Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-04 / 102. szám
1963. május 4, szombat 5. oldal Beszélgetés a filmről Mindennap élünk Népi ülnökök A Legenda a vonaton című film bemutatása óta elég hosz- szú idő telt el. Akik látták, ma is úgy beszélnek róla, mint az utóbbi évek egyik legjobban sikerült munkástémájú filmalkotásáról. Rendezője, Rényi Tamás, úgy látszik szívesen mozog ezen a területen, mostani filmje — a Mindennap élünk — lényegében a „Legenda” drámaivá élezett folytatása. Régebbi hőseit kiemelte a vidám „haverkodás”, finom ironizálás oldottabb légköréből és komor kérdőjelként felvetett helyzetek elé állította. Kár azonban, hogy a kérdések megválaszolásával adós maradt —, helyesebben a nézőkre bízta az ítélkezés jogát. Mi az tehát, ami ebből a filmből hiányzik? Először is sok esetben tisztázatlan főhőseinek jelleme és ebbői fakadóan a rendező róluk alkotott elképzelése, szemlélete. Érezni, hogy szereti embereit, ezeket a keményfából faragott, nyerseségük mögött gyermeki kedélyt rejtegető brigádtagokat. Az csak természetes, hogy ők járnak „élen” a munkában is, de az már érthetetlen, mennyire elvakulttá fajul összeforrott kollektívájuk akkor, amikor anyagi érdeküket veszély fenyegeti. Ennyire egyértelműen önző, sőt könyörtelen brigád lehet hogy akad, de semmiesetre sem jellemző munkásosztályunkra. Igaz ugyan, hogy a rendező több oldalról igyekszik megvilágítani hőseinek jó és rossz között ingadozó jellemét és az okot is, amely idáig engedte ki- fejleni az eseményeket. Érvnek a múltban gyökerező polgári szokások, konvenciók ma is ható erejét sorakoztatja fel. Sajnos, nem teljes sikerrel. A film érdeme, hogy izgalmas, mai jelenségekre keres megoldást, sajnos, kivezető utat nem mutat és munkásainak ábrázolása is egysíkú, nem tudja, vagy nem akarja feltárni azokat a tulajdonságokat, amelyek találóbban jellemzik az új üzemi munkás típusát, mint ahogy a rendező „lefestette” a Czirok- brigád másokat becsapni kész — például az orvos autójának javítása esetében —, önmagukkal szemben azonban megalkuvó tagjait. A színészek közül a fiatal Koncz Gábor nyújtott emlékezetes alakítást, sajnos, partnere — Agárdy Ilona — színtelennek, erőtlennek bizonyult. Sinkovits Imre a tőle megszokott jó teljesítményt nyújtotta, de a népszerű „Csikar”, Sándor Károly futballista szerepeltetése i téves volt, erősen „kilógott” az együttesből. V. Zs. Lassan két hete annak, hogy megnyitotta kapuit olvasói előtt az új épületbe költözött kalocsai járási könyvtár. Alapterülete kétszerese a réginek, s polcain 15 000 kötet várja a könyvszerető vendégeket. Klubtermében tv-t és rádiót szereltek fel, az erkélyrész meghittséget sugárzó boltívei olvasásra csábítanak. Alkotmányunk kimondja: n „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népén.” Ennek az alapelvnek az igazságszolgáltatásban, a bíróságok munkájában való érvényre juttatását célozza az Alkotmánynak az a további rendelkezése, amely szerint „... a bíróságok hivatásos bírákból és népi ülnökökből alakított tanácsokban ítélkeznek.” Az Alkotmány hatálybalépése után a bíróságoknál megalakultak az egy hivatásos bíróból és két népi ülnökből álló tanácsok, és ezzel létrejött a szocialista igazságszolgáltatás egyik fontos feltétele: a dolgozó nép részvétele a bíráskodásban. C ontos alapelv: népi ülnö- ‘ keink minden vonatkozásban egyenjogú társai a szakbírónak, s szavuk a háromtagú tanácsban egyenlő súllyal esik latba a hivatásos bíró véleményével. A járásbíróságok és a megyei bíróság népi ülnökeit a bíróság illetékességi területén működő vállalatok, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, társadalmi szervek és állami intézmények dolgozói közül jelölik. Az így jelölteket a járási, városi, illetve a megyei tanács választja három évi időtartamra. Az ülnökök jelölése gyűléseken történik, ahol a javaslatot tevő , kollektíva tagjai megvitatják, kit tartanak érdemesnek arra, hogy közvetlenül , részt vegyen a bíráskodásban. Ez egyben biztosítéka annak, hogy az ülnökök keiiő élettapasztalattal rendelkező, feddhetetlen erkölcsű, a munkában élenjáró öntudatos dolgozók tegyenek. • • IJ zeniekből, termelőszövet- ” kezetekből, vállalatoktól kikerülő ülnökeink helyi ismeretekkel, a munkában szerzett tapasztalatokkal. természetes igazságérzetükkel kiegészítik és segítik a hivatásos bíró munkáját. Ezáltal a bíróságok döntései egyre inkább* összhangban vannak a társadalmi felfogással. Nagy szerepe van a néDi ülnökökhek a tömegek felvilágosításában, az ismeret- terjesztő és jogpropaganda tevékenységben, a bűnözés elleni társadalmi küzdelemben és nem utolsósorban az új. szocialista embertípus kialakításában. Az elért eredmények mellett azonban még vannak hiányosságok. Ilyen például, hogy egyes ülnökök nem elég aktívan vesznek részt az ügyek tárgyalásában. Ennek javítására lehetővé tettük, hogy a második éve folyó ülnökakadémiai foglalkozások keretében megszerezzenek bizonyos alapvető jogi ismereteket. Azt akarjuk, hogy munkájukat minél jobban lássák el. Az ülnökbíráskodás rendszerének tökéletesítésével az MSZMP VIII. kongresszusának nemcsak a szocialista demokratizmus szélesítésére irányuló határozatát hajtjuk végre, hanem ez a munka államunk erősítését is szolgálja. Az igazságszolgáltatás színvonalának emelése ugyanis fokozza a dolgozók bizalmát, s erősíti a szocialista törvényességet. A VIII. pártkongresszus határozata megszabja az igazságügyi szervek feladatait Is. Ilyen feladat a népi ülnökök rendszerének a továbbfejlesztése. Erre legjobb alkalom a “ közeljövőben lebonyolításra kerülő ülnökválasztás, amelynek legfőbb feladata — s ezt kell szem előtt tartani már a jelölő gyűléseken is —/ hogy olyan állampolgárok kerüljenek a bírói székbe, akik segíteni tudják a bíróságokat felelősségteljes munkájuk végzésében. Dr. Bodóczky László, a megyei bíróság elnöke JHávaániitáklák Minden városban, községben fedezünk fel olyan jellegzetességeket, melyekkel máshol nem találkozunk. Ezek hozzák ki belőlünk a megjegyzéseket a helység neve hallatára: „Ó, az a sárfészek!” — „Különös falu az: az emberek , minden második szava — káromkodás.” — „Igen, ott vannak a legtisztább udvarok a megyében.” Kiskunfélegyházán más természetű jelenségre tettem figyelmes. Mikor már harmadszor találkoztam vele, elővettem a noteszomat. Felszabadulás útja 5. — napközi- otthonos-óvöda. A bejárat . mellett márványtábla hirdeti: „A hároméves terv végrehajtása során a népjóléti minisztérium állíttatta helyre és szereltette fel.” Beloiannisz tér 6. Háromemeletes bérház. Kapuja felett márványtábla közli: „Épült az ötéves terv második évében.” A tanácsháza aulájában fekete márvány táblán olyan szöveg, melyhez hasonlót ezrével olvastunk már brossurákból. propaganda nyomtatványokról. újságokból, de itt a fórra-, dalmi romantika hangulatával fogják meg a szívünket: „Mit adott a hároméves terv városunk dolgozóinak?... városi épületek, szociális intézmények, üzemek, vízellátás, sportpálya, utak, járdák, díszkút. kórház... Ezenkívül tsz-ek, ipari szövetkezetek, gépállomás, kollégiumok, tanoncott- hon, áruházak, népkönyvtár, tüdő- és nemibeteg-gondozó stb” Miért megható ez a „stb.” is — így márványba vésve? Szinte fogadalomszerű ígéret, hogy az első három- és ötéves terveknek sok-sok folytatása tesz még. Márványba véstük az első tervek eredményeit. Tanúságképp az utókornak, hogy amit magunk gazdáiként közösen elhatároztunk, ha bajjal, küzdelemmel is, de megvalósítottuk. Ütünk igazában és a végső nagy-nagy hitünket is jelképezik ezek a fakuló márványtáblák..: (t) fenyegethette a kocsikat? ... Megszólalt a telefon. A légvédelmi parancsnokság közölte: támadást intéztek a schwarzen- zei repülőtér elten. Előbb az ellenséges repülők bombáztak, most pedig valamiféle gyalogos egység rohamozza a repülőteret. A jelentést a repülőtér közelében elhelyezkedő légelhárító tüzérség rádióján adták te. A tüzérséget megsemmisítette a bombatalálat, de a rádióleadó épségben maradt, mert a lőál- lásoktól messze, álcázott helyen működik. Az Oberst ledobta a kagylót a készülék villájára, s megnyomta a jelzőcsengő gombját. Ebben a pillanatban ismét megszólalt a telefon. A légvédelmi parancsnokság stábjának ügyeletese jelentette, hogy a schwarzenzei repülőtér felett újból megjelentek az ellenség gépei, a kifutópályákról mozgó fényjeleket látni, mintha leszálló gépeket akarnának fogadni. Most már támadják a tüzérségi rádióleadó körzetét is... Ezeknél a szavaknál elnémult a tüzérség leadója. Az Abwehr vezetője falfehér lett. Mindent világosan látott. Hiszen a repülőtér azon az úton feküdt, ahol a teherautó-konvoj haladt, 15 kilométernyire a rejtekhelytől. Az archív-dokumentumokat szállító teherautók éppenséggel oda tartanak. * A repülőtérre, amelyet az ejtőernyősök aránylag könnyűszerrel foglaltak el — egymásután szálltak te a szovjet teherszállító repülőgépek. A leszállásra várakozó gépek a közelben köröztek. Magasan az égen vörös csillagos vadászgépek cirkáltak. A repülőtér környékét vigyázták. Ez idő alatt a többi bombázó-gépcsoport a Karlsluste körül elhelyezkedő, csaknem valamennyi többé-kevésbé nagyobb város és helyőrség katonai objektuma elten támadást intézett, hogy lekösse a Messerschmid- teket és a Heinkeleket, s megzavarja a tájékozódásban a fasiszta légelhárítás irányítóit. Szovjet légitámadás érte ezen az éjjelen egyebek között Berlin, Hamburg, Lüneburg, Schwehrin, Oranienburg és más városok különböző objektumait Amint a soron következő teherszállító repülőgép földet ért, s a beton-kifutópálya végéig gurult, egy-kettőre megtelt a repülőgép belseje a hatalmas értékű ládákkal. Utána azonnal levegőbe emelkedett a gép. öt-hat szállítógép egy rajt képezett — a levegőben várták meg egymást, amíg mindegyik megtelik — s vadászgépek kíséretében kelet felé indultak. Két ilyen gépcsoport már elment. A harmadik is a levegőbe emelkedett és éppen készülődött, hogy rátérjen a megadott irányra, amikor négy német vadászrepülő támadta meg őket. A fasisztáknak csakhamar sikerült felgyújtaniok egy szovjet teherszállító gépet, amely néhány perc múlva füstölögni kezdett, s egyre lejjebb ereszkedett. A szovjet vadászrepülők azonban azonnal észrevették a támadó németeket. — Éppen akkor csaptak rájuk, amikor egy zuhanórepülés után felfelé húztak. A négy közül nyomban harcképtelenné vált egy. Parázs légicsata keletkezett ott fenn a magasban. A gépek hol eltűntek az éj sötétjében, hol meg ismét előbukkantak. Színes lámpáik ilyenkor megmegcsillantak a hold gyér fényében. Tűzcsíkok cikáztak az égen. Valahol a felhők között egyszer csak egy vöröslő gomo- lyag keletkezett. A következő pillanatban — mintha csak tűzijáték tenne — ezer apró fénycsóva pattant ki belőle ... Kigyulladt és felrobbant a levegőben egy gép. Megérkeztek a tartalék Mes- serschmidtek 1«. fíéhány perc múlva már tizenkét német vadászgép elten keltett felvenniük a harcot a szovjet repülőknek. Tizenkét gép. Nem nagy szám. Berlin és Hamburg légvédelmi egységei mindössze ennyit tudtak nélkülözni. Az ő légiterükben is nagyszámú szovjet bombázókötelék tartózkodott. Kelet felől viszont mind újabb vöröscsillagos vadászgép-csoport húzott Karlsluste irányába, hogy felváltsák azokat a repülőket, amelyeknek már fogytán volt a lőszerük, s benzinjük is csak annyi maradt, amennyi a visz- szafelé tartó útra szükséges. Fent a felhők között szünet nélkül folyt az öldöklő légi közdelem. De lent a repülőtéren sem állt meg a munka egy másodpercre sem. A súlyos teherrel megrakott szállítógépek egymás után emelkedtek a magasba. * Valamennyi gép Aszker feje felett repült el. Az úttesten feküdt az őrnagy, nem messze a két kocsitól, ott, ahol véget ért a Torppal folytatott viaskodása. Aszker hallotta, amint felvijjognak a magasban a német vadászrepülők. Azonnal felismerte őket a motor jellegzetes éles, apró megszakításokkal búgó hangjáról. Miért vannak itt ezek a vadászgépek? Csak nem jöttek rá a repülőtér elfoglalására? Ügy látszik, mégis így van. A repülőtér felől a távolság ellenére is tisztán hallotta a légvédelmi géppuskák fojtott kelepelését, majd egy lángokban álló nagytestű repülőgép húzott el felette, a föld felé tartva... Aszker felnyögött. Sajgó fájdalmat érzett az egész testében. A halántékát dörzsölte a kezével, hátha alábbhagy az éktelen zúgás a fejében. Kétszer is megpróbált felállni, de mind a két alkalommal olyan elviselhetetlen, pokoli fájdalom hasított az összeroncsolt lábába, hogy azonnal eszméletét vesztette. Most ismét kinyitotta a szemét. Nézte a sötét eget. Hallgatózott. Csend volt körös-körül. Nagy nehezen felhúzta a mellére a földön elterült karjátj amelyre az órája volt csatolva. Felemelte a fejét, hogy lássa a számlapot. De az óra nem működött összetört. Az erőlködés kimerítette. Egy, ideig mozdulatlanul feküdt. ZiJ hált a melle. Aztán elfordította a fejét, fény derengett. Közeledett a hajnal. Mennyi tehet most az idő? Négy óra? A jelelt szerint négy körül járhat. Te»; hát mindjárt vége az akciónak.^ (Folytatjuk,)
