Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-23 / 118. szám
1963. május 23, csütörtök 3. oldal Bővítették és újjászervezték a Kecskeméti Állami Aruház rádió- és villamossági részlegét. A polcokon megtalálhatók a legújabb típusú rádió- és televíziókészülékek, villamos háztartási gépek. Rövidesen elkészül a hanglemezek zavartalan hallgatását biztosító készü'ék is. Tablók és gondolatok Amikor tavasszal megjelennek az üzletek kirakatában a tablók, szívemben — bár hadakozom ellene — felülkerekedik az irigység. Ott mosolyognak a képeken a borotvát még alig látott arcú fiúk és a borzas hajú, baba képű lányok. Mert akármit is éreznek és gondolnak, akikről' most írok, bizony, még félig gyerekek, ha a kezükben is lesz maholnap az „érettségi” bizonyítvány. Ha visszagondolok néhány év előtti hasonló helyzetemre, önkéntelenül is mosolyra húzódik a szám. Amikor az érettségi vizsgáról hazamentem, felébredt bennem a gyerek, s kis házi műhelyemben folytattam az ugráló szamár és a gyertyával működő csatahajó gyártását. S hány olyan lányt ismerek, aki a könnyfakasztó ballagás után még egy évvel is titokban babaruhákat varrt és kicsi szobát rendezett be az igazi nagy szoba sarkában apró bútorokkal, s oda beültette az aranyszőke hajú alvósbabát. Ábrándozásából és elmélyült játékából csak édesanyja ijelt hangja ébresztette fel: — Ildikóm! Itt van az udvarlód, az Anti. Mindezt csak azért írtam le, hogy bebizonyítsam: nem mindenki „nagykorú”, aki leérettségizett. Igaza van Juhász Ferencnek, amikor Búcsú az ifjúságtól című versében azt írja, hogy „Nem az évek teszik az ifjúságot”, mert tizenhat évesen is „koros lángok rejtőzhetnek a szemeidben”. Mindenekelőtt a felelősség, ami igazán felnőtté teszi az embert, a tudat, hogy munkája, léte nem önmagáért való, hanem a közösség nagy gépezetének egyetlen, de fontos fogaskereke, mely csgk akkor tudja betölteni hivatását, ha szervesen együtt munkálkodik a nagy mechanizmussal. Erre kell képessé válniok a most érettségizőknek is, mert a négy év után kapott bizonyítvány nem jelent egyben tökéletességet, makulátlan embert. Azt jelenti, hogy ezekben a fiatalokban ‘ megván a tehetőség, hogy a közösség odaadó munkásai legyenek, de nagymértékben rajtuk múlik, hogy az ígéret magja a tettek milyen széles lombú fájává terebélyesedik. Rajtuk múlik, hogy mit érnek el az életben, s az iskolában elsajátított alapokra hogyan építik fel a munkás hétköznapok fenségesen egyszerű tornyát. Ezek jutnak eszembe, ha a városban sétálgatva nézegetem a tablókat. Az irigység sem azért lobban fel a szívemben, mert nekem talán rosszabb lett volna, amikor néhány évvel ezelőtt érettségiztem, hanem, mert szerettem a diákéletet, a „szellemi szabad versenyt”. S lehet, hogy nem is irigység az, aminek alig érezhetően rezgő hullámai ilyenkor áramlanak bennem, hanem az együttérzés, a megértés, ami egy-egy tabló láttán kigyújtja az arcom. Néhány év múlva ti is így lesztek, fiatal barátaim, amikor az átdrukkolt órákat, a felszabadító csengetéseket csak néha-néha juttatja eszetekbe, világítja meg az emlékezés fáklyalángja. Mert nincs szebb dolog, mint emlékezve, közösen és egymásért építeni a jövőt, „ahol a szabadság a rend”. GÄL SÁNDOR A ssaks»erveseti kon&reaszua után Jobb műszaki előkészítést — termelékenyebb technológiát Kongresszusi küldöttnek lenni nem könnyű, különösen akkor, ha az ember egyszerre vállalati főmérnök, a HVDSZ Központi Vezetőségének és az SZMT-nek is a tagja. Ez utóbbi két megbízatás arra kötelezi, hogy a kongresszuson elhangzottakat jól megértesse a szak- szervezeti aktívákkal, mint főmérnöknek pedig a vállalaton belül szakszervezeti vezetőként kell a gyakorlatban érvényt szerezni az előbb említett határozatoknak. Ezek a gondolatok váltogatták egymást, amikor helyet foglaltam a Kiskunhalasi Vastö- megcikkipari Vállalat irodájában Ottoványi Ferenc főmérnök elvtársnál és megkértem, válaszoljon az alábbi kérdésekre. KÉRDÉS: Melyek voltak a leginkább érintett kérdések a kongresszuson? VÁDASZ: Mielőtt erről szólnék, azt szeretném elmondani, hogy a XX. szakszervezeti kongresszus új irányelveket nem szabott meg, hanem az elmúlt öt év eredményeinek számbavétele mellett, elsősorban azt vázolta, hogy az előző kongresszuson elfogadott irányelvek helyesek, azok maradéktalan végrehajtása azonban fokozott erőkifejtést, lényegesen jobb munkát követel. Ebből adódik, hogy központi kérdésként a termelés, annak mikéntje és hogyanja szerepelt, s ezen azután lehetőséget nyújtott az ezzel összefüggő kérdések további megtárgyalására. A szocialista címért folyó brigádmozgalmat két vonatkozásban érintette a kongresszus. Először mint egy igen számottevő tényezőt, amely komoly segítséget nyújthat a vállalatvezetésnek a termelési feladatok megoldása mellett, az új szocialista embertípus kialakításához. Másrészt a mozgalom elterjedésével állandóan növekszik tagjainak szakmai és általános műveltsége. Ez felveti, hogy a termelés irányításában dolgozók ismereteinek hasonló ütemben kell gyarapodnia. Ugyanakkor megköveteli a szakszervezeti funkcionáriusoktól a színvonalasabb vezetést is. KÉRDÉS: Milyen feladatokat kell a vállalatnak megoldani? VÁLASZ: Tudjuk azt, hogy az ipar népgazdasági szinten az 1963-as időarányos tervét nem teljesítette. Vállalatunk ugyan ez év első negyedében az előírt tervszámnak eleget tett, de nem azért, mert jól dolgoztunk, hanem mert a szétválás következtében alacsony tervszámot kaptunk. Emiatt a bázishoz viszonyítva lényegesen ( kevesebbet termeltünk. Ezt a különbö- zetet úgy kell számon tartani, mint adósságot, mely végeredményben növelte a népgazdasági lemaradást. A pótlásnak két módja van, az egyik: meg kell oldanunk a gyártás jobb műszaki, anyagi és ügyviteli előkészítését, termelékenyebb technológiát kell alkalmazni. Másik: biztosítanunk kell a munkaidő jobb kihasználását. Ezzel kapcsolatban Kádár elvtárs egy nagyon találó példáját idézem: Egyik üzemlátogatása során a bejáratnál megkérdezte, hogy hányán dolgoznak az üzemben? Közlik, hogy 486-an. A mellettük álló portás halkan megjegyzi: Én csak a felét mondanám. Bizonyos mértékig vonatkozik ez ránk is. Nem azonos a jelenlevő létszám üzemünkben, a dolgozó létszámmal. Az összhang megteremtésében sokat segíthet a szakszervezet. Ugyanakkor ne engedje, hogy a gazdaságvezetés a terv- lemaradás felszámolására irányuló tevékenysége mellett megfeledkezzék a dolgozók érdekeiről- Idejében figyelmeztesse a vezetést, ha a nem megfelelő munkakörülmények akadályozzák a termelést. Mondja meg, mi szükséges a termelési tanácskozások aktívabbá tételéhez, mit kell tenni, hogy minél több dolgozót bevonjunk a termelés irányításába. Az új alapokra helyezett üzemi tanács munkáját pedig úgy kell megszervezni, hogy a vállalat irányításával kapcsolatos gondokban ténylegesen osztozzék. Ez csak akkor válik valósággá, ha a vállalatvezetés is igényli ezt a segítséget. KÉRDÉS: Tudnak-e segíteni a többi vállalatok a jelenlegi problémák megoldásában? VÁLASZ: A rendkívül kedvezőtlen időjárás országos méretű tervlemaradást okozott az építőiparban. Ez súlyosan érinti a mi vállalatunkat is, hisz az új telephely kialakítása jórészt a tél okozta nehézségek miatt húzódik el. Kádár elvtárs részéről elhangzott felhívás alapján — hoev az építőipar is megteheti azt, amit a bányászok megtettek —arra kérjük a kivitelező vállalatok szakszervezeti tagjait és bizottságait, tegyék lehetővé, hogy a vállalatunknál jelentkező beruházási lemaradást még e negyedévben pótolják. Gacsályi István télen-nyAron Megyénk szakszövetkezetei között a keceli Kinizsi rendelkezik aránylag a legnagyobb területtel. Fő üzemága a szőlő- és gyümölcstermelés, emellett jelentős nagyságú területen szántóföldi közös gazdálkodást is folytatnak. Ezen jórészt szerződéses és takarmánynövényeket termesztenek. Az alacsony típusú szövetkezet vezetői és gazdái tavaly elhatározták, hogy vágóbaromfi nevelésével is foglalkoznak. Szándékukat követte a tett. Egy tanyahelyiséget alakítottak át baromfinevelővé. Szerencsére a telep szomszédságában lakók már korábban foglalkoztak húsbaromfi nevelésével, így nem okozott különösebb gondot, hogy kikre bízzák e munkát. Fokozatosan sikerült a keveréktakarmány kezdetben problémát okozó beszerzését is biztosítaniok. Tavaly júniusban ezer naposcsibe felneveléséhez fogtak hozzá, s 10 hét alatt — 3,5 kg takarmánykeverék felhasználóA vándorméhész Hogy mennyi szépséget kínál a kőrengetegből május jöttén egyre gyakrabban elkívánkozó városi ember szemének a kelebiai erdő, azt hiába is próbálnám elmondani. A fényben fürdő fák alatti, tündérmesét idéző tisztásokat, a hosz- szú sétákra csábító, hangulatos ösvényeket, a természet mindennél többet mondó csendjét csak a személyes ottlét varázsa tudja feledhetetlenné tenni. Itt, a kedves erdészház előtt találkoztunk a vó.ndorméhésszel. Az erdészet irodájából jött éppen, ahol a legeltetési d;’at fizette be. Nagy István bácsi a beszélgetésünket megelőző napon érkezett negyedmagával Magyar- .bánhegyesről Kelebiára. Otthon a célgazdaság éjjeli őre, ráérő idejében pedig méhészkedik. Most is a szabadságát tölti itt, de gazdasága — a méheik vándoroltatása idején — általában két hét fizetés nélküli szabadságot is ad neki. Húsz éve űzi ezt a mesterséget, ami — hogy az ő szavait idézzük — már „vérévé vált, mint kutyának a pocokfogás”. Közel tíz éve tagja a bánhegyesi földművesszövetkezet méhészeti szakcsoport j ának. — Hogy-hogy éppen ezt a vidéket választották a legeltetésre? — Harmadéve egyik kollégánk már járt itt, s az ő elbeszéléséből értesültünk arról, hogy az itteni akácosok igen jókidén, hála a megfelelő időjárásnak, ismét sokat ígér az erdő. Eddig a fagy megkímélte, az idő szél- és viharmentes, és ennek megfelelően ép, egészséges és gazdag a virágzat is. Elmondja, hogy felszerelésüket — közte az ő 21 kaptárját is — tehergépkocsi hozta ide. Az államtól a szakcsoport tagjai hathatós segítséget kapnak: 100 kilométeren túl történő „vándorlás” esetén is például a szállítási költség 40 százalékát megtérítik nekik. A Mézforgalmi Vállalattal egyébként 10 mázsa méz átadására kötött szerződést. Ezért kilogrammonként 17 forintot kap, sőt, minden leszerződött mázsa után kedvezményes áron még 70 kilogramm cukrot is. A méhészek első dolga, ha valahová megérkeznek, hogy jelentkeznek a községi tanácsnál, ahol közlik velük, hogy merre van a méhekre ártalmas, permetezett terület. Az erdészetnek kaptáronként 2 forint legeltetési díjat fizetnek. Mintegy két hétig maradnak Kelebián, aztán Nyíracsádon szeretnék „kifogni az akácvirágzás dandárját”. — Ilyenkor — mondja Nagy bácsi — egy jó méhcsalád napjában 15 kilogrammot is be tud hordani. (Elképzelhetjük, hogy a rovarvilágnak ez a talán legszorgalmasabb társadalma menynyire nem henyél, ha tudjuk, hogy például egy méhnek tízezerszer kell kirepülnie fél kiló mézért! Igaz, hogy ebben az időszakban átlag 80— 100 ezer méhből áll egy család, s így fokozottan érvényesül a munka- megosztás elve.) A szakcsoportról szólva, büszkeséggel emlegette, hogy húszezer forint a közös alapjuk és ebből műlépprést, gyalugépet, valamint szak- könyveket és oktatófilmeket vásárolnak. Bizony, nem „műkedvelő” méhészek ők már, hiszen Nagy bácsi is állandóan olvassa a szak- irodalmat. Beszélgetésünk néhány percében is olyan tudományos előadást rögtönzött a méhek életéről, szokásairól, hogy egy tanárnak a dicséretére válnék. — Hogyan élnek itt, a megye legdélibb erdejében? — Mint az indiánok, sátorban- Az asszony készítette tarhonyát, lebbencset főzögetjük bográcsban. Sonkát, szalonnát is hoztunk magunkkal. Egyszóval, nem kell a vándorméhészt félteni. Csupa egészség ez a nomádélet. És szép környezetben azzal foglalkozni, amit az ember legjobban szeret, úgy gondolom, ennél több nem is kell a megelégedettséghez. Ennyit mondott Nagy bácsi, s aztán jókedvűen indult vissza az akácerdőbe, százezres létszámú családjához. Jóba Tibor sával, az elhullás 3,5 százalékos aránya mellett — 1,2 kg-os átlagsúlyt értek el. Az első állományt újabb követte, s tavaly 5600 darab vágóbaromfit adott át a szövetkezet a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalatnak. A vállalkozás kilogrammonként 4 forint 50 fillér tiszta haszonnal járt — s a gondozók is megtalálták számításukat. Fekete Sándomé és Mészáros Béláné gondozó különben igen lelkiismeretes munkát végzett. Állandó fertőtlenítéssel, a környezet tisztántartásával, gondos gyógyszeres kezeléssel útját állták a betegségek el terjedésének s ily módon érték el, hogy az elhullás csupán az említett mértékű volt. A takarmánytápot rácsos etetőből szárazon etették. így minimálisra sikerült csökkenteniök az eledel szóródását is. Az elmúlt ősszel felkészültek a szakszövetkezetben a téli nevelésre is, s bár az időjárás rendkívül kedvezőtlen volt, a korábbi siker folytatása a lelki- ismeretes gondozásnak köszönhetően nem maradt el. December közepétől február végéig 1500 naposcsibét neveltek fel, amelyeket tízhetes korukban 1,25 kg-os átlagsúllyal adtak át a baromfifeldolgozónak. Kilogrammonként 8 forint jövedelemre tett szert e szállítmány után a szakszövetkezet. Az eredmény korszerűen berendezett nevelőhelyiségben is párját ritkítja. A szakszövetkezetben úgy határoztak, hogy korszerűsítik a baromfinevelést, s jövőre mintegy tízezer férőhelyes nevelőházat építenek. A tojástermelés, s a fajtiszta tojók szaporítása céljából tojótörzsállományt is létrehoznak. A szükséges takarmányt a közös használatú területeken termesztik, amit különböző táptakarmányokkal egészítenek majd ki. A közfogyasztás baromfihússzükségletének a kielégítése érdekében — a gondozókon kívül igen sokat tett dr. Szőke János és Fodor Ferenc, a szakszövetkezet fáradhatatlan elnöke, illetve agronómusa, de a vezetőség többi tagja is. önmaguk hasznát is szolgálnák, ha a többi szakszövetkezetben is követnék példájukat. NÁDAS JÁNOS
