Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-24 / 119. szám

A nép 8Xolgálatáhan Ol éré alakultak a helyi népi ellenőrzési csoportok Ä népi ellenőrzés jelentős té­nyező az állami munka ellenőr­zésének kiszélesítésében. To­vábbfejlesztése nemcsak azért időszerű kérdés, mert ezzel nagymértékben emelhetjük az állami munka színvonalát, ha­nem azért is, mert e legszéle­sebb alapokon nyugvó társadal­mi ellenőrzés rendszere a la­kosság mind nagyobb tömegeit kapcsolja be az állami ügyek intézésébe — növeli felelősség- érzetüket, alkotó, kezdeményező készségüket. A népi ellenőrzés napról nap­ra szélesedő, mind több szocia­lista tartalommal gazdagodó rendszerének fontos formái a népi ellenőrzési csoportok. E csoportok — egy-egy üzemben dolgozó, vagy a faluban élő_ — népi ellenőrök soraiból, felsőbb kezdeményezés nélkül, látszatra spontán alakultak ki. A való­ságban azonban a mindennapi élet követelményei hozták létre őket. Az első ilyen népi ellen­őri csoportok 1958—59-es évek­ben alakultak meg. Ma már or­szágosan több mint 2000 népi ellenőrzési csoport működik, ebből közel 90 megyénkben. Megbízás és beszámolás Tevékenységüket, szerepüket a lakosság elismerésén túl az állami és pártszervek is nagy­ra értékelik. Jó kezdeményezés volt, hogy a csoportok megszer­vezését, vezetőjük megválasztá­sát a községi párt- és tanács­szervek végezték. A legtöbb köz­ségben ma is az történik, hogy a helyi népi ellenőri csoportok a tanácsüléstől kapnak megbí­zatásokat, neki számolnak be a tapasztalatokról, egy-egy vizsgá­lat eredményeiről. A tanács végrehajtó bizottsága saját ha­tározatainak sorsát, a saját hi­vatala apparátusán kívül számos Csökkentett sebességgel! Több panasz érkezett szerkesztő­ségünkbe, hogy Kecskeméten, a Gáspár András utcában a gyalogos közlekedés az elmúlt néhány nap alatt szinte életveszélyessé vált. — Ugyanis: „a DAV dolgozói az utca jobboldali gyalogjáróját felbontva, lerakják az új villanyvezeték ká- beljeit és a rengeteg kőlap, vala­mint a kiásott föld a gyalogosokat most már teljesen az úttestre szo­rítja. A baloldalon, ahol a lebon­tott épületek anyagát tárolják el- hordásra, szintén lehetetlen a gya­logközlekedés. Sürgős Intézkedésre lenne tehát szükség, még mielőtt baleset történnék.’! _. írják olva­sóink. A helyszínen kivizsgáltuk a pa­naszt és megállapítottuk, hogy az — többé-kevésbé Indokolt. Az úttest baloldalán levő járda járható, mert az épületbontásból ottlevő téglát és tetőcserepet rakásokba rakva, a jár­dán kívül helyezték el. Kifogásol­ható viszont, hogy a Petőfi utcánál a járda sarkán még mindig ott a tábla, figyelmeztetve a járókelőket, hogy: „Gyalogos forgalom a túlol­dalon!” Ez zavarólag hat, mert a gyalogosok többsége innen kezdve valóban átmegy a jobboldalra, ami a rendkívül forgalmas útvonalon ko­moly balesetveszélyt jelent. Á fi­gyelmeztető tábla tehát elvileg fe­leslegessé vált: a gyalogos hiába megy át a jobboldalra, kénytelen az úttesten folytatni útját, egészen a Hosszú utcáig. A kábelek lerakása folyamatosan és aránylag elég gyorsan halad. A Halértékesítö Vállalat üzlethelyisé­gétől a SzUády Károly utcáig a járda helyreállítása egy-két nap múlva megtörténik, s a következő szakaszon, a Kölcsey utcáig tovább­folytatódik. A sok kőlap és a föld tehát visszakerül régi helyére és Így ésszerűtlen lenne elhordanl onnan. Addig Is azonban, amíg a jobb­oldali járdát teljesen rendbe nem hozzák, mind a gyalogosok, mind a jármivezetők a Gáspár András ut­cának ezen a szakaszán, csak rend­kívül óvatosan, vigyázva közleked­hetnek. Külön is felhívjuk tehát a gépjárművezetők és főleg a moto­rosok figyelmét, hogy csökkentett sebességgel haladjanak a „Don- kanyar”-nak ezen az alig 150—200 méteres útszakaszán.-Megéri! V. I, más oldalról, a termelő egysé­gekig lemenően ellenőrizheti, szerezhet tájékozódást a végre­hajtás mikéntjéről. A kiskun- halasi járási népi ellenőrzési bizottsághoz érkező valamennyi bejelentést a községi ellenőrzési csoportokkal vizsgáltatják. Mivel foglalkozik a lakosság e legszélesebb rétegeit egyesítő, a helyi viszonyokat mindenki­nél jobban ismerő ellenőrzési szervezet? A csoportok tagjai napi munkájuk során figyelem­mel kísérik a gazdasági élet ala­kulását, az állami és állampol­gári fegyelem megtartását, a társadalmi tulajdon védelmét Bürokrácia nélkül Fontos feladatuk a területü­kön tapasztalt hiányosságokról tájékoztató adása a helyi párt-, tanácsi és gazdasági vezetés szá­mára. Ez a munka mentes a körülményes vizsgálatoktól, ada­tok hosszadalmas tanulmányo­zásától, észrevételeiket közvetle­nül, a személyes tapasztalatok alapján teszik meg. Szükség esetén a helyi vezetők a legrö­videbb úton, bürokrácia nélkül tudnak intézkedni a hibák kija­vításáról. Az élet tehát azokat a kisebb- nagyobb hiányosságokat, fogya­tékosságokat „utalta” a népi el­lenőri csoportok hatáskörébe, melyek jó része különösebb fel­sőbb beavatkozás nélkül, helyi­leg kiküszöbölhető. Segíti a munkát Ma már nem ritka, hogy a népi ellenőri csoportot közvet­lenül felkéri a tanács egy-egy napirenden levő kérdés ellen­őrzésére. íme, csak egy ehhez kapcsolódó példa: A növény- védelem helyzetének múlt évi NEB-vizsgálatát nagy örömmel fogadta a megyei tanács vb nö­vényvédelmi főelőadója. Sze­mélyesen irányította a vizsgá­latot, melyet a területen száz népi ellenőr végzett. S az ered­mény? Alapos helyzetfelmérés, amire a hivatali apparátusnak nem lett volna módja. Mindez az operatív eredményességen túl nagymértékben megkönnyí­ti a népi ellenőrzés rendszere és a tanácsok közötti nélkülözhe­tetlen, konkrét együttműködést is. Felvetődik a gondolat, a helyi népi ellenőri csoportok tevé­kenysége nem jelent-e túlszer- vezettséget, nem veszi-e el a földművesszövetkezeti, termelő­szövetkezeti ellenőrző bizottsá­gok „kenyerét”. Az elmúlt évek gyakorlata azt bizonyítja, hogy nem! Sőt, gyakran jelentős se­gítséget ad az ő munkájukhoz is. Arról van ugyanis szó, hogy amíg az egyes gazdasági egysé­gek ellenőrzési szervei csak a saját szakterületüket ellenőrzik, addig a népi ellenőri csoportok munkája az élet minden terüle­tére kiterjed. Olyan összefüggé­seket tár fel, a dolgokat azok­ról az oldaláról világítja meg, lOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO pcrOEi nepe A Magyar Szocialista Munkáspárt Báes-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét: Széchenyi tér 1 szám. Szerkesztőségj telefonközpont: 26-19. 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telei v: 17-09. Terjeszti a Magyar Fosta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85. 'udex: 25 065, amelyre egyébként — a szak­munka természetéből követke­zően — nem volna lehetőség. Mint saját ügyüket... Mi az alapja — a párt és ál­lami szervek bátorításán, irá­nyításán túlmenően — a helyi népi ellenőrzési szervek mind hatékonyabb munkájának? Az, hogy a csoportok tagjai közvet­len közelről, mint saját ügyüket ismerik a területükön levő leg­főbb problémákat. Közvetlen érintkezésben vannak az összes érdekeltekkel, folyamatos, ter­melékeny kapcsolatot tudnak kiépíteni az ellenőrzés tárgyát képező szervek, intézmények dolgozóival. Mindez megsokszo­rozza a munka hatékonyságát, eredményességét, s egyre maga­sabb szintre emeli állami éle­tünk demokratizmusát. Színes televízió Meghozták az első eredménye­ket a Budapesti Műszaki Egye­tem vezeték nélküli híradás- technikai tanszékének a színes televízióval kapcsolatos kuta­tásai. A kutatások elsőrendű célja a felkészülés arra az időre, mikor nálunk is megkezdődik a színes televízióadás. Dr. Barta István professzor irányításával először azt a be­rendezést készítették el, amely­nek ernyőjén nem valóságos színek felbontásából eredő, ha­nem mesterséges úton előállított jelek váltották ki a különböző színeket. Ezután következett az úgynevezett diabontó megszer­kesztése, amely viszont a színes állóképek, a „diák” színeit ta­pogatja le és alakítja át elekt­ronikus jelekké. A most következő hónapok­ban a kutatóknak azt kell el- lenőrizniök, vajon tökéletes hű­séggel jelennek-e meg az ernyőn az eredeti diafilm színei, vagy szükség van-e esetleg a beren­dezés bizonyos finomítására. NYITÁS ELŐTT • .1 ■■ • A kőművesek elvégezték a munkát. Kezük nyomán eltűn­tek a nagy medencék tavalyi csorbái, s most hófehérre me- szelten a vizet áhítozzak, no meg a felüdülésre vágyó, vidám fürdőzőket. Az ő fogadásukra vár a strand jókora pázsitja, a lekaszált rendek helyén pu­ha, bársonyos fű sarjad. A jú­nius 1-i nyitás előtt az utolsó simítást jelenti a kis új virág­ágyások elkészítése, a vendéglá­tó vállalat bútorainak átfestése is. Egyszóval: csinosan, „fel­frissültén” várja látogatóit a kecskeméti strand. Legfeljebb két óhajjal állha­tunk még elő: bár megvalósul­hatna a széktói melegvíz-lelet­nek a medencékbe való veze­tése. A másik könnyebben tel­jesíthető kívánság: reméljük, a vendéglátó részleg idén a múlt évinél alaposabban felkészül a vendégsereg szolgálatára. Szórakoztató sajtctiibák Most olvasom, hogy az amerikai Southern Star ki­adója rájött hogy a szóra­koztató sajtóhibák növelik a lap iránti érdeklődést. Ebből kifolyólag elbocsátottak há­rom korrektort és helyettük szerződtettek egy újságírót, akinek egyedüli teendője, hogy minden számba leg­alább egy humoros elírást csúsztasson. Azt írja a fenti hír szerzője, hogy a lap két év alatt ötven százalékkal növelte példányszámát az említett „újítás” folytán. Hogy mi az igazság ebben a hírben, nem tudom, élek a gyanúperrel, hogy csak a szokásos kacsa az egész, pi­hent agyú hírszerkesztők ki­találása. Mi ugyanis az ilyes­mit sokkal egyszerűbben csi­náljuk, még külön újságíró sem kell hozzá. A korrektor is marad a helyén. Módsze­rünk roppant egyszerű, de nem árulhatjuk el, félő, hogy olvasóink azután nem derül­nének úgy a lapunkban szán­dékosan elrejtett sajtóhibá­kon. Még tán azt hinnék, hogy azok csak figyelmetlenség­ből maradtak a sorok között. T. P. Képeslapon szerzett menyasszony Á Dorogi Szénbányászati Tröszt Bányagépgyártó és Ja­vító Üzemének főkönyvelőségén vagyunk. A széles emeleti ab­lakon át villogó hegyoldalak sárga sziklái láthatók. Alattunk pár száz méterre bányászok iz­mait rázza a fejtőgép, verejték­kel keveredik a szénpor, csillék nyikorognak. Ebben az irodában dolgozik Borz László, a „Ki mit gyűjt?” mozgalom egyik szervezője. Tár­sadalmi munkaként irányítja a klub tevékenységét. Japántól Kanadáig Kapcsolataik Japántól Ango­láig, Űjzélandtól Kanadáig át­fogják a világot. A nyúlánk, fe­kete hajú, diákos megjelenésű férfi ládányi kartotékon sodor végig ujjaival. Ezek őrzik a sok ezer gyűjtő nevét, címét, s fontosabb adatait. — Üjságunk is van — vesz fel egy kisalakú füzetkét a tár­salgó asztalkáról. Belelapozok a „Gyűjtők” cí­mű újságba, szemünk pillanatra megáll az emblémán: földgömb, alatta kalapáccsal. Neveket lá­tunk, titokzatos jelzésekkel. Az ország minden tájáról tízével- húszával következnek az egy helységből valók. íme, egy sor kecskeméti gyűjtő: Kertész Ti­bor, Lánitcz Miklós, Szűcs Je­nő, Csonka József. Kalocsai még több van ebben a példányban: Lovass Nagy Márta, Katus Má­ria, Kovács Etelka, Danics Má­ria, Kovács Imre, Meze: István­ná — meg még vagy harmin­cán. Bajaiak is szép számmal vannak: Bóna Ildikó, Bélteki Gusztáv, Bencsik György, Be- senyei László, Dujmov Ferenc, Goretity Antal, Ivecz Gizella —, hogy csak őket említsük. Falk- mann József Sükösdről, Budai Mária Bátyáról, Czár Menyhért Akasztóról jelentkezett a sorba. Ök már a hatezredik körül jár­nak a jegyzékben. Elöl a kül­földiek találhatók — szintén tel­jes címmel... No, de honnan tudjuk meg, ki mit gyűjt? — Tessék, itt a „Code”, ez útba igazít a nevek mellett ta­lálható nagybetűk, indexek, szá­mok jelentéséről — veszi elő a külön betétlapot Borz László. Ex libris és csokoládécímke így már eligazodunk. „A” be­tű postabélyeget, a „B” képes­lapot, a „C” gyufacimkét je­lent — és így tovább a papír­pénzt jelző „K” betűn keresz­tül az „S” betűs ceruzáig, „T” betűs cigarettáig, vagy a hang­lemezig, melyet az „U” betű képvisel. Ex libris — könyv­címer —, ásvány, csokoládé­címke éppúgy lehet gyűjtés tárgya, mint újság, vagy koffer­címke. Kedves, barátságos módjai a nemzetközi érintkezésnek. Ha valaki pl. szovjetunióbeli csere- partnerrel vesz fel kapcsolatot, nevét, pontos címét 2—3 pél­dányban megküldi egy-egy gyűjiőtársnak. akik ezeket to­vábbadják. így kerül a gyűjtök neve csereforgalomba a vilá­gon. A küldeményeket lehetőleg 8 napon belül meg kell válaszol­ni, ez szigorú gyűjtő-etikai sza­bály. Ha a gyűjtő képes levele­zőlapokat, ex libriseket cserél, feltétlenül szem előtt tartja azok művészi színvonalát, hi­szen minden egyes szép lapunta — ugyanúgy bélyegünk, papír­pénzünk — hazánk egy-egy „kultúrdiplomatája”. Egy finn kislány segít A mozgalom pár esztendői múltja nem egy kedves kapcso­latot teremtett már. A bélyeg- gyűjtő esztergom-tábori dr. Kö­vess Gyula kölcsönös családi vendégségben járt NDK-beli partnerével. Csetényi István bu­dapesti képeslevelezőlap-gyűjtő egy francia kislánnyal vette fel a cserekapcsolatot, melynek re­génybe illő befejezése — házas­ság lett. A „Ki mit gyűjt?” klub egyik tagja Kertu Pii Köönen finn kislány. Mikor a bánya­tröszt egyik dolgozója súlyosan megbetegedett, az egyik igen ritka külföldi gyógyszert a finn kislány szerezte be és küldte el Dorogra. Következő nyáron több napon át vendége volt a tröszt­nek figyelmességéért. * A bányászok művelődési háza finanszírozza a klub működését. Ök segítik elő, hogy Kozlov .Tű­nj M. Moszkvában, vagy Jan Kon Lengyelországban, s Joui- ch: Kawakami .Tapánhan meg velük a sok ezer gyűjtő — még többet gondoljon a nőne;: barátságára. —th - n

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom