Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-02 / 77. szám

1983. április 2, kedd S. oldal Pillantás az „álmok” műhelyébe Segédmunkásokat keresnek — Gondot okoz a szakképzetlen nők elhelyezése — A „törzsvendégek” Látogatás a kecskeméti munkaügyi csoportnál A megyei tervezőiroda lelkes kollektívájának munkája, terv­rajzai alapján évről évre szá­mos építkezés folyik. S a terv­rajzok, az építés munkásainak keze nyomán élednek valóság­gá: kultúrházakká, iskolákká, orvoslakásokká. Az egyre ké­szülő tervezőmérnöki, technikusi Az országúton elsuhanó gép­kocsik után szürke uszályként húzódik a por. Az út mentén nyújtózó szántóföldek széles há­tára sötét csíkokat fodroznak a fürgén szántó gépek. Itt-ott a vadvizek hűvös-kék tócsáira sző szeszélyes csipkéket az incsel­kedve támadó szél. Tavaszt mond minden, s a kényszerűen hosszú téli álomból ébredezve, millió póruson keresztül léleg­zik fel a táj. Szemben, a lapályon huppanó traktorok raja, az út másik ol­dalán szintén gépek — nyugodt mozdulatlanságban. Némelyik félig szétszerclve. a másik már csaknem üzemkész állapotban. Az egyik fához támaszva két, embermagasságű erőgépkerék, vadonatúj abroncsokkal. A bé­na gépek között néhol piros fol­tokban virít az elcsöppent gép­esír. Gondos gyógykezelés A tiszaújfalusi Tisza Terme­lőszövetkezet gépműhelye — ahol járunk — azonban csak látszólag csendes. Mert köze­lebb érve, a gép fémtestéhez hajolva találjuk öze Sándort, a műhely vezetőjét, s csakhamar az egyik G—35-ös mellől is fel­egyenesedik olajtól fénylő mun­karuhájában Balogh Ferenc, a munkatársa. Öze az egyik pót­kocsi fékjének ferodolozását végzi éppen. — Tizenkét erőgép „gyógy­kezelése” van ránk bízva. Ezen­kívül számos munkagépet tar­tunk karban, biztosítjuk zavar­talan üzemelésüket. Szerdán (jártak nálunk a járási tanács és a Kiskunfélegyházi Gépállomás szakemberei, gépszemlén. Gép­parkunk állapotával általában munkát megannyi építkezés kö­vet. A fenti épületrajzot is az „álmoknak” ebben a műhelyé­ben lestük el. Ilyen lesz a Pe­tőfi Népe — a Kecskeméti Já­rási Tanáccsal közös — új szék­háza, melynek építése az elgon­dolások szerint ebben az évben megkezdődik. elégedettek voltak. A tél folya- fán az egyéb munkák mellett három erőgép javítását végez­tük el a műhelyben. „Bevetésre“ várva Ezt a G—35-öst most diesele- sítjük. Kivételével va’amennyi erőgépünk dolgozik a szántás­vetésben. Egy 24-soros UTV ve­tőgéppel zabot vetnek, két traktor pedig a zöldségkerté­szet alá szánt. Végigtekintünk a gépműhely előtti térségen, ahol, mint a könyvben a sorok, állnak a „be­vetésre” váró gépek. A kulti- vátorok, diszk.tillerek, tárcsák közül kimagaslik a nemrég be­szerzett, nagy teljesítményű si­lótöltőgép Amott, hátrább, «ékesszürke fémalkatrészek. Mint megtud­juk, a rövidesen felállításra ke­rülő csővázas szín darabjai. — Előbb a betonalapozást kell még elvégezni, s utána felsze­reljük a színt, amely munka­gépeink tárolóhelye lesz. — Jól gépesített tsz a miénk — mondja Balogh Ferenc —-, s a műhelyfelszerelés is egyre bővül. A bennünket patronáló budapesti olajipari vállalat nem­sokára egy esztergapad és egy villanyhegesztő dinamó beszer­zését teszi lehetővé. így még korszerűbbé válik műhelyünk, és gyorsabbá a munkánk. Hasz­nos kapcsolatunk során eddig is számos munkaeszközzel segített ki a vállalat. Hol az alkatrész f A műhelyvezető csupán az al­katrészgyártás nehézkessége miatt panaszkodik. — Sokszor három-négy helyre kell szaladgálni, amíg egy-egy A városi tanács munkaügyi csoportjánál számba vett férfi munkaerő-felesleget csaknem teljesen felszippantotta a jó idő beálltával az építőipar. Je­lenleg mintegy ötven munka- nélkülit részesítenek segélyben, ezek közül 46 nő és négy férfi. A juttatás összege 300-tól 600 fo­rintig terjedhet. A segély folyó­sítása megszűnik, ha a munka­ügyi csoport megfelelő állást közvetít és ezt a dolgozó nem fogadja el. A segélyre nem jogosult mun­kanélküliek zömét is szakkép­zetlen nők alkotják. Munkába állításuk lényegesen nehezebb, mint a férfiaké, mert nagy ré­szük fizikai erőt igénylő mun­ka végzésére nem alkalmas. Átlagos életkoruk 45—50 év. So­fontosabb alkatrészhez hozzá­jutunk. Elképzelhető, hogy mennyi munkaóra megy így ve­szendőbe; talán maga az alkat­rész sem ér annyit, nélküle vi­szont mégis megbénulna a ter­melés. Csaknem észrevétlenül lopó- zik fölénk a Tisza felől az al­kony. A két tsz-szerelő a szer­számok után nyúl. Sok még a dolguk, hiszen minden gépre szükség van a tavaszi munkák alig pár napja zajló premierjén. Ropognak a feszesre húzott csa­vartestek, kalapács csattan a sasszeg fején. Közeledik az es­te, de a műhely hétköznapja még nem ért véget. Jóba Tibor Megyénk egyik legnagyobb kertészkedő közös gazdasága, a tiszakécskei Üj Élet Termelő- szövetkezet erre az évre a zöld­ségtermesztésből származó mint­egy 3 és fél millió forint be­vételt tervezett. Ez az összeg nagyobb mint az elmúlt két esztendő zöldségtermesztésének együttes bevétele. A gazdaságban több ezer négy­zetméternyi üvegfelület alatt már nevelik a korai termesz­téshez szükséges palántákat. A szabad földbe kizárólag tűzdelt, vagy tápkockás növények ke­rülnek. A kecskeméti törpe, s a bolgár heterózis paradicsom­kan vannak közöttük olyanok, akik eltartottak és most vállal­nak először munkát, vagy azért, mert a gyerekeket már szár­nyukra bocsátották, és lényege­sen csökkent házi munkájuk, vagy pedig lakásra, bútorra gyűjtenek és pótolni akarják a férj fizetését. A munkabíróbbak részére a Duna—Tisza közi Kísérleti In­tézetben folyó facsemeteültetés kínál kereseti lehetőséget, a többiek a borsószezon indulása után a konzervgyárban vállal­hatnak munkát. Nem okoz gondot a férfiak el­helyezése. Az építőipar segéd­munkásokat, a 9-es sz. AKÖV rakodómunkásokat, a MÁV pá­lyamunkásokat keres. Sajnos, akadnak olyanok is, akik két-három napot töltenek egy munkahelyen. Állandó ven­dégei a munkaügyi csoportnak, hangoskodnak és újabb áldást követelnek. Az utóbbi időben alig fordult elő, hogy valamelyik vállalat a munkaügyi csoport megkerülé­sével alkalmazott munkást. A munkaügyi előadók tudják, hogy a „sógorság-komaság” el­vét nem célszerű alkalmazni. A kiszabott büntetés ugyanis 1000-től 3000 forintig terjedhet. A városi tanács az elkövetke­zendő években újabb üzemek telepítésével, illetve a meglevők bővítésével igyekszik teljesen felszámolni a megyeszékhely munkaerő-feleslegét. B. D. virágos palántát ültetnek majd ki. Ugyancsak előnevelt palánták kerülnek a 7000 négyzetméter területen felállított 100 fólia- alagút alá; ezek egy részében már gömbölyödik a karalábé, a többi alá pedig már megkezd­ték a paradicsompalánták ki­rakását. Április végétől decemberig állandóan friss zöldséget szál­lít a termelőszövetkezet piacra. E célból a hatalmas méretű hajtatóházakban négy váltással nevelik a primőröket. Szocialista brigádvezetőlc Dudás Mihálynét úgy szólít­juk el az üvegmosógép mellől a Kecskeméti Konzervgyár l-es telepének édesüzemében, ahol éppen a hétezredik tisztára mo­sott üveget vette le a gépről, s helyezte a mellette álló alumí­niumládába. A kilenctagú bri­gádot vezető munkásasszony az elsők között nevezett be társai­val a szocialista címért folyó versenybe. Ugyancsak az elsők között engedélyezte számukra a kollektíva a megtisztelő cím vi­selését még 1959-ben. Ügy hír­lik, hogy az elmúlt évi mun­kájuk ismét a cím elnyerésé­re érdemesíti őket. Kovács Ferenc lakatos a pa­radicsomüzem egyik gépsora mellől került elő. Tizenöt tagú brigádja az idén öt hónap alatt kijavítja a paradicsom-üzemrész gépeit, berendezéseit. A brigád- vezető őszre elhatározta, hogy továbbképző tanfolyamra irat­kozik be. Tóth Pálnét (Kiváló dolgozó) és nyolc társát, az export bri­gád tagjait, a szárító üzemrész­ben találtuk meg, amint a 350. kartonba rakták az exportké­pes hagymát. Egyszer már el­nyerték a szocialista brigád cí­met, most ismét azért küzdenek. 11 ................ ........ 1 ­A teremtés koronája r Idős parasztházaspár álldogál a peronon. Az asszonynak apró madár­feje van. Arcából éppen csak a szeme és szájú által bezárt háromszög látszik, fekete kendője minden mást beborít. Zöldesfekete bársony laj- bijának hatalmas sonka- ujjai mint felhúzott szárnyak púposodnak a válla hegyén. Lábán gombos cipő. Kezét ösz- szekulcsolva úgy áll ura mellett, mint egy nagy öreg, fekete madár. Gubbaszt, őrködik em­bere felett. Kissé hát­rább is áll, mint régei) urától a szolga. Az ember meg — mint b teremtés koronája — fejedelmi pózban muto­gatja fényes, selymes szövetből készült ünnep­lőjét, zsinóros csizmáját. Fitymálva lesi az állo­más nyüzsgő népét. Meg­vető pillantással méri végig a tupírozott frizu­rákat, tűsarkokat, he­gyes orrú férficipőket, no meg viselőiket. Fényes, görcsös, nád­színű görbe botját lekop- pantja most csizmája or­rához. Ügy, hogy kam­pójára kinyújtott karral támaszkodhat. Egyúttal látni engedi a markolás­nál villanó rézveretet is. Hosszú faszipkás ciga­rettáját fenséges nyuga­lommal dugja fehér ba­jusza alá. — Ugyan, lesd mán meg, Rebeka, hány az óra? — szól hátra csak úgy a vállán keresztül a feleségének, aki szinte ijedten nyitja ki száját egy pillanatra. Látható­vá lesz előreálló, sárgás, romló fogsora, amint tüsténkedve mondja. — Mengyek mán, men- gyek. Fut is pipiskedve, fél oldalt szoknyája hullám­zását fékezve. Visszajön. — Van még időnk — legyint —, még csak fél három, a vonat meg ti­zenöt negyvenkor me­gyen. Az öregember bólint Büszkén, rózsaszínű de­rűvel pöfékel. Fehér ha­ja olyan tekintélyesen si­mul elő a fekete kalap alól, mint egy szenátoré. — Erigy mán, lesd ki, van-i ser! — küldi kis idő múlva ismét az asz- szonyt. Az megint el­szalad, iparkodik vissza, s jelenti: van „ser”. — Akkor itt várjál meg — mutat az asszony lábához a cigarettával és elmegy sört inni. Egye­dül. Kék szemében egy húsvéti bárány elégedett­sége, amikor aprókat böffentve visszatér. Az öregasszony elé áll. Hall­gatnak, nézelődnek a számukra már idegen vi­lágban. Mikor berobog a vonat, az öreg néni csodálatos fürgeséggel könyököl utat az urá­nak. aki kényelmesen, mások törtetését meg­vetve ballag a nyomá­ban. Javában jönnek a lépcsőn a leszállók, a néne már felkapaszko­dott. Furakodik felfelé és görcsös mozdulatok­kal int az urának, mász- szon már utána. Az uta­sok rendreutasítják. — Ejnye, mit tolako­dik a néni?! Nem látja, hogy sok még a leszálló? De biz az se hall, se lát. Még toppant is a lépcsőn, úgy sürgeti ol­dalbordáját: — Jöjjík mán! Embere azonban ra­vasz nyugalommal érté­keli a helyzetet. Érzi a várakozók ellenszenvét. Magáról ezt akarja el­hárítani, mikor hallat­lan fensőbbséggel szól fel Rebeka néninek. — Nvughass bolond! —th —n TAVASZA GÉPMŰHELYBEN Szíts fóliaalagút alatt gömbölyödik a karalábé a tiszakécskei Új Élet termelőszövetkezetben fajtákból több mint 300 ezer

Next

/
Oldalképek
Tartalom