Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-21 / 116. szám

1963. május 21, kedd t. oldal Öntözés Öntözővíz hull a szomjazó földekre... A tiszakéeskei Béke Tsz kertészeti és szántóföldi tábláira már e hónap eleje óta mesterséges esőt juttatnak. A vizet hat nagy teljesítményű IMannesmann berendezés nyom­da a csőhálózatba, s onnan a szórófejekbe. Képünk azt a pillanatot ábrá­zolja, amikor a szövetkezet két, öntözési tanfolyamot végzett, szakmunkása, Laczkó József és Nagy Imre megnyitják a csa­pokat, hogy a tízholdas táblán meggyorsítsák az uborka növe­kedését. Megyénk ipara a kiállításon Vásári mozaik Amikor az első látogatók át­lépték a vásár küszöbét, a me- gafonokon kellemes nőd hang szólalt meg, udvarias hangon üdvözölte a kedves érdeklődő közönséget, majd tőről metszett pesti angolsággal és németség­gel az ott tartózkodó külföldi üzletembereket. Az első néhány ezer ember olyan gyorsan szét­szóródott a széles sétányokon, a pavilonok rengetegében, hogy szinte üresnek tűnt a gyönyörű, színes, izgalmasan érdekes vá­sárváros. Délben már olyan ha­talmas csúcsforgalom volt, hogy az esti számláláskor megálla­pított 200 ezer látogatónak leg­alább a fele ott tolongott, ahol csak látnivaló akadt, vagy ahol annak reményében sorba lehe­tett állni. A forgatagban alig lehetett ráakadni Bács-Kiskun megyei II javítás és alkatrészellátás a gépállomásokon A NEB vizsgálatának eredménye Egy nagy sikerű szakkönyv Április végén jelent meg a könyvesboltokban Tompa Bé­lának, a megyei tanács vb- elnakhelyettesének A szőlő- gyümölcs itthon és a nagy­világban című könyve. A ké­pekkel és táblázatokkal gaz­dagon illusztrált mű úttörő vállalkozás szakirodalmunk­ban. A hazai irodalomban a szerző elsőnek foglalt bátran állást olyan kényes kérdések­ben, mint a belső fogyasztás, az export, az árszintek, a ter­melés bővítésének és irányí­tásának kérdései. A gyü­mölcsként fogyasztott szőlő első hazai közgazdasági, rész­letes elemzése a könyv. Kü­lönösen közgazdászok, keres­kedelmi és kertészeti szak­emberek forgathatják ha­szonnal. A nagy érdeklődésre jel­lemző, hogy a kecskeméti Katona József könyvesbolt­ban két hét alatt valósággal elkapkodták a könyvet. Négyszáz kötet érkezett ápri­lis végén, s jelenleg alig húsz van belőle. Az év első negyedében a Népi Ellenőrző Bizottság megvizsgálta megyénk gépállomásainál az erő- és munkagépek alkatrész- ellátásának, a javítás és a kar­bantartás tervszerűségének, va­lamint a költségek alakulásának problémáit. A vizsgálat alapján tett meg­állapítások megszívlelendő ta­nulságul szolgálnak. Ismeretes, hogy elmúlt évi tervüket gépállomásaink csak­nem 120 százalékra teljesítették, ezzel szemben az előirányzott javítási költséget 37 százalékkal túllépték. Ennek oka az, hogy a megrongálódott alkatrészeket általában nem javították, hanem azokat új alkatrésszel cserélték ki. Javítási idő és hibafelvétel Tudvalevő, hogy a traktorok főjavításának szükségességét egyedi• vizsgálatok alapján kell eldönteni, s magát a javítást aszerint megtervezni. Ez függ attól, hogy a szóban forgó gé­pen mikor végeztek utoljára főjavítást, mennyi az azóta tel­jesített műszaknormák száma, mekkora munka vár rá az el­következő idényben és álta­lában attól, hogy milyen a gép műszaki állapota. A fenti szempontokat a gép­állomások csak kisebb-nagyobb mértékben vették figyelembe. Nem kielégítő a javítás mun­kájának ideje sem. Igen kirívó ez a Bajai Gépállomáson, ahol átlagosan huszonhét nap alatt hoznak rendbe egy gépet. Ez a hiányos munkaszervezéssel, az anyag helytelen előkészítésével és a felszerelések nem megfe­lelő kihasználásával magyaráz­ható. Olyan műszaki problémá­kat akartak például házilag megoldani, amelyhez nem ren­delkeztek kellő műszaki felké­szültséggel. A gépállomás nem rendelkezik korszerű javítótér­rel és berendezéssel sem. Általában elmondható, hogy megfelelően képzett szerelők dolgoznak a gépállomások mű­helycsarnokaiban. A javítási munkában mutatkozó hiányos­ságokat főként az okozza, hogy nincsenek közép- és felsőszintű irányító műszaki szakemberek: művezetők és gépészmérnökök. A múlt évben a gépállomá­sok megyei igazgatósága elren­delte a hibafelvételi jegyző­könyv bevezetését. Ezt a Kecs­keméti és a Kiskőrösi Gépállo­máson példamutatóan vezetik, felismerve annak jelentőségót a munkaszervezés és az alkat­rész előkészítését illetően. Ugyanakkor a Kunszentmiklósi Gépállomáson sem a hibafel­vételről, sem az átvételről nem készítenek jegyzőkönyvet. Ez a körümény teljesen kizárja a ja­vítás utáni átadás ellenőrizhe­tőségét. Alkalomszerű beszerzés Az alkatrészigények megter­vezése igen kezdetleges fokon áll a gépállomásokon. A beszer­zés rapszodikus, esetleges, s ál­talában nagy szerep jut a sze­mélyes gyakorlottságnak, a szakmai és anyagismeretnek. Az alkatrészek hiánya főként az erőgépek javítását gátolja. A Kiskunhalasi Gépállomás egyik lánctalpas erőgépe például há­rom hónapig állt amiatt, hogy nem tudták beszerezni a futó­görgőhöz szükséges csapágyat. A megoldás módja az, hogy az egyszerűbb kiképzésű és nem nagy tételben gyártott alkatré­szeket helyileg állítsák elő a gépállomásokon, a bonyolultab­bakat, illetve az olyanokat pe­dig, amelyek iránt nagy a ke­reslet, ipari vállalatok gyárt­sák. Elismerésre méltó a megyei igazgatóságnak az a törekvése, hogy az egyes főalkatrészek fel­újítását egy-egy gépállomásnál kijelölt szakcsoporttal végezteti el. A szövetkezeti gépek Néhány esettől eltekintve a gépállomások a szerződésben megjelölt határidőre végzik el a javításokat a szövetkezetek részére. Több gépállomás még e szerződésen felül is igyekszik kielégíteni a tsz-ek javítási igé­nyeit. A hiányosság jórészt a közös gazdaságok részéről mutatkozik. Szakemberek hiányában nem tudják felmérni a javítási szük­ségletet, alkatrészigényüket a legtöbb esetben az igény felme­rülésének időpontjában közlik a gépállomásokkal. Gyakori eset, hogy gépeiket nem időben adják át javításra, megvárják, amíg a gép szinte a kijavítha- tatlanságig tönkremegy. Ez za­varja a gépállomások javítási munkáinak a tervszerűségét, olyan módon is, hogy az elő­irányzottnál több anyag és al­katrész felhasználására van szükség. A gépállomások részéről vi­szont kifogásolható, hogy a hi­bafelvételi jegyzőkönyvet több­nyire nem közlik a tsz-ekkel és az elvégzett javításokról nem készítenek részletes számlát, va­lamint próbaüzemelés nélkül adják át nekik a kijavított gé­peket. Kellő szakértelem híján a szö­vetkezetek részéről történő át­vétel általában felszínes és for­mális. E tekintetben gyors vál­tozás még nem várható, de ad­dig is ajánlatos lenne, ha a já­rási tanácsok gépesítési szakem­berei hathatós segítséget nyúj­tanának a közös gazdaságoknak. H. D. !/ C’S’IZ’lp’ő’lc Nem. akarom hosszú lére ereszteni a mondó- kámat, nem tartozom a bőbeszédű emberek kö­zé. A következő kis tör­ténetet sem mondanám el, ha a társaságomban levő szemtanúk nem abajgatnak, hogy: nem mered ezt megírni, szé- gyellősebb vagy te an­nál. .. meg hasonló pí- rongató szavakkal illet­tek­Tulajdonképpen nem is erről akartam beszél­ni, amikor arra szántam magamat, hogy a Pin- tyekőpántlikási kanyar eseményeit papírra ve­tem. De hát — amint mondtam — addig nó­gattak a kanyarbeliek, míg kénytelen-kelletlen a következő igaz törté­netre kanyarodott a tol­iam. A dolog úgy kezdő­dött, hogy Zsámbéki Zsi­ga bácsi a helybeli „Ka­páljunk serényebben” nevű termelőszövetkezet tagja fejébe vette, hogy a fiából vasúti kalauz lesz. Szólt is a szomszéd­nak, Cs. Cagány Péter bácsinak, aki a Pintye- kőpántlikási állomáson sorompó főfelvigyázó, vagyis hivatalos szemé­lyiség, nagy ember. Eizony Cs. Cagány Pé­ter bácsi amondó volt, hossv ió állás a kalauzi. de aki ezt a hivatást vá­lasztja, annak jól kell írnia, meg a vonat kü­lönböző rázkódásait is bírnia kell. Zsámbéki Zsiga bizonykodott, hogy a fiúnak mindig jó je­gye volt a szépírásból. Cs. Cagány Péter bácsi megmagyarázta, hogy nem egészen erről van szó. A kalauznak a ro­bogó, mozgó vonaton is olvashatóan kell a betűt papírra vetni. Ez pedig már nem olyan egysze­rű dolog. Zsámbéki Zsi­ga azonban nem jött za­varba. Másnap reggel Cs. Ca­gány Péter bácsi éktelen keréknyikorgásra ébredt- A nyikorgás Zsámbékiék udvaráról terjedt szót, még a puli is szűkölve húzódott be a házába. Pali bácsi is, úgy ga­tyában ahogy felkelt, ki­lépett a szobából és mit látott? Zsiga keserves igyeke­zettel tolja a talicskát, körbe-körbe az udvaron. A talicskában pedig nagy behemót fia álldogál, pa­pír és ceruza a kezében és fene nagy igyekezet­tel rója a betűket, mi­közben szülője egymás után kiabálja Pintyekő- pántlikás vasútvonal mentén fekvő állomások neveit. Péter bácsi a ha­sát fogva nevet... Zsárr.béki Zsiga meg izzad, a kerék nyikorog, a Jóska fiú szorgalmasan ír. Egyszer csak a kerék nekiütközik egy kőda­rabnak. Mit gondolnak, mi történt? Ami a sors könyvében meg volt ír­va: Baleset! A talicska huppant. Jóska nagyot esett, s amikor már leporolta magát megkérdi; — Hát ez mi volt? Mielőtt még Zsiga vá­laszolhatna fiának, Pé­ter bácsi átkiabál az ámbitusról: — Vészfék... Jóska, fiam! Azóta Zsámbékiék por­táján nem lehet kimon­dani azt a szót, hogy kalauz. — várkúti —■ kiállítókra. A KGM impozáns csarnokának bejáratánál vil­lanybetűk hirdették a ZIM emb­lémáját. Sajnos, azonban a vi­lághírű fürdőkádak és egész­ségügyi berendezések egyetlen darabját sem állitották ki nagy szomorúságára a kecskeméti és a Bács-Kiskun megyei látoga­tóknak. A Bajai Villamosipari Gyár a fő kiállítási épület előkelő he­lyén hívogatta az érdeklődőket gyártmányaival. Megtudtuk, hogy elsősorban infravörös la­boratóriumi szállító berendezé­süket csodálták meg a külföldi üzletemberek. Szovjet és bol­gár szakmabeliek már elő is je­gyezték, ha a prototípus után a sorozat is piacra kerül, vásárol­nak belőle. Fénycső armatúráival, a lám­pafejekkel, a szikrázóan vilá sí­tó szerelvényekkel, az EK A ha­sonló típusú gyártmányaival együtt állított ki a Kalocsai Fémtömegcikkipari Vállalat. Bár vasárnapig úgynevezett ..ke­reskedelmi nap” még nem volt, külföldi szakemberek több cso­portja kereste fel őket és elis­merését fejezte ki. A háztartási cikkek rendkí­vül látogatott, állandóan zsúfo­lásig telt pavilonjában sokan megcsodálták a bajaiak „Vé­nusz” porszívóját is — amely látva a hasonló külföldi gyárt­mányokat — állja a versenyt. Estig a kétszázezredik látoga­tó is befutott. A ragyogó idő­járás az egész országot a kiál­lításra csalta. A nemzetközivé fejlődött budapesti vásár min­den bizonnyal az eddigieknél jobban és eredményesebben teljesíti majd hivatását. Cs. H. Egy pohár sör A Vasas gye bizottsági ülésén hallot­tuk. Együk keeakemátt (hson munkása — személyes Egyé­ben napközben átlátoga­tott egy másik gyárba. Jó pár óra hosszat időzött, mert akit várt, sokán érkezett meg. Ezért a munkás igazo­lást kért és kapott is az szb- irodán. Mindez délután há­rom órakor befejeződött. Ö azonban nem ment vissza az üzembe, hanem szétnézett a városban, majd hajamon**. Napját — a hosszú távoliét miatt, meg azért, mert há­romkor még nem ment visz- sza munkahelyére, sőt tele­fonon sem értegftette özemét, hol jár h pedig ez kézen­fekvő lett volna —- nem szá­molták el. Ezt ő Igazságtalanságnak vette, m panaszával egyik központi lapunkhoz fordult. Annak értesítése alapján fog­lalkozott ügyével a szakszer­vezeti ülés, miután egyik ve­zetőségi tag személyesen is tanulmányozta a körülménye­ket. ö beszélt a munkással is, aki beismerte, hogy dolga végeztével járt-kelt a város­ban, s „megitta azt a pár pohár sörét” is. A szakszervezeti ülés hely­benhagyta az üzemiek dön­tését. Jogosan? Képzeljük el, ml lenne, ha mások is fognák magukat, átlátogatnának a szomszédba, aztán őgyelegnének egy sort a korzón, s meginnák a ma- puk pár pohár sörét. Mondjuk: egy mozdonyve­zető a kecskeméti állomáson; egy tanács vezető —■ a vb- ü lésről; a szivattyús a vfzműtelep- rői; vagy mondjuk a szóban for­gó dolgozó orvosa, mikor ép­pen a fogát húzza, de csak félig van kint.. • m

Next

/
Oldalképek
Tartalom