Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-14 / 87. szám
1963. április 14,i vasárnap S. oldal Felmérték a megye szőlőterületét A felmérés szakemberek segítségével megadott szempontok alapján folyt. Megvizsgálták többek között, hogy milyen szőlőfajtákat érdemes termelni — figyelembe véve a talajviszonyokat —, valamint azt, hogy a jelenlegi telepek a termelésre legalkalmasabb területeken fekszenek^. Felmérték a szőlők állapotát, korát és a tőkék ültetési , távolságát, ami döntően befolyásolja a gépesítést. Számba vették a közös gazdaságokban a szőlőfeldolgozásra és bortárolásra alkalmas épületeket, a művelés gépesítettségének fokát. A múlt évben befejeződött nagyarányú munka rendszerezése most folyik és júniusra elvégzik az adatok feldolgozását. Férfi oromok Elfovlttlt ember vagyok, mindig csak a jelenségekből következtetek például arra, mikor lesz húsvét. Idén is így történt. Szombat reggel arra serkentem, hogy nejem, Amál rázza a vállamat. — Berci, kivetted a szabadságot? ... No, akkor ugorj, mert már öt óra. Mire jön a tejesasszony, kormaid ki a sparher- tet. Egyenjogúság van, mit tehettem. Ha már ő felkelt, én sem maradhatok meleg vackomon. Míg öltöztem, elhallgattam Amál beszámolóját és ügyes instrukcióit. — Tudod, mennyiért vettem csokoládényuszit, meg tojást? INyolcvanhat forintért. Kíváncsi vagyok, Muhariéknak lesz-e orcájuk megint nugát-nyúRal kiszúrni a mi fiunk szemét, mikor én tavaly is nyolcforintos csokoládétojást adtam annak az a’amuszi kölyküknek... Jajj, mit csinálsz Berci?! Még a sírba teszel húsvétig! Nem megmondtam, hogy mától kedzve ne fésülködj a vitrinnél. Tudod, bogv a korpa nagyon meglátszik a sötét bútoron... Már meg nem tudsz máshova ülni zoknit bűzni, csak a fotelba? Leberhe- led a csipkét — úgy fogadjam a locsolókat? — Addig még ezerszer felrakhatod. — Azt hiszed, más dolgom 6incs már addig... Na, én me- gvek. Ica, a fodrásznő fél hatra vár. Míg hazajövök, ott a sok mosatlan a speijzban, intézd el, ha a kályhát rendbe tetted... • Abrís, a hatesztendős fiúgyerek virgoncán szállt be a kor- mozás műszaki kivitelezésébe. Mikor megjött a tejes, ő vitte ki a lábast. Talpraesetten hozta a konyhába a tejesedényt. Csak két kormos hüvelykujja ért bele a tejbe. De segítettünk a bajon. Ahol elszíneződött a tej, leittunk belőle. A szánk széléről jóval kevesebb korom oldódott szét a friss italban. Aztán láttunk a mosogatáshoz. Azóta becsülöm nagyra a politechnikát. Kisfiam nagyvonalúan intézkedett. — Apuka, gépesítsünk. Hozzuk be a masóteknőt, bele a sok mosatlant. Az udvari csapra feicsavarjuk a slaugot és ott, a virágágyak között megzuháljuk a teknőre való edényt. Ügy is lön. Csak amikor Amál hazajövet megállt a konyhasz- talra felbálázott edényeknél, fintorogni kezdett. — Hogy mosogattál? Az egész olyan pörkölt szagú, mintha egy hete szaftban ázott volna. lie nagyobb jelenetet nem csinált belőle, ezért hálásan a hajába pusziltam. Milyen gorombán reagált! — Na, ne nyálaad össze a tupíromat! Nem fogadhatom ázott, kócos hajjal a locsolókat. ... Hát akkor fiacskám, most szépen szedd le a karnisokat, húzd fel a tiszta függönyöket. .. Majd a konyhát súrold fel. Ennyi korommal hogy lehetett cirkuszolni? Aztán mosni segítettem, majd a rakott krumpliba öntöttem tejfel helyett fehér zománcfestéket, mert a csupor egyforma volt... Éjszaka arra ébredtem, hogy a gyerek bőg. Hát Amál verte a kezét, mert álmában belesodort a tupírjába. Kerestem magam mellett nejem fejét. Nagy nehezen találtam rá az éji homályban. Szép nagy boglyas feje ott nyugodott a gyerekágy rácsára támasztott tarkóján. Aludt, nyitott szemmel. Nem fekszik a tupírra — mondotta —, mert hát mit szólnak majd a locsolók? —th —n Jóska nyereségrészesedése A textilanyagokkal zsúfolt nyersáruraktárban vidám kedvű segédmunkások dobálták játszi könnyedséggel kézről kézre a nehéz végeket. Közben egy magas termetű, barna fiatalembert „ugrattak?’: — Nem olvastuk a neved a nyereséglistán — mondták többen is a csodálkozás hangján. Nem voltam rest, a raktár vezetőjéhez fordultam felvilágosításért. — Talán fegyel- mezetlenkedett? — kérdeztem. — Szó sincs arról, amit maga gondol — világosít fel a raktárvezető. — Jóska egyike a legszorgalmasabb raktári munkásoknak. Harczos József az általános iskola padjaiból a Bajai Fehérneműgyárba került segédmunkásnak. Bátyja, aki szintén itt dolgozik, gyakran mondta: öcsém, tanulj szakmát! Jóska azonban halogatta a döntést. Végül is a KISZ- szervezetben kedvére való tanácsot kapott: — Jelentkezz az MHS gépkocsivezetői tanfolyamára. Sikerült is megszerezni a jogosítványt, személy- és tehergépkocsira. Hova? Merre? — vetődött fel az újabb kérdés. Még mielőtt dönthetett volna, behívták tényleges katonának. Alakulatánál felfigyeltek a szorgalmas kiskatonára. — Többszöri parancsnoki dicséret után az ezredparancsnok személygépkocsi-vezetője lett, egészen 1963 februárjáig, amikor az „angyalbőrt” polgári ruhára cserélte fel. Tehát ezért nem került neve a nyereségrészesedést osztó listára. Szólni akartam, de megelőzött. — ők csak azt hiszik — mutat tréfálkozva társaira —, hogy én nem kaptam nyereségrészesedést. Pedig tévednek. Bal kezén feltűri az inget, s karórájára mutat: — Ezt az órát kaptam jutalmul még * januárban, a leszereléskor. Ez az egyik nyereségrészesedésem, a másik pedig a gépkocsivezetésben szerzett nagy gyakorlat. Tari Sándor Nem az első eset — Kérek egy kétkilós veknit. Ezt a szép barnát. — Nem adom. — Miért — Azért — Micsoda hang ez? Nem eladó ez a kenyér, pont ez a vekni? — Mondom, hogy nem adom... Ügy szép, ha ez ott van a polcon. Mit szólnánk hozzá, ha a kenyérboltban vagy élelmiszerüzletben így elégítenének ki bennünket? Nyilván először felháborodnánk, aztán másodszor is méregbe jönnénk, és kérnénk a panaszkönyvet, hivatnánk az üzletvezetőt. Tennénk egy-két nem éppen hízelgő megjegyzést az eladó idegállapotára is, hogy finoman fejezzük ki magunkat. No, de ilyen nincs is a valóságban — mondjuk. Ismerősünk is így vélte, míg aztán tegnap a Halértékesítő Vállalat kecskeméti boltjába nem vitte az útja. Szép tükörpontyokat látott a kirakati akváriumban. Besietett hát az üzletbe. Természetesnek vette, hogy halüzletben lehet halat venni, amikor van. Nagyot nézett csakhamar, mikor kért a tükörpontyból. — Tükörponty nincs, kérem. — De van, ott úszkál az akváriumban. — Ja, kérem, kirakatból nem részünk be árut. És nem is vettek. Talán visz- sza akarják vinni a Dunába? Mivel máskor is panaszkodtak már erre az üzletre a barátságtalan kiszolgálás miatt, ezúttal nem a panaszkönyvet kérjük. Jobb így a nyilvánosság előtt felhívni az érintettek figyelmét, hogy a HALÉRT van a dolgozókért és nem a dolgozók a HAL-ÉRT. (t) I* Halló! Itt a gépállomás!” A Kiskunhalasi Gépállomás központjából néhány hét óta rövidhullámú rádió adó-vevő készülékekkel tartanak kapcsolatot a műhelykocsival, s a járás több közös gazdaságával, gépállomásával. Képünkön Csapai Pétemé üzemgazdász éppen a műhelykocsi vezetőjének valahonnan a széles határból, az éter hullámain továbbított tájékoztatását jegyzi. ?' A községtől 4—5 kilo- . méterre kétezer holdon gazdálkodik a kerekegy- .1-iftTi Dózsa Termedőszö- («vetkezet. Nem valami jó («minőségűek a földjei, területének több mint a fejűé homokos talajú. Ennek ellenére majdnem egy évtizede nem ismerik gazdái a „defici- Stet”; a szövetkezet évek <>ta 30 forintnál többet fizet egy-egy munkaegységre. Tavaly 29 forintot ért, pedig májusban anyányira elfagyott a százhol- iias szőlő, hogy holdanként mindössze három anázsa termett róla. A nyilvánosság előtt ritkán szereplő — hogy túgy mondjuk — „csöndben” gazdálkodó közösségnek szép az állatállománya: a többi közt két ffalkában 570 juhval, 30 kocával, 350 süldővel ren- idelkezik. Tulajdonában négy uriverzális erő-, valamint számos munkagép lévén, a növénytermesztés gépesítése magas fokú. Négy éve 21 holdon nagyüzemi módon szőlőt is telepítettek. amely az idén fordul termőre. Rátérnek a nagyüzemi kertészkedésre is. Nagy szorgalommal kezdték a tavaszi munkát. Nem egy helyütt a belvizek akadályozása ellenére a szövetkezet két, s a gépállomás egy erőgépe — az utóbbi, s az egyik szövetkezeti traktor kettős műszakban végzi a szántást. Jól halad a vetés is. A termelési sikerek elérésében, a szorgalom „fűtésében” nagy szerepe van a termelőszövetkezet tizenhét tagú pártalapszer- vezetének. A párttagok mindig törődtek azzal, hogy számuk növelésére megfelelően neveljék az arra alkalmasnak látszó- kat; jelenleg is három tagjelöltje van az alapszervezetnek. A párttagok átlagos életkora huszonnyolc év, egy idős, nyugdíjas elvtárs kivételével alig akad köztük, aki elmúlt 30 esztendős. Ami a politikai képzésüket illeti, tavaly és a legutóbbi télen helyben alapfokú szemináriumon tanultak, amelyre előadóként Hegedűs Ferenc elvtárs,"! községi tanács vb- elnöke járt ki hozzájuk. Az utóbbi időben a taggyűlések mindig igen élénkek, tartalmasak, s ezeken nemcsak „belső” pártügyeket vitatnak meg, amelyek egyébként sem függetleníthetek a tsz- gazdák közösségének sorsformáló kérdéseitől, hanem a gazdálkodással kapcsolatos problémákat is. Így történt legutóbb is, amikor az idei tervről, a beruházás mértékéről, a munkaerő-mérleg összeállításáról, s a tavaszi munkák megszervezéséről előbb a kommunisták külön taggyűlésükön tárgyaltak, s a tsz vezetősége az ő javaslataikkal kiegészítve, vagy módosítva, ismertette a közgyűlés előtt a tennivalókat. Persze, javaslatokkal élni könnyű, megvalósítani már nehezebb — mondhatná bárki, s joggal —, de ezzel kapcsolatban is, csak dicséret illeti a kerekegyházi Dózsa Tsz kommunistáit. Ök ugyanis mindegyik termelési ágazat munkáiban megtalálhatók, s szinte kivétel nélkül a legjobban dolgoznak. Sorra be lehetne mutatni mind a tizenhetüket, de helyszűke miatt elégedjünk meg néhányuk tevékenységének az ismertetésével. Maga a párttitkár, a 30 éves Pintér József, a tsz főmezőgazdásza, elnökhelyettese, KlSZ-patronáló- ja, sőt, a fiatalok labdarúgó-csapatának az edzője is egy személyben — ezenkívül a nemrég lezajlott választás óta községi tanácstag is. Ügy ismeri a szövetkezetét, fejlődését, lehetőségeit, s gazdái jellemvonásait, gondját, baját, örömét, akár a tenyerét. Rátermettségén kívül ebben igen nagy szerepe van annak, hogy a kecskeméti' járásban az egyetlen, aki szövetkezeti mezőgazdászi poszton annyi ideig maradt egy helyen, mint ő. Nyolcadik esztendeje, 1955 óra mondhatja magát a szövetkezet egyik gazdájának. — A négy gép kulcserő — mondják a Dózsában, de nyomban hozzá is teszik, hogy —, kezelőik párjukat ritkítják a szorgalomban, helytállásban. S a négy traktoros párttag. Három közülük egyébként testvér. A Kürtösi fivérek — László, Béla és Károly —, valamint képesítését a Kerekegyházi Gépállomáson a télen rendezett háromhónapo6 tanfolyamon szerzett Nógrádi János, úgy vigyáznak a rájuk bízott gépekre, mint a szemük fényére. Magukhoz hasonlóvá nevelik ötödik társukat, a tanfolyamot szintén most végzett pártonkívüli Meleg Antalt is. A gépi munkákat mindig idejében elvégzik, s ha „szorít a cipő”, nem ismernek pihenést. Az ősszel például úgy látszott, hogy — az időjárás meg a betakarítás miatt — nem sikerül a tervezett mértékben elvégezni a vetést. Sikerült. A kommunista traktorosok nemcsak éjjel-nappal, hanem vasárnaponként is dolgoztak. Külön kell szólnunk a párt régi tagjaként dolgozó, s már miniszteri kitüntetést is kapott Kürtösi Lászlóról. Zetora hétéves, de most is úgy fest, mintha új volna. Ennyi idő és igénybevétel után hasonló gép általában már megjárta az ócskavastelepet, s a kohókemencét is. — Kürtösi Lászlóén azonban mindössze a motort kellett kicserélni. — Ha a növénytermesztés, vagy az állattenyésztés valamelyik munkakörében feltétlenül megbízható emberre van szükség, elsősorban mindenki a kommunista Kakuja Józsefre gondol — vallják a szövetkezet vezetői. — Ahol ő dolgozik, ott nem kell félni, hogy galiba történik. A csendes természetű, nagyon komoly, a negyedik évtizedét tipró férfi bárhova kerül — mint mondják — két hét alatt mindent rendbe hoz. Kitűnően hizlalta a sertéseket, s tavaly az őszi kalászosok földbe juttatásánál legnagyobbrészt ő volt — a soros traktoros kitűnő segítőjeként — a vetőgép kezelője. Jelenleg a szarvasmarhákat gondozza — példamutatóan. Egyszerű emberek — nagyszerű emberek. Kommunisták. Nagy részük van a tsz fejlődésében, abban is, hogy például erre az évre a munkaegység értékét 37 forintban határozhatták meg, s egy- re-egyre havonta 15 fo- rint előleget kapnak a szövetkezet gazdái. TARJÁN ISTVÁN
