Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-23 / 118. szám

1963. május 23, csütörtök Sa Történelemóra a tanácsházán Az általános iskola Vili. osz­tályában a történelem tananya­gának befejezéseképpen az al­kotmányról, államigazgatásról és a tanácsok munkájáról tanul­nak a gyerekek. Kunszentmik- lóson érdekes és jól bevált mód­szert honosítottak meg. Az órá­kat a községi tanácsházán tart­ják meg, ahol Bánhidi István, a községi tanács vb elnöke a gya­korlatban ismerteti meg a ta­nulókkal az államigazgatási szervek feladatait, a tanács cso­portjainak munkáját s az ügy­intézést. Így sokkal érthetőbb az anyag, s egyúttal tájékozód­hatnak az iskolások községük gondjairól, terveiről is. Minden pajtásnak van egy fája Úttörők Bátmonostorán Karcsú serlegeket és márvány­lapra erősített plaketteket rak elém az asztalra Gőcze György, a bátmonostori általános iskola fiatal tanítója, az úttörőcsapat vezetője. — Ezeket mind a gyerekek kapták különböző versenyeken és szemléken — mondja némi büszkeséggel a hangjában. Arra törekedtem, hogy sokoldalú, mozgalmas úttörőéletet teremt­sek a csapatban, amit, úgy ér­zem, sikerült is elérnem. Ren­geteg fáradságba és nem kevés időbe került, amíg a szülők be­látták, hogy gyerekeik nem ta­nulnak. rosszat, csak hasznukra JSetn magánügy A Kelemen László irodalmi színpad bemutatója EGÉSZ estét betöltő, három- felvonásos darabbal lépett Kecs­kemét közönsége elé a múlt hét szombatján a kecskeméti műve­lődési ház Kelemen László iro­dalmi színpada. K. Iszajev—A Galics: Nem magánügy című vígjátékát mutatták be, mellyel körútra indulnak majd me­gyénk falvaiba is. Sok sikeres szereplés, főleg versekből, drá­marészletekből összeállított iro­dalmi műsor után ez volt lénye­gében az első nagyobb lélekzetű alaposabb szín játszási követel­ményeket támasztó előadás, mely az időközben cserélődött együttes tagjainak nem kis erő­próbát jelentett. A darab — műfajilag — in­kább a színjátszó csoportok, mint az irodalmi színpad fel­adatkörébe tartozik. Éppen ezért más jellegű színpadi mozgást, beszédtechnikát, játékstílust kö­vetéi. A lámpalázon túl ez volt az egyik oka. annak, hogy he­lyenként eléggé érződött az egyébként igyekvő együttes já­tékán: — kicsit még járatlanok ebben a szerepkörben. ENNEK ellenére az előadás jól .sikerült, s ha egységét meg is bontotta az első, második fel­vonás elejének vontatottsága, nem volt híján a humoros hely­zeteknek és jól kihasználta a harmadik felvonás felgyorsított tempójának lehetőségeit. A cse­lekmény egyetlen színhelyen játszódott — ezzel ügyesen meg­oldódtak a díszletköltségek gondjai is — egy moszkvai szál­loda Szobájában. Itt szállnak meg az ország különféle tájai­ról érkéző, ügyes-bajos dolgai­kat intéző átutazók. Egyikük sem ismerte, látta soha a mási­kat, mégis a véletlen találko­zásból a munkaköri és magán­életi elhatárolódást komikus szi­tuációkkal feloldó nagy „egy- másratalálás’’ született. A darab, ha dramaturgiai szerkesztése nem is a legsze­rencsésebb, mondanivalójánál fogva hasznos, hiszen a társa­dalmi együttélés új, magas szin­tű szabályainak befogadására neveli nézőit — szórakoztató, könnyedén szatirizáló formában. A szereplőket pedig éppen a komikai — emberi jellemábrá­zolás párhuzama miatt nehéz feladat elé állítja. A rendező — Udvaros Béla, a Kecskeméti Katona József Színház rendezője — érdeme, hogy a kétfajta síkon vetülő kontrasztokat a vígjátéki köve­telmények szabályainak betar­tásával sikerült kiegyenlíteni. Ízléses, mértéktartó rendezésére vall, hogy egyik szereplő sem élt — a műkedvelőkre pedig sajnos, gyakran jellemző — har­sány megnevettetés eszközeivel, hanem visszafogottan, árnyaltan közelítették meg az általuk meg­személyesített alakok mulatsá­gos, vagy emberi vonásait. LEGJOBBAN kimunkált és töretlen egységgel végigvitt ala­kítást Fuchs Józseftől láttunk, Kirpicsnyikov műsoriroda-igaz­gató szerepében. Ugyancsak jó volt a fiatal, ügyefogyott geoló­gust megszemélyesítő Csőszi Sándor és a temperamentumos Karáth Ildikó. Djuzsikov, a ha­talmas tajmíri építkezés gazda­sági vezetőjének szerepében Sze­ri Endre nyújtott életteli, bár néha kissé modoros alakítást. Rajtuk kívül új színt, friss hu­mort hoztak magukkal a kisebb szerepekben: Dunai Erzsébet, Vörös Mária, Bajtai Zakariás- né, Bányai György és Pető László. VADAS ZSUZSA van, ha tagjai a mozgalomnak. Voltak olyan szülők, akik nem akarták elengedni fiukat vagy lányukat Csillebércre, de ami­kor az első díjjal hazajöttünk, ők is belátták, milyen felesleges volt az aggodalom. Egy év múl­va, 1961 nyarán, negyven paj­tással országos körutat tettünk, s magunkkal vittük az egyik, gyerek édesapját is: nézze meg, hova megyünk és miért. — A községi tanácsnál egyéb vonatkozásban is dicsérték a pajtásokat. Hallhatnánk néhány szót a társadalmi munkáról? — A kulturális jellegű tevé­kenységen kívül természetesen mással is foglalkozunk. Aktívan bekapcsolódtunk a község mun­kájába. A múlt év novemberé­ben 144 úttörő 288 órai társadal­mi munkával 3728 darab nyár­facsemetét és 5000 dugványvesz- szőt ültetett el. Minden pajtás­nak van egy fája a község ut­cáin, amelynek a gondozását vállalta. Kivettük részünket a hulladékgyűjtésből is. A kapott összeget a csapatpénztárba tet­tük, s már jóval több mint ezer forintunk van a nyári ki­rándulásokhoz. Az idén kétfelé megy a csapat. Az egyik része Budapestet nézi meg, a másik Párádra látogat el. De akik itt­hon maradnak, azok sem fognak unatkozni, mert van egy csóna­kunk, amivel a község mellett folyó Duna-ágon szórakozhatnak. Amíg beszélgetünk, az udva­ron tornához gyülekenek a gye­rekek. Fehér bőrű kis karjuk úgy hajladozik a napfényben, mint a serdülő nyírfaág. A ta­nító néni nagy szeretettel ma­gyarázza, majd be is mutatja nekik a gyakorlatot. Fölöttük az ég üveglombikjában már a nyár tűzvirága nyílik — a nyá­ré, amely annyi kalandot, él­ményt tartogat a pajtásoknak. —1 —r Kunpeszéri óhajok Kunpeszér tizenöt-húsz évvel ezelőtt szétszórt tanyai telepü­lés volt. Az utóbbi években egyre nagyobb méreteket ölt az építkezés, beköltözés a központ­ba, s mind erőteljesebben for­málódik a község képe. A fejlődés útja azonban elég­gé rögös. A legjobban a kultúr- ház hiányát érzi a lakosság, hi­szen a szórakozás, művelődés — egy-egy tartalmas előadás vagy éppen mulatság — hozzátarto­zik a mai ember életéhez. A pár hónapja megválasztott tanácstagok a község csaknem minden lakosával beszélgettek erről. Egyúttal azt is latolgat­ták, mit tudnának önmaguk erejéből tenni a kultúrház épí­téséért. Társadalmi segítség — fuvar és kézzelfogható munka — kínálatában nincs hiány. A község fejlesztési alapja azon­ban meglehetősen csekély. A felajánlott társadalmi segítség mellett is tíz éven át kellene a forintokat összerakosgatni, hogy az építkezést megkezdhessék. Nagyon hálás lenne a község lakossága, ha a felsőbb szervek — anyagi támogatással — mó­dot találnának a tízéves vára­kozási idő lecsökkentésére. Szerelik a szivattyút Akasztó mellett, az 5-ös szá­mú csatornán — a Dunavölgyi Főcsatorna csatlakozásának kö­zelében — a Kiskunsági Vízgaz­dálkodási Társulat dolgozói sze­relik a két nagy teljesítményű szivattyút. A két gép együtt másodper­cenként egy köbméter vizeit to­vábbít észak felé, a csatorna lejtésével ellentétes irányba. Ennek köszönhetően a hartai, dunatetétleni és solti közös gaz­daságok több száz holdat ön­tözhetnek az idén. szed ben jelentse be, amit mond­tam. ö és közvetlen munkatár­sai jöjjenek ide. A továbbiakat itt beszéljük meg. Ezredes: Mindent megértet­tem. Fritsche levelét olvasom. írá­sa tiszta, világos. Csujkóo (telefonál): Elren- leltem a tűzszünetet. Megérkezik Weidling tüzér­ségi tábornok. Szemüveget vi­sel. Náci köszöntésre emeli kar­ját. Igazolványait ellenőrzik. Csujkov: ön a berlini hely­őrség parancsnoka? Weidling: Igen, az ötvenhatos Tankhadosztály parancsnoka vagyok. Csujkov: Hol van Krebs?. Mit mondott önnek? Weidling: Tegnap találkoz­tam vele a kancellári hivatal­ban. Ügy gondolom, hogy ön- gyilkosságra készült. Először megbírált engem, mert a nem hivatalos fegyverletétel már tegnap megkezdődött. A kapitu- lációs parancsot azonban csak ma adtuk ki az összes csapatok­nak. Krebs, Göbbels és Bor- mann először hallani sem akar­tak az általános fegyverletétel­ről, de később Krebs meggyő­ződött arról, hogy a körülzárás teljes és elhatározta, hogy Göb­bels akarata ellenére is véget vet az esztelen vérontásnak. Ismétlem, saját csapataimnak kiadtam a kapitulációs paran­csot. Csujkov: És az egész helyőr­ség? Meddig terjed az ön ha­tásköre? Weidling: Tegnap este még megparancsoltam, hogy tartsa­nak ki a végsőkig, de... ma másképp rendelkeztem. Kétségtelen, a németek köré­ben teljes a zűrzavar. Weidling térképünkön megmutatja, hol van a főhadiszállása, a csapatai, a népfelkelők állásai és így to­vább. Ezek reggel hatkor meg­kezdték a fegyverletételt. Csujkov: A marsall is elren­delte a tűzszünetet. Mindkét fél érdeke, hogy a lehető leg­simábban menjen végbe a ka­pituláció. Mely területek van­nak aláaknázva? Weidling: Nincsen robbanó­anyagunk. Még a hidakat sem aknáztuk alá. Szokolovszki belép. Szokolovszki: Hová lett Hit­ler és Göbbels? Weidling: Amennyire én tu­dom, Göbbels és családja ön­gyilkos lett, a Führer április 30-án megmérgezte magát... Felesége is. Csujkov: Ezt csak hallotta, vagy látta is? Weidling: Harmincadikén es­te a kancellári hivatalban vol­tam. Ott közölte velem Krebs, Bormann és Göbbels. Csujkov: Szóval, vége a há­borúnak? Weidling: Szerintem minden felesleges áldozat — őrültség és bűn. Csujkov: Ez igaz. Régóta szol­gál a hadseregben? Weidling: 1911 óta. Egyszerű katonaként kezdtem a pályá­mat. (Weidling hirtelen idegro­hamot kap.) Csujkov mindent jelent a marsallnak. Szokolovszki (telefonál): Weid­ling tábornok hatásköre korlá­tozott. Csujkov és Kuznyecov szektorában megkezdődött a ka­pituláció, de máshol még nem. (Szünet.) Csujkov (telefonál): Folytas­sák az előnyomulást. A szüksé­ges tisztogatást fegyelmezetten végezzék el. Szokolovszki (Weidlinghez): El kell rendelnie a teljes fegy­verletételt! Csujkov: A mi csapataink be­szüntették a tüzelést, de a né­metek több szektorban még lő­nek. Weidling: Parancsom nem ért el minden egységhez, mert a kapcsolat helyenként megsza­kadt. Lehetséges, hogy néhol egyes csoportok még ellenáll­nak. Sokan még nem tudják, hogy a Führer hallott, mert Göb­bels megtiltotta a közlését. Mi­lyen alapon hagyta abba a had­műveleteket a szovjet parancs­nokság? Szokolovszki: Hát ön nem tudja, mi folyik? Csapataik le­teszik a fegyvert... Küldöttség jött Fritschétől bejelenteni, hogy kapitulálnak, ezt elősegí­tendő mi parancsot adtunk a hadműveletek beszüntetésére. ÍFolytatjuk.) iíöfttfuUéi Az immár hagyomá­nyossá vált könyvünriep az idén főleg abban kü­lönbözik az előző éviek­től, hogy a megyei könyv­hét bizottság a korábbi gyakorlattól eltérően sok nagyszabású irodalmi mű­sort szervez a falvakban is. Két városban, Kecske­méten és Baján tartanak budapesti és megyei írók közreműködésével irodal­mi estet. Ezenkívül Kecel, Dunaegyháza, Alpár, Já­noshalma, Vaskút, Ho­mokmégy községekben lépnek az írók olvasóik elé. A május 25-én kezdődő és június 2-án záruló könyvhétre 64 művet je­lentetnek meg a kiadók, együttesen 750 ezer pél­dányban. Több értékes, keresett mű újra kiadásra kerül. Ezekkel együtt két és fél millió új kötetből válogathatnak olvasniva­lót a könyvek barátai­Május 26-án ünnepeljük megyénkben a költészet napját. Hisszük, hogy visszhangra talál falvaink lakóinak körében a szép szó még mélyebb meg­szerettetéséért indított vállalkozás. E napon Ga- rai Gábor, Jobbágy Ká­roly, Kalász Márton, A.n- talffy István, Hatvani Dá­niel, Felvidéki István ad­ja elő legszebb verseit falvaink közönségének. Megyénkben ma is nagy már a próza mellett ver­seket is keresők tábora. Jólesően vesszük tudomá­sul, hogy Goethe, Aragon, Ady, József Attila, Rad­nóti versein kívül ma már sok ezren olvassák mai költőinket is. Megyénk könyvtárai az elmúlt évben 90 ezer ol­vasót láttak el hasznos és gyönyörködtető köny­vekkel. A könyvhéten ezt a számot növelni kíván­ják. További 10 ezep új olvasó könyvtári taggá szervezésére vállalkoztak. Az utóbi évek tapaszta­latai azt bizonyítják, hogy a kisebb községekben na­gyobb sikerrel lehet iro­dalmi esteket rendezni, ilyen helyeken fokozot­tabb az érdeklődés az egyre nagyobb teret hódí­tó irodalom iránt E ta­nulságok hatására hatá­rozta el a megyei könyv­heti bizottság, hogy egyik legnagyobb irodalmi ün­nepségét Dunaegyházán tartja. Itt ugyanekkor avatják az új művelődési otthont is. Az ünnepi könyvhét olyan erőforrás, amely egyaránt segíti a könyv­tárosok és könyvterjesz­tők művelődést fokozó munkáját. Az elmúlt év­ben megyénk könyvtárai kevés híján kétmillió könyvet kölcsönöztek. Az idei könyvhét alkalmával valamennyi könyvtárosnak feladata, hogy az érdek­lődést tovább növelje és ezt a munkáját az ünnepi könyvhét után is folytas­sa- Fokozni kell a műve­lődési kedvet, fejleszteni kell az olvasók igényét, ízlését Éreznünk kell Gorkij tanácsát: „Szeressétek a könyvet, a tudás forrásét, mert csak a tudás válthat meg, csupán a tudás segítségé­vel válhat belőlünk erős lelkű, becsületes, okos ember, aki igazán szereti embertársát”■ Fenyvessiné Géhér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom