Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-09 / 106. szám

1963. május 9, csütörtök *. oldal Küzdelem a milliókért A szőke Tisza mellett szeré­nyen húzódik meg a tiszakécs- kei Űj Élet Termelőszövetke­zet. Ezernyolcszáz holdjával mintegy „öcsikéje” a község töb­bi közös gazdaságának. . A szorgalmukról híres kerek­dombi tanyák gazdái már a ne­gyedik tavaszt kezdik közösen Vinczé Lajos, a tanítóból lett szövetkezeti elnök vezetésével. Nem kis utat tettek meg nap­jainkig és tengernyi nehézséget küzdöttek le, amelynek ered­ményét leginkább a 12 milliós közös vagyon tükrözi. Az utób­bi évek minden tekintetben nagy változást hoztak, s a mun­ka lendítő ereje a 16 tagot szám­láló pártszervezet és a tsz-veze- tőség volt. A sikerek alapvetően abból származnak, hogy minden fontosabb kérdésben egységesen, a nagy család, a szövetkezet gaz­dái döntöttek. Sikerek és gondok De, mint ahogy a napfényt követi az árnyék, a sikerek mel­lett gondok is vannak még az Új Életben, bár ezek már nem a kezdeti nehézségek. A rossz gazdasági évet tetézve, a túlzott saját erős beruházás megbosz- szulta magát a múlt esztendő­ben, és több mint félmilliós mérleghiányt okozott. Ez évben a szövetkezetnek, terveik alapján, 6 millió 500 ezer forint értékű terméket kell elő­állítania, ami közel 2 millióval több, mint a múlt évi. Ha az időjárás egy kicsit is kedvez, célkitűzésük teljesíthető. Eddig minden időszerű tennivalót idő­ben végeztek el a szövetkezet gazdái,. A szakvezetést megerő­sítették, jó felkészültségű és több éves gyakorlattal rendel­kező szakemberekkel. A bevétel fele... A „döntő láncszem” a kerté­szet, amely a tervezett bevétel­nek több mint felét fogja előál­lítani — katasztrális holdan­ként nem kevesebb, mint 11 ezer forintot. Az itt dolgozó mintegy 200 asszony és leány munkája máris biztató képet mutat. Közel 20 ezer négyzet- méter üveg alatt gyönyörű pa­lántát nevelnek, amelyből több mint 10 katasztrális holdra na­pokkal ezelőtt kiültették a kara­lábét. A közel 100 fólia alagút alatt. paradicsom és karalábé szívja magába a napfényt és vizet, hogy a közeli hetekben piacra kerülhessen, mint áru. Több százezer gyepkockát és mintegy 400 vagon földet, trá­gyát mozgattak meg a kerté­szetben. Ez a telep már valóban ^nagyüzem, ahol mindenki tudja íeladatát és az időt szorgos munkával tölti. A termelési Jterv szerint 300 katasztrális Áh oldon termesztenek kertészeti (növényeket, a valóságban azon- 4ban mindezt 220 holdas terüle­ten tudják elvégezni, mert kö- tfeel 80 holdon kétszer fognak ‘(termést, amelyet elősegít a jó ^természeti adottság is. Nem ke- í vesebb, mint 300 vagon árut «zeretnének szállítani a városok lakosságának, és reménykednek abban, hogy termelvényeik egy része eljut majd a szomszédos országokba is. Kevés a takarmány A másik jelentős üzemág az állattenyésztés, amelynek közel kétmillió forint értéket kell előállítania ahhoz, hogy a terv­ből a reá eső részt teljesíteni tudja. Viszonylag jó az állat­létszám a szövetkezetben. Min­den 100 holdra 7 darab számos­állat jut, több mint a járási át­lag, azonban kevés a takarmány. Ez évben 500 hízott sertést és 78 hízó marhát akarnak előállí­tani, amely nem kevés gondot okoz. Az év első három hónap­ja kedvezőtlenül alakult, mert a feletetett takarmány arányá­ban nem következett be a kellő súlygyarapodás, és emiatt adós­ságuk van az állattenyésztőknek a közösséggel szemben. Nagyon neki kell „gyürkőzniök”, hogy a tartozást a következő hóna­pokban törleszteni tudják. „Segédüzemág“ A szövetkezet „vérkeringésé­nek központja” az úgynevezett segédüzemág, amely többféle műhellyel, hat traktorral, há­rom gépkocsival, 17 lófogattal és az öntözőgépekkel biztosítja a jelentkező technikai szükség­letek kielégítését. Van is gondja Papp Gyula elnökhelyettesnek, aki mindezeket irányítja. Azt azonban mindenki tudja, hogy példás rendben megy a szövet­kezet területén a gépi munka. Minden terv csak annyit ér, amennyit megvalósítanak belő­le. Ezt Kerekdombon is megta­nulták és az Űj Életben minden eszközzel harcolnak teljesíté­séért, hiszen ezen múlik az egyé­nek és a közösség sorsának jobb­ra fordulása is. A termelőszö­vetkezeteknek és a 210 munka­bíró tagjának nem kevesebb, mint 600 személy eltartásáról kell gondoskodnia. Ha a tervet teljesíteni tudják, erre a célra 2 millió 500 ezer forint áll ren­delkezésre. A havonként teljesí­tett munkaegységekre 20 forin­tot fizetnek rendszeresen előleg­ként. Az Űj Élet Tsz ez évi kezdeti eredményei biztatóak, küzdel­müket nagy figyelemmel és se­gíteni akarással fogjuk kísérni az egész esztendő folyamán. A tapasztalatokról később is beszá­molunk majd a Petőfi Népe ha­sábjain. HORVÁTH IGNÁC Megérkezett a műtrágya Főállatfenyésztők tapasztalatcseréje ' Kedden és szerdán kétnapos tapasztalatcserét tartottak az állami gazdaságok megyei igaz­gatóságainak termelési vezetői és főállattenyésztői a Paks mel­letti Biritópusztán. Értékelték a tavalyi esztendő és az idei el­ső negyedév állattenyésztési eredményeit, kijelölték a fel­adatokat, majd gyakorlati be­mutatókon vettek részt. Tanul­mányozták a Biritói Állami Gaz­daság kornval-sertéstelepét, az Alsótengelici Állami Gazdaság bonyhádi pirostarka tájfajta törzstehenészetét, valamint a Szekszárdi Állami Gazdaság si­lótoronnyal összekötött, önmű­ködő takarmányozó berendezd A dunavecsei Virágzó Terme­lőszövetkezet gazdái eddig 32 vagon szervetlen talajerőpótlót szórtak ki az ősziek fejtrágyá­zása során, illetve a tavaszi ka­lászosok területére. A közös gazdaság raktárába most újabb műtrágyaszállítmány érkezett. Képünkön: Elefánti István, Krepsz András, Pataki József és Török János, a tsz szállító brigádjának tagjai lerakják a zsákokat a gépkocsikról. (Pásztor Zoltán felvétele) Bevezettük a készpénzfizetést Termelőszövetkezetünk, a osá- szártöltési Űj Barázda, párt- szervezete és a gazdasági veze­tők egyöntetű véleménye az volt, hogy bevezetjük a pénzbe- ni díjazást az idén. Mindezt a gazdákkal megbeszéltük és az idén január 1-től kezdődően már készpénzben kapják a já­randóságukat tagjaink. A terme- mel ős zövetkezet tervét brigá­dokra osztottuk és a brigádve­zető a termelési érték nagysá­gától függően kapja a fizetést. Termelőszövetkezetünk sajá­tossága, hogy egy-egy gazdára nem egészen három hold föld jut. Ezért intenzív gazdálkodást kell folytatnunk, hogy a megfe- felelő jövedelmet biztosítani tudjuk. Tavaly 150 holdon szá­raz kertészetet létesítettünk, az idén a terméseredményeket ön­tözéssel kívánjuk emelni. Az el­múlt évben tíz holdon paradi­csomot termesztettünk, melyből 240 ezer forint bevételünk Volt, az idén 15 holddal növeljük a paradicsomtermő területet. A kertészeten kívül másik ki­váló jövedelemforrásunk a ba­romfinevelés. Tavaly 35 ezer darabot értékesítettünk, az el­hullás 2 százalék körül volt. Ér­demes megemlíteni, hogy egy kilogramm baromfihúst 3,6 kilo­gramm takarmány feletetésével „termeltünk”. Égy kilogramm baromfiból 7—8 forint tiszta be­vételünk volt. Az idén 70 ezer darabra kötöttünk értékesítési szerződést. A tavaszi munkák jól halad­nak. Ez bizonyítja, hogy gaz­dáink egyre inkább sajátjuké­nak érzik a közöst. A kukori­cavetés befejezés előtt áll, az idén még a tagság háztáji terü­letét is hibrid kukoricavetőmag­gal vetettük el, méghozzá gép­pel. Ez a gazdák kívánságára történt, mivel meggyőződtek ar­ról, hogy jó vetőmag, nagyobb tőszám esetén magasabb ter­mést takaríthatnak be. Zellei Jáno Szebb is lehetett volna denütt, mint a tükör. Most let­tünk másodszor szocialista bri­gád — a napokban kapjuk a jutalmat. Minőség és fegyelem: ez a fő követelmény nálunk. — Érdekesen lejt a mennye­zet — állapítom meg a szoba közepén állva. Tóth István már húzza elő a collstokot. Ugrik a falhoz, meg­méri, rámnevet: látom? Ceptire egyforma magas a két szemben levő oldal. Laikus szememet a száradó vakolat árnyalódásai té­vesztették meg. — Elkészül-e határidőre, jú­lius 31-re? — Természetesen. Ebben a hónapban befejezzük a vako­lást, utánunk jöhetnek a cserép­kályhások, parkettások, mázo­lok, burkolok. — Hogyan pótolták a téli ki­esést? NEM ÉRTI. Megismétlem a kérdést. — Egész télen dolgoztunk. 15 fokos hidegben is falaztunk. Sőt egy ideig a MÉSZÖV irodaház­nál is betonoztunk, 22 fokos hi­degben. Az próbára tett ben­nünket. Kis pilléreken melegí­tettük a sódert. Kokszkosár mellett mozogtunk, csak úgy evett a gáz bennünket a fedett helyen. .. Határidős munka volt, — s az ígéret akkor szép, ha megtartják. Két idősebb segédmunkás van a brigádban, a többiek 20—27 éves korúak. A most távollevő Farkas Tibor a vezetőjük. Á „minőségi” brigád tagjai: Hor­váth István és Szűcs Ferenc kő­műves; Kocsis András, Cégán Lajos, Mányi Jenő, Szabó Já­nos és Deák Ferenc segédmun­kás. Körülöttük nincs és nem is volt hírverés, de eredményeik bizonyítják a közmondás igazát: jó munkának — jó bornak — nem kell cégér. Bár, mint szó volt róla, az épületet szebb „cégérre” ter­vezhették volna. Már ilyen ki­tűnő munkásokhoz is. T. I. TÖBBSZÖR keressük az épí­tőipari munka hőseit nagy, lát­ványos építkezéseken, mint a szerényebb méretű munkálatok­nál. Kecskeméten is, a megyei tanács környékén megállva, job­ban megakad a szemünk a Ze­neiskola nagyszabású építke­zésén, mint az átellenes, Erkel utca sarki emeletráépítés látvá­nyán. Amott el lehet nézni az óriásdarut is. Legfeljebb az gon­dolkodtatja el a járókelőt, mi­ért kellett annyit állnia a drá­ga gépnek? Emitt, az Erkel utca sarkán viszont egy kicsit meg­lepődik a szemlélődő. Mintha tréfált volna a tervező, aki a régebbi földszintes épületre az emeletet húzatta. Az emelet csak körvonalában követi a földszint alakját, de stílusa el­ütő attól. Mintha másik épület­ről tették volna oda. Nem is illik a városképbe a ház. Szem­ben lesz a modern Zeneiskola, kissé odébb magasodik az im­pozáns Katona József Színház, a túlsó sarkon a megyei tanács­ház méltóságteljes nyugodt tömbje s köztük ez a tizennégy lakásos, összeerőszakolt, idétlen külsejű emeletes ház. Nehezen hiszi el az ember, hogy belül jobb benyomás fo­gadja. ITT IS AZ a kettősség. Lent régimódiasan magas szobák, az emeleten korszerű, szolid ma­gaságú, barátságos helyiségek. Szerencsére, az esetlen külsejű épületben szép kivitelű lakáso­kat készít az Építési és Szerelő- ipari Vállalat két brigádja. Tóth István, az emeleten dolgozók he­lyettes brigádvezetője nagy kedvvel kalauzol egyik lakásból a másikba. Közvetlenül nem vág be a napfény, de világos­ság önti el a helyiségeket, az egészséges nagy ablakokon át. Csak úgy ösztönszerűen a va­koláshoz hajolok az egyik szo­bában, „bemérem”. — Tessék mutatni, hova te­gyem a vonalzó élét? — kész- ségeskedik Tóth, és mosolyog kételkedésemen. Sima az min­zöldtakarmányból pedig 2 kilogrammot. ígéretet tettek arra nézve is, hogy az átadásra kerülő állomány 90 százaléka első osztályú lesz. A ka- csánkénti takarmányozási költség nem halad­hatja meg a 14,93 forintot. A kezdeti fejlődés szakaszában — háromhetes korig — a már említett üvegházban biztosítják a nevelést, azután pedig a közös gazdaság gyü­mölcsösében házi megoldású, de a célnak meg­felelő nyári szállásokon. Nem kis mértékben a tavalyi jó eredmények indították őket a versenyben vsíló részvételre. Az akkor felnevelt pecsenyekacsákért több mint 400 ezer forintot kaptak. A terven felüli bevé­telük 89 ezer forint, a darabonkénti haszon pedig csaknem 7 forint volt. Egy gondozó 800 kacsát lát el. Napi másfél munkaegységet írnak a javára, ezenkívül pedig a terven felüli ráhizlalt súly értékének az 50 százalékát — nagyüzemi felár nélkül — kész­pénzben kapja prémiumként. A meghatározott százalékon felüli elhullás viszont prémiumcsök­kentő ok. Ez a premizálási rendszer a gondo­zókat a tervteljesítésben is érdekeltté teszi. Szeptember végén, az utolsó szállítmány át­adása után zárul a verseny, és kerül majd sor az eredmények értékelésére. Néhány nap múlva teherautók gördülnek a tompái Szabadság Tsz udvarára. A négy KISZ-es kislány gondjaiba veszi a több ezer pecsenye- kacsát. Lelkesedéssel párosult szaktudásuk min­den bizonnyal a tavalyinál is jobb eredménye­ket, s remélhetőleg a most indult versenyben is előkelő helyezést jelent majd a szövetkezeti gazdaság számára. J. T. A tompái Szabadság Termelőszövetkezet ud­varán, a tavaszt ünneplő, gazdagon virágba borult orgonabokrok mögött terül el a kertészet. Melegágyak, kiültetett, élénken zöldellő palán­tákkal; odébb pedig az üvegház. Ez utóbbiban azonban most nem növényi kultúra tenyészik, az épület a baromfiaknak nyújt átmeneti ott­hont. Dr. Szepesi Károly, a közös gazdaság főállatte­nyésztője elmondja, hogy a jelenleg itt elhelye­zett csibéket rövidesen pecsenyekacsák váltják fel. Május közepén ugyanis a Baromfifeldolgozó Vállalattól napos kacsákat kapnak hizlalásra, három, 3600 darabos csoportban. A termelőszövetkezetben 78 KISZ-fiatal dol­gozik, önálló brigádokban, a gondjaikra bízott 1200 hold területen. Közülük négy lány vállalta a pecsenyekacsák nevelései, hizlalását. A múlt évben 10 270 pecsenyekacsát hizlaltak fel 2,18 kilogramm átlagsúlyra, s adtak át 60 napos korban a feldolgozó vállalatnak. Minden 1 kilogramm súlygyarapodáshoz 3,30 kilogramm abrak- és 1,90 kilogramm zöldtakarmányt hasz­náltak fel. A takarmányozás költsége kacsán­ként 18 forint, s az elhullási százalék igen jó — 2,1 — volt Az idén a tsz baromfigondozói magukévá tet­ték a Magyar Nők Országos Tanácsának ver­senyfelhívását, és március 15-én bejelentették a hizlalási versenyben való részvételüket Vállal­ták 10 ezer pecsenyekacsa felnevelését, és 60 napos korra legalább 2 kilogramm tiszta súly elérését. Mindehhez kevesebb takarmányt kí­vánnak felhasználni, mint tavaly: egy kilo­gramm súlygyarapodáshoz abraktakarmányból 3, TÍZEZER PECSENYEKACSA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom