Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-06 / 80. szám

\ 1963. április 6, szombat 5. oldat A BAJADÉR A hiékunfélegyházi példa Kezdeményezések a cagánylakosság helyzetének javítására Megyénkben egyre szélesebb méretű mozgalom bontakozik ki a cigánylakosság helyzetének megjavítására, termelő munká­ba való bevonásának, kulturális felemelkedésének előmozdításá­ra. Felkerestük Kovács Imrét, a cisánylakosság helyzetével fog­lalkozó megyei társadalmi bi­zottság vezetőjét, s megkértük, tevékenységükkel kapcsolatban tájékoztassa olvasóinkat. — A cigánykérdés helyes ér­tékelését az MSZMP Politikai Bizottságának 1961. június 20-i határozata adta meg, amely fel­tárta az ország cigánylakossá­gának helyzetét és a lesfonto- sabb problémák megoldására irányította a figyelmet. E hatá­rozat alapján a megyei pártbi­zottság 1962. október 30-i ülé­sén tárgyalt a cigánykérdésről. Meeállapította: megyénkben mésr nem mindenütt értették meg, hogy a cigánylakosság ügye nem nemzetiségi, hanem teljes mér­tékben társadalmi kérdés. A pártbizottság ezért létrehozta a cigánylakosság helyzetével fog­lalkozó megyei társadalmi bi­zottságot. amely az itt élő több mint 7000 főnyi cigányság gazdasági, társadalmi, kulturá­lis. egészségügyi körülményei­nek megjavítását hivatott elő­mozdítani. A bizottság első tény­kedéseként brigádokat szerve­zett a különböző állami, társa­dalmi és tömegszervezetek kép­viselőiből, amelyek a helyszínen tanulmányozták a cigánylakos- 6áe jelenlegi életkörülményeit. Megyénkben a cigánylakosság hem egységes. Mintegy 15—20 százalékuk felhagyott már régi életmódjával, s beleilleszkedett b társadalom életébe. Kb. 25— S0 százalékra tehető azoknak az aránya, akik csak alkalmi mun­kát végeznek, s a közel három­ezer olyan cigánnyal— aki sem­miféle munkaviszonyban nincs — együtt él a városok és falvak határában levő cigánytelepeken. A megyei társadalmi - bizott­ság brigádjai megállapították, hogy különösén Kunszentmik- lóson, Kecskeméten és Kecelen a legnehezebb a cigánylakosság helyzete. Ugyanakkor jelentős előrehaladás történt Mélykúton. Itt a cigányokat fel­vették a termelőszövetkezetek­be, ahol szorgalmasan dolgoz­nak, rendes lakóházakat építe­nek a község különböző pont­készülék nagyon régi, s egyálta­lán nem megbízható. Estére is­mét eljön majd és kicseréli őket. A műszerész elment. Kisvártatva az adjutáns je­lent meg a tábornok szobájában: a legfrissebb postát hozta. Az Abwehr külön erre a célra munkába állított küldöncökkel tartotta Berlinből a kapcsolatot Beiferttel. Seifert felnyitotta a viaszpe- feséttel lezárt borítékot, néhány percig unottan olvasta a papíro­kat, aztán eltolta őket maga elől. s felállt. Nyugtalannak lát­szott. Hátra tette a kezét, az ujjait összekulcsolta, úgy járt fel-alá a szobában. A puha, süp- pedős szőnyeg, a mennyezettől a földig érő nehéz függönyök, a falon körbefutó szövet, a pár­názott ajtó felfogta lépteinek zaját. Az adjutáns azonban en­nek ellenére meghallotta lépteit, benyitott, s kérdően nézett a főnökre. — Tűnjön el! Ki szólt ma­gának? — mordult rá Seifert. Az adjutáns gyorsan becsukta az ajtót. A tábornok mind idegesebben járt fel-alá a szobában. — Idióta — mormogta. — Idióta, ostoba, üresfejű! jain, s ebben segíti őket a ta­nács és az a termelőszövetkezet, amelynek tagjai. Gyermekeik rendszeresen járnak iskolába. A Kunfehértói Állami Gazda­ságban a kiskunhalasi és a kis- kunmajsai cigányok külön bri­gádokban dolgoznak és igen szép munkaeredményeket érnek el. Kiskunmajsán és Kiskunhala­son egyébként cigányiskola lé­tesült. amelyek felépítését ők maguk segítették társadalmi munkában. Kiskunfélegyházán már minden tanköteles cigány- gyermek rendesen jár az isko­lába. Sok helyen a cigányok a he­lyiiparban helyezkedtek el. Jel­lemző erre, hogy míg a megyei pártbizottság határozata előtt mindössze nyolc cigány dolgo­zott a helyiiparban, számuk az­óta ötvenhétre emelkedett. A munkaközvetítő hivataloknál az elmúlt hónapokban kilencven­hat cigány kérte elhelyezését, közülük hetvenkilencen kaptak állandó munkát. A cigányság gondjainak meg­oldása csak akkor lehet sikeres, ha a helyi szervek két irányú nevelőmunkát is végeznek. Rész­ben a lakossággal kell megér­tetni, hogy a cigányság helyze­tének megjavítása csak az egész társadalom segítőkészségével le­hetséges. Ezért el kell érni, hogy a különböző munkahelyeken ne idegenkedjenek a cigány mun­katársaktól, a vezetők pedig a cigány alkalmazottaktól. Más­részt magukat a cigányokat kell nevelni, hogy szakítsanak régi életmódjukkal, számolják fel több évszázados elzárkózottsá- gukat. A legfontosabb tennivaló a munkába állításuk, amely gaz­dasági alapot ad ahhoz, hogy beleilleszkedjenek a társadalom mindennapi életébe. A követke­ző lépés iskoláztatásuk, általá­nos műveltségük és egészségügyi színvonaluk emelése. Nem ke­vésbé fontos a cigánylakosság kommunális és lakáshelyzetének megjavítása. E három fő célki­tűzést párhuzamosan kell meg­valósítani, mert ezek együttesen teremtik meg az alapot a ci­gányság felemelkedéséhez. Helyes kezdeményezéssel ta­lálkozunk Kiskunfélegyházán. Itt a cigánytelepen 66 putriban 370 személy lakik. Mondanom sem kell, hogy a legelemibb egészségügyi követelmények is hiányoznak. A városi pártbizott­Ezeket a szavakat nem az ad­jutánsra értette, hanem Adolf Hitlernek adresszálta, akit eb­ben a percben Seifert minden­kinél jobban, szívéből gyűlölt és megvetett. Az önmagában tetszelgő, hangoskodó ripacs, aki gondolkodás nélkül hallgat min­denféle jött-ment tanácsára, a katasztrófa szélére sodorta az országot. Még néhány hét, és mindaz, amit olyan hatalmas munka, a nemzet olyan mérhe­tetlen áldozata árán értek el, rombadől, porrá és hamuvá vá­lik. Seifert odament az asztalhoz, kezébe vette a levelet, amelyet az imént olvasott. Ismét maga elé emelte, hogy jobban meg­nézze. A legfontosabb esemé­nyekről szóló legújabb jelenté­seket tartalmazta a levél. Ez hozta ki a tábornokot a sodrá­ból. Az állt a jelentésben, hogy a szovjet hadsereg csaknem a front teljes szélességében foly­tatta erőteljes támadásait, amelynek következtében fenye­getően megromlott a keleti front katonáinak politikai helyzete. Az oroszoknak sikerült úgy for- dítaniok a dolgot, hogy Romá­nia, amely eddig Németország oldalán harcolt, váratlanul ha­ság és a tanács a cigánylakos­sággal egyetértésben kidolgozta a telep felszámolását és az új lakásépítési programot. Az úgy­nevezett Bank-faluban — amely mint új városrész ezután kerül beépítésre — a cigányok részé­re is adnak ölenként két forin­tért telket. A házak terveit is elkészítették, miszerint egyszoba-konyhás ikerlakásokat építenek. Az építtetők 8000 fo­rint értékű anyagot kapnak köl- csönképpen. s a vályogot ma­guk verik ki és falegyenig fel­építik a falakat. A tervek sze­rint ily módon még az idén meg­oldják a cigányok lakásproblé­máját. A megyei társadalmi bizott­ság véleménye szerint a kiskun­félegyházi példához hasonlóan mindenütt ideje hozzákezdeni a cigányok megfelelő lakáshoz jut­tatásához. N. O. Levelekből röviden Az Izsáki köztemető ravata­lozójához vezető alig ötven mé­teres útszakasz csupa gödör, kátyú. Télen kerékagyig ér a sár, nyáron pedig elviselhetet­len a por. Véleményem szerint ezen az állapoton társadalmi munkával lehetne segíteni a leggyorsabban, és szakemberek irányításával rendbe lehetne hozni az utat. A ravatalozó kör­nyéke is annyira elhanyagolt állapotban van már. hogy nem hagyja senki szó nélkül. Tár­sadalmi munkával lehetne ezt is rendbehozni — írja Szabó Emma izsáki (Bajza u. 2.) ol­vasónk. * Bakos Istvánná kecskeméti (Batthyány utca 31.) lakos azt írja levelében, hogy náluk még a múlt év decemberében úgyne­vezett ráépítési munkák kez­dődtek. A munka azonban a hi­deg idő miatt abbamaradt, s csupán négy-öt munkás tüzel- getett még egy kis ideig a pin­cében, ahova egyetlen szál desz­kapallón lehet ma is közleked­ni. De végre megjött a jó idő, örültek, hogy ismét megindul a munka... örömük azonban ürömmé változott, mert ez idáig senki nem jött még a tájukra sem. Most ott áll a ház „pony­vatetővel”, szétdúlt pincelejárat­tal, sűrűn aládúcozotf folyosóval és WC nélkül! Kérjük az illeté­keseket — írja Bakosné —, fe­jezzék be végre a ráépítést. dat üzent saját eddigi pártfo­gójának és szövetségesének. Nem egészen egy hét alatt egy sor fontos várost, egyebek között a fővárost és a nagy olajközpon­tot, Ploestit is elfoglalták az orosz csapatok. Különösen Plo- esti elvesztése érintette nagyon érzékenyen a németeket, mert az olaj szegénységben szenvedő Németország számára a legutób­bi időkig innen csörgedezett va­lami kevéske a gépkocsik és tankok számára. Finnország ki­lépett a Szovjetunió elleni há­borúból, Bulgária, a volt szövet­séges pedig Németország eilen fordította a fegyvereit.. A másik jelentés a biroda­lom iparának helyzetét, a gé­pek, berendezések pusztulásá­nak és az emberveszteségnek a mértékét analizálta. A rendel­kezésre álló munkaerő és a hadra foghatók számának csök­kenése olyan mérhetetlen volt, hogy alig hitt a jelentés igazá­ban. Hasonlóan ijesztő képet mutatott a tengeralattjárók, csatahajók, repülőgépek, fegyve­rek és tankok pusztulásáról ösz- szeállított jelentés is. S mind­ebben az a legborzalmasabb, hogy ' Németország valamennyi Hét év választja el Kálmán Imre színpadi diadalútjának naptárán a Bajadér bemutatá­sát a Csárdáskirálynő premier­jétől. A Tatárjárás ragyogó mu­zsika-forgószele, a Csárdáski­rálynő magyaros dallamáradata után mindössze két, ismeretlen, azóta letűnt mű előzi meg a most felújított Bajádért. Kálmán minden bemutatójá­ra tartalékolt valamilyen meg­lepetést. Akkor — a Bajadér- ban kettőt is tálalt: keleties, magyaros első és második fel­vonást, majd az akkor feltűnt új tánczenei stílus — szinte a mai dzsessz előzményeként — a harmadik felvonásban angolosan modern tánczenét prezentál. Az első két felvonás — ma már tudjuk — nem nagy meglepetés. Nem is nyújtott tulajdonképpen keleti dallamokat, legfeljebb azok illúzióját. De milyen friss, ötletes, el nem avuló az a har­madik felvonás! Milyen termé­szetes könnyedséggel találja meg az új muzsika iránt fogé­kony közönség ízlését a híres shimmy! Kétségtelen, hogy ez a harmadik felvonás indokolja in­kább a felújítást, mintsem a megelőző kettő, melynek zenei anyaga, értékei ellenére sem emelkedik a szokványos Kál- mán-muzsika színvonala fölé. (Majd később, két év múlva, a Marica grófnőben teremt e té­ren is szebbet, maradandóbbat, értékesebbet.) A libretto Bram- mer és Grünwald hírneves da­rabgyárából került ki. Ma már teljesen elavult sablonok soro­zata, s nem többet, mint ürü­gyet nyújt a zeneszerzőnek ar­ra, hogy egy-egy jó betétszámot hatásosan mutathasson be. Az átdolgozás nem sokat simított rajta. A viccek Kolozsvári An­dor portalanítása után is ós- diak, csak talán a versek, Ku­linyi Ernő hangulatos szövegei javítanak valamit. Érdemes megnézni a Bajá­dért! A kecskeméti színház elő­adásában egy rég letűnt világ kosztümös felvonulásává ala­kult. Ragyogóan korhű, 1922-s divatfelvonulás, lenge keleti fátylak sejtelmes libbenése, rendkívül ötletes tánckoreográ­fiák, Lovas Edit szellemes és hangulatos rendezői ötletei — ezek teszik a Bajadér kecske­méti felújítását értékessé. Szá­munkra különösen kedvesek Márton Aladár jelmezei — hi­szen, amint a divatdiktátorok tudják, lassan közeledik az álta­luk diktált mai ízlésirány az 1922-s esztendőhöz. Még nem jelentek meg a pikáns kis csu- pafodor ruhácskák, amelyekben olyan jól lehetett shimmyt tán­colni, de a szoknya rövidsége, amely az elmúlt esztendő di­üzeme jóval kevesebb fegyvert és lőszert gyárt jelenleg, mint amennyit az ellenség megsem­misített. Más szavakkal: a vesz­teséget nem tudják pótolni. A jelentések tartalma termé­szetesen nem mondott újat a tábornoknak. Minderről már eddig is tudott. Kivéve egyet: az ipar valóságos helyzetének állását. Ezt mindig gondosan titkolták még az olyan magas­rangú beavatottak elől is, mint Seifert. Ezúttal először fordult elő, hogy a jelentések össze­állítói egybegy.ű j töttek minden fontosabb adatot, amelyből pon­tosan kiviláglott az ország tény­leges helyzete. Hová vezethet ez? — kérdezte magában a tá­bornok. A feleletet világosan látta: az összeomlás elkerülhe­tetlen. Kinyílt a szoba ajtaja s az adjutáns jelent meg a küszö­bön. — Mit akar? — kérdezte Seifert. — Megérkezett Heinz Upitz G ruppenführer. — Végre! — Seifert kiegye­nesedett. — Küldje be. (Folytatjuk.). vatja volt, bizonyos előrejelzést jelenthet. Úgyhogy a Bajadér külső megjelenése korszerű is, meg hagyományos is, modern vonalú is és kosztümös is egy­szerre. így vált valóban érde­kessé a kecskeméti Bajadér- előadás, egy olyan produkció­jává a színháznak, amelyre szí­vesen emlékszünk vissza. Hogy egy kicsit ünneprontók legyünk, a sok dicséret után engedtessék meg nekünk, hogy megjegyez­zük, nem ártott volna, ha né­hány ötletesebb poént tartalé­koltak volna az átdolgozik. Itt- ott alatta maradt az ásatag szö­veg a viccek és poének megszó-. laltatóinak buzgalmának és len­dületének. A címszereplő Gyólay Viktória számára ez a szép és hangulatos operettelőadás való­ban megragadó keretet ad az ünneplésre. Kiváló primadon­nánk a Jászai Mari-díjat éppen a Bajadér előadásai között vette át. Amikor ebből az alkalomból gratulálunk, egyúttal azt is el kell mondanunk, hogy a pará- • dés Kálmán-főszerepben Gyólay Viktória _ valóban lendületes, fi­noman és ízlésesen kidolgozott alakítást nyújtott, méltán érde­melte ki a közönség megújuló lelkes tapsait. Mucsi Sándor tiszteletet pa­rancsoló, angolosan disztingvált maharadzsát alakított, tolmá­csolásában a nagyszerű bajadér- szám ismét meghódította a kö­zönséget. Pathó István számára St. Cloche Napóleon szerepe, sajnos, nem túlságosan sokat nyújtott. A tehetséges fiatal szí­nész azonban igyekezett egyéni színnel feldíszíteni ezt a. szab­ványokon túl nem lépő szerepet. S ez a többlet — amit Pathó nyújtott — tökéletesen elegendő a sikerhez, mint ahogy Simon Géza is ízléses ötleteivel teszi jelentőségteljesebbé szerepét — megérdemelt sikerrel. Feleségét, a kikapós Ma­riettát Dévényi Cecília játssza igen hangulatosan. Különösen a híres shimmy-számban mutatja meg képességeit. Ez a koreogra- fikusan is kifogástalanul tálalt, tánckarunk tudásával valóban helyesen számoló jelenet a da­rab legsikerültebb részei közé tartozik. Dévényi Cecilia Simon Gézával, Pathóval és az ügyes szólótáncosokkal kitűnő hangú-; latot teremt. Jó Máday Endre, mint Parker '■ ezredes. Megállja a helyét Dánffy Sándor, Komlós József és Kölgyesi György is, az elő­adás többi szereplőivel együtt igyekeznek tudásuk javát nyúj­tani. Barcsa István díszletei kitűnőek, Márton Aladár nagy­szerű jelmezeit nem győzzük eléggé dicsérni, bár néhány, egyébként dekoratív kosztümről bebizonyosodott, hogy egy-egy pillanatra megnehezítette vise­lőjének mozgását a színpadon. Sallay Eta koreográfiája* külö­nösen a harmadik felvonásban mutatta meg értékeit. A baja- dérok táncjelenete viszont né­hány esetben csaknem megva­lósíthatatlan feladat elé állítot­ta a táncosokat, bár az is mind­végig látványos és fordulatos volt. A Róna Frigyes vezényelte zenekar szépen tolmácsolta Kál­mán Imre muzsikáját. A színház tehát a Bajadér előadásával igazán parádés, jd ritmusú, s ízléses látványosságot nyújtó produkcióval kedveske­dett a közönségnek. CSÁKY LAJOS Jubileumi ünnepség A Juhász Gyula jubileumi ünnepségeket vasárnap rende­zik meg Szegeden. Az ünnepség- sorozat délben a költő Roose­velt téri szobrának megkoszorú­zásával kezdődik, délután a kor- . társak találkozójával folytató­dik és este a Központi Egyetem aulájában sorra kerülő irodalmi esttel ér véget. Az ünnepségek­re több, megyénkben élő költő és író is meghívót kapott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom