Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-17 / 88. szám
1963. április 17, szerda 5. oldat Filmklub a tanyán Bemutató előtt Currogva indul a vetítő— gép, a fehér vásznon feltűnik a címfelirat: — Budapesti tavasz... A padokban megszűnik a mocorgás, mintha egyetlen tágra nyílt szempár lenne a Esúfolásig megtelt iskolaterem. Itt, a belsőballószögi iskolában gyűlnek össze minden héten egyszer, esténként a környék lakói, az országban elsőként alakult tanyai filmklub tagjai. Legtöbbjük alig néhány filmet látott még és olyan is ekad. aki gyermekkorában volt utoljára moziban. Arra pedig, hogy a filmélményeket nyilvánosan megbeszéljék és előadást hallgassanak végig — még nem volt példa errefelé. Annál szomjasabban pótolják most a mulasztottakat. Az előadás után felgyűlő lámpaíény- 'ben senki sem keresi a kijáratot. Kíváncsian várják az előadó szavát, s közben ők is be- kaocsolódnak a vitába. Vajon mit mond számukra a film arról a 18 év előtti tavaszról? — így volt bizony. Szomorú Idők jártak akkoriban, közvetlenül a felszabadulás előtt — egyeztetik össze a látottakat saját emlékeikkel. S aztán rögtön: — Nem szabad ilyennek még egyszer előfordulni. Hatalmat adni olyan embereknek, okik rosszabbak, mint a vad- éll'^ok ... V felháborodás csodálattá Változik. Elismeréssel adóznak a film készítőinek, a színészeknek, akik képi közelségbe hozták még a sokszor kimendha- tntlannak tűnő érzéseket is. Művészet? Vagy valóság? Hát lehet te kettőt szétválasztani? Hiszen a grófnő öreg kocsisának alakján keresztül is egy kicsit a teáját sorsukat követtek nyomon: — Otthagyta a szolgaságot — fervendeztek együttérzően —, Visszament a falujába, ahol már fezét lehetett, az urak földjét tosz'ahi... 1/ ésöbb a múltkor látóit filmet említették: — Akiket a pacsirta elkísér. Tetszett. Megfigyelték minden mozzanatát és megértették, hogy a parasztgyerek főhősből miért nem lehetett soha kovácsinas. Magukról tudták, hogy abban az időben úgy röppentek el, semmisültek meg a legszerényebb álmok is, mint a filmbeli kovácsműhely repkedő szikráinak gyorsan kioltódó fényei. így fedezték fel a szimbólumok jelentőségét, a tartalmat kifejezésre juttató képi szerkesztés értelmét. Elfogadták, mert igaznak érezték. És ők Igazságot várnak a filmtől. A — A jeltárgy? — kérdezte $őle. Aupel kinyitotta a páncélszekrényt, s az egyik fiókjából elővette a kettétört fésű felét. 'Amikor visszalépett vendégéhez, lAszker a gyufazsebében keresgélt valamit, majd egy másodpercre abbahagyta a matatást, te cigarettát tett a szájába. — A bombázások miatt jövök. Nem értjük, mi történt, hiszen... — De hisz ezek máshonnan Való gépek! — Lehetetlen. — Szovjet repülők. A reflektorok fényében magam láttam .te csillagot a szárnyukon... — Akkor azonnal beszélnünk hell Thedderrel. Maga most... — Csak este lehet. — Rendben van. — Aszker a fesebét tapogatta. — Legyen szíves, adjon egy szál gyufát. Egy nagyon fontos hírt kell közölnöm... Senki sem hall bennünket? — Egyedül vagyok a házban. Aupel a háziköntöse zsebébe teyúlt, elővette a gyufát, _ meg- gyujtott egy szálat, s két tenyerével védte a lángot, szolgálatkészen Aszker felé hajolt vele. « Űjabb három nap múlva Seifert tábornok berlini szolgálati szobájában csengett a városi telefon. szépre is akkor fogékonyak, ha az a valóság talajából fakad. Nem nézik — átélik a történetet. A szereplőkben sem a színészt látják, hanem azt a személyt, akinek sorsa az övékével azonos, vagy legalábbis szenvedésével, örömével kö2el áll hozzájuk. H ogy mennyire fogékonyak a szépre — mondta Ra- dó Gyula előadó —, azt éppen a klubfoglalkozások segítettek kideríteni. H:hetetlenül érdekli őket a film. Nagy távolságról kell ide jönniük, de előfordul, hogy 120-nál többen szorongnak a padokban. Ugyanez a helyzet a rhásik két tanyai filmklubnál is — egyik Mik- lóstelepen, másik a Sóhordó úti iskolában működik. — Mindhármat a városi tanács művelődési osztálya és a TIT szervezte meg, a helyi pedagógusok közreműködésével. Bár az alapismereteknél tovább még nem jutottunk, de azt hiszem, a klub eredményesnek bizonyult. Tagjai már nemcsak szórakozásnak tekintik a filmet, hanem értékelni kívánják a látottakat. Eleinte csak filmtrükkök, gyártási eljárások iránt érdeklődtek. Most már a szereplők jellemének alakulását, a cselekmény felépítését, összefüggéseit fejtegetik. — Milyen kár, hogy nyáron szünetel a klub — sóhajt fel az idős Pankotai Józsefné, aki férjével együtt minden előadást végighallgatott. Véleményéhez csatlakoztak a többiek is. Az elhintett mag tehát termékeny talajba hullt. Kecskemét tanyavilágának néne új felfedezéssel gazdagodott. Megtanulta, hogy a film sokat jelenthet akkor, ha közösen beszélnek, vitatkoznak róla és hazatérve sem felejtik el a látott szépségeket. —s —a Tavaszi munkák Társadalmi munkában vesznek részt községük fásításában a bácsalmási II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat tagjai. Az elültetett fákat azután gondosan ápolják és vigyáznak, hogy a garázda gyerekek ne tegyenek kárt bennük. Az iskola környékén különösen szorgalmasan dolgoztak a pajtások, elegyengették az úttest hepehupás szélét és az iskola udvarát szintén szép simára elegyengették salakkal. Erre különösen szükség volt, mert az udvarban minden eső után nagy tócsákban állt a víz. A tábornok füléhez emelte a kagylót, s megnevezte magát. — Ki beszél? — kérdezte visz- sza a vonal túlsó végéről beszélő hang. — Legyen szíves ismételje meg. — Seifert tábornok. — Igen, most már értem!... Tábornok úr, itt Kari Aupel beszél. — Aupel? — Igen, tábornok úr, Aupel. A címem: Karlsluste, Berliner platz.... — Ja, persze, tudom... — Seifert nyugtalanul feszengett a karosszékben, s még szorosabban a füléhez nyomta a kagylót. — Berlinben van? — Igen, tábornok úr. — Hogy-hogy? Mi történt? — Feltétlenül találkoznunk kell. Még hozzá minél előbb. Nagyon sürgős az ügy! — Hol van maga most pillanatnyilag? — A város kellős közepén, az Unter den Linden és a Friedrichstrasse kereszteződésénél. — Jól van. Várjon ott. rám. — Értem, tábornok úr. — Megálljon csak! De hogyan ismerem én meg magát? — Ne nyugtalankodjék, én majd odamegyek önhöz. Aszker felakasztotta a helyére a kagylót, s kilépett a telefonfülkéből. Tovább ment a járÉppen két nap választ el még bennünket az Ármány és szerelem kecskeméti bemutatójától, tájelőadásokban azonban már március vége óta műsoron van a darab. Kiforrott előadást láthatunk tehát a pénteki premieren. Szombaton megtartották az első „benti* próbát is. Mert rendező és szereplők egyáltalán nem bíznak a „kinti” tapasztalatokban, az eddigi sikerekben. „Csak más az... Más a színpad itt, mint a vidéki kultúrházak- ban, és más a közönség is, a mi hazai közönségünk... Nekik különösen ki kell rukkolnunk.. dán, s a legközelebbi hirdetőoszlopnál megállt. A hirdetőoszlop egész alsó részét két hatalmas plakát fedte be. Az egyiken szürke háttérre egy férfi fekete árnyéka vetődött. Az alak feltűrt gallérú felöltőt viselt, kalapja egészen a szemére volt húzva. A másik plakát egy fiatal lányt ábrázolt, amint ül valami telefonkapcsoló tábla előtt, s fején fülhallgató, s figyelmeztetően a szája elé téve az ujját, szigorú tekintettel néz a járókelővel szemben. Mind a két plakát alatt ugyanaz az aláírás volt: „Pszt!” Éberségre intették a lakosságot. Néhány perc múlva egy személygépkocsi fékezett a járda- szegély mellett. Tekintélyes külsejű civilruhás férfi ült a volánnál. Aszker szemügyre vette az illetőt. Jól megnézte a drága, kitűnő formájú kalapját, alaposan, szinte litásra borotvált duzzadt arcát, vakító fehér, kikeményített inggallérját, vastag, köves pecsétgyűrűjét. Seifert is hosszabban nézte a járdán álló, sárga színű szemüveget viselő férfit. A rövid kabát és a térd alatt pántolódó golfnadrág hatásosan kiemelte erős, arányosan fejlett testét. Fején kissé félrecsapva, keskeny karimájú zöld tiroli kalap volt, amely azt a benyomást keltette, mintha körülmetélték volna a Ki mit vár a kecskeméti bemutatótól? Seregi László rendező: — Schillert játszani mindig ünnep. Még jól emlékszünk a Stuart Mária négy évvel ezelőtti, sőt az Ármány és szerelem kilenc éve látott sikerére is. Meggyőződésem, hogy a közönség ilyen időközökben nemcsak „el tudja viselni” a drámairodalom nagy alkotásainak megismétlését, hanem kívánja, várja is... Siklós Olga dramaturg: — A darab eredetileg nem szerepelt az idei műsortervben. A Hamlet helyett vettük fel, amely olyan nagy technikai és szeszélét. Seifert lejjebb vitte a tekintetét, s a szürke-fekete mintás térdharisnyán és a rikító sárga cipőn állapodott meg. „Papagáj — gondolta magában megvető, lekicsinylő ajkbiggyesz- téssel a tábornok. — A csuda látott még ilyen ízlést.” Találkozott a pillantásuk. Aszker közelebb indult, miközben kinyílt a gépkocsi ajtaja. A következő másodpercben már az SS-tábomok mellett ült Aszker. — Nos — szólalt meg Seifert, amikor a kocsi az út közepére fordult. — Nos, hallgatom önt, kedves... . — Aupel — juttatta eszébe a nevét a tábornoknak. — Ja persze... kedves Aupel úr. Mi történt, hogy ilyen váratlanul? ... Aszker kinyitotta az irattárcáját, elővette belőle a fésűdarabot, s úgy tartotta, hogy Seifert jól láthassa anélkül, hegy levenné a szemét az útról. A tábornok a mellényzsebébe nyúlt, s elővette onnan a jeltárgy másik felét. — Rendben van — mondta, miután meggyőződött, hogy a két fésűdarab a törés mentén pontosan összeillik. — De miért utazott fel olyan messziről egyenesen Berlinbe? ... (Folytatjuk) mélyzeti erőfeszítéseket követelne, hogy le kellett volna mondanunk miatta erre az időre a megye ellátásáról, a tájelőadásokról. Jánoki Sándor és Gyulai Antal kilenc évvel ezelőtt is játszott a darabban. — Most is Millert alakítom — mondotta Jánoki Sándor. — Kilenc év nagy idő egy szerep életében, én pedig most úgy vagyok vele, mintha azóta érlelődnék bennem, ahogy Gábor Miklóssal és Ruttkai Évával eljátszottam. Seregi modern felfogású rendezése pedig különösen tetszik. — •> — Jellemzésül csak annyit, hogy már az indítás is más, mint ahogyan megszoktuk. Feszült kezdet helyett hétköznapi légkörből indul a cselekmény a. csúcsok felé■.. — Tehát: siker lesz? A Lady Demeter Hedvig és Ferdinánd: Baracsi Ferenc is bízik: — Tájon nagy a siker. Csütörtökön a szomszéd megye egyik községében játszottunk. Már húsvét előtti volt a hangulat. Az első felvonás alatt még zajongtak a hátsó sorok. De a harmadikban már olyan csend volt, hogy csak a meghatott szi- pogást lehetett időnként hallani. Hálás feladat romantikát adni: a közönséget az igazság és a tiszta szerelem mindig megindítja, magával ragadja... Szívesen elhisszük és várjuk a péntek esti bizonyítást. —r —ó Móricz Zsigmond Kiskőrösön A KISKŐRÖSI Petőfi Általános Iskola magyar szakkörének lelkes csoportja gyűjti* kutatja a költőről szóló emlékeket. Szakköri órákon idegenvezetést is tanul, mert odaadóbban, hívebben akarja szolgálni a Petőfi-kul túszt. Az alább közölt levelet kaptuk tőlük: Három hónapja van az esztendőnek, amikor fokozottabb mértékben gondol a magyar nép halhatatlan nagy fiára, Petőfi Sándorra. Üjév küszöbén ünnepli születését* március idusán emlékezik forradalmi tetteire, júliusban siratja korai hősi halálát. Abból, hogy a költő megszületett, élt, harcolt, és meghalt a hazáért, egész irodalom keletkezett, Egyénisége, ragyogó élete, dicsőséges halála a rajongók százainak ad kezébe tollat. A vendégkönyvek lapjain szebbnél szebb bejegyzéseket találunk. A LEGLELKESEBB Petőfi-kutató Kiskőrösön a múzeum igazgatója* Istenes József. Sok hozzáértéssel, szeretettel intézd a Petőfi-ház ügyeit. Mindig újabb és újabb meglepetést tartogat a látogatók számára. Petőfi szülőházának történetét szinte költői formában dolgozta fel. Valóságos útikalauz lett ez az értékes* szép kidolgozású könyv, amely a Petőfi-kötet mellett ott lehetne minden ház asztalán. Istenes könyve egyúttal összefoglalja a költő kiskőrösi születését igazoló érveket is. Az evangélikus temetőben megtalálta az 1857-ben elhunyt özv. Leska Istvánná síremlékét. Ez az özvegy lelkészné nagy műveltségű asszony, szlovák költőnő volt, éfl abban az időben egyedüli orvosa volt Kiskőrösnek. Hivatalosan igazolható, hogy Petőfi születésénél jelen volt. i Istenes József legújabb eredménye egy 1912-ből származó Móricz Zsigmond bejegyzés, amely a múzeum egyik szobájában kiállított vendégk önyvben látható. EZ A BEÍRÁS Móricz útkeresésének idejéből való, amikor még csak felfedező, megmutató írásai látnak napvilágot, de már gyűjti, hordozza magában a nagy elődök eszméit, célját. A bejegyzés a kővetkező: „Látogatóba jöttem Petőfi Sándorhoz s emlékül kaptam a világ Dúsától egy kincsét a sobböl; a világszabadságot.’1 Yöröskeresztes tanfolyam Elsősegélynyújtási tanfolyamot indított nemrégiben a vöröskereszt az érsekcsanádi általános iskola fiútanulói részére. A lányok addigra már le is vizsgáztak a csecsemőápolási tanfolyam anyagából. A pécsi baletfegyüttes Angliában London: A Piccadilly színházban próbákkal készül az előadásra a pécsi balettegyüttes, amely angliai vendégszereplése alatt a híres Pókháló című balettet adja elő. A képen: Árva Eszter és Csifó Ferenc a próbán. MTI Külföldi Képszolgálat
