Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-03 / 101. szám

I kezdet biztató Munkában a báf monostori tanácstagok A Műkertben A kecskemétiek előtt foga­lom a Műkert, a népligetnek számító művésztelepet ismerik e néven a város lakói már rég­óta. Egy kis oázis: fás, gyepes terület az alföldieknek. Nincs ugyan folyó a közelben, mint Szolnokon, Szegeden vagy Ba­ján, az „erdő” is alig pár hold- nyi, de mégis felüdülést jelent a városi embernek a kis zöld sziget. Május elsején különösen áradt a nép — fiatalok, idősek egy­aránt — a Műkert felé. Becs­lés szerint több ezer ember for­dult itt meg ezen a szép tava­szi napon. Zsűfolásig telt a kert- belyiség, jó vásárt csináltak az alkalmi árasok, fogyott a sör, s a lacikonyhák illatozó porté­kája, harsogott a „vnrsli” hang­szórója. Igazi majális! hangu­lat volt, amelyhez az idő is kedvezett. Még inkább, mhtt máskor ■érezhették a jelenlevők, hogy mennyire hiányzik Kecskemét­nek egy kulturált, szabad tér­ségekkel ft rendelkező szórako­zóhely. Láttuk az épülő kert- iv end églő betonoszlop-csonkjait, pi félig lebontott aréna fa már f>. jövőre utal, amikor a vendég­látás megfelelő színvonalú lesz a város kirándulóhelyén. Szép reményeinket még a rengeteg szúnyog sem tudta elvenni, amely ma még rajzik ezen a «területen. De milyen nehéz kivárni az «lőrelépést — ez jutott eszünk­ébe a Műkertben sétálgatva. S f3Z, hogy talán meg lehetne .gyorsítani ezt a fejlődést... r T. P. A lajosmázsei Almavirág Me­zőgazdasági Termelőszövetkezeti Csoport ez évi terveiben töb­bek között harminc holdon új őszibarackos telepítése is szere­pel. A talajélőkészítés munkáit már befejezték és az alanyokat — saját faiskolájukból — az őszkor telepítik. Addig is azon­ban a harminc hold egyik felé­be burgonyát vetettek, a má­sikba pedig paradicsomot ter­A főút melletti pázsiton sár­ga pihés „csemetékkel” gyara­podott libacsalád tépdesi a fü­vet. Amott egy nénike bandukol vödörrel. Bizonyára vízért megy a kútra. Egyébként alig moz­dul valami a községben. Vajon hová lettek az emberek? Követ­keztetni nem nehéz, hiszen a napsugarak melegen cirógatják a tájat. Kitűnő dologidő! Pó­tolni lehet a munkát, amit a hosszúra nyúlt tél sokáig aka­dályozott. Mint szerte a megyé­ben, Bátmonostoron is ezt te­szik. Átvették a „stafétabotot* — Ma reggel már négy óra­kor kint volt a határban a szőlőbrigád ötvennyolc tagja! — mondja örömmel a tanácsel­nök szobájában Romsics Ferenc, a község párttitkára. — Tavaly 160 hold szőlőt te­lepítettünk, és idén is ennyi a tervünk — fűzi tovább a szót Romsics Ferenc. — S a munka szépen halad, a napokban vég­zünk vele. Aztán közbeszól Katona Já­nos, a tanácselnök és Gál Já­nos, a tanács vb-titkára, s apró- donként mozgalmas kép bon­takozik ki előttünk a tanácsta­gok tevékenységéről. A községi pártszervezet még a választások előtt célul tűzte, hogy a szőlőtelepítési terv tel­jesítését az egész község ügyé­vé kell tenni, s ebben nem kis feladat várt a tanácstagokra. Nemcsak magyarázták a célki­tűzés jelentőségét, mozgósítot­tak a munkára, hanem még egy tartalékbrigádot is szer­veztek a tsz-en kívüli dolgozók­ból, akik szükség esetén 35 hold szőlő telepítését vállalták magukra. — Erre a tartalékerő beve­tésre nem került sor, győzte a munkát a tsz, de azért meg­nyugtató volt.. — jegyzi meg Katona János, s most ismét a párttitkár szövi tovább a be­szélgetés fonalát. — A kocaállományt szeret­nénk fejleszteni. A tanácstagok meggyőző szava nyomán már eddig is harmincötén kötöttek kocatartási szerződést az állat­forgalmi vállalattal. Gyakorlatlan vezetés miatt Soltvadkert és Tázlár közötti műúton haladtában az útmenti melnefc. A saját melegágyi ne­velésű palánták néhány nap múlva kerülnek ki ültetésre. A csoport a múlt évben 60 férőhe­lyes sertéshizlaldát épített. Az első szerződéses hízott sertése­ket nemrégen adták át. Súlyuk átlagosan elérte a 130 kilogram­mot, s így ez évi közös sertés­hizlalási tervüket sikerült tel­jesíteni. Bartal Józsefné Gál János vb-titkár közben kimegy az irodából, s pár perc múlva egy iratcsomóval tér visz- sza. Az asztalra teszi és sokat- mondóan megj egyzi: Nem zárták fiókba a jegyzőkönyveket — Ami ezekben van, tanács­tag elvtársaink munkájának alapja. A jelölő gyűléseken fel­vett jegyzőkönyvek... A tanács tömegkapcsolata szempontjából nem mindegy ám, hogy az ak­kor elhangzott észrevételeit, javaslatokat hogyan kezeljük! Teszünk mindjárt egy próbát. Lapozgatunk a jegyzőkönyvek­ben, „kiszúrunk” egy-egy prob­lémát, és Gál elvtárs máris so­rolja, mit tettek megoldásáért. A Zrínyi és a Gábor Áron utca sarkán felújították a ku­tat és rövidesen megjavíttatják a Kossuth és a Széchenyi ut­caiakat is. A 6-os körzetben kért közvilágítás-bővítés dolgá­ban tárgyaltak a DÁV üzlet- igazgatóságával, s meg is egyez­tek egy kilométeres hálózatbő­vítésben. Az őszön kerül rá sor. Csaknem valamennyi jelölő gyű­lésen szóvá tette a lakosság, hogy az éjféli vonat nem áll meg Bátmonostorán. A végre­hajtó bizottság két helyre is írt ebben az ügyben, míg végül a minisztériumból jó hírt kaptak: május 26-tól a bátmonostonak is utazhatnak az éjféli vonat­tal. Tartalmaznak a jegyzőköny­vek több olyan javaslatot, kí­vánságot is, amire ez évben nem futja a község erejéből, de ezek sem maradtak válaszo- latlanul. A tanácstagok — ki­ki a maga körzetében — el­mondták például választóiknak, hogy idén legfeljebb társadal­mi munkával építhetnek járdát, pénzfedezet nincs erre a célra. A községfejlesztési alap bevé­teleit az iskola bővítésére tar­talékolják, s ezzel a munkával egyidejűleg jövőre közvetlenül az iskola mellett megépítik a kért fürdőt is. Amit a kék füzet őriz Mennyire jó néven veszi a la­kosság ezeket a beszélgetéseket, mi sem bizonyítja jobban, mint­hogy — például a fürdőépités­árokba borult személygépkocsi­jával dr. Dani Sándor nyárlő­rinci lakos. A baleset következ­tében a járművezető nyolc na­pon túl gyógyuló fejsérülést szenvedett. A gépkocsin keletke­zett kár mintegy kétezer forint. Hegyaljai János kissolti álta­lános iskolás Solt belterületén kerékpárjával irányjelzés nél­kül kanyarodott balra. Emiatt a mögötte kerékpárján közleke­dő Tóth József petőfiszállási (tanya 410.) lakos elütötte. A gyermeket kartöréssel szállítot­ták kórházba a mentők. hez — már most kínálja a tár­sadalmi segítséget. A vb-titkár most néhány kék füzetet vesz elő. Az egyikbe találomra bele­lapoz és elém teszi: — Itt vannak éppen Lajdi Lukács tanácstag feljegyzései. Nézze csak, milyen felajánláso­kat tartalmaznak... Nézem és átmelegszik a szí­vem. A 32-s körzet munkabíró lakosainak társadalmi munka­felajánlása mellett egy egész felsorolás a fürdőépítéshez való pénzbeni hozzájárulásról. Idős nénik^k, bácsikák 10, 20, 30 i - rintocskái, mert ők is nagyon várják a tisztasági fürdőt! — Ez csak egy példa -A foly­tatja Gál János. — Máris sok olyan tanácstagunk van, akik­nek öntevékenysége, társadalmi munkaszervezése, a lakosság ügyes-bajos dolgaival való törő­dése példamutató. Huszit János például külön kisgyűlésen tár­gyalta meg választóival a kör­zet problémáit. Vagy ifjú Papp Istvánná és Bakó Györgyné, akik összegyűjtötték körzetükben a lakosság panaszait és intézked­tek a tanács szakigazgatási szer­vei útján. A tanácstagi munka sok ága- boga szóba került még rövid beszélgetésünk során. Hiszen mindennapi életünknek alig van olyan területe, ahol a tanács­tagok ne találnának valamilyen tennivalót. S hogy a vb függet­lenített vezetői számos nevet említenek dicsérettel — köztük sok asszonytanácstagét —, ar­ról tanúskodik, hogy a válasz­tások óta eltelt két hónapban végzett munkájuk méltó kezdet volt a lakosság szolgálatában. PERNY IRÉN Megnyílt a kecskeméti művészk*ub Szerdán délután nyílt meg Kecskeméten, a városi művelő­dési ház Rákóczi úti első eme­leti helyiségében a művészklub. A hangulatos, szépen berende­zett klub minden délután nyit­va áll városunk mindazon mű­vésze — képzőművészek, színé­szek, írók, építészek, fotósok, filmesek, valamint újságírók — előtt, aki felvételét kéri a mű­vészklub tagjainak sorába. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő* Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1 szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 17a. TOefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85. Index: 25 065. Kacsa helyett labda ? Ösxibarachos harminc holdon Közlekedési balesetek A fajszi tanács számára készült ez a kis hajé, amelynek ép­pen a befejező munkáit kaptuk „lencsevégre” a napokban. Ép- használt hajótestbe új Diesel-motort építettek, s a „teluiőt” vízi átkelésre és kirándulás céljaira is alkalmassá tették a Bajai Vas­es Fémipari Ktsz tanműhelyének fiataljai. (Pásztor Z. felvétele, Több lapban is olvastam, hogy Ha­ló Grosso olasz fut­ballista fogadásból nyolcezer fejelést hajtott végre úgy, hogy a labda egy­szer sem esett föld­re. A fogadást meg­nyerte, s 1500 svájci frank ütötte markát. A különböző helyen közölt hír, amit ér­dekesnek tartva gya­nútlanul mi is át­vettünk, azt is tar­talmazza, hogy e ritka teljesítményt kerek egy óra alatt érte el a gömbalakú bőr művésze. Számoljunk csak. Egy órában van 3S00 másodperc. Minden másodpercben tehát kétszer kellett Italo Grosso fejét érinte­nie a labdának, pon­tosabban, minden 5 másodperc alatt ti­zenegyszer. De még így is híjával van az órás teljesítmény 80 fejelésnek. Ennek tudatában nem hiszek a hír­nek. Karórámon le­mértem, milyen üte­mű fejmozgást kel­lett volna a vállal­kozó szellemű Gros- sonak végeznie, ha igaz a nyolcezer fe­jelés. Nos, öt másod­perc múlva élszé­dültem. No jó, nem vagyok, futballista, de az olasz labdarú­gónak sem lehet a feje annyival szédü- lésmentesebb, mint az enyém, hogy 720- szor több időn át lötyögtesse, miköz­ben a labda még ütögeti is. Ha ezt megteszi, bizton belehülyült volna! Erről azon­ban nem érkezett tájékoztatás. — így nyilván az történt, hogy a hírt világgá röpítő vagy hadilá­bon áll a matemati­kával, vagy azt gon­dolta: korszerűbb, ha az éveken ít megunt kacsa he­lyett labdát dob a levegőbe. —n —n. (7) A MOULIN Rouge-hoz ha­sonló mulatóhelyeken főként külföldiek fordulnak meg és ritkán van telt ház. A nyugati turistáknak készülnek ezek a szórakozóhelyek, hiszen már drágaságuk miatt sem látogat­hatja őket a bennszülött. A bé­csiek egyébként is otthonülők. * Még néhány apróság. Bécs- ben éppen annyi kis presszó van, mint Budapesten. Kedves, meghitt helyek ezek, ahol épp­úgy elbújhatnak a szerelmesek a kis félhomályos sarokban a nagyvilág szeme elől, mint ná­lunk. Érdekes, hogy itt a fekete mellett sokféle üdítő italt lehet kapni: Coca-colát, Afri-colát és így tovább. Az is említésre méltó, hogy a fiatalok főként ezt isszák. A borravaló Becsben is divat — ebben is van hasonlóság. Há­rom-négy schillingnél keveseb­bet azonban nem szabad adni, mert megsértjük azt. akinek szánjuk. Különösképpen azon­ban nem igénylik a borravalót; Lehet, hogy rajtunk turistákon egyébként is látszott, hogy „gyengén vagyunk eleresztve”. • A MOZIBAN volt egy kedves eset. Bécsben a híradók utáni szünet, arravaló, hogy a későn jövők elfoglalják a helyüket. A nézőtérről nem megy ki senki. Mi, az első mozilátogatásunkkor erről nem tudván a szünetben — otthoni szokáshoz híven — kiballagtunk az előcsarnokba. A jegykezelők ugyancsak ránk­csodálkoztak. Megjegyzem ne­künk Is furcsa volt, hogy csak mi csellengtünk az előtérben. Oda is jött az egyik jegykezelő és rendkívül udvariasan meg­kérdezte, hogy mit keresünk mi kint, s egyben felszólított, hogy foglaljuk el helyünket, mert miattunk nem tudják' folytatni az előadást. • Milyenek a bécsi nők — ez iránt érdeklődött számos férfi­ember tőlem, amikor hazaérkez­tünk. — Hogyan öltözködnek? — faggattak nőismerőseim. Ezek a szokvány kérdések; amelyekkel ostromolják a kül­földről jött turistát. Hátha a kedves olvasót is ér­dekli, röviden elmondom a vá­laszt: a bécsi nők csinosak, ál­talában jól, rendkívül ízlésesen öltözködnek, méltó versenytár­sai a mi asszonyainknak, lá­nyainknak. És a férfiak? — Eh, mit le­het a férfiak öltözködéséről mondani. • AUSZTRIA nem a fellobbanó indulatok, a nagy álmok, a szenvedélyek országa. Kedves, dolgos, becsületes emberek lak­ják, akik szeretik az életet. Más rendszerben élnek, más a gon­dolkozásuk. de egyben találkoz­nak eszméink: ők is óhajtják a békés életet, irtóznak a háború­tól. Még talán annyit, hogy na­gyon helyes az a törekvés mind­két ország részéről, hogy évről évre növekedik a turistaforga­lom. Jobban megismerjük egy­mást és „emberközelsépbe jut­va” sok-sok előítélettől szaba­dulhatunk meg kölcsönösen a kapcsolatok során. KERESKEDŐ SÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom