Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-06 / 80. szám

19fi3. április 6, szombat «. oldat Növelik az állatállományt, félezer hold legelőt öntöznek Akasztón Mint arról hírt adtunk, az akasztói termelőszövetkezeti cso­portok — a Kunság, a Béke, Barátság, az Aranyhomok és Rákóczi — egyetlen nagy tízezer holdas gazdaságban egyesültek Béke Tszcs néven. Vajon mi­lyen változást hoz ez a terme­lőszövetkezeti csoport tagjainak életében, gazdálkodásukban, milyen alapot teremt a község mezőgazdasági termelésének fel­lendítésében. Amikor Akasztóra érkeztünk, • tanácsnál éppen a végrehajtó bizottság ülésére készülődtek. Míg a vb-tagok gyülekeztek, felhasználtuk az időt arra, hogy Dolezsál Ferenc vb-elnökkel és Bus János vb-elnökhelyettessel — akit az új tszcs elnökévé is megválasztottak — beszélges­sünk a tanács s a most már az egész falut egybetömörítő tér' melőszövetkezeti csoport tervei­ről. — A község valamikor híres volt állattenyésztéséről — kezd­te Dolezsál elvtárs. — Több mint ezer szarvasmarha és 500 sertés járt ki legelőinkre, ame­lyek területe a rétekkel, kaszá­lókkal együtt meghaladja a 4000 kataszteri holdat. Olyan szép állatokat neveltek az itteni gaz­dák, hogy még most is kapunk meghívókat távoli városokból is az országos vásárokra. Sajnos, állattenyésztésünk na­gyon visszaesett, a község rét-, legelő- és kaszálóterületeit pe­dig sokáig kénytelenek voltunk kiadni a messze környékről ide­járó juhászoknak. Most véget vetünk ennek, szeretnénk fel­lendíteni községünk állatte­nyésztését. Már meg is tettük az első lépéseket ezen az úton. Párt­szervezeteink, az újonnan vá­lasztott községi tanács — s ezt a járási szervek is támogatják <— kidolgozta a tervet Akasztó (állattenyésztői hagyományainak felélesztésére. A 4000 hold rét, legelő, kaszáló területet a ta­nács az idén már nem adta ki a távolról jövő juhtartóknak, hanem a helyi termelőszövet­kezeti csoportoknak juttatta. Je­lenleg 1940 juhot tartanak a szövetkezetek, de még az idén 3000-re, az ötéves terv végéig pedig 10 ezerre fejlesztik az állományt. — Akasztó rteósorban szarvas- ( marhatenyésastéséröl volt hires. ' s- Milyen terveik vannak ezzel kapcsolatban? — kérdeztük Bus elvtársiéi. _ — A juhtenyésztés fellendíté­séhez kevesebb beruházás kell — válaszolta. — Erre az anyagi alapot már most elő tudjuk te­remteni. A juh szaporább, az akolépítés olcsóbb, s hozzá az építőanyag is könnyebben be­szerezhető. Területünkön a fésűs merinói fajtát kívánjuk megho­nosítani, amelynek értékes gyap- ját a hazai textilipar is szíve­sen fogadja. Ily módon nem­csak gyorsabban térül meg be fektetésünk, hanem jövedel­münk is állandóan növekszik és meg tudjuk teremteni a szarvas- marha- és sertéstenyésztés fej­lesztésének alapját Távlati ter­veink szerint szarvasmarhából a magyar tarkát, sertésből a komval fajtát tenyésztjük majd. Ebben az évben már ezekből is megkezdjük a törzsállomány ki­alakítását. Száz anyakocát és 30—35 üszőborjút helyezünk ki a háztáji gazdaságokba. — Mindehhez természetesen a takarmánytermesztés növelésére is szükség van. — Igen. Az idén 500 hold rét és legelő árasztásos öntözését valósítjuk meg, s ehhez a víz­tárolókból biztosítjuk a vizet — mondta Bus elvtárs. — Erre a területre 10 vagon műtrágyát hordunk ki. Ezenkívül 400 hol­don közös takarmánytermesz­tést folytatunk, s a nagyobb hozamok elérése érdekében ezt a területet is öntözzük. Nem ha­nyagoljuk el a pillangósok ter­mesztését sem. Állatállomá­nyunk fejlesztésével együtt nö­veljük majd a szövetkezet kö­zös takarmánytermelő területét. i— A szép tervek megvalósítá­sához szükség van a jól képzett gazdákra, — Termelőszövetkezeti cső- '■ portunk évi 10 ezer forint ősz- , töndíjat szavazott meg erre a célra — válaszolta a tszcs-elnök. ! — A szövetkezetből már két tag j jelentkezett is a mezőgazdasági j technikum állattenyésztési sza­kára. A szakemberképzést fo- , lyamatossá kívánjuk tenni, mert azt akarjuk, hogy községünkben sikeresen fejlődjön az állatte­nyésztés. Importfácán Megyénk vadrezervátumaiban évek óta nagy gondot fordíta­nak az apró vad állományának felfrissítésére, szaporítására. A különböző vadászterületeken egyébként a fogoly és a fácán „sűrűsége” megfelelő, amit bi­zonyít, hogy a télen is több ezer élő apróvadat fogtak be a MAVAD részére. Az állomány f rissítése érdeké­ben angol és japán fácánok meghonosításával is kísérletez­nek. A Kunbajai Állami Gazdaság­ban az angol fácán több ezres állományban máris meghono­sodott, s a megfigyelések sze­rint helyszeretőbb a hazai faj­táknál. Vándorlási körzete mind­össze 3 kilométerre terjed ki, ezzel szemben a magyar fácá­nok 20—25 kilométerre is elkó­borolnak. A Dunaártéri Erdőgazdaság területén a japán fácánok útját figyelik. A díszes, nyakán ké­kes színű, fényes tollövet vise­lő madarak gyorsan repülnek és sokszor magánosán is messze elbarangolnak. Kilövésük azon­ban élvezetés sportot nyújt. Most tavasszal mind e két külföldi fácánfajtát tovább sza­porítják. Az idén már lehetőség nyílik arra is, hogy a hazai és a külföldi fajták keresztezéséből származó utódok tulajdonságait" tanulmányozzák. A Kiskunsági Erdőgazdaság területén 200 ja­pán fácánt engedtek szét, a Kunbajai Állami Gazdaság re­zervátumában pedig 700 angol fácánt zártak volierekbe. Eze­ket tiszta vérben szaporítják tovább. A mesterségesen nevelt fácáncsibéket a megye különbö­ző vad rezervátumaiban engedik majd szét, azok állományának felfrissítése végett. if*- T> IK "11 ’ 1*. f : ii-” JHai eiáő úsztáii/öiok Amikor a mai első osztályos kisgyerek ábrándos negyed­óráiban rakétát rajzol, a legmagától értetődőbben cirkal- mazza űrhajója alá a földgolyót. Már tudja, hogy a föld gömbölyű, ötéves korában látta az űrtelevíziós felvételek­ről, képes újságokból, meg elmagyaráztatta magának. Játsz­va jutott olyan tudás birtokába, amelyet nemhogy szülei, de nagyobbacska testvérei is izzadva szereztek meg az iskola felsőbb osztályaiban. Más fogalmai vannak a szabadságról is. Iskolai vonat­kozásban is összehasonlíthatatlanul más számára a szabad­ság. mint előző nemzedékeké. Érthetetlen megdöbbenéssel ke­rekítené okos szemét a tanítóra, ha az azt kívánná, hogy elől vagy hátul karba tett kézzel ülje végig az órákat. Szabadság neki életeleme. Csintalanságai mögött is an­nak derűs mélységeit kell látnunk. Egy eset. A tanító bácsi sétál, magyaráz a padok előtt. Amerre megy, utána fordulnak a fejecskék. Egyszer ám félbe sza­kad a magyarázata. Zavartan dörzsöli meg a szemét, s hir­telen arra gondol, hogy túlsókat olvasott az éjszaka. Az első padsor alá pillantott. Hová lettek a lábak a cipőkből? Biz­tosan a szeme káprázott. A cipők mind helyükön vannak, a gyerekek angyali ártatlansággal figyelnek, érdeklődnek, ra­gyog a szemük. Tovább folytatja a sétát, s előadását. De... Most már lehajol, mintha a cipőjét fűzné. Egy pillantás is­mét végig a padok alá, s'meggyőződött, hogy nem a szeme csapta be. A cinege lábacskák sehol, csak a cipők állnak helyükön. Felegyenesedik, belekukkant az első padba, a má­sodikba. Kislányok, kisfiúk lábukat maguk alá húzva ülnek. Mel­lettük szép kerek hurkába göngyölve a harisnyák. Hát nem jobb mezítláb? Kezdődhet a bölcs pedagógia. Ritka mesterségek A takács Kiskunfélegyházán a járásbí­róság területe mögött bekanya­rodva a város történetének egy itt felejtett darabjával találkozik az ember. A Tompa utca apró házai között nem ritka a nád- fedeles hajlék sem, s az ember NAGY OTTÓ Az öreg takács a szövőszék mellett. (Lakatos József felvétele.) Különös pártcsoport? Ha valaki a tekintélytisztelet ferde ér­telmezéséből, a személyi kultusz benne felejtődött maradékából indul ki, tény­leg különös pártcsoportnak tartja a Kecs­keméti Épületlakatosipari Vállalat mű- szakiainak harminc főnyi kollektíváját. __ Fiatalember, Besenyi János gyártás­tervezési csoportvezető fogja össze az üzem legnagyobb pártcsoportját, melynek az igazgatótól, főmérnöktől kezdve a programcsoport- vagy munkaügyi osztály­vezetőn át az üzem vezető szakemberei a tagjai. Ne m valami formális fóruma ez a párt- életnek? Egy fiatalember tolmácsolja a pártvezetőség, a párt határozatait a gyár legfőbb vezetőinek, akik maguk is párt­tagok? Keressük meg ezt a fiatalembert. A szó szoros értelmében egy emberbokor sűrű­jéből hívtuk el. Lázas megbeszélés folyt az asztalánál, s a jobbára fiatal műsza­kiak úgy körülvették, hogy úgy kellett őt kikeresni közülük. Nem jó, ha valakit „eleméből” kiemelünk és úgy beszélge­tünk vele a munkájáról. Besenyi elvtársat mégis megkérjük, menjünk kevésbé for­galmas osztályra. — Pártcsoportunkban élénk a vitázó lég­kör. Nem hiúsági kérdéssé sekélyesedik a kritika, hanem bátor, közös erőfeszítés azért hogy változtassunk bajon, rossz módszeren. Nem sértődik meg az igazgató vagy a főmérnök, ha szemébe megmond­juk, hogy megzavarta a munkát, amikor egyik-másik osztály felett „átnyúlva” ikta­tott be olyan megrendelést, amely nem volt ugyan betervezve, de a minisztérium rászorította. Vannak nálunk egyetemről nemrég ki­került vagy katonai szolgálatból visszatért műszakiak. Kevés még a gyakorlatuk, se­gítenünk kell őket. Megtörténik, hogy egy gyártmányhoz nem kapunk elegendő anya­got. A rendelés megvan, határidőre el kell készíteni. Mit tehetünk nemegyszer? Mó­dosítani kell a tervezésen. A fiatalok ra­gaszkodnak a papír szerinti előíráshoz. Ilyenkor van miről vitatkozni. Rácz Ferenc munkaügyi osztályvezető higgadt, bölcs szakember. Neki az a véle­ménye, hogy nem is olyan indokolatlan a tapasztalatlanabb fiatalok ragaszkodása az eredeti előíráshoz. Millimétemyi változta­tás egy fődarabon, s kint a területen de­rül ki, hogy nem lehet beszerelni. Végig ismerni kell egy szerelési egység útját, hogy merészen módosíthasson valaki. — „Pártcsoportunk sokat foglalkozik a fiata­lokkal — mondja Rácz elvtárs. Ebben elől­jár Besenyi János, a bizalmink... Az én szemináriumomban kezdte a politikai ta­nulást.” Héj jas Pál program-csoportvezető így vé­lekedik: — Jó ötletei vannak Besenyinek, ho­gyan kell gyakorlattá váltani a párthatá­rozatokat. Vitát folytattunk annak érdeké­ben, hogy a belső körön folyamatos legyen a kooperáció a műszak egyes osztályai kö­zött. Az előgyártással a műszaki fejlesz­tésben egy lépcsővel feljebb haladtunk. Részletesebb, precízebb rajzokat kapnak a műhelyek. Minden munkafolyamat ponto­sabb előkészítést követel. Akadozik a munka, ha késnek a szerkesztéssel; vár­nak a technológusok, türelmetlen a norma- csoport. Jönnek, sürgetnek a műhelyek, üzemvezetők. Bakos Péter párttitkár elismeri: — Bátran elemzik a hibákat ebben a pártcsoportban. Sokat is várunk az elv- társaktól. Kilencmilliós hátrányt kell le­dolgoznia üzemünknek. A hosszú tél miatt sok volt a fagyszabadság, állásidő. Fontos törekvésüknek tartom a belső kör zök­kenőmentes munkájának megszervezését. Igazat adok, amikor kérik a pártszervezet segítségét, s bírálnak engem is, ha meg­beszélésükről elmaradok... ... Különös pártcsoport ez? Nem, — csak új módon dolgozik és a termelés eredményeivel akarja bizonyítani a jó po­litikai munkát. TÖTH ISTVÁN önkéntelenül is gólyafészket keres a kéményeken. Ebben a romantikusnak tűnő környezetben, a 12-s számú ház­ban folytatja régi mesterségét a hetvennégy éves Bajzák László takácsmester, aki hatvanhárom év óta szövi a vásznat, a törül­közőket, a rongyszőnyegeket. Laci bácsi jól megtanulta a szakmát, hiszen még tízéves sem volt, amikor a szomszéd­jukban lakó idős takácsmester- nek segédkezett. Később elha­tározta, hogy inasnak szegődik mellé. Több mint öt évig gya­korolta és tanulta az Ő6i mes­terséget. Nagy áldozat volt ez abban az időben a szülőktől, hiszen, ha cselédnek adják á fiatal gyereket, nemhogy ők fi­zetnek érte, de minden évben kocsi szalmát, malacot és egy­két forintot vitt volna haza. Beszélgettem az idős mester­rel. Szavait átmelegíti a sok ré­gi emlék, amely a hosszú idő alatt felhalmozódott. Az öreg zörgő masina már, döcögve ugyan, de még mindig ontja a cifra rongyszőnyegeket, a kér­ges, de szinte elnyűheteüen vásznat. Bajzák bácsi lábbal mozgatja a szerkezetet, s bizony egész napi munka után még egy fiatalember is elfáradna. — Már egyre kevesebben ke­resik a portékát — mondja, megállítja a gépet, s letörli iz­zadt homlokát. — Négy-öt piac­ra is el kell mennem — foly­tatja —, hogy meg legyen a hasznom. Sok régi vevőm van még, azok is mind idős embe­rek. A fiataloknak nem kell a házi készítésű szőnyeg, lepedő, törülköző, ők inkább a modern kivitelű és valljuk meg őszin­tén, sokszor nem is drágább dolgokat kedvelik. De jól is van ez így. A fiatalok hadd ha­ladjanak a korral, nekik maga­sabbak már az igényeik, mint a magamfajta idős embereknek. Nekünk már jó és megszokott a rongyszőnyeg, s engem egy kis büszkeséggel tölt el, ha be­megyek valamelyik házba és a kezem munkájával találkozom. Ez már emberi tulajdonság. Aztán zörögve, nyiszorogva megindul a lábbal hajtós szövő­szék. s a mester a rezgő fonal­szálak között ügyesen szedi sor­ba a régi ruhák, nagykabátok, szoknyák maradványait, s azok türelmesen illeszkednek össze, hogy valamelyik kis házban majd otthonossá, hangulatossá varázsolják a szobát. Tóth Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom