Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-26 / 121. szám
1963. május 26, vasárnap t. oldal Büszkeség és tennivaló I árom az országot, sok- íelé megfordultam már. össze tudom hasonlítani a dolgokat. Én mondom elvtársak, nincs okunk a szégyenkezésre. Inkább tán az a baj, hogy nem adminisztráljuk eléggé magunkat... Halk nevetés futott végig a termen, amikor az egyik megyei tanácstag, szakterületének kiváló ismerője nemes patriótiz- mustól áthatva kimondta ezeket a szívből jött szavakat a legutóbbi tanácsülésen. S ettől kezdve az évi költségvetés vitájában ott húzódott ez a „napirenden kívüli” kérdés, s akarva akaratlan visszatért rá majd minden felszólaló. Hát tényleg a hogy is állunk, igaz lenne, hogy olyan elmaradott a mi megyénk, amikor íme itt röpködnek a nagy számok a levegőben, s a költségvetésből is kiderül: szinte ugrásszerű — 1962-höz képest százmillió forintos — a növekedés és ezek jó része az egészségügyet, a kultúrát szolgálja... De hol tartunk vajon, hol a helyünk a nagy egészben? Jogos-e a büszkeségünk vagy indokolt-e a borúlátásunk olykor-olykor? — ez is ott csengett, ki nem mondott kérdésként, a vita fő témája mögött. A megyei párt- bizottság első titkára sem állhatta szó nélkül, s megpróbálta összegezni ezt az izgalmas és váratlan „konzultációs” kérdést. Valahogy ilyenformán: ’ étségtelen nagy az előrehaladásunk, de tudomásul kell vennünk a tényeket. A megye még sok tekintetben el van maradva. Sem az Spar, sem a kultúra terén nem történt lényegesebb előrehaladás a múltban — legfeljebb a lélekmérgezésben. Az iparban — a kormány nagyarányú segítsége és a gyors ütemű fejlődés ellenére is — még mindég hátul vagyunk a többi megyéhez viszonyítva. A mezőgazdaságban? A végletekkel találkozunk, hiszen megyénkben vannak a jó bácskai földek, s a szántóterületből négyszázezer holdat elfoglaló homokpusztaságok egyaránt. S habár rengeteget dolgozunk az aránytalanságok leküzdésére, ennek az óriási munkának jórészt még az elején tartunk. Figyelembe kell venni azt is, hogy kulturális eredményeink java még Inkább a városokra, községekre korlátozódik, márpedig a megye lakosságának 36 százaléka ma még tanyán él; Aztán a vb elnöke, dr. Varga Jenő is beleszőtte zárószavaiba a vitának ezt a fonalát. !A villany? A megye községeiben levő 122 276 lakásból mind— K‘ össze 16 230-ba volt bevezetve 1944-ig. S köztudott, hogy ma már minden községünk villamosítva van. Vízellátás? Nulla — úgy ahogy mondom nulla — volt a régi statisztikában. A megye öt városában — Kecskemétet is beleértve — és 108 községében vízvezeték egyáltalán nem volt és most a hetven százaléknál járunk.« A múlt nagyon rányomta a megyére a bélyegét, pedig elöljáró megye volt Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegye akkoriban. Már abból a szempontból, hogy szívesen időztek és dorbézoltak Kecskeméten, Baján, Halason és Félegyházán a hajdani szolgabírók, főispánok, miniszterek és képviselők — Endre László, gróf Teleki Sándor, Reményi- Schneller Lajos és társaik. ogy mennyire jutottunk az évszázados elmaradottság felszámolásában? Tükrözik ezt a mostani költségvetés számai is — mondta az elnök. — Sok mindenben elértük az országos átlagot. A tevékenység jó, a lakosság érzi az elmaradást és szeretné meggyorsítani a fejlődést, s erre meg is van minden lehetőségünk. S a jó értelemben vett patriotizmust, a lakóhely és szülőföld szeretetét dicsérve, de az okos mértéktartásra is intve, ilyenképpen összegeződött a tanácsülés „műsoron kívüli” napirendjének vitája: — Legyünk büszkék arra, amit megvalósítottunk, de soha ne feledkezzünk meg arról, hogy sok még a tennivalónk. Bármit is csinálunk a megye fejlődése érdekében, azt az országos eredményekhez, a leg-, jobbakhoz is viszonyítsuk. Nagy/ erő a bizakodás. Arra utal: tudunk és akarunk is többet tenni előrehaladásunk érdekében. C hogy az újságíró — aki szintén megszabott feladatán túl jegyezte fel mindezt, mert örömét lelte a téma „felvetésében” — ugyancsak hozzá tegye a maga szerény véleményét: Azt hiszem, hogy holmi „adminisztrálás”, bármilyen szándékból is fakadjon, édeskeveset érhet egy-egy megye, járás vagy község előmenetelében. Tennivalóink szerény, de szorgalmas elvégzése az, ami előbbre visz bennünket minden téren, s a tettek, amelyekket közvetlenül mérhet le a lakosság a maga életében, a maga falujában, városában. S amelyeknek legjobb „publicistája” lesz, mint ahogy volt is már nemegyszer, ha annak értelmét, célját és jövőjét látja. T. P. Osztrák yendégek A hazánkban tartózkodó osztrák pártmunkás küldöttség vezetője Vinzenz Böröcz, az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja és Benedikt Kurt, a „Neue Zeit” fő- szerkesztője megyénkbe látogatott. A vendégek dr. Molnár Frigyes, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb elnöke társaságában Kiskőrösre utaztak, ahol a járási pártbizottságon Simó Tibor első titkár adott tájékoztatást a járás társadalmi és gazdasági életéről. Később a keceli szakszövetkezetekben és az Izsáki Állami Gazdaságban tettek látogatást. Baj nélkül elvonult az utolsó fagyosszent A keletről érkezett kontinentális meleg és a nyugati hűvös légtömegek a Kárpát-medence felett találkoznak. Az összeütközésből kialakult, s itt rekedt úgynevezett veszteglő front most kelet és nyugat közt „ingázik”, s közben sorra törnek ki a zivatarok. A kétirányú légáramlás eléggé éles hőmérsékleti különbséget alakított ki az ország nyugati és keleti fele között. A dunántúli megfigyelőállomásokon a kora délutáni órákban 15—20, az alföldieken 21—27 fokig emelkedett a hőmérők higanya. Ezzel a zivataros, de viszonylag kellemes, és a mezőgazdaság számára igen hasznos, csapadékos időszakkal átvészeltük az idei utolsó fagyveszélyes periódust, s az Orbán néven ismert utolsó fagyosszent is a naptár túloldalára vonult. A jelek szerint most lassú felmelegedés kezdődik. Az éjszakai hőmérsékleti minimumok országosan 9—13, a nappali maximumok az ország nyugati felében 18—22, a többi országrészen 20—27 fok körül alakulnak ki. Záporokra, zivatarokra még számítanunk kell. A hét végére mindemellett jó kiránduló idő ígérkezik. A zöld tenger „halászai • it Egyetlen csupazöld lélegzet az Izsáki Állami Gazdaság 2-s számú üzemegységének 112 holdas törpealmása. A szem magasságáig érő gyümölcsös első pillantásra a természet pazar tobzódásának tűnik, de a szerte futó mértanian egyenes sorok az ember alkotó munkáját dicsérik. S az öntözővíznek a zöld tengerből felívelő ezüst hullámai is azt bizonyítják: a legkorszerűbb gyümölcstermesztésnek vagyunk tanúi. Éjjel-nappal Az egyik MA—900-as masina két kezelőjével, Jakab Mihály- lyal és Papp Lászlóval találkozunk. Ahogy ők mondják, reggel 6-kor léptek „szolgálatba”. És ott lesznek másnap reggel 6-ig. Akkor váltják őket, s 24 órás pihenés után újból ők következnek soron a munkában. Bizony, nem könnyű ez a szolgálat. Hiszen nemcsak a berendezésre kell ügyélniök, de nekik kell elvégezni — naponta többször is — a majdnem fél kilométer hosszú csőhálózat, s az ehhez tartozó szórófejek más területre történő áttelepítését is. Mert a víz éjjel-nappal hull a gyümölcsösre. Éjszaka reflektor- fénynél dolgoznak. — örömmel csinálja az ember ezt a munkát — vallja Jakab Mihály. — Szinte napról napra látni, hogyan növekszik, gömbölyödik a rengeteg gyümölcs; Talajerő Virágzás után vagyunk, a termésképződés idején. Az almák még csak apró gumók; növekedésüket segíti az öntözővíz, meg az áradó napfény. — Nemcsak az — mondja as üzemegység fiatal vezetője, Gra- cza István, — hanem a bőséges talajerő is. Tavaly ősszel, a sorok közé rozsot vetettünk, zöld- trágyázás céljára. A tél és a tavasz folyamán mindegyik fa tövéhez megfelelő mennyiséget juttatva, holdanként 6 mázsa pétisót 2,5 mázsa szuperfoszfátot, 3 mázsa kálisót és 50 mázsa sertéstrágyát hordtunk ki. Nemrégiben pedig alászántottuk a derékig érő rozsot, de előtte még 7,5 mázsa vegyes műtrágyát juttattunk minden egyes holdra. Akkor kezdték meg az öntözést. A törpeállomás területén hat iker- és három „szóló” csókát van. Az utóbbiak 900—1200 liter vizet adnak másodpercenként, az előbbiek — páronként — ennek a kétszeresét. Az iker- kutak előnye, hogy egy Y-alakú csőrendszer rákapcsolásával az öntözőgépék kapacitása jobban A tsz elnökét sejtettem a szürke zakós férfiben, hiszen e kisujjából „rázta’’ a tsz adatait, gondjait. Egyszer csak a bolt elé invitál, a házak előtti szép virágágyakra mutat és megkérdi: Az elnök örömei ' — Észrevette az elvtársnő, hogy ez új? Tavaly még nem ilyen volt az utcáink képei. Neki és társainak nem kis része van ebben ... — mutat a bolt melletti zöld kapun levő táblára. A táblán pedig ez áll: „A 29-es választási körzet tanácstagja.” —- Most új elgondolásaink vannak tekintélyük növelésére, hatáskörük szélesítésére... — Hogyan, az elvtárs nem a tsz elnöke? — nézek rá csodálkozva. — Azt hitte? Nem, Mayer Imre, a helybeli tanács vb-el- nöke vagyok ... Együtt folytatjuk az utat tovább. Mayer elvtárs az FJK- hoz igyekszik. Elkísérem egy darabon, s közben sok minden szóba kerül. A vb-elnök afeletti öröme, hogy a tavaszon az utcákra kiültetett fácskák szinte kivétel nélkül életre fakadtak, hogy rövidesen Vecsén is megalakulhat a vízügyi társulás, mert a tanácstagok szervezése nyomán egyre több a jelentkező ... Egy kis mellékutcából bárányt cipelő asszony tűnik elő, s a tanácselnökkel már messziről köszöntik egymást. — Hallom,' sikerült a kislány kollégiumi felvétele — így az elnök. — Igen, hálistennek, még hozzá Pestre. Gondolhatja, mekkora az örömünk! — feleli az asszony és tovább igyekszik. Visszaérünk a Sirály vendéglő elé, s itt közös ismerősökkel akadunk össze, a járási tanács vb két elnökhelyettesével. — Üdvözöljük a sajtót! Du- navecsei nézelődés? — kérdi Csapiár József elvtárs. Szót szó követ, s egyszer csak, hogy, hogy nem, az fmsz-i üzlethálózat fejlesztésénél „kötünk” ki. Miérf mosloha a j'érás ? — Hanem, elvtársnő, érdemes lenne megnézniük, hogy ezzel a járással miért bánnak olyan mostohán a megyei szervek, amikor a hálózat fejlesztéséről van szó — szövi a beszélgetés fonalát ezúttal megint Csapiár elvtárs. — Ott van például Apostag. Üzletházat ígért a községnek a MÉSZÖV ebben az évben. A pénzt és a tervdo- mentációt ő adná, járásunk meg a házilagos kivitelezésre vállalkozott. Februárban állapodtunk meg ebben. Az üzletháznak kijelölt helyen lebontottuk a házat, de a MÉSZÖV részéről még most sincs mozgolódás ... A járási tanács épületéhez értünk. Szemközt hovatovább egy éve folyik a községi tanácsháza emeletráépítése. — Luca széke... — jegyzi meg beszélgető társaim egyike. — Mikorra készül el és költözhet vissza a községi tanács, meg az emeletre a hét új lakó? — Június 30-a a legutóbb megállapított határidő, de... — így Csapiár elvtárs. — Ó, addig még vígan elkészülhet! — Ez??! Aligha. Pedig akadnak észrevételezni valónk, de százszor is meggondoljuk, mielőtt egyet is szólnánk. Ha valamit bejegyzőnk az építők munkanaplójába, mindig megnyúlik az átadási határidő... Elkongatták a delet. Kis csoportokba verődve hazafelé tartanak az iskolások. De nicsak, amott a községi tanácsháza melletti parkban „lehorgonyoznak”. Szaporítják a csoportot az arra menő felnőttek, s oda szegődöm magam is. A kör közepén két civil férfi, meg egy rendőr. Rögtönzött KRESZ-oktatös — Zsiguskám, nincs igazad! — mondja a vitatkozó társának a kerékpárját tartó férfi. — Dehogynem! Mert balra nagy ívben csak úgy lehet bekanyarodni, ha előzőleg... Aztán meg, ez egyenrangú útvonal ... — Szó sincs róla! — avatkozik most közbe a fiatal rendőr- szakaszvezető, s máris veszi elő a KRESZ-t, és abból idéz. Rögtönzött KRESZ-oktatás — állapítom meg, s a mellettem álló férfitől az okát is megtudom. — A jó előbb két autó ütközött össze. Az egyiknek kitört a lámpája... Az eset tanulságairól van szó ... íme, Dunavecse egy délelőtti életének töredékei, és még azt mondják, hogy itt nincs semmi érdekes!... PERNY IRÉN kihasználható. Félkilós gyümölcs A zöld burjánzás varázslatán túl azonban felmerül a kérdés: az öntözés és a talajerőpótlás minden bizonnyal költséges befektetését túlszárnyalj a-e a terméstöbblet. — Pontos számításaink még nincsenek erre vonatkozóan — feleli az üzemegységvezető. — De a tavalyi kontroll területen, ahol nem öntöztünk, lényegesen kisebb, s kevésbé lédús gyümölcs termett, mint azon. amelv- re egész nyáron át hullt a mes- terséees eső. Nem véletlen, hogv az almás tavalyi termésének 90 százaléka exportképes volt- hiszen a gyümölcsösök átlagsú- Iva 35—40 deka volt, de számos almáé meghaladta a fél kilót is. Köztudomású, hogy az export követelményei között a fertő- zésrnentességen kívül a gyümölcs nagysága is szerenel. Tápai Ilona mezőgazdász gyakornok véleménye szerint az öntözés már a jövő évi termést is kedvezően befolyásolja, minthogy segíti az alvó rügyek fejlődését. A nemcsak szép. de gazdag zsákmányt is rejtő zöld tenger ..halászai” az ősszel ismét jő „fogásra” számíthatnak. Hatvani Dániel
