Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-22 / 117. szám
1963. május TZ, szerda 3. oldal Erőre kaptak a móricgátiak A Szánk község külterületén levő móricgáti határrészen gazdálkodik az 1953 őszén alakult Petőfi Tsz. összes földterülete 1600 hold, amelyből 760 hold a szántó, 600 a rét és legelő. Mintegy 40 holdnyi erdőn és jelentéktelen nagyságú szőlőn kívül 175 hold a közös gazdaság művelés alatt nem álló területe. A múlt hibái A közös gazdálkodás egy évtizede alatt a szövetkezeti gazdák nemigen tudtak ötről a hatra menni. Tavaly munkaegységük értéke például egy fillér híján 13 forint volt. Mivel magyarázhatók a gyenge eredmények? Kétségtelenül objektív okai is vannak annak, hogy egészen a legutóbbi időkig jóformán csak vegetált itt a gazdálkodás. Elsősorban a gyenge — átlag 2,5—3 aranyko róna értékű — talajt kell emlí tenünk, amelyen például a kukorica termésátlaga 3—4 mázsa körüli. Ezeket az előnytelen, mostoha természeti adottságokat tetézte a vezetés gyengesége, ami a tapasztalatlanságból, a gyakorlat hiányából fakadt. A tsz korábbi vezetői képtelenek voltak a szövetkezeti tagság munkáját megfelelően megszervezni. A „részelést” sem ellenőrizték. Főként a már említett erdőterületről kiemelt tűzifa értékesítéséből igyekeztek némi jövedelemhez jutni. A szövetkezet gazdáinak egy része napszámba járt dolgozni. Reményt keltő fordulat Az utóbbi év során új vezetőséget választottak. Az új elnök, a helyettese és a fél esztendeje Móricgátra került, jól képzett főkönyvelő, nagy lelkesedéssel — s hozzáértéssel — fogott a hibák kijavításához, s a közös gazdaságban rejlő, de mindeddig felszínre nem hozott lehetőségek kiaknázásához. A gazdálkodás „súlypontját” főként a szarvasmarha- és a juhtenyésztésre helyezték. Most Magyar „Mlogatotf a Ijobljanai nemzetközi borversenyen A Boripari Tröszt, az Állami Gazdaságok Főigazgatósága, a Szőlészeti Kutató Intézet és a MONIMPEX az ország legjobb tíz borával nevezett be a július 17-én Ljubljanában kezdődő nagyszabású nemzetköri borversenyre. A magyar „borváloga- •tott” tagjai: az egri leányka, az .■egri bikavér és az egri medoc noir, a somlói tramini, a villányi vörös és a pécsi cirfandli, a debrői hárslevelű, a tolcsvai édes szamorodni, a tolcsvai há- jromputtonyos aszú és a tokaji «tputtonyos aszú. 25 tehene és U üszője van a tsz-nek. A tehenészetben a szakszerű gondozásnak és takarmányozásnak köszönhetően már 11 liter a fejési átlag. Szarvasmarháik számát év végéig 98-ra növelik, s a tehénállományt igyekeznek tbc-mentessé tenni. Az állomány létszámához mérten az Állatforgalmi Vállalattal is szerződtek, s már ebben a hónapban 10 tinót adnak át extrém, illetve első osztályú minőségben. Juhtenyésztésük fejlesztéséhez is megvannak az adottságaik. A jelenleg, 211 darabot számláló állományukat még az idén 320 darabból állóra egészítik ki. A juhokat gyakorlott, jó képességű, lelkiismeretes juhászok gondozzák. Mivel földjeik egy része kiválóan alkalmas lucemater- mesztésre, a kétéves, 15 holdon levő lucernásukat az ősszel közel 50 holddal növelik, s a már meglevőn kívül a rövidesen megfúrandó újabb 10 cső- kútból öntözik. Pénzügyi helyzetüket szőlő- és gyümölcsöstelepítéssel is szilárdítani akarják. (Szükség is van erre, hiszen az elmúlt gazdasági évet negyedmillió forint mérleghiánnyal zárták.) Ez év őszén 60 hold őszibarackost és 90 holdon szőlőt telepítenek. Jogos bizakodás Bárány Benjámin főkönyvelő asztalán ott fekszik a központi major mérnöki rajza. A főkönyvelő az iroda ablakán kimutatva magyarázza: hová kerül a korszerű, hetven férőhelyes tehénistálló, hová a 10 vagonos góré, és a két lakásból álló szolgálati épület. Még a tsz gépesítése vár mielőbbi megoldásra, hiszen most csupán egy UE—28-as erőgéppel rendelkeznek. A tsz gazdái egyébként brigádokban dolgoznak, de a kapásokat százalékra művelik. A zöldségből származó bevételnek például a 40 százalékát kapják. A kukorica harmados, a burgonya pedig feles. A szőlőtermésből való részesedés arányát a szőlők állagától függően külön bizottság állapítja meg. Az ösztönző jövedelemelosztási mód alkalmazása azt eredményezte, hogy a családtagok az idén már nagy igyekezettel vesznek részt a munkában. A „százalékos” terület kiosztásakor például akkora volt az érdeklődés, hogy minden igényt nem is tudtak kielégíteni. A háztájiból származó tej, tojás értékesítésére a gazdák a tsz-en keresztül szerződtek. A kapott nagyüzemi felár — amely beleszámít a közös árutermelési tervének teljesítésébe — a tsz jövedelmét növeli. Áruértékesítési tervük egyébként 300 ezer forint, a ennek a 12—15 százalékát a háztájiból teljesítik. — A tagság túlnyomó részének munkakedve olyan pillér — mondja Hbuaá Ferenc elnök- helyettes —•, amelyre együttes fejlődésünk biztosításához építeni lehet. A vezetés javulásával sok minden megváltozott tehát M6- ricgáton: magatartás, szándék és módszer. Vannak már célok, tervek — és mögöttük a szükséges munkakészség és szervezettség. Nem kétséges, hogy a kívánt mértékű, egészséges változást mutatják majd elért eredményeik is. J. T. A menekülő szarvasok nyomában Befejeződött az első vérebvezető tanfolyam, amelyet az Országos Erdészeti Főigazgatóság vadászati osztálya rendezett a gödöllői vadgazdaságban. Két héten át az ország 23 vadásza és erdésze elméleti és gyakorlati oktatás keretében ismerkedett meg a szarvasvadászat egy speciális módszerével, a „vérebezéssel”. A vérebkölykö- ket nyolchónapos korukban kezdik idomítani. Gazdájuk először különféle gyakorlatokkal fegyelemre tanítja meg a kutyákat, később hozzászoktatják őket az erdőkhöz, végül a vadüldözéshez. Jelenleg az ország vadgazdaságainak összesen mintegy 70 — hannoveri és bajorfajta — vérebük van, amelyeknek értéke egyenként körülbelül négyezer forint. Egy-egy véreb saját értékének sokszorosát „megtermeli” évente, hiszen egy kilőtt, de elmenekült szarvas olykor 80 ezer—100 ezer forintot is megér. Hideglevegős szénaszárító Mintegy 1500 mázsa befogadóképességű, hideglevegős, szélcsatornás szénaszárítót létesítettek a kecskeméti Aranykalász Tsz gazdái. A lucernát a már több helyütt jól bevált módszerrel rétegekben helyezik a szárító berendezésre, s az első két, 4—4 méteres réteg alá 4—5, az utolsó alá pedig 10—12 napon át fúvatják majd ventillátorral a levegőt. Ily módon magasabb fehérjetartalmú, teljesebb tápértékű takarmányt nyernek. Képünkön a végső simításokat végzi az azóta már üzemben levő berendezésen a szövetkezet két gazdája, Gál Sándor és Szurok István. A közlekedés őreivel az országutakon — Ne felejtse el feltenni a bukósisakot! — figyelmeztették jóindulatúan a rendőrség közlekedésrendészeti osztályán az ellenőrzésre való indulás előtt. S hogy mennyire igazuk volt, azt az Ellenőrzés, no meg a múlt hónapi statisztika bizonyította. Áprilisban 16 motorkerékpár-baleset történt, amiből három emberéletet követelt. A balesetek áldozatai jórészben fejsérülést szenvedtek. Nem volt oktalan tehát az új KRESZ előírása. Sebesség és bukósisak A fekete BMW sebességmérő órája a hetvenes számnál rezgeti, de a Solt felől érkező, s előttünk haladó El 66—07 forgalmi rendszámú motorkerékpárt még nem értük utói. A gép egyre gyorsult: 75 ... 80 . ■.. 85 kilométer. A motoros mellé kerülünk. Ellenőrzés. Bozóki Károly, a FŰSZERT motorosa szabadkozik: „Legfeljebb hatvanöttel jöttem, különben 6em lehet kapni bukósisakot” — mondja. Udvariasan felvilágosítást kap, hogy a bukósisak beszerezhető, de ha mégsem tudna vásárolni, nélküle legfeljebb 60 kilométer lehet a sebesség. Ellenőrzés közben egy másik motoros előz. FA 80—64 olvasom le a forgalmi rendszámát. Követjük a városon keresztül, majd kinn az országúton. A lakott területen 60, az országúton 7o kilométer volt a motorkerékpár sebessége. Tóth Ferenc, annak ellenére, hogy gépkocsi- vezető, ismeri, de mégsem tartotta be a KRESZ előírásait. Neki sincs bukósisakja, s a megengedett sebességet túlhaladta. Az elsőbbségi jog A Kiskunfélegyházára vezető úton nagy a forgalom. A gépkocsik, motorkerékpárok egymást előzik. Az egyik Warsawa „elfelejtett?’ irányjelzőt használni. De nem feledékenységről volt szó, mert a CF 27—43 forgalmi rendszámú személygépkocsinak nem volt jó az irányOB 7 {'CcLc£c,9ft A vonatban szüntelenül csásakáltak az étkezőkocsiba igyekvők. Minden ajtónyitáskor nagy huzat támadt. Egy kanyarodénál akkora, hogy a nyitott ablaknál felakasztott kabátot szem- pillantás alatt kirepítette a fülkéből. Idős férfié volt a zakó, felesége majdnem elájult mellette. Kapkodott a szívéhez, hangtalanul táto- gott egy darabig, majd szívfacsaróan siránkozni kezdett. — Most mi lesz velünk, istenem? Benne minden pénzünk. Benne az igazolványod. Jajjaj, édes jó istenem! Az öregember is elveszítette hirtelen a józan eszét. Ügy, ingujjban rontott ki a peronra és le akart ugrani a rohanó vonatról- Szerencsére hárman is utána iramodtak, elkapták. A legközelebbi állomásig sírt, jajgatott, sá- pítozott az öregasszony. A férfit kiverte az izzadtság, idegesen préselte össze a fogait. Alig állt meg a vonat, lóhalálában mászott le a bácsi, és rogyadozó léptekkel kocogott visz- szafelé a sínek mentén. Az utasok a kalauzt kapacitálták, telefonáltasson a legközelebbi őrházba a forgalmi irodából. Rendőr is akadt, ő meg a nehezen trappoló öreg után lódult. — Ne fáradjon, papa, meglesz a kabátja — hívta, mikor utolérte. Mindjárt leállítom az első motorost, az majd visszahozza Az öreg csak legyintett, bukdácsolt tovább. Majd elbotlott attól a kis mozdulattól is. Egy óra hosszába került, míg a kabátért — oda-vissza — megteszi az utat, de görcsös ijedtség hajtotta. Fújtatott, zötyögött, mint egy kiszolgált masina. A kalauz elment telefonálni, a rendőr kiállt motorost lesni, az utasok a nénit csitítgatták, nyugtatták — meglesz a kabát, ne essen kétségbe. De ő csak hajtogatta— Oda a pénzünk, oda a pénzünk! Az öregember alakja már messzire imbolygóit a töltés tetején, mikor az állomás előtti csapásra rákanyarodott egy piros Pannónia. Gazdája leszállt, s a pályatestet szegélyező líceumkerítést átlépve, megjelent a kabáttal. — Kié? — kérdezte diadalmasan. A dűlőút- ról láttam, mikor kiröppent a vonatablakon. Mintha mágnes rántotta volna ki. A rendőr nevetve kérte, hogy ha eddig ilyen szíves volt, most már szaladjon el az öregemberért, mert még szív- szélhüdést kap. Ekkorra az egész utazóközönség élvezte a színjátékot. A motoros a kabáttal együtt visszarobogott a sínmenti csapáson, s nemsokára hozta az öreget. Az pedig úgy szorongatta hóna alatt a kabátot, mintha az életét jelentené. Szólni se tudott, csak zihált, kapkodva nyúlt a zakó zsebeibe. Elsápadt, azt hitte mindenki, mindjárt vége. Nem volt sem pénz, sem igazolvány. Eltorzult arccal készült valamit szólni a motorosnak, mikor a néni, karját szétcsapva, majd fejét szorongatva kiáltott fel— Ö, én vén bolond!... Hát persze... A pénzt is, igazolványt is kitettem a zsebedből, mikor levetetted a kabátod és WC-re mentél. Zsebkendőbe kötöttem, ott van minden a kaskában... TÓTH ISTVÁN jelzője, a hátsó világítása, de még a féklámpája sem... A zöld Pannónia motorkerékpár vezetője lassított, amikor észrevette az ellenőrzést. Udvariasságból tette? Nem! Az EH 79—28 forgalmi rendszámú motorkerékpárnak sem a kürtje, sem pedig a hátsó fékje nem működött. Az első kerekén puha volt a gumiabroncs. Hirmann István talán nem jut él Kerekegyházára, ha nincs ellenőrzés. Kecskeméten a Halasi út és a Szalvai körút sarkán vagyunk, A körúton egy motoros halad, amikor hirtelen, a Halasi útról eléje vágódott a CA 42—38 forgalmi rendszámú Wartburg személygépkocsi. Csikorogtak a fékek ... Centimétereken múlott, hogy nem történt baleset. Fodor László, a gépkocsi vezetője vajon nem vette észre az elsőbbséget biztosító táblát? Ismét az ital... Este nyolc óra. Cseng a telefon. A megyeszékhelyen a Hétvezér utcában baleset történt. Az út szegélyén vémyomok. Göbölyös József, az EL 15—28 forgalmi rendszámú motorkerékpárját ittasan vezette, ezért áttért a menetirány szerinti baloldalra, s elütötte Kovács Jánost ... Alig pihenünk meg. amikor ismét jelzés érkezik: a Csongrádi út és a Klapka utca sarkán két motorkerékpár rohant egymásnak! Az EK 48—18 forgalmi rendszámú motorkerékpár vezetője, Kópis Tibor súlyos szabálytalanságot követett el. amikor kanyarodás előtt indokolatlanul áttért a menetirány szerinti bal oldalra. Egy délelőtt és egy este. Több mint tíz szabálytalanság, három baleset, főként a motor- és autóvezetők hibájából. Most kezdődik igazán a motoros és autós idény. A számok, az ellenőrzésen feltárt szabálytalanságok figyelmeztetnek: óvjuk magunk és embertársaink életét! Gémes Gábor,
