Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-12 / 109. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek XVIII. ÉVFOLYAM, 109. SZÁM Ara 69 fillér 1963. MÁJUS 12, VASÁRNAP Ballag már a vén diák... Országosan harmadik a tataházi Petőfi Tsz Szombaton délután Tataházán, a község mozijában ünnepi köz­gyűlést tartott a helybeli Petőfi Termelőszövetkezet, abból az al­kalomból, hogy a 3570 hold kö­zös területtel rendelkező szö­vetkezeti gazdaság az elmúlt évi országos termelési versenyben — a területének megfelelő má­sodik kategóriában — harmadik helyezést ért el. Az ünnepségen megjelent dr. Erdei Ferenc aka­démikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Matos László, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője, Bank Gyula, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályveze­tője, s ott voltak a bajai járás párt- és tanácsi szerveinek ve­zetői is. Szebellédi Nándor, a közös gazdaság elnöke, beszámolt az elmúlt évi eredményekről, s a többi között megemlítette, hogy a szövetkezet szántóföldjének minden holdja után 128 kiló húst értékesítettek. A sertéste­nyésztésből erre az évre csak­nem 4 millió forint bevételt ter­veztek. Ezután dr. Erdei Ferenc át­nyújtotta a „kiváló termelő- szövetkezet” cím adásáról szóló oklevelet és jelvényt, a ver­senyzászlót, valamint az ezekkel járó 50 ezer forint jutalmat. Erdei elvtárs a mai napon, vasárnap, megtekinti a szövet­kezet gazdaságát. Az első cseresznyeszállítmánv Mint minden évben, az idén is Kelebián érett be az ország­ban elsőnek a cseresznye. Szom­bat délután szállították Buda­pestre az első tíz kilót. A jövő hét keddjén valamennyi közös gazdaság megkezdi a cseresznye­szüretet, s a bőnek ígérkező termést a helyi földművesszö­vetkezetnek adják át értékesí­tés végett. Kapálnak A dunapataji Új Élet Tsz 50 holdas kertészetében Fa Lajos- né, Kothencz Béláné és Kiss Józsefné munkacsapata kapálja Még az ég is kisimította mo­gorva felhőráncait és szomba­ton tikkasztó meleget zúdított a földre. A „nagy” nap ünnepi ragyogását nem is homályosí- totta semmi el. Kora reggel iz­gatott matrózblúzos lányok vi- harzottak be Kecskemét közép­iskoláinak kapuján, a fiúk pe­dig talpig sötétkékben, vakító inggel, fontosságuk teljes tuda­tában gyülekeztek a virágdíszes falak között. Mire a legnotóriusabb elkéső is megérkezett, virágerdő borí­totta az osztályokat. Vörös és napsárga tulipánok, nevető or­gonák, szelíd gyöngyvirágok ... Aztán megindult a menet és szállt a dal: — Ballag már a vén diák... A szöveg, a dallam jól ismert, csak az arcok vál­toznak minden esztendőben — a fiatalok... Örömüket, élet­kedvüket még a mai napra kö­telezően előírt komolyság sem képes eltakarni. Míg a szülők meghatott szipogással kísérik lépteiket, ők már titokban arra gondolnak, ami majd ezután következik. Az életre — termé­szetesen nagybetűvel —, amely egyiküknek főiskolát, egyete­met, a másikuknak munkát — de mindenképpen izgalmas új­donságot jelent. Négy év megszokott életrend­jétől, kedves emlékeitől búcsúz­tak szombaton Kecskemét és a megye városainak végzős kö­zépiskolásai. Kezükben virágot szorongattak és az utánuk lépő harmadikosok ajándékait. Ta­risznyákat a hagyományos po­gácsával, kétfilléressel — a Ka­tona József Gimnázium fiúnö­vendékei egy apró kis üveget is kaptak borral töltve, ezzel jelképezve talán, hogy átlépték a „férfikor” küszöbét, — albu­mokat az iskola és a tanárok fényképével, vagy verses köte­tet. Mikor az utolsó osztályból is kikanyarodott a ballagok so­ra, minden iskolából elindultak a fiatalok — ez évben először — a Kecskeméti Katona József Színház felé, hogy együtt, közö­sen ünnepeljenek. Az érettségiző diákok közös búcsúján megjelentek a megye és a város vezetőinek képvise­lői is: — dr. Molnár Frigyes, a megyei pártbizottság első tit­kára, Reile Géza, a városi ta­nács vb-elnöke, Kádasi László, a megyei tanács és Újvári La­jos, a városi tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője. Ün­nepi beszédet tartott Sánta La­jos, a városi pártbizottság tit­kára, a városi tanács vb elnök- helyettese. Majd a városi mű­velődési ház szimfonikus zene­karának tolmácsolásában fel­csendült Mascagni: Intermezzó- jának lírai dallama. Baranyi Ferenc, valamint Juhász Ferenc és Simon István Kossuth-díjas költők fellépése tette még em­lékezetesebbé az ünnepi műsor emelkedett hangulatát. Feledhetetlen, mozgalmas nap volt a szombati. Este lampio­nok, fáklyák fényében kezdetét vette a felvonulás; Imbolygó fények táncoltak az arcokon és messzire szállt a dal, vidáman zajlott le az utolsó, fáklya­fényes búcsúztatás. Kecskemét, Baja, Kalocsa, Kiskunfélegyhá­za és Kiskunhalas valamennyi érettségiző diákja — azok is, A dolgozók műveltségének, szaktudásának növelése érdeké­ben ötéves művelődési progra­mot állított össze a Bács-Kiskun megyei KISZÖV, melyben meg­határozták a kisipari termelő- szövetkezetek kulturális munká­jának leglényegesebb feladatait. A művelődési program öt évéből kettő — 1961—62 — már letelt. Eredményei a követke­zők: általános iskolát végzett 210, középiskolát 152, felsőbb fokú képzésben vett részt 31 dolgozó. Az ismeretterjesztő elő­adásokat közel ezren látogatták, politikai oktatásban részesült 1100, szakmai továbbképzésre járt 500 dolgozó. Az elmúlt évben 367 folyó­iratra és 400 szövetkezeti hír­lapra fizettek elő a szövetkeze­tek. Könyvtár 45 szövetkezetben működik. Kisebb klubhelyiség­gel rendelkezik 18 szövetkezet, míg 9 más tömegszervezettel közösen használ klubhelyiséget. Műkedvelő művészeti csoport tagja 300 szövetkezeti dolgozó. Az elért eredmények bizta­tóak ugyan, de még mindig sok azoknak a száma, akik semmi­lyen kulturális munkában nem vesznek részt. A szövetkezeti dolgozók összlétszáma 7060, s nagyobb részük — ahogy az előbbi felsorolásból kitűnt — semmilyen továbbképzésre nem jár és művészeti csoportnak sem tagja. akik pár nappal korábban ren­dezték meg ballagási ünnepé­lyüket — akkor is emlékezni fognak biztató verőfényére, amikor már az albumokban őr­zött fényképek is rég megfakul­tak. De most még korai lenne idő­ben ilyen messzire ugrani. Éle­tük egy korszaka lezárult ugyan, hogy utat nyisson a jövőnek, amely nem tartogat számukra keserű meglepetést, de csak ak­kor lesz teljes, ha egész ember­ként, tudásuk, képességük leg­javát nyújtva, önmagukkal szemben a legigényesebb mércét állítva veszik birtokukba. Üt- ravalóul kívánunk mindany- nyiuknak sok sikert és eredmé­nyes munkában gazdag életet. VADAS ZSUZSA Ennek megszüntetése érdeké­ben határozták meg a hátralevő három — 1963—65 — év felada­tait, melyekből minden kisipa­ri termelőszövetkezet a maga területére lebontja azt, amit dol­gozóinak művelődése érdekében gyakorlatilag meg tud valósí­tani. A program első helyén áll a dolgozók és a vezető állásúak ideológiai, szakmai és általá­nos továbbképzéséről történő gondoskodás. A szövetkezeti bi­zottsági titkároknak elsőrendű kötelességként jelöli ki a városi és járási kulturális bizottságok­kal való együttműködést. Az elkövetkezendő években több gondot fordítanak a kollek­tív színház-, mozi- és tárlatlá­togatásokra, és az ismeretter­jesztő előadások népszerűsítésé­re. Minden szövetkezetnél biz­tosítani kell a klubélet kiala­kítását, ahol erre nincs lehető­ség, ott a helyi művelődési ott­hon, vagy más szerv klubjának látogatásával. A tervek között szerepel még a meglevő könyv­tárak fejlesztése és az eddiginél jóval több dolgozó bevonása az olvasómozgalomba. A kulturális nevelőmunka, az ismeretterjesz­tés és a művészeti csoportok foglalkoztatásához a jövőben na­gyobb anyagi támogatást nyúj­tanak, de ellenőrzik annak cél­szerű felhasználását is. A megyei kisipari termelőszövetkezetek ötéves művelődési programja Öntudatos fegyelemmel A munkások öntudatának nö­vekedését jelzi, hogy az utóbbi időben megyénk egyre több üzemében értik meg a fegyel­mezett munka szükségességét; Az elért fejlődésben jó része van a szocialista címért küzdő brigádok példás magatartásá­nak, a nyereségrészesedés fe­gyelemre ösztönző feltételei­nek, az életszínvonal kedvező alakulásának, s nem utolsósor­ban az üzemi, párt- és szak- szervezetek politikai nevelő­munkájának. Ma már sok olyan brigádunk van, ahol büszkén kijelentik: számunkra nem léteznek ezek a szavak; igazolatlan mulasz-. tás, _ lógás, csellengés, sétálga- tás. A kedvező jelenségek mellett azonban számtalan megnyilvá­nulás figyelmeztet; e téren van még tennivaló. A fegyel­mezetlenségnek jelenleg is sok­féle változata van. A leggya­koribb a munka közbeni sé- tálgatás, csellengés. Ha kutat­juk ennek okát, hamar rájö­vünk, hogy a dolgozók felelőt­lenségén kívül a laza ellenőr­zés, máskor meg a hiányos munkaellátás teremt lehetősé­get a fegyelmezetlenkedésre. Az utóbbi, egyes üzemrészek­ben szinte biztatja a laza mun­kaerkölcsű embereket a tétlen­ségre. Ennek igazságát bizo­nyítják a munkanap-felvételek is. Ezenkívül nem ritka az olyan eset, amikor egyesek ita­losán jelennek meg munkahe­lyükön. Egyébként ezt a bal­esetekről felvett jegyzőköny­vek is tanúsítják. A fegyelmezetlenség másik területe a társadalmi tulajdon herdálása. E tekintetben a ha­tározott javulás ellenére még sokan nem vallják magukénak a közösségi tulajdont. A kon­zervgyárban például dobálják a ládákat, törik az üveget, má­sutt rongálják a gépeket, a szerszámokat, eldobálják a csa­varokat, a hulladék közé rej­tik a még használható apróbb anyagokat. Mindennek követ­keztében növekedik a termé­kek, gyártmányok előállítási költsége, csökken az év végén szétosztható nyereségrészesedés összege. Üzemi párt- és szakszerve­zeteink termelési agitációjuk során, differenciáltan, úgy ahogy az élet felveti, foglalkoz­zanak e fontos kérdéssel. El­lenőrző munkájuk során has­sanak oda, hogy javuljon a műszaki előkészítés, megterem­tődjenek a feltételek a folya­matos, zökkenőmentes munká­hoz. E téren további gyors javu­lásra akkor számíthatunk, ha a termelés nagyobb és kisebb posztján állók megértik: a fe­gyelemre való nevelésnél is el­maradhatatlan a társadalmi ráhatás. Ezért az eddiginél na­gyobb szerepet és feladatot kell biztosítani a társadalmi bíró­ságoknak. Mint mindenütt, itt is csak az összefogás hozza meg a kí­vánt eredményt. V. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom