Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-08 / 105. szám

J963. május 8, szerda 5. olfldí OCexikemtti íítnei 'Jőe.tzk A Szovjetunió Állami Fiiharmonikus Zenekarának hangversenye Mintha hangversenyéletünk fejlődését jelképezné az a tény, hogy az idei évadban két kül­földi zenekart látott vendégül a Katona József Színház szín­pada. A szezon elején német együttes, most a nagyzenekari sorozat befejezéseképpen pedig a Szovjetunió Állami Filharmo­nikus Zenekara lépett közön­ségünk elé május 4-én, szomba­ton délután. A 110 tagú zenekar elsőnek Mozart: C-dúr, Jupiter szimfó­niáját játszotta. A nagy zene­szerző utolsó szimfóniája ez a klasszikus nyugalmat árasztó mű, melyben a bécsi klassziciZ' mus formavilága a barokk poli­fónia hagyományaival a legma­gasabb rendűén ötvöződik egy­ségbe. Már az első hangoknál felfigyeltünk a zenekar fegyel­mezett, mégis indulatokat meg­mozgató játékára, a vonósszóla­mok tömör, meleg hangzásaira, a fafúvók puha, hajlékony tó­nusára. Világosan kirajzolódtak a tételek formái, a kettős réte- geződésű témák plaszticitása; éreztük a nyugalom és a mély Indulatok váltakozását, s az el­lentétek feloldódását. Egészében vében azonban ez a Mozart-tol- mácsolás felfogásban, az egyes tételek tempóiban stb. nem egé­szen egyezik a nálunk érvény­ben levő interpretációs hagyo­mányokkal. A Jupi tér -szimfónia után hirtelen kellett átváltanunk Prokofjev modem zenéjére. I. hegedűversenyét Irina Bocskova adta elő. A bájosan szerény, mégis temperamentumos fiatal művésznőt hamar szívünkbe fo­gadtuk. A színekben gazdag Prokofjev-művet fölényes tech­nikával tolmácsolta. Egyformán volt lírikus és dinamikus, egy­szerű és sokrétű. A zene lénye­ge mindig átsugárzott játékán. Izig-vérig muzsikus Irina Bocs­kova, számunkra feledhetetlen élményt nyújtott játékával. A tapsokra ráadásként Ysaye bel­ga hegedűművész darabját adta elő. A hangverseny második ré­szében Rahmaninov: Szimfoni­kus táncok c. műve hangzott el. Itt volt igazán elemében a zenekar, az orosz zongoraművész és zeneszerző dús fantáziával hangszerelt kompozícióját nagy muzsikáló kedvvel, fölényes technikával tolmácsolta. Szen­vedélyesen énekeltek a vonósok, melegen az oboák, virtuózak voltak az ütők, tele színnel, ro­mantikával zengett -a színház nézőtere. A közönség a produk­ciót szűnni nem akaró tapssal jutalmazta. Ráadásként Ravel: Spanyol rapszódiájának egy té­telét hallottuk. A vezénylő Kirill Kondrasin póz nélkül, kis mozdulatokkal, a lényeget kidomborítva diri­gált. Azok közé a karmesterek közé tartozik, akiknél már a próbákon tisztázódik minden elképzeléseit tökéletesen átru­házza a játékosokra, s a hang­versenyen szinte már csak élve­zi ennek eredményét, hagyja muzsikálni a zenekart. A hangverseny sikere azon túl, hogy egy külföldi együttes fellépése önmagában is szenzációt jelent — arra mutat, hogy közönségünk felismeri és értékeli azt a magas művészi színvonalat, mely1 mind a szó­lista, mind a karmester és a ze­nekar muzsikálásában megnyil vánult. Reméljük, hogy a Fil­harmónia a következő szezon­ban is hozzájuttat bennünket hasonló élményhez. Körber Tivadarné M. Szabó IsJván festőművész kiállítása Baján Vasárnap délelőtt 11 órakor a Bajai József Attila Művelő­dési Házban nyílik meg M. Sza­bó István Sárközben élő festő­művész kiállítása Baján. Meg­nyitó beszédet mond: Féja Géza író. Az érdekesnek ígérkező kiál­lítást a Tolna megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a Ba­jai József Attila Művelődési Ház és a TIT bajai szervezete rendezte, örvendetes kezdemé­nyezésük legfőbb értéke abban rejlik, hogy hosszú idő után ez a mostani kiállítás az első alkalom, amikor eljutnak me­gyénkbe egy más vidéken élő' művész tehetséges alkotásai. „Bundám fényes, fekete 99 • • • Sárgán csillog a padló, a pi­rosmintás szádafüggönyök, szőt­tes térítők otthonos hangulatot árasztanak. Nemrég fejeződött kozások, szívesen hallgatnak az itteniek ismeretterjesztő elő­adásokat és rajonganak a szín­házért. Mester Gyuláné irányításával vidáman próbál a bábszakkör be a tavaszi nagytakarítás és a Pálmonostori Katona József Művelődési Otthon ragyog a tisztaságtól. Minden okuk meg van rá, hogy munkájuk után szívesen jöjjenek ide az embe­rek ... — Jönnek is — helyesel Ma- latinszki Antalné, a művelődési otthon igazgatója. — Bár ilyen­kor kevesebben, mint télen, mert megkezdődött a munka a földeken. Késő estig dolgoznak a színjátszó csoport tagjai is, utána fáradtak a próbához, sze­reptanuláshoz. És nagy kon- kurrencia még a tv. Két éve csak kettő volt a faluban, az­óta már 20-nál is többen vásá­roltak. Persze, ez nem jelenti, hogy ránk már nincs szükség. Ellenkezőleg: népszerűek a klub- a vasárnapi gyermekfoglal­MŰEMLÉK! bajai Tessék csak megpróbálni, milyen nehéz elolvasni a görögkeleti szerb templom emléktábláján a szöveget: „Műemlék. A görögkeleti szerb egyházközség építtette a XVIII. század végén. A templom főhomlokzatának karcsú for­mája és tornya, a templomépület tagolása és kiképzése a ba­rokk építészet szépségét a leghitelesebben őrizte meg Baja város régi épületei közül. A templom belsejében XVIII. századi eme­letes ikonosztáz.” Amilyen kopott, időrágta az emléktábla, olyan a templom is. Szomorú látvány. Nemcsak szomorú, elkeserítő! Nem akarom most részletezni, hogyan romlik, pusztul évről évre nemcsak a külseje, hanem az értékes belső emlékek, berendezési tárgyak, képek, könyvek is. A Petőfi Népe és a Bajai Hírlap hasábjain többször is írtunk már erről, össze fog dőlni, ha idejében nem látnak hozzá a javításához. Egyetlen kérdés, amit nem értenek a bajaiak és amire bi­zonyára nincs is magyarázat: ha műemléknek nyilvánították ezt a szép, stílusos templomot, akkor miért nem gondoskodnak a megóvásáról is? K. A. A statisztika szerint viszont csökkent az ismeretterjesztő előadások látogatottsága. A ta­valyi 70-ről az idén télen 25-re esett a látogatók átlag létszá­ma. Milyen csalóka tud lenni egy kimutatás!... Kiderült ugyanis, hogy az előadások fel­ébresztették a rendszeres tanu­lás iránti érdeklődést. A hall­gatók zöme beiratkozott a dol­gozók általános iskolájába, vagy a kihelyezett mezőgazdasági technikumba jár. Nemcsak szórakozni, tanulni is szeretnek tehát a községbe­liek. És olvasni*.. Ebben az évben 7000 forintért kellett új könyveket vásárolni, jelenleg 1300 kötet áll az olvasók ren­delkezésére. Az eddig beirat­kozott tagok száma közel 300, ami majdnem annyi, mint a tavaly év végi összlétszám. A téli művelődési évad jó­nak bizonyult, de milyen lesz a nyár? — Már elkészítettem a ter­veket. Klubfoglalkozások lesz­nek, országjáró kirándulások és természetesen színházi vagy műsoros esték. Tavaly a Sze­gedi Nemzeti Színház művészei léptek fel nálunk, de az idén hiába hívtuk őket, nem jön­nek. A kecskemétiek viszont csak előre megállapított össze­gért hajlandók szerepelni. Mi, sajnos csak a bevétel arányá­ból tudunk fizetni, mert kicsi a színházterem, 250-nél többen nem férnek el... Igaz, június elejéire elkészül az udvaron épülő szabadtéri színpad és táncterem. Társa­dalmi munkával és 20 000 fo­rint költségvetési támogatással. Baj, hogy a székek kicserélé­sére már nem marad pénz, pe­dig az is kellene. A régiek tönkrementek a használatban — ékes bizonyítékaként annak* hogy a műsoros rendezvények­nek átütő sikere van Pálmo- nostorán. A színházterem ajtaja mögül cérnavékony gyerekhangok szű­rődnek ki: — „Bundám fényes, fekete, a szemem ragyog, rangos, ké­nyes, fekete nagy kutya va­gyok” — éneklik a kislányok az Ujjúkat mozgatott bábok he­lyett. Mester Gyuláné pedagó­gus vezetésével készülnek a járási bábfesztiválra. Tetszik a játék, a megelevenedett mese. A fénylő szemű bábok tarka serege, melyeket egyetlen moz­dulattal nagyszerű dolgokra le­het betanítani... Az énekszó kihallatszik az ut­cára is. Elszáll a templomig, amely zárkózottan és magányo­san áll szemben, a domb tete­jén. Hallgat és elmélkedik. A gyereksereg az ablaknál szo­Ámi a tudósításból kimaradt A VII. osztályos Kovács Magdi és a Keleti Fény Tsz-ben dol­gozó Klári nagyon szeret ol­vasni. Magdi ebben az évben most olvassa a 25. kötetet. rong; Búcsúzóul még egyszer meglengetik a bábokat és amíg a kocsi le nem kanyarodik az útról, látom integető kezüket a puhán leszálló alkonyatban fehérleni... V. Zs. Úttörőket avattak Nemcsak a szép időnek tud­ható be, hanem az ünnepélyes alkalomnak is, hogy május 1-én több mint félezer érdeklődő gyűlt össze az úttörők és kis- dobosok avatására Érsekcsaná- don. Eljöttek a szülők, a roko­nok — még idegenek is, akik számára nem volt családi ese­mény az avatás —, hogy végig­nézzék az ünnepséget. A pedagógus munkaközösség Szabó Gergely százados elvtár­sat kérte fel az avatásra. Egy­szerre mondták az eskü szöve­gét a kisdobosok, majd az út­törők, s egyszerre szállt ajkuk­ról a dal. Ezután a csapat aján­dékokkal kedveskedett új tag­jainak. Emléklapot és egy tábla csokoládét kapott mindegyikük. K. E. Amatőr filmfesztivál A Népművelési Intézet pá-. lyázatot hirdet az 1963. évi or-' szágos amatőr filmfesztiválra. A pályázaton részt vehet min­den, az eddigi fesztiválokon még díjat nem nyert amatőr film. Pályázni lehet egyéni vagy kö­zös alkotással, bármely méretű néma- vagy hangosfilmmel. Egy film vetítési ideje 30 perc­nél hosszabb nem lehet. A bí­ráló bizottság egy nagy díjat, négy különdíjat és kategórián­ként három-három díjat ad ki. A KISZ Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet nagydi­ját a kategóriáktól függetlenül a legjobb alkotás kapja. V ján túl van benne valami diá- kos mohóság minden újdon­ság, minden látnivaló és ta- nulnivaló iránt. Ahogyan a várost bemutató albumokat né­zegeti a tanácselnök szobájá­ban, ahol a beszélgetés lezaj­lik, ahogyan kérdezget, nem udvariasságból teszi, hanem igazi tudásvágyból. — Amint Pesten leszálltunk a vonatról — veti közbe ismét Kirill Kondrasin — és letettük a csomagjainkat, Irina kapta magát és eliramodott múzeu­mot látogatni. Ment vele a fél zenekar is, annyira lelkesedett. 1/ i csodálkozhatna, ha egy ** ilyen fiatal művész más­sal se törődnék, mint az ün­nepléssel, amellyel az idegen fővárosban várják. Mentsége is lenne rá, hiszen még igazában meg se szokhatta az effélét. Ő azonban mindezek elől megszö­kik és múzeumokat látogat. Tegyük a szívünkre a kezün­ket: hányán csinálnánk utána? —r -*-ó veivel arattuk a legnagyobb sikereket. S a vidéki koncert­jeink ... nemcsak hangverseny- termekben játszunk, hanem gyárakban, munkásotthonokban is. Ha látná, hogyan fogadják ezeket a hangversenyeket olyan városokban és kerületekben, ahol azelőtt soha nem rendez­tek hasonlót. s. A művész valódi arca bonta­kozott ki ezekben a mondatok­ban. A művészé, akinek a zene hivatása, s akinek a hangver- senykörút nem diadalmenet, mert nem kapni akar — elis­merést, tömjénezést —, hanem adni: zenét, igazi művészetet. E s hadd beszéljek itt egy másik I remek ember­ről, akit módunkban volt meg­ismerni a szombati hangverse­nyen: Irina Bocskováról, a fia­tal hegedűművésznőről. Először járt nálunk. Eddig csak egyszer fordult meg hazája határain túl, tavaly ősszel nagy siker­rel vendégszerepeit Belgium­ban. Mindig mosolyra kész fia­talsága és karcsú szépsége bá­választotta témája, amelyre kérdés nélkül kanyarodott, amint befejezte a rá vonatkozó válaszokat. Nem volt sok időnk, csak né­hány mondatot reméltem a vi­lághírű művésztől. S a meg­jegyzésre, hogy milyen rend­kívüli esemény nálunk ilyen kiváló együttest vendégül látni, hallani vidéken — elmondotta, hogy ők sokat járnak távoli városokba; A z utóbbi őt évben ha­talmas változások ta­pasztalhatók nálunk a modern zene iránti érdeklődésben — tette hozzá. — Például Bartók Hegedűversenye — repertoá­runk egyik gyakran játszott, kedvelt darabja — a széles kö­zönség számára sem számít már bonyolult műnek. Gorkij­ban tavaly megrendeztük a mai művészek fesztiválját. Soszta- kovics, Bartók, Hindemit mű­/ \ Ő szintén szólva másként képzeltem el Kirill Kond- rasint, a szombaton Kecskemé­ten vendégszereplő Szovjet Ál­lami Filharmonikus Zenekar karmesterét. Már a külseje is meglepetést okozott. A világhírű dirigen­sek ritkán fiatalemberek, hi­szen nehéz, küzdelmes munka vezet ezen a pályán az elis­merés csúcsaira. Kirill Kond­rasin azonban szembeszökően fiatal. Évei számát tekintve középkorú férfi; vékony, magas alakja, rövid haja és főleg élénk szeme, lendületes gesztu­sai azonban rendkívül fiatalos­sá teszik. És semmi sincs benne abból, ami némelyik nagyságot szinte a saját szobrához teszi ha­sonlóvá. Ami azonban minden külső benyomásnál többet árul el róla, az a beszélgetésünk maga

Next

/
Oldalképek
Tartalom