Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-08 / 105. szám
J963. május 8, szerda 5. olfldí OCexikemtti íítnei 'Jőe.tzk A Szovjetunió Állami Fiiharmonikus Zenekarának hangversenye Mintha hangversenyéletünk fejlődését jelképezné az a tény, hogy az idei évadban két külföldi zenekart látott vendégül a Katona József Színház színpada. A szezon elején német együttes, most a nagyzenekari sorozat befejezéseképpen pedig a Szovjetunió Állami Filharmonikus Zenekara lépett közönségünk elé május 4-én, szombaton délután. A 110 tagú zenekar elsőnek Mozart: C-dúr, Jupiter szimfóniáját játszotta. A nagy zeneszerző utolsó szimfóniája ez a klasszikus nyugalmat árasztó mű, melyben a bécsi klassziciZ' mus formavilága a barokk polifónia hagyományaival a legmagasabb rendűén ötvöződik egységbe. Már az első hangoknál felfigyeltünk a zenekar fegyelmezett, mégis indulatokat megmozgató játékára, a vonósszólamok tömör, meleg hangzásaira, a fafúvók puha, hajlékony tónusára. Világosan kirajzolódtak a tételek formái, a kettős réte- geződésű témák plaszticitása; éreztük a nyugalom és a mély Indulatok váltakozását, s az ellentétek feloldódását. Egészében vében azonban ez a Mozart-tol- mácsolás felfogásban, az egyes tételek tempóiban stb. nem egészen egyezik a nálunk érvényben levő interpretációs hagyományokkal. A Jupi tér -szimfónia után hirtelen kellett átváltanunk Prokofjev modem zenéjére. I. hegedűversenyét Irina Bocskova adta elő. A bájosan szerény, mégis temperamentumos fiatal művésznőt hamar szívünkbe fogadtuk. A színekben gazdag Prokofjev-művet fölényes technikával tolmácsolta. Egyformán volt lírikus és dinamikus, egyszerű és sokrétű. A zene lényege mindig átsugárzott játékán. Izig-vérig muzsikus Irina Bocskova, számunkra feledhetetlen élményt nyújtott játékával. A tapsokra ráadásként Ysaye belga hegedűművész darabját adta elő. A hangverseny második részében Rahmaninov: Szimfonikus táncok c. műve hangzott el. Itt volt igazán elemében a zenekar, az orosz zongoraművész és zeneszerző dús fantáziával hangszerelt kompozícióját nagy muzsikáló kedvvel, fölényes technikával tolmácsolta. Szenvedélyesen énekeltek a vonósok, melegen az oboák, virtuózak voltak az ütők, tele színnel, romantikával zengett -a színház nézőtere. A közönség a produkciót szűnni nem akaró tapssal jutalmazta. Ráadásként Ravel: Spanyol rapszódiájának egy tételét hallottuk. A vezénylő Kirill Kondrasin póz nélkül, kis mozdulatokkal, a lényeget kidomborítva dirigált. Azok közé a karmesterek közé tartozik, akiknél már a próbákon tisztázódik minden elképzeléseit tökéletesen átruházza a játékosokra, s a hangversenyen szinte már csak élvezi ennek eredményét, hagyja muzsikálni a zenekart. A hangverseny sikere azon túl, hogy egy külföldi együttes fellépése önmagában is szenzációt jelent — arra mutat, hogy közönségünk felismeri és értékeli azt a magas művészi színvonalat, mely1 mind a szólista, mind a karmester és a zenekar muzsikálásában megnyil vánult. Reméljük, hogy a Filharmónia a következő szezonban is hozzájuttat bennünket hasonló élményhez. Körber Tivadarné M. Szabó IsJván festőművész kiállítása Baján Vasárnap délelőtt 11 órakor a Bajai József Attila Művelődési Házban nyílik meg M. Szabó István Sárközben élő festőművész kiállítása Baján. Megnyitó beszédet mond: Féja Géza író. Az érdekesnek ígérkező kiállítást a Tolna megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a Bajai József Attila Művelődési Ház és a TIT bajai szervezete rendezte, örvendetes kezdeményezésük legfőbb értéke abban rejlik, hogy hosszú idő után ez a mostani kiállítás az első alkalom, amikor eljutnak megyénkbe egy más vidéken élő' művész tehetséges alkotásai. „Bundám fényes, fekete 99 • • • Sárgán csillog a padló, a pirosmintás szádafüggönyök, szőttes térítők otthonos hangulatot árasztanak. Nemrég fejeződött kozások, szívesen hallgatnak az itteniek ismeretterjesztő előadásokat és rajonganak a színházért. Mester Gyuláné irányításával vidáman próbál a bábszakkör be a tavaszi nagytakarítás és a Pálmonostori Katona József Művelődési Otthon ragyog a tisztaságtól. Minden okuk meg van rá, hogy munkájuk után szívesen jöjjenek ide az emberek ... — Jönnek is — helyesel Ma- latinszki Antalné, a művelődési otthon igazgatója. — Bár ilyenkor kevesebben, mint télen, mert megkezdődött a munka a földeken. Késő estig dolgoznak a színjátszó csoport tagjai is, utána fáradtak a próbához, szereptanuláshoz. És nagy kon- kurrencia még a tv. Két éve csak kettő volt a faluban, azóta már 20-nál is többen vásároltak. Persze, ez nem jelenti, hogy ránk már nincs szükség. Ellenkezőleg: népszerűek a klub- a vasárnapi gyermekfoglalMŰEMLÉK! bajai Tessék csak megpróbálni, milyen nehéz elolvasni a görögkeleti szerb templom emléktábláján a szöveget: „Műemlék. A görögkeleti szerb egyházközség építtette a XVIII. század végén. A templom főhomlokzatának karcsú formája és tornya, a templomépület tagolása és kiképzése a barokk építészet szépségét a leghitelesebben őrizte meg Baja város régi épületei közül. A templom belsejében XVIII. századi emeletes ikonosztáz.” Amilyen kopott, időrágta az emléktábla, olyan a templom is. Szomorú látvány. Nemcsak szomorú, elkeserítő! Nem akarom most részletezni, hogyan romlik, pusztul évről évre nemcsak a külseje, hanem az értékes belső emlékek, berendezési tárgyak, képek, könyvek is. A Petőfi Népe és a Bajai Hírlap hasábjain többször is írtunk már erről, össze fog dőlni, ha idejében nem látnak hozzá a javításához. Egyetlen kérdés, amit nem értenek a bajaiak és amire bizonyára nincs is magyarázat: ha műemléknek nyilvánították ezt a szép, stílusos templomot, akkor miért nem gondoskodnak a megóvásáról is? K. A. A statisztika szerint viszont csökkent az ismeretterjesztő előadások látogatottsága. A tavalyi 70-ről az idén télen 25-re esett a látogatók átlag létszáma. Milyen csalóka tud lenni egy kimutatás!... Kiderült ugyanis, hogy az előadások felébresztették a rendszeres tanulás iránti érdeklődést. A hallgatók zöme beiratkozott a dolgozók általános iskolájába, vagy a kihelyezett mezőgazdasági technikumba jár. Nemcsak szórakozni, tanulni is szeretnek tehát a községbeliek. És olvasni*.. Ebben az évben 7000 forintért kellett új könyveket vásárolni, jelenleg 1300 kötet áll az olvasók rendelkezésére. Az eddig beiratkozott tagok száma közel 300, ami majdnem annyi, mint a tavaly év végi összlétszám. A téli művelődési évad jónak bizonyult, de milyen lesz a nyár? — Már elkészítettem a terveket. Klubfoglalkozások lesznek, országjáró kirándulások és természetesen színházi vagy műsoros esték. Tavaly a Szegedi Nemzeti Színház művészei léptek fel nálunk, de az idén hiába hívtuk őket, nem jönnek. A kecskemétiek viszont csak előre megállapított összegért hajlandók szerepelni. Mi, sajnos csak a bevétel arányából tudunk fizetni, mert kicsi a színházterem, 250-nél többen nem férnek el... Igaz, június elejéire elkészül az udvaron épülő szabadtéri színpad és táncterem. Társadalmi munkával és 20 000 forint költségvetési támogatással. Baj, hogy a székek kicserélésére már nem marad pénz, pedig az is kellene. A régiek tönkrementek a használatban — ékes bizonyítékaként annak* hogy a műsoros rendezvényeknek átütő sikere van Pálmo- nostorán. A színházterem ajtaja mögül cérnavékony gyerekhangok szűrődnek ki: — „Bundám fényes, fekete, a szemem ragyog, rangos, kényes, fekete nagy kutya vagyok” — éneklik a kislányok az Ujjúkat mozgatott bábok helyett. Mester Gyuláné pedagógus vezetésével készülnek a járási bábfesztiválra. Tetszik a játék, a megelevenedett mese. A fénylő szemű bábok tarka serege, melyeket egyetlen mozdulattal nagyszerű dolgokra lehet betanítani... Az énekszó kihallatszik az utcára is. Elszáll a templomig, amely zárkózottan és magányosan áll szemben, a domb tetején. Hallgat és elmélkedik. A gyereksereg az ablaknál szoÁmi a tudósításból kimaradt A VII. osztályos Kovács Magdi és a Keleti Fény Tsz-ben dolgozó Klári nagyon szeret olvasni. Magdi ebben az évben most olvassa a 25. kötetet. rong; Búcsúzóul még egyszer meglengetik a bábokat és amíg a kocsi le nem kanyarodik az útról, látom integető kezüket a puhán leszálló alkonyatban fehérleni... V. Zs. Úttörőket avattak Nemcsak a szép időnek tudható be, hanem az ünnepélyes alkalomnak is, hogy május 1-én több mint félezer érdeklődő gyűlt össze az úttörők és kis- dobosok avatására Érsekcsaná- don. Eljöttek a szülők, a rokonok — még idegenek is, akik számára nem volt családi esemény az avatás —, hogy végignézzék az ünnepséget. A pedagógus munkaközösség Szabó Gergely százados elvtársat kérte fel az avatásra. Egyszerre mondták az eskü szövegét a kisdobosok, majd az úttörők, s egyszerre szállt ajkukról a dal. Ezután a csapat ajándékokkal kedveskedett új tagjainak. Emléklapot és egy tábla csokoládét kapott mindegyikük. K. E. Amatőr filmfesztivál A Népművelési Intézet pá-. lyázatot hirdet az 1963. évi or-' szágos amatőr filmfesztiválra. A pályázaton részt vehet minden, az eddigi fesztiválokon még díjat nem nyert amatőr film. Pályázni lehet egyéni vagy közös alkotással, bármely méretű néma- vagy hangosfilmmel. Egy film vetítési ideje 30 percnél hosszabb nem lehet. A bíráló bizottság egy nagy díjat, négy különdíjat és kategóriánként három-három díjat ad ki. A KISZ Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet nagydiját a kategóriáktól függetlenül a legjobb alkotás kapja. V ján túl van benne valami diá- kos mohóság minden újdonság, minden látnivaló és ta- nulnivaló iránt. Ahogyan a várost bemutató albumokat nézegeti a tanácselnök szobájában, ahol a beszélgetés lezajlik, ahogyan kérdezget, nem udvariasságból teszi, hanem igazi tudásvágyból. — Amint Pesten leszálltunk a vonatról — veti közbe ismét Kirill Kondrasin — és letettük a csomagjainkat, Irina kapta magát és eliramodott múzeumot látogatni. Ment vele a fél zenekar is, annyira lelkesedett. 1/ i csodálkozhatna, ha egy ** ilyen fiatal művész mással se törődnék, mint az ünnepléssel, amellyel az idegen fővárosban várják. Mentsége is lenne rá, hiszen még igazában meg se szokhatta az effélét. Ő azonban mindezek elől megszökik és múzeumokat látogat. Tegyük a szívünkre a kezünket: hányán csinálnánk utána? —r -*-ó veivel arattuk a legnagyobb sikereket. S a vidéki koncertjeink ... nemcsak hangverseny- termekben játszunk, hanem gyárakban, munkásotthonokban is. Ha látná, hogyan fogadják ezeket a hangversenyeket olyan városokban és kerületekben, ahol azelőtt soha nem rendeztek hasonlót. s. A művész valódi arca bontakozott ki ezekben a mondatokban. A művészé, akinek a zene hivatása, s akinek a hangver- senykörút nem diadalmenet, mert nem kapni akar — elismerést, tömjénezést —, hanem adni: zenét, igazi művészetet. E s hadd beszéljek itt egy másik I remek emberről, akit módunkban volt megismerni a szombati hangversenyen: Irina Bocskováról, a fiatal hegedűművésznőről. Először járt nálunk. Eddig csak egyszer fordult meg hazája határain túl, tavaly ősszel nagy sikerrel vendégszerepeit Belgiumban. Mindig mosolyra kész fiatalsága és karcsú szépsége báválasztotta témája, amelyre kérdés nélkül kanyarodott, amint befejezte a rá vonatkozó válaszokat. Nem volt sok időnk, csak néhány mondatot reméltem a világhírű művésztől. S a megjegyzésre, hogy milyen rendkívüli esemény nálunk ilyen kiváló együttest vendégül látni, hallani vidéken — elmondotta, hogy ők sokat járnak távoli városokba; A z utóbbi őt évben hatalmas változások tapasztalhatók nálunk a modern zene iránti érdeklődésben — tette hozzá. — Például Bartók Hegedűversenye — repertoárunk egyik gyakran játszott, kedvelt darabja — a széles közönség számára sem számít már bonyolult műnek. Gorkijban tavaly megrendeztük a mai művészek fesztiválját. Soszta- kovics, Bartók, Hindemit mű/ \ Ő szintén szólva másként képzeltem el Kirill Kond- rasint, a szombaton Kecskeméten vendégszereplő Szovjet Állami Filharmonikus Zenekar karmesterét. Már a külseje is meglepetést okozott. A világhírű dirigensek ritkán fiatalemberek, hiszen nehéz, küzdelmes munka vezet ezen a pályán az elismerés csúcsaira. Kirill Kondrasin azonban szembeszökően fiatal. Évei számát tekintve középkorú férfi; vékony, magas alakja, rövid haja és főleg élénk szeme, lendületes gesztusai azonban rendkívül fiatalossá teszik. És semmi sincs benne abból, ami némelyik nagyságot szinte a saját szobrához teszi hasonlóvá. Ami azonban minden külső benyomásnál többet árul el róla, az a beszélgetésünk maga