Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-05 / 103. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! MWVVCÄSPÄRT BÄCS-KISKATIM Me&YEt LAPJA A fejlődés tehát örvendetes. Be éppen ezért tartjuk szük­ségesnek — noha a rossz ta­pasztalatok csak szórványosak — figyelmezteni a társadalmi ösztöndíjak alapítóit, hogy ne érdemtelenekre áldozzanak. Míg az állami ösztöndíjak ugyanis szigorú feltételekhez vannak kötve, s a tanulmányi eredmé­nyek csökkenése az ösztöndíj csökkenésével vagy elvesztésé­vel jár. a társadalmi ösztöndí­jak esetében ezek a feltételek nem ilyen szigorúak. Az ado­mányozók havi négy-hatszáz forintot előlegeznek, s ezzel voltaképpen gondtalan tanulási lehetőséget biztosítanak párt- fcgoltjaik számára, ennek elle­nében természetesen jó szak­embereket remélnek néhány esztendő múlva. Itt mindkét fél jól jár. Hogyan ítéljük meg azonban azt az esetet, ahogyan az egyik vállalat járt. Techni­kumba küldött egy fiatalem­bert, s ezáltal összesen mint­egy 20—25 000 forintos kiadást vállalt, melynek révén négy év múlva jó technikushoz akart jutni. A fiú azonban, mint ki­derült, azt tervezi, hogy a tech­nikum után egyetemre jelent­kezik és mérnök lesz. A vállalatnak technikusra van szüksége, nem mérnökre. Ami a kisebbik baj lenne ter­mészetesen. De csak négy évig haüandó fizetni jövendő szak­emberéért, nem pedig kilencig. Amiben igaza is van. Az ösztöndíj nagy jótéte­mény, s a mai formájában, el­terjedtségében a mi társadal­munk vívmánya. De nem Jó­tékonykodás. Tudomásul kell -venniük a szerződésben magu­kat elkötelező fiataloknak is, hogy az ösztöndíj kölcsön csu­pán, amit tanulással, a meg­szerzett szaktudással kell le- éörleszteni. Befejezés előtt a tavaszi szántás Gyorsítsuk a kukorica vetését Megyénk szövetkezeti és ház­táji gazdaságainak földjein — megyei tanács vb mezőgazda- sági osztályának tájékoztatása szerint — a tavaszi szántást végző traktorok ekéi az utolsó holdakat forgatják, eddig csak­nem 200 ezer holdat készítettek elő. Befejezés előtt áll a tavaszi gabonafélék vetése is. A tava­szi árpa és a borsó vetőmagjá­nak talajba juttatása pedig már jóval meghaladta a terve­zettet. Az előbbiből 11 ezer, az utóbbiból csaknem hét és fél ezer holdat vetettek be a gaz­daságok. E tekintetben kiemel­kedő teljesítményt mutatnak fel a kiskőrösi és a kecskeméti já­rás közös gazdaságai. A megye- székhely járásának szövetkeze­tei csaknem ezer holdon vetet­tek borsót. Árpavetési tervüket túlteljesítették még a kalocsai és a kiskunfélegyházi járás tsz-ei is. A burgonyát eddig több mint kétharmad részben — megköze­lítőleg 17 ezer holdon — ültet­ték el a közös és háztáji gaz­daságok. Járásonként igen elté­rőek az eredmények. Érdekes például, hogy Kecskemét város határában eddig 672, a kecske­méti járás gazdaságaiban pedig 950 holdon rakták földbe a ve­tőgumót. A területi különbség­ből adódóan az előbbi 104, az utóbbi csak 21 százalékos tel­jesítésnek felel meg. Legtöbb cukorrépát — 2700 holdon — a bajai, napraforgót pedig a dunavecsei járás gazda­ságai vetettek. Megyénkben kö­zel tízezer holdon vetettek új lucernát, területükhöz képest legtöbbet, 428 holdon, Kiskun­halas városának a szövetkezetei. A kukoricát eddig kevés hí­ján 70 ezer holdon — a terve­zett terület alig egyharmadán — vetették el a közös gazda­ságok. Még gyengébb a silóku­korica vetésének eredménye; az mindössze 3000 holdon, a terve­zett területnek alig több mint az egyötödén történt meg. A már meglevő vetések egyhar- mada a bajai járás szövetkezeti gazdaságaiban található. Igen gyenge a teljesítés Kecskemét és Kiskunhalas város tsz-eiben; az előbbiekben csupán 20, az utóbbiakban 25 holdon vetették el a silókukoricát. Üj szőlőt 3620, gyümölcsöst pedig valamivel több mint két­ezer holdon létesítettek e hónap elejéig közös gazdaságaink. A szőlőtelepítést illetően magasan kiemelkedő a kecskeméti járás szövetkezeti gazdaságainak ered­ménye; több mint másfél ezer holdon rakták földbe a vessző­ket. A gyümölcstelepítés is eb­ben a járásban a legnagyobb, megközelítőleg 400 hold az új ültetvények összes területe. Az adottságokhoz és a lehetőségek­hez mérten viszonylag jóval ki­sebb eredménnyel dicsekedhet­nek a kiskőrösi járásbeliek, ahol a szőlő- és a gyümölcste­lepítés együttesen alig több mint 600 hold. A további telepítéshez törté­nő talajelőkészítés nagy ütem­ben folyik, eddig. 3300 holdon végezték el. E terület egyhar- mada a kiskunhalasi járásban van. A Szovjetunió Állatni Filharmonikus zenekara Kecskeméten Kirill Kondrasin nyilatkozata Rövid vendégszereplésre pén­teken hazánkba érkezett a Szov­jetunió Állami Filharmonikus Zenekara, Kirill Kondrasin kar­mesterrel és Irina Boskova he­gedűművésszel. A világhírű együttes első alkalommal jár Magyarországon és csupán két hangversenyt ad, mielőtt to­vább utazik Jugoszláviába. Az első hangversenyt Kecskeméten tartották meg tegnap délután a Katona József Színházban. Kirill Kondrasin és Irina Boskova kíséretükkel délután fél 4-kor érkeztek a városi ta­nács épületébe, ahol Madarász László, a megyei tanács vb-el- nökhelyettese és Sánta Lajos, a városi tanács vb-elnökhelyettese, JÁTÉK A RÉTEN A százgöcsörtű, öreg fák - mint régen —. ma is kiszemelt találkozóhelyei a gyerekek­nek. Mesebeli hangulatot árasztó környezetükben azonban mar rongylabda ma­gasba • • • a városi pártbizottság titkára fogadta őket. A vendégek szívélyes légkör­ben hosszan elbeszélgettek a helyi vezetőkkel, érdeklődtek a város és a megye kulturális életéről, zenei múltjáról, jövő­jéről. Ezután Kirill Kondrasin beszélt a zenekar idei terveiről. A világszerte ismert művész a következőket mondotta: — Zenekarunk még nem volt Magyarországon, de én már ne­gyedszer járok itt. A vidéki vá­rosok közül azonban csak Sze­gedet ismerem. Mindig irigylem egy kicsit ezeknek a városoknak a lakóit azért a csendért, nyu­godt légkörért, amely körülve­szi őket. Ügy képzelem, hogy igen emberi, közvetlen is ez a légkör. És úgy tapasztalom, nem hiányzik belőle a művé­szet szeretete sem. A további terveikről Kond­rasin elvtárs elmondotta, hogy ez a külföldi körút igen rö­vid. Ma, vasárnap Budapesten hangversenyeznek, hétfőn Zág­rábba utaznak, ahonnan visz- szatérnek a Szovjetunióba. A nyarat Rigában töltik. Ott a tengerparton egy gyönyörű, mo­dern koncertteremben Szvja- toszlav Richterrel, David Ojszt- rachhal és Rosztropoviccsal fog­nak hangversenyezni. Nagyon érdekesnek ígérkezik a szovjet művészet fesztiválja Londonban az ősszel, ahol az orosz és a szovjet zene mellett általában is a modern előadóművészetet kívánják képviselni. — Sokat játsszunk Bartókot és Kodályt — folytatta Kirill Kondrasin. — Zágrábban elő fogjuk adni Bartók I. hegedű- versenyét. Pesten azért nem sze­repel a műsorunkban, mert a napokban játszotta egy másik zenekar. Ahogyan beszél, érezhető sza­vaiból nemcsak a zene és a hi­vatás iránti rajongás, hanem az a sajátos tűz is, amit legtalá­lóbban a propagandista lelke­sedésének nevezhetnénk talán. Most több mint művész, a mű­vészet propagandistája is Kirill Kondrasin, amit ragyogóan bi­zonyított a Szovjetunió Állami Filharmonikus Zenekara első magyarországi vendégszereplé­sének robbanó sikere. M. L. Kölcsön Évröl-évre nő azoknak a vál­lalatoknak, üzemeknek, gazda­ságoknak a száma, amelyek társadalmi ösztöndíj alapításá­val gondoskodnak szakember ellátásuk jövőjéről. Megyénk­ben az üzemek között példa­mutató e tekintetben a Kecs­keméti Konzervgyár, a mező- gazdaságban pedig különösen a bajai járás termelőszövetkezetei Járnak elől jó példával. XVIII. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM Ara 60 filter 1963. MÁJUS 5, VASÁRNAP Mi ő nekünk...? „Mi ő nekünk, azt el nem mondhatom, mert nincs rá szó és nincsen fogalom” — írta édesany­járól Petőfi Sándor öcsém­hez című versében. Mert ki lehet-e fejezni azt a szeretetet és megbecsülést, amit a gyermek anyja iránt érez? Sokan megkí­sérelték már, s még a legnagyobbaknak sem si­került megtalálni azt a szót, amellyel méltókép­pen kifejezhetnénk a jó­ság, az önfeláldozás és a szüntelen megújulás jel­képévé vált édesanya irán­ti érzelmeinket. Írók, szobrászok, muzsi­kusok, ha az anyát akar­ták ábrázolni, megjelení­teni, mindig a legszebb szavakkal, művészetük tel­jes erejével igyekeztek megvalósítani azt. Gon­doljunk Arany János Tol­dijának édesanya-alakjá­ra: milyen féltő szeretet­tel gondoskodott az egy­szerű asszony elbujdosott Miklós fiáról. — Jusson eszünkbe József Attila édesanyja, a Mama, aki­nek törékeny testét meg­törte a tőke, s akiért az árván maradt költő fáj­dalmában így kiáltott fel a Kései siratóban: „Kit anya szült, az mind csaló­dik végül...” Milyen sok édesanya vállalta azt a sorsot, mely a szenvedések, megalázta­tások útját jelentette, s amely együtt járt a kora hajnaltól késő estig tartó nehéz munkával, a nincs- telenség elleni örökös küz­delemmel. — Gondoljunk Gorkij Anyájára. Az édes­anyára, aki a legnagyobb nyomorban és elnyomatás­ban élt, de fia szere tétén át megtalálta az utat a kisemmizett milliók sze­retedéhez és vállalta az értük folytatott forradal­mi harcot. Azok az anyák, akik ma gyerekeket szülnek és ne­velnek, egyúttal vállalják egész népünk, a társada­lom jövőjét is. Ez a jövőt vállaló tudat állítja őket naponta a munkapadhoz, az egyetemi katedrák mel­lé, a laboratóriumokba és a termelőszövetkezetekbe. Államunk, ez az ország, ahol „... most már a mi kezünk épít”, méltányolja az anyák jövőt építő mun­káját, s messzemenően gondoskodik nemcsak ró­luk, hanem kicsinyeikről, óvja egészségüket, mil­liókat áldoz nevelésükre, taníttatásukra, hogy belő­lük munkaszerető, becsü­letes emberek váljanak, akikre nemcsak édesany­juk, hanem az egész tár­sadalom, a közösség is büszkeséggel tekint. Az anyák napját min­denkor a gyermeki hála a szeretet és a béke gon­dolata hatja át. Mi is en­nek jegyében köszöntünk minden édesanyát az év legszebb hónapjának, má jusnak első vasárnapján szívünk melegével és a tavasz virágaival. G. S. ...1 Al**. -t­1

Next

/
Oldalképek
Tartalom