Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-11 / 108. szám

1963. május 11, szombat 1. oldal Automata vezérlésű gépek a kalocsai öntözűtelepesi A panaszok sorsa A kalocsai járás mezőgazda­sága bővelkedik öntözési adott­ságokban. Legnagyobb folyónk mintegy 50 kilométer hosszan mossa a határát. A Dunavölgyi Főcsatorna és mellékágai is kí­nálják a lehetőségeket. Bátya, Fájsz, Dusnok, Miske nyolc termelőszövetkezete és az állami gazdaság társulatba tö­mörülve, éppen e természetes vizek gazdaságos felhasználá­sára szövetkezett a közelmúlt­ban. Állami segítséggel és tár­sulati hozzájárulással 7400 hol­das nagyüzemi öntözőtelep és vízkivételi mű épül a Duna mentén, az említett községek határában. A beruházás értéke 67,1 mil­lió forint és az öntözőmű 1964 májusában kezd teljes kapaci­tással működni. A két bátyai termelőszövetkezet földjén töb­bek között 233, a dusnoki Mun­kás-Paraszt Tsz-ben 300, Faj- szon a Vörös Csillagban 1200, a Duna Gyöngyében 600, Miskén a Marx Károly Tsz-ben 700 holdon végez esőztető öntözést. A Magyar Tudományos Aka­démián dr. Erdei Ferenc aka­démikus irányításával ezekben a napokban készül a 7400 hol­das öntözőtelep kétéves, vala­mint a minden részletre ki­terjedő távlati, hasznosítási terve. A legmodernebb elvek sze­rint épülő, kettős nyomásköz­pontos szivattyútelepet Olasz­országban vásárolt automata vezérlésű gépekkel szerelik fel. Amint a Bajai Vízügyi Építő Vállalat munkásai a műtár­gyak építését befejezik, az olasz szivattyúgyártó cég szakembe­reinek irányításával megkezdő­dik a gépek beszerelése, hogy az egyik nyomásközpont kipró­bálása július végén, vagy au­gusztus elején már megtörtén­hessen. Ilyen nagy területű, modem öntözőmű hazánkban még nem épült. Üzembe helyezésével a kalocsai járás négy községében szinte teljesen átalakul a me­zőgazdasági termelés. Előzetes számítások szerint a szóban forgó 7400 holdon csupán a többlettermés értéke évente 30—40 millió forintot tesz majd ki. Kiss Antal A Bajai Vízügyi Építő Vállalat dolgozói betonozzák a szivattyútelep alapját. (Haraszti Zsuzsa felvétele.) Sokoldalú segítség Kérem a panaszkönyvet... — hallani nem egyszer a ke­reskedelmi egységekben. Ki miért kéri — panasz vagy di­cséret —, az csak később de­rül ki. A dicséret önmagáért beszél, de mi a panaszok sor­sa? Ez utóbbit ellenőrizte a közelmúltban a Bács-Kiskun megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség. A mintegy 150 egységben, valamint a vállalati és a szö­vetkezeti központokban lebo­nyolított ellenőrzés során nem a legmegnyugtatóbb kép bonta­kozott ki. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az egyébként jelentős fejlődést elért állami, szövetkezeti kereskedelem és a vendéglátóipar a fogyasztók pa­naszainak intézésében nem je­leskedik. Nem ritka az olyan eset, hogy a bejegyzéseket a Belke­reskedelmi Minisztérium és a SZÖVOSZ együttes utasítása ellenére sem küldik be időben a boltok a vállalati, illetve földművesszövetkezeti közpon­tokba kivizsgálás vagy válasz­adás végett. Ezért 1962-ben a vendéglátó vállalatoknál öt bolti és egy központi dolgozót felelősségre vontak. Egyébként e téren igen nagy a liberaliz­mus. Két üzletvezető közül az egyik hat hónap, a másik pe­dig egy év után küldte be a panaszjegyzést. Ezért a pél­dátlan hanyagságért, a fogyasz­tók érdekeinek semmibevéte­léért csupán írásban hívták fel az illetékes vezetők a mulasz­tók figyelmét a jobb munkára. Nem jellemző, de helyenként előfordul, hogy a panaszköny­vekből lapot kitépnek. Például a Kecskeméti Alföldi Étterem panaszkönyvéből tíz lap hiány­zott. Egyébként ezek a köny­vecskék az ellenőrzött bol.tok 10 százalékánál nem felelnek meg a követelményeknek: szennyezettek, szakadozottak, többnél pedig teljesen hiány­zik a borítólap. Nincs rendben a panaszok bejelentésének nyilvántartása sem, bár ezt miniszteri utasí­tás írja elő. Ennél jobb a hely­zet a bejelentések megválaszo­lásánál. A Bács-Kiskun megyéi Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalatnál a múlt évben 320 panasz közül mindössze négy­nél nem tartották be a 15 na­pos megválaszolási határidőt. A hiányosságokat a még min­dig sok helyütt fellelhető hely­telen szemlélet okozza. Egyes vendéglátóipari vezetők és dol­gozók azt hiszik, minden úgy van jól, ahogy csinálják. Egyik­másik helyen egy-egy bírálat­nál több időt fordítanak a ki­magyarázkodásra, mint a hiba megszüntetésére. Nem mondunk újat, ha is­mételten kijelentjük: a keres­kedelmi és vendéglátóipari szakmában is figyelmbe kell venni a fogyasztók értékes, hasznos, bíráló vagy elismerő szavait, javaslatait. Ez az ami hozzásegíti a vendéglátóiparban dolgozókat a színvonalasabb munkához. Valach István Ahány megrendelő, annyi kívánság Az export és az igények Erős tsz-ek — gyenge tsz-ek. Megyénk talán egyik járásában sem tapintható ki akkora érzé­kenységgel ez az ellentétpár, mint a dunavecseiben. Ennek alapvető oka a járás nyugati és keleti részének merőben külön­böző talaj-, sőt, éghajlati adott­sága. A Duna menti szövetkezetek területe sokkal inkább alkalmas a szántóföldi - gazdálkodásra, mint a folyamtól távolabb eső, terméketlen szikes és homokos talajú közös gazdaságoké. Ez a különbözőség az erőseb­bek részéről feltételezi, igényli, sőt, követeli a gyengébbek tá­mogatását. Nézzük meg, hogyan áll pillanatnyilag a gyengén gaz­dálkodó szövetkezetek megse­gítésének ügye. A hartai Lenin Tsz huzamo­sabb idő óta patronálja az új- solti Kossuth Tsz-t és segítsé­ge főként szakmai, szervezési vonatkozásban nyilvánul meg. A hartaiak javaslatára Űjsolton nemrégiben újjáválasztották a vezetőséget, e ennek hatása máris mutat­kozik az eredményesebb mun­kában. Nem hanyagolják el a j,fizikai” értelemben vett támo­gatást sem. A Kossuth Tsz gaz­dáinak például a hartai közös gazdaság brigádja segített a hagymaduggatásban. A hartai Béke Tsz szintén a közelmúlt­ban vállalta el a solti Rákóczi Tsz patronálását. Már eddig is igen sokoldalú támogatást nyúj­tott a szövetkezetnek. Az állan­dó és kölcsönös tapasztalatcse­réken kívül említésre méltó, hogy nemrégiben tíz vagon ab­raktakarmányt adott kölcsön számára. Igen érdekes kapcsolat bonta­kozott ki Szabadszállás két szö­vetkezeti gazdasága, a József Jó munkához idő kell Csaknem két évig épült, de végül is átadták rendeltetésének Tompa község autóbuszmegálló­ját. Az utazók szeretnék, ha valamivel rövidebb időn belül megnyitnák a megállónál levő elárusítóhelyet is, ahol hűsítő italokat, cukorkát és trafikárut Vásárolhatnak majd. Attila és a Kiskunság Tsz kö­zött. Az előbbi elnöke, Szabó József elvállalta, hogy a gazda­ságban kipróbált és jól bevált vezetési, üzemszervezési és ösz­tönző módszerek alkalmazását illetően segít az elmúlt év vé­gén 800 ezer forint mérleghiány­nyal záró, egyébként viszont a község legjobb talajú területén gazdálkodó szövetkezeteknek. Tevékenységét nagyban meg­könnyíti az, hogy néhány hó­napja a Kiskunság Tsz gazdái is megválasztották elnöküknek. Joggal várható, hogy itt az idén rohamos javulásnak lehetünk tanúi. Az ^erősebb segítse a gyen­gét” mozgalom a járás déli részén további eredményeket szülhet, ha a támogató gazdaságok nem­csak kampány-, de állandó és rendszeres feladatnak tekintik gyengébb szomszédaik támoga­tását. Csak a szoros, elmélyült kapcsolat válhat a termelés mo­torjává. Jóval nehezebb a helyzet a járás északi részén, ahol legin­kább csak gyengén gazdálkodó szövetkezetek találhatók. De itt is van lehetőség a támogatás sa­játos módjainak kialakítására. Perczel János, a járási tanács vb főmezőgazdásza tavaly ősz­szel a solti Kossuth Tsz-ben se­gített megszervezni a gépi mun­kát. Kidolgozta a betakarítás, szántás-vetés ütemének tervét, s jó előre gondoskodott a hiány­zó gépek beszerzéséről. Ennek eredményeként minden munkát idejében elvégeztek. A járási pártbizottság és a járási tanács végrehajtó bizott­sága úgy határozott, hogy mind­két szerv mezőgazdasági osztá­lyának munkatársai hetenként legalább egy-egy napot kötelesek a gyengén gazdálkodó szövetke­zetekben tölteni (minden gazda­ságban ugyanazok a személyek), minden közgyűlésen és vezető­ségi ülésen részt venni, hogy megismerjék a nehézségeket, s a szükséghez képest támogatást nyújtsanak. Ellen­őrizniük kell a járási pártbi­zottság és a tanács mezőgazda- sági osztályai által kidolgozott és jóváhagyott ösztönző jövede­lemelosztási módszerek alkal­mazását, valamint a talajadott­ságokhoz leginkább idomuló ve­tésszerkezet kialakítását, s mindezekben segíteniük kell. A támogatásnak ez a módja korántsem az egyetlen járható út. De kétségtelen, hogy a gyen­ge tsz-ekben eddig sok legyűr­hetetlennek hitt nehézség ily módon is megszüntethető. H. D. KORUNKBAN elavulnak a szólásmondások is. A pontos­ság, hasonlóság nem fejezhető már ki azzal, hogy: „Olyan egy­formák, mint két tojás.” Ha meg Kolumbus Kristóf végig nézné a Kecskeméti Baromfi- feldolgozó Vállalat tojásüzemé­nek laboratóriumi szervezettsé- ségű működését, ő maga java­solná: „Töröljék el, kérem, azt a kitételt, hogy: „Olyan egysze­rű, mint a Kolumbus tojása.” A tojásüzem automata gépé­nek okos jelzései is arról győz­nek meg bennünket, hogy nincs két tökéletesen egyforma toj ás sem. Alighogy hátára veszi a szalag ezeket az óriássejteket, máris rangsorolja őket — 42 gramm súlyútól 63 grammosig. A lámpázó pedig — az ember szemével szövetkezve — mint elfogulatlan röntgengép vizsgál­ja meg belsejüket. E folyamatok nem öncélúan mennek végbe. Napjaink kul- túrembere nem hajlandó min­dent lenyelni, — még tojásban sem. Tanú mindezekre a kecs­keméti vállalat két művezetője, Frécska János és Lovász Károly I is. Az üveg falú pici irodában éppen azt veszik számba mű­szak végeztével, hogy aznap 255 ezer 480 darab tojást dolgozott fel az üzem. Ugyanezen a na­pon egy-egy vagon tojást adtak fel a svájciaknak, illetve ola­szoknak. 400 gusztusos kiállítá­sú, kocka alakú papírdobozban 144 ezer darab megy egy va­gonra. AZ EXPORT mellett „me­szes tojásokat” is kell biztosíta­ni a bazinokba. Ezekben a nagy tartályokban meszes oldatban tartósítják a fontos élelmiszer­cikket a téli hónapokra, — bel­ső fogyasztásra. Ugyancsak ké­rik a portékát — naponta tíz- meg százezrével a hűtőraktárak­ba, ahol exportcsomagolásban várják sorsukat a tojások. Bel­földi fogyasztásra, de szükség szerint exportra is. Az exportdobozokban titok­zatos „jelzeteket” látunk. A Svájcba menők egyik sarkán például ezt: 62/63. Ez azt jelen­ti, hogy a legnagyobb „szórta” — súly — szerinti tojásokat tartalmazzák. A svájci megren­delők általában így kötik ki: 250 láda 62—57 grammos és 150 láda 57—52 grammos tojás le­gyen egy vagonban, ök a nagy tojásokat vásárolják. A nyugat­németek az apróbbakat. Nem indokolatlan igények ezek: a ki­sebb tojások sárgája viszonylag nagyobb, mint a több fehérjés, térj edel mesebbeké.. Külföldi ve­vőink, az osztrákok, csehek, gö­rögök. NDK-beliek, s a már em­lítettek igen kényesek az áru küllemére, tisztaságára. NEMCSAK azt követelik meg a vásárlók, hogy hótiszta legyen a héj, 3—4 napos az áru, hanem luxus célokra, alkalmakra, mint kiállítás, reprezentációs vendé­gelés — még ilyen kívánalma­kat is előírnak: csupa barnás árnyalatú vagy teljes fehér hé­jú tojás legyen egy tálcán. Mi­kor például a svájciak átveszik az árut, ők is ellenőrzik lámpá- zóval, milyen a belseje. Nem le­het a sárgájában egy gombostű- nyi érrög, s a légkamra ma­gassága csak legfeljebb 6 milli­méterig mehet. —th —re j> Az apja lánya Kecskeméten a Tö­rökfái pusztának volt képviselője a városi tanácsban 1954—58 kö­zött Szabó István, aki ezen félül még sok más tisztséget is ellátott. Betegségére való tekin­tettel azonban a követ­kező választáson már nem vállalhatta a ta­nácstagsággal járó, többször fárasztó és szerteágazó munkát. A „stafétabotot” azon­ban nem adta ki hosz- szú időre kezéből a család, mert az idei vá­lasztásokon Szabó bá­csi lánya, Júlia is ta­nácstag lett. Igaz, hogy nem abban a körzet­ben, amelyikben édes­apja volt, mert a ta­nyától azóta a város­ba költöztek, s a fiatal lányt a 90-es körzet la­kói bízták meg, hogy érdeküket képviselje a tanácsban. — Nagyon megle­pődtem, amikor meg­tudtam, hogy engem jelöltek. Jólesett a meg- tisztelés, a bizalom, de ugyanakkor megérez- tem a felelősség súlyát is, amivel választóim­nak tartozom. Édes­apám igen sok, tapasz­talatból szerzett hasz­nos tanácsot tud adni most már, amikor a tényleges tanácstagi te­endőimet kell ellátnom. — Sűrűn szokták-e felkeresni a választók ügyes-bajos dolgaik­kal? — Igen, elég gyakran fordulnak hozzám a körzet lakói, legtöbb­ször lakásügyekkel. — Minden esetben szemé­lyesen nézem meg a lakáshivatalban levő kérvényeket, s egyéb iratokat. Persze, ezen­kívül más természetű problémákkal is jön­nek hozzám, amiket itt hirtelen nem tudnék felsorolni. — Milyen nagyobb beruházásokkal gazda­godik a körzet, amely­nek képviseletében részt, vesz a városi tanács munkájában? — A 90-es körzet­ben igen nagy munka folyik. Ez a körzet a Zsinór, Dankó, a Zöld­fa utca és a Bajcsy- Zsilinszky út egy ré­széből adódik. Út- és járdaépítés folyik itt, s ezzel egyidejűén vég­zik a csatornázást is. Nem az én érdemem, hogy az itteni utcákat is járdával látják el. Ez az egész város ösz- szefogásának az ered­ménye. — A munkámról so­kat nem tudok monda­ni, mert még nincs elég gyakorlatom, de arra törekszem, hogy választóim mindinkább meg legyenek velem elégedve, s remélem, az elkövetkező négy év­ben sikerül meghálál­nom körzetem lakóinak bizalmát. Gál Sándor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom