Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-07 / 104. szám
1963. május ?, kedd 5. old»} Bertolt Brecht: Koldusopera Közeleg a vizsga WSjtm ,Jm \ ?*:;,••• • % ~ ■ .V • ;_7: ' ,:7:Vv: KSK, mi. 1! 4 a . A ' lllli . J| ■11M / : 4 ■ 7: • -:7: Wmwm : A'; 7:. 7:77:7;: • . ' Nemcsak a diákok, hanem a tanuló felnőttek ezrei is fokozott szorgalommal olvasgatják mostanában a tankönyveket. Közeleg a vizsgák ideje és kinek lenne közömbös egy év szorgalmas munkája után, hogy sikerül-e? Képünkön: Szabó Lász- lóné, a kelebiai Vörös Csillag Termelőszövetkezet főkönyvelője szabad idejében a mérlegképes könyvelői tanfolyam anyagát nézi át. Olyan buzgalommal tanul, hogy nem kétséges: — a közelgő vizsga számára nem tartogat majd kellemetlen meglepetést. 7 \ Idegenforgalom, óh í E‘ ’,gyik délután fülöncsípett az utcán egy régi ismei-,,A KULTÚRÁT megmentjük, ha megmentjük az embert!” — 1935-ben hangzottak el ezek a súlyos szavak egy szemüveges német emigráns író szájából azon az emlékezetes párizsi nemzetközi írókonferencián, melyen a kor művészeinek legjobbjai, az ébredező fasizmus veszélyére felfigyelve foglalták össze költői programjukat, politikai terveiket egy sötét korszak hajnalán. Az emberiség nevében szóló író és költő, Bertolt Brecht, nem dagályos általánosításnak, hatásosan megfogalmazott szóvirágnak szánta e kijelentését. Európa egén akkor viharfelhők tornyosultak. A fasizmus terjengő sötétje elől menekült ő is három évvel korábban, amikor Berlinben a Reichstag ablakain kicsapó tűz rőt lángnyelvei a hitleri hordák árnyait világították meg a megrettent német fővárosban. — Brecht mindig így, az egész emberiséggel azonosulva, a munkálkodó, alkotó tömegekért égve fogalmazta meg költői hivatását. így ezzel az indulattal és szándékkal teremtette meg sajátos drámai világát is, az epikus drámáét, amely a legmodernebb köntösbe öltözve, az enyészet tüzére dobva a polgári eredetieskedést, a válságba került hamis dráma kelléktárát: az emberhez — a „homo sapienshez” —, a gondolkodó és harcoló emberhez szól. A Koldusopera, amelynek bemutatására most színházunk vállalkozott, e ritka költői alkat művészi fejlődésének első, fiatalkori korszaka mintegy betetőzéseként jelent meg. Egy válságos korban kemény és határozott akarattal törekedett arra ez a becsületes művész, hogy valóban konkrét állásfoglalásra késztesse az embereket, a közönséget, ne csak elandalodjon, elszórakozzon, hanem annál többet tegyen a néző, ébredjen a valóra és cselekedjék. Hőseivel, a színpadi cselekvések hangulataival sohasem engedi tartósan azonosulni a nézőt. Arra kényszeríti, hogy mintegy kívülről szemlélje és ítélje meg azt, ami a rivaldafénytől megvilágítva ott fenn történik. AMIKOR Udvaros Béla a Koldusopera korabeli kosztümjeit elvetette, és modem környezetet, mai viseletét választott, nem valamiféle rendezői póznak, hatásvadászó különcködésnek a szándékával tette ezt, hanem azért, hogy dokumentálja, még világosabban közreadja, mai fülek számára még érthetőbb hangokkal tolmácsolja, amit Brecht a kapitalizmus silányságáról, embertelenségéről, lelkiismeretlen kufárkodásáról, s a munkástiallatszott még, aztán elölt a bare zaja. Aszker mozdulatlanul feküdt. Rágondolni se mert, mi történhetett ott a repülőtérnél, ahová a tank és a két teherautó igyekezett Aztán megmozdult, felemelte a fejét Hajnalpír festette vörösre az ég alját. S miközben elgondolkozva nézett a "távolba, messze az úton egy kis mozgó pontot vett észre. Aszker az összesározott markolaté pisztolyához kapott, s nyugtalanul köhintett egyet A mozgó pont mind nagyobb lett A körvonalai szerint, ahogy Aszker kivette, nem lehet sem személygépkocsi, sem teherkocsi. De akkor mi? Könnyű szellő kezdett lengedezni. Közelebb hozta a motor zaját Aszker most már rájött: motorbicikli közeledik. Motorbicikli!... Aszker őszszeszed te minden erejét, s közelebb kúszott az úttesthez. A talaj egy mélyedésébe húzódott le. Most már tisztán kivehető volt a motor hangja. Aszker rögtön felismerte: négyütemű egy- hengeres motor, minden valószínűség szerint tehát csak BMW lehet. Upitz és Torp gépkocsija meltömegek sorsáról mondani akart. A „frakkos Hamlet” rendezői eredetieskedés, bizarr gesztus — a modem Koldusopera koncepciója logikus, közérthető és világos. Nagyon szépen és biztatóan tetézi be ez a modern és pergő ritmusú előadás Udvaros Béla idei rendezői munkálkodását. Az együttes játékstílusa kiforrott, a mondanivaló tartalma valóban koncentrálttá, emellett teljes bonyolultságában feltárul- kozóvá lett. Semmi erőszakolt vulgarizálás — a bonyolult brechti színház minden árnyalatában hiteles. Éppen ezért fogadta a bemutató közönsége a nagy alkotó zseni és a kecskeméti együttes találkozását, bemutatkozását megértő lelkesedéssel. Udvaros Béla a színpadkép beállításával is újított. A zenekari árokból a cselekmény Középpontjába helyezett zenekar, s a játéknak a folyamatában ennek a zenekarnak a szerves belekapcsolása a drámai cselekménybe, nem tűnt erőltetett- nek. Borcsa István jól megértette a brechti színház követelményeit, amikor a színpadképet megtervezte. A KEZDŐ kép modem táncforgataga helyesen ütötte meg a kívánt alaphangot. Pantomimszerű tömegmozgatás, bonyolult ritmusképietek kíséretében szólalt meg Kurt Weill zseniális muzsikája: Bicska Maxi balladája. Az ötlet jó, a megvalósítás azonban nem mentes némi túlzásoktól. Érzésünk szerint a túlságosan bonyolulttá tett táncképek egy kicsit elterelik a figyelmet az első „song” mondanivalójáról. Helyébe egy kissé a helyszínrajz, a környezetábrázolás lépett, ami fölborította egy-egy pillanatra az arányokat. Hasonló szertelenséggel azonban a mű további előadásában nem találkoztunk. A ritmus, a képváltások gyorsasága, az ügyesen és jól összehangolt mozgatott díszletek, a helyesen alkalmazott vetítés, a határozott szövegtudás arra vallott, hogy Udvaros Béla és az együttes teljes munkát végzett, a készületlen- ségnek legkisebb jelét sem mutatta. Néhány szót a szereplőkről, akik ebben a sajátos brechti világban súlyukat és mondanivalójukat tekintve olyannyira együvé tartoznak, hogy különválasztva tevékenységüket szinte már nem is kell méltatni. Mégis el kell mondanunk, hogy a Bárdi György által megszemélyesített Bicska Maxi elegáns férfiasságával, póztalan egyszerűségével, humorával, tiszta lett megállt a motorkerékpár. A férfi, aki vezette, gyorsan leugrott a nyeregből, az úttestre döntötte a motort, s egyenesen Torp holttestéhez ment. Aszker felemelte a pisztolyát. A keze már nehezen engedelmeskedett, ide-oda táncolt a holttest fölé hajló motorbiciklista hátán a célgömb. A férfi kiegyenesedett, s megfordult. Aszker felnyögött, s kiejtette kezéből a pisztolyt. Percev észrevette, s odarohant. Leborult mellé a földre, s elérzékenyülten csókolta Aszker vérrel és sárral összemázolt arcát. — Beszélj — suttogta Aszker. — Elszállítottuk! — És Ribin? — Ő már nincs... Elesett. Aszker feljajdult. — Torp? — Ö a tettes. De te leszámoltál vele! — És Upitz? — Elinalt... Mintha a föld nyelte volna el az átkozottat! — Elmulasztottam! — Aszker ismét felnyögött. — A tankot... ti lőttétek ki? — Az ejtőernyősök. Megadták neki a magáét. A repülőtér mellett még három másik is ég. Más irányból jöttek. — Percev előadásmódjával valóban a lehető legjobban megközelítette Brecht szándékait. Ez az erőtől duzzadó Bicska Maxi mindvégig változatlan hangerővel vitte szólamát és megragadóan érdekes perceket szerzett a közönségnek. Margittay Ági, mint Polly, hiteles figurát teremtett. Az esküvői jelenetben, a Lucy- val való találkozás pillanataiban különösen tökéletesen érzékeltette Peacock úr egyetlen leánykájának sajátos jellemét, bár egész alakítása is rendkívül szellemes, könnyed és dinamikus. Dévay Kamilla hálás és nagyszerű szerepében (vajon van-e a Koldusoperában olyan szerep, amelyik ne lenne szívderítő művészi feladat!) ismét kitűnő volt. Kacér és kihívó, egyszerű és szókimondó egyszerre. Mezei Lajos és Borbíró Andrea, mint Peacock és Pea- cockné túlzásoktól mentes, kon- geniális alakítást nyújtott, de dicsérettel kell szólnunk a darab többi szereplőiről, Simon Gézáról, Dánffy Sándorról, Major Pálról, Fekete Tiborról, Sülé Gézáról, Kölgyesi Györgyről, Liliom Károlyról, vagy Lucy szerepében Móricz Ildikóról. A legkisebb epizódszerep birtokosa is nagy elmélyültséggel, lelkes igyekezettel vett részt az együttes munkájában. Elismeréssel kell megemlékeznünk Márton Aladár jelmezeiről, Sal- lai Eta koreográfiájáról, s a kis zenekarról, melynek az élén Kerny Kálmán nagyszerűen zongorázott. A KOLDUSOPERA bemutatója jelentős tényezője a kecskeméti színház idei tevékenységének, méltán tekinthetjük az évad legnagyobb eseményének. CSÁKY LAJOS Új filmek kés?ii!fek A napokban több dokumentum- és népszerű tudományos film készült el a Budapesti Filmstúdióban. „A puszta télen” című újdonság, amelyet Kolonits Hona rendezett, a Hortobágy téli hangulatát idézi. Az „Először” című alkotás Kiss József rendezésében azokból az epizódokból lesett el néhányat, amikor egy-egy ember először találkozik valamilyen élménynyel. A „Gyorsabban a cél felé” — Szabó László filmje — a repülőhajtóművek fejlődését dolgozta fel a kezdetleges próbálkozásoktól a legkorszerűbb újdonságokig. Az „És feltárul az ég” című népszerű—tudományos film, amelyet Korom- pai Márton rendezett, a csillagászatról szól. kis szünetet tartott. — Sokat elvesztettünk a mieink közül is. Géppuskáztak bennünket a Mes- serschmidtek. Két repülőgépünket is lelőtték az átkozottak ... És itt vagy te.,. Mögém tudsz ülni a motoron? Aszker bólintott. Percev megfordította a motort és felállította. Aztán odaszaladt Aszkerhez, karjába vette, s a motorhoz vitte. — Azt hittem, lejárom a lábamat, mire megtaláltalak — mondta hadarva Percev, miközben a hátsó nyeregre ültette Aszkert. — Már arra gondoltam, hogy itt maradunk Stire- vával. — Tamara!... — jutott eszébe Aszkemek. — Mi van vele? — Keletre utazik, a esetiekhez. Onnan jön haza. No, induljunk. — Hová? — Vár a repülőgép. — Itt tartottad? — Likov tábornok utasítására. Percev is felült. A motorbicikli előre lendült, s mind nagyobb sebességgel, egyenletes búgással haladt. Aszker igyekezett tartani magát Percev válla mögött. S közben ezer gondolat járt a fejében. Ribin ezredes!... Nincs rősöm: — Egy szívességre kérnélek, mivel úgyis kecskeméti vagy. Áruld el, hová cipelhetném azt a néhány külföldi vendéget, akik megkértek, hogy kalauzoljam végig őket a városon. Most az Aranyhomokban rostokolnak és jobb híján egymást nézegetik ... Némi töprengés után rá kellett döbbennem: képtelen vagyok segíteni. A vendégek — mint a turisták általában — helyi specialitásokra voltak kiváncsiak. Mondjuk, egy múzeumra, egy betyáros kis csárdára, üzletekre, ahol hazájukban nem kapható, szép és ízléses tárgyakat lehet vásárolni. Szerény igények — itt mégis eltebbé Ribin... Az ejtőernyősök közül is hány adta életét ezért a vállalkozásért!... Egymás után jelent meg Aszker előtt Schubert, Krieger és Stalecker arca. Vajon hol vannak? Mi lehet velük? ... Aztán Stireva nagy, mindig tágra nyílt kék szemét látta maga előtt. Szinte látta, amint egyedül, magányosan, útitáskával a kezében megy Tamara az idegen, ellenséges város utcáin. Egyszerű orosz lány. Életének minden órája, minden perce önmagában hőstett itt, a vicsorgó fasiszta fenevad barlangjában. Aztán elvonult gondolatban Aszker előtt Upitz Gruppenführer is. Torp megkapta a magáét. Torp, Wiesbach, Becker, Bohlm elnyerte méltó jutalmát. De Upitz egérutat talált. Upitz, Seifert és a többi hasonszőrűek élnek, s nem tétlenkednek. — Igen, a harc még nem fejeződött be!... Aszkert mind jobban elhagyta ereje. Két karjával átölelte Percevet, s teljes súlyával Percev széles, meleg hátára dőlt. Aszker megkönnyebbült, amikor a repülőgép felszállt a magasba. Mélyet sóhajtott, s lecsukta a szemét, elaludt... ■ IV égé ú érhetetlenek. Kínos helyzet... Az ember áll városa főterén, mint az a bizonyos szamár a hegytetőn — ég az arca és tanácstalan. .. — Tényleg nincs valami magyaros díszítésű, hangulatos kisvendéglő itt? — tudakolta konokul ismerősöm. — Olyan helyi, esetleg kalocsai jellegű?, AA őst mondjam azt, hogy olyan Kalocsán sincs? Pedig kellene, de mennyire kellene. Naponta érkeznek hasonló óhajokkal külföldiek és a „bennszülött” lakosság is örömmel üdvözölne — változatosságként — egy jó, magyaros szórakozóhelyet. Igazi „házi” tepertős túrós csuszával, halászlével, és igazi, búfeledtető cigányzenével. Nem túlzók, ha azt állítom, hogy jócskán behozná a ráfordított költségeket. Ha nagyobb lenne a kezdeményező kedv, biztosan ott tündökölne a szálloda körül egy csupa üveg kis üzlethelyiség, ahol Kecskemét címerével ellátott dísztárgyakat, megyei jellegű népművészeti alkotásokat, választékosabb képeslapokat — egyszóval mindent — vásárolhatna a költekezni vágyó utazó. Elkelne itt egy Képcsarnok- kirendeltség is. Sokan úgy tartják Kecskeméten, hogy külföldön készítik a világhírű magyar kerámiát. Nem tehetnek róla. Pesten láttak először, azóta se. Aztán ki tehet arról, hogy elhúzódott a múzeum átépítése, továbbá még remény sincs arra, hogy végre szabadtéri színpadunk legyen. Mit nézzen, hová menjen tehát az itt lakó és az ide látogató? Főleg, miből következtessen arra, hogy ő most egy megye székhelyén jár, olyan megyében, amely gazdag népművészeti hagyományokkal rendelkezik, s amely Katona József és Petőfi emlékekkel teli. Ezenkívül képzőművészeti múltja van, csak éppen helye nincs az itt élt nagy mesterek képeit állandó jelleggel kiállítani, AA ennyi elszalasztott lehs- 'tőség — miért nem -éh nek vele? -r V. 2*,.
