunkban senki sem kívánja, arról — kiváltképpen a heti- piaci napokon — bárki könnyen meggyőződhet. Éppen ezért ideje lenne, hogy illetékes hatósági szerveink végérvényesen „levegyék a műsorról”. Szocialista társadalmunk már régóta rendelkezik megfelelő otthonokkal, ahol a szociális ellátásra szorulókról a legmesszebbmenőkig gondoskodnak. Véleményem szerint a, Móricz Zsigmond utca szerencsétlen, nyomorék „szereplőinek^ is itt lenne a legalkalmasabb helyük. — Dr. Kozák Endre. Tűnjenek el a szemétdombok „A kecskeméti Czollner térnek egyik legszembetűnőbb részén — az Erkel utca végétől alig 15 méterre — hosszú idő óta ott éktelenkedik egy szemétdomb. Ezt a köztisztasági dolgozók érthetetlenül figyelmen kívül hagyják. Utcaseprője is van a környéknek, s legalább ő hívta volna már fel az illetékesek figyelmét a szemétdomb eltakarítására.” A Czollner téri lakók panaszát — miután a levelüket nem írták alá — a helyszínen kivizsgáltuk. Valóban minden úgy van, ahogyan azt leírták. Meggyőződésünk azonban, ha csak egy alkalommal is szóltak volna a köztisztasági dolgozóknak, már régen eltakarították volna a szemétdombot, sőt mi több: az általános iskola (Czollner tér 4.) elől is, meg a Bánk bán utca sarkáról is, és az útépítés után ott felejtett föld- és kőhalmok elhordására szintén sor kerülhetett volna. Most mi hívjuk fel az illetékesek figyelmét a Czollner téri lakók panaszára, s biztosra vesszük, hogy rövidesen orvosolják. Van az úgy néha, hogy az ember felfedezi a „spanyolviaszkot”, vagyis rájön valamire, amit valaki már őelőtte is kitalált. Ha teszem azt egy levéltári dossziéban, amire az van írva, hogy „Híres emberk”, talál néhány levelet, s a felfedezés izgalmával közli annak tartalmát a sajtóval, majdnem bizonyos, hogy megörül neki a hírszerkesztő. Hogyne, hiszen érdekes hírből sosincs elég... Valahogy így történhetett az „ismeretlen” Móra levelekkel is, amelyekről nemrégiben hírt adtunk olvasóinknak. Valaki ráakadt, s örömmel hozta, mint „csemegét”, s le is közöltük frissiben. Jól is tettük, csak azt kellett volna még hozzá írni, hogy ezeket a leveleket kicsoda „bányászta” ki a levéltár töménytelen anyagából. S még azt is meg kellett volna írnunk a teljes igazság kedvéért, hogy az illető — nevének közlésére, úgy gondoljuk, szerénységből nem tart igényt — néhány alkalommal már publikálta is ezt a tényt különböző kiadványokban. Volna viszont — a hasonlók elkerülésére egy javaslatunk — ezeken az értékes iratokon fel kellene tüntetni (esetleg a melléjük tűzött külön katalógusban) azt is, hogy ki és hol találta meg. Ennyivel tartozik az utókor is azoknak, akik fáradságos munkával kiemelik a feledés homályából s az ismeretlenségből a szellemi kincseinket gazdagító kortörténeti dokumentumokat. T. P. Idézőjel nélkül A VAROSOKBA, községekbe vezető főútvonalakon a helységnevet feltüntető tábla mellé néhány hónapja egy újabb táblát is helyeztek. Az érkező utas egyik oldalán ezeket a kedves szavakat olvashatja: „Üdvözöljük városunkban!”, a tábla másik oldalán pedig — amikor eltávozik — a következőket: „Jó utat, a viszontlátásra!” Az udvariasságnak ez a kedves megnyilvánulása a városi és községi tanácsok részéről tagadhatatlanul kellemes benyomást kelt az utasokban. Egy dologgal azonban semmiképpen nem érthetünk egyet: a táblákra festett szívélyes szavakat miért tették idézőjelbe? A jámbor utast a városok csak idézőjelben üd- vözlik? Vagy a táblafestő tréfája akar ez lenni? Reméljük, egyik sem, s a könnyen félreérthető „szarvas sajtóhibát” hamarosan kikorrigálják. — Czakó Ferenc, Kiskunhalas. Városszéli panaszok Idestova már egy éve, hogy Kecskeméten a Leninvárosba, a ZIM-mel szembeni szép, modern lakásokba költöztünk. Jól is érezzük magunkat új otthonunkban, csupán néhány dolgot vagyunk még mindig kénytelenek nélkülözni. Az egyik ilyen, a posta levélgyűjtő szekrénye. Ha levelet akarunk feladni, be kell mennünk a városba. A másik hiányosság egy nyilvános telefonállomás. Pedig erre is nagy szükségünk lenne, mert ha orvost, mentőket, tűzoltókat kellene kihívnunk* megint csak be kellene mennünk a városba. Igaz már többször is ígéretet kaptunk arra, hogy levélgyűjtő szekrényt és nyilvános telefonállomást állítanak fel az új városrészben. Az ígéret azonban a mai napig is csak ígéret maradt. Nagyon hálásak lennénk, ha kívánságunkat az illetékesek hamarosan teljesítenék — írják a kecskeméti Leninváros I—V. épületek lakói. Ami hazacsalia az „elvándorollakat" dálkodást. S ezzel függ össze egy másik újfalusi újdonság, mégpedig az, hogy a konzervgyár a helyszínen állítja fel zöldborsófejtő gépét. Így a 120 holdnyi zöldborsóvetés termése már kifejtve juthat a feldolgozó üzembe. Az öntözött területen a borsón kívül paradicsom, uborka, zöldbab, zeller és káposzta terem az idén, s hogy azok értékesítését sem bízták a véletlenre, arra bizonyság: valamennyi növényféleségre szerződést kötöttek a MÉK-kel és a konzervgyárral. Ekkora kertészetben sok szorgalmas, dolgos kézre van szükség, de az általa biztosított magasabb jövedelem egyre több, más vidéken dolgozó fiatalt csal vissza falujába. Ezek egyike Gulyás András is, aki évekig dolgozott Budapesten gépkocsivezetőként és nemrégiben a fővárost felcserélte falujával, a gépkocsit pedig a négyhengeres Csepel-’Diesel motorral, amely az ő parancsára viszi az éltető vizet a szomjas földekre. T. M. A tiszaújfalusi Alkotmány Termelőszövetkezetben 349 holdon folytatnak öntözéses gazDarabos István és László — a két kertész összeszereli az öntözőcső utolsó szakaszát.
