Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-30 / 99. szám
1963. április 30, kedd 3. oldal Gyümölcsöző tapasztalatok Dunavecsei tsz-asszonyok látogatása Hartán Hét végi események Hírt adtunk róla, hogy szombaton Tiszakécskén átadták a helybeli földművesszövetkezetnek a Minisztertanács ésá a SZOT Elnökségének vándorzászlaját, valamint a megyei pártbizottság vándorzászlaját és oklevelét. Az ünnepségen készült felvételünkön dr. Molnár Frigyes, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a megyei pártbizottság első titkára (balról) az átadás után további jó munkát kívánt Fazekas Jánosnak, az fmsz igazgatósága elnökének. Vasárnap délután 4 órakor ért véget Kecskeméten a kétnapos nemzetközi ifjúsági eszperantó találkozó. Képünkön Kapitány Lajos, a Magyar Eszperantó Szövetség főtitkára beszédet mond. Mellette' Emil Keredcsiev, a bolgár eszperantó szövetség helyettes titkára, Bozena Biesk lengyel és Kurucz Géza kecskeméti tanár foglal helyet. Vasárnap egész napos tapasztalatcsere céljából a duna- vecsei Üj Élet Termelőszövetkezetből harmincötén látogattak el Hartára, az ottani tsz-ek megtekintésére. Főként a szövetkezetek asszonyaiból állt a csoport, de a szövetkezet vezetői közül is többen velük tartottak. Egy alkalommal már jártak Hartán, s a kialakult kapcsolat eddig is gyümölcsöző volt. Részben ennek is köszönhető, hogy harmincezer férőhelyes baromfinevelőt hoztak létre a dunavecseiek, s most további tapasztalatgyűjtésre akarták felhasználni az egész napos kirándulást. Hartán főleg a Lenin Tsz megtekintése adott számukra nagy élményt, hiszen itt az őket leginkább érdeklő baromfitenyésztést vehették szemügyre. Jelenleg 11 ezer baromfit nevelnek a tsz-ben, s kilencezret már leszállítottak. Mint a vendégek elmondták, 1,20^-1,30 kg súlyú baromfit neveltek 3,60 kg takarmánnyal, s az elhullási százalék nem haladta meg a 4,9-et. A csirkeállomány mellett ötezer pulykát is nevelnek, s tízezer gyöngyös érkezik még. Gondolnak a háztáji gazdaságok lehetőségeire is, eddig 3900 fajtiszta baromfit adtak ki a törzsállomány felújítására, de még átadnak ötezer darabot a háztáji portákon való nevelésre. A Lenin Tsz baromfigondozói — hat szakember és három tanuló — beneveztek az orszáKovács Géza, a MÉK dunave- csei kirendeltségének vezetője, látogatásunk időpontjában a telepről rövidesen útnak induló parajszállítmány csomagolását, ládákba rakását irányítja, ellenőrzi. — Gondosan ügyelnünk kell az áru átvételénél a minőségi szempontokra — mondja —, s még számos egyéb igen fontos követelményt kell szem előtt tartanunk. A parajnál például fennáll az a veszély, hogy — szakszerűtlen kezelés esetén — a tárolás harmadik-negyedik órájában bemelegszik, 8—10 óra múlva pedig elpépesedik. Éppen ezért a beérkezés után az ömlesztett árut nyomban ládákba rakjuk, s több rétegben jegeljük. E célra 25 vagon befogadó- képességű jégvermünk van. (Elgondolható, hogy az idén nem gos baromfitenyésztői versenybe. Mint Tiboldi Jánosné, a brigád vezetője mondotta: — Meg sem állunk az elsőségig! A Béke Tsz-ben a tehénállományt tekintették meg, s az itatásos borjúnevelés mellett az itt uralkodó rend és tisztaság nyerte meg tetszésüket. Sok szó esett a munkaszervezési tapasztalatokról is, hiszen a három har- tai tsz-től — melyek közt a segítés és egyetértés szelleme uralkodik — e tekintetben is sokat lehet tanulni. Mint a tsz-ek vezetői elújságolták: sokat köszönhetnek az asszonyoknak, akik minden munkából becsülettel kiveszik részüket. A látogatás nemcsak a hivatalos részével hagyott maradandó élményt a dunavecsei vendégekben, hanem a szívélyes, baráti fogadtatás számtalan kedves epizódjával is. Tanúi voltak többek között a nők akadémiája záróünnepségének, ahol 61 hartai tsz-asszony vette át a két esztendei szorgalmas tanulást igazoló oklevelet. A közös reggeli és ebéd alkalmával pedig a személyes kapcsolatok szálai erősödtek. — Tegyük rendszeressé és ne csak ünnepi vagy hivatalos jellegűvé a kölcsönös látogatást — hangzott el a kívánság mindkét részről, miközben alaposan megvitatták az egész nap látottakat, hallottakat. K. J. okozott gondot a verem megtöltése!) Már csak a romlási veszély miatt is mellőzzük a vasúton történő szállítást; kizárólag tehergépkocsit veszünk igénybe e célra. Ma két, 12 tonnás kamionnal 90 mázsa spenótot küldtünk exportra. Borsod megyét és az ország számos nagyvárosát is csaknem teljes egészében mi látjuk el sóskával és spenóttal. A Kecskeméti Hűtőipari Vállalatnak napjában száz vagonnyit küldünk feldolgozásra. A fővárosi fogyasztók asztalára napi 200—250 mázsa pri- mőrféleség jut kirendeltségünkről. Teherautó gördül a raktárhelyiség elé: a kunpeszéri Parasztbecsület Tsz-ből érkezett 45 mázsa spenót. A kirendeltségvezető indul az árut átvenni. . (—a —r) Előadások az új tanácstagoknak A nemrég megtartott tanácsválasztások alkalmával a kiskunhalasi járásban a régi tanácstagok 45—55 százalékát újak váltották fel, de sok változás történt az állandó bizottságok elnökeinek és tagjainak sorában is. Legyenek az újonnan választottak bármennyire is aktívak, a tanács munkájának belső élete, a tanácstagi munka egyelőre még ismeretlen, szokatlan terület számukra. A célravezető munkamódszerek elősegítése érdekében a járási tanács és a Hazafias Népfrontbizottság április és május hónapban a járás 16 községében 63 előadás keretében oldja meg a tanácstagok oktatását. Ezeken a megbeszéléseken az előadók részletesen tájékoztatják a résztvevőket a tanácsok szervezeti felépítéséről, működéséről, a tanácstagok jogairól és kötelességeiről. Megbeszélik az eddigi tapasztalatok alapján kialakult helyes módszereket, megvitatják a tanácsok előtt álló legfontosabb állandó jellegű feladatokat. G. I. JtLeqieqíjzéx Heverő milliók Értékes gépek, berendezések hevernek becsomagolva a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár II—s telepének — volt gépgyár — udvarán. Megrendelőjük a KOMPLEX Külkereskedelmi Vállalat. A termékeket exportra szánták, az árát ki is fizették. Az elfekvő gyártmányok értéke mintegy II millióra tehető. Ebből öt milliót ér a hét darab oxigéngyári berendezés, 2,3 millió értéket képviselnek a konzervgyári berendezések. Ezenfelül sok más egyéb exportra alkalmas gyártmány található még. Az előbb említett összegből 8,5 millió forint értékű terméket a múlt évben gyártottak le. A többi gyártmány az elmúlt években gyűlt össze. Elszállítása érdekében a gyár vezetősége többször felszólította az illetékes külkereskedelmi vállalatot. Sajnos, intézkedés eddig még nem történt. Mivel országunk nem olyan gazdag, hogy milliókat hevertethetünk évekig a szabadban, a Magyar Nemzeti Bank Bács-Kiskun megyei igazgatósága levélben kérte központjának segítségét e rendellenesség mielőbbi felszámolásához. Ennek kapcsán mi két kérdésre várunk feleletet az illetékesektől: ki a felelős és milyen büntetést kap az illető. Kiskacsák — A jókora helyiségben, ahová belépünk, gépek egyenletes, monoton duruzsolása fogad. Üzemi látogatáson vagyunk a Baromfi- ipari Mezőgazdasági Vállalat sü- kösdi keltetőállomásán. Tischler Jenőnek, az állomás vezetőjének tájékoztatása nyomán kapunk képet munkájukról. A petróleumfűtéses, melegvíz-cirkulációval működő, nyolc Gergely-féle keltetőgép mindegyikében 6624 kacsatojást tudnak elhelyezni. Kizárólag a nagytestű, fehér pekingi kacsák tojásait keltetik, amelyeket zömmel a sükösdi víziszár- nyas-telepről kapnak. Az állomás vezetőjének felutazás előtt ügyelet® alatt tizennégy asszony dolgozik három, 8—8 órás műszakban. A gépek így pillanatra sincsenek felügyelet nélkül. A napi teendőket — a szükséges hőfokot, páratartalmat, a tálcacserék időpontját — a csoportvezetők a gépekre erősített technológiai lapon a keltetés egész időtartamára vonatkozóan gondosan előírják. A gépben levő kilenc sor tálcát ugyanis naponta eserélni kell, hogy a hőeloszlás egyenletes legyen. A 29. napon a kikelt kis „pelyhesekért” tehergépkocsin megérkezik az átvevő vállalat megbízottja, s a számlálás és a minőségi átvétel után rendeltetési helyükre — a vállalat telepeire, vagy termelőszövetkezetekbe, állami gazdaságokba — kerülnek. Tischler elvtárs elmondja, hogy központi diszpozíciók alapján csaknem az egész országba eljutnak az általuk „világra segített” pekingi kacsák. A Baromfiipari Mezőgazdasági Vállalat sükösdi telepe terv- teljesítésének arányát tekintve — 116 százalék —, valamennyi keltetőállomás között az első helyen áll. Tavaly 267 ezer tojást keltettek, az ez évi csaknem hasonló tervükből pedig már 36 ezer darabot. Azért „csak” ennyit, mert az idei „start” elég későn, március 19-én volt. Sziszegve árasztják a meleget a petróleumfűtéses lámpák, s a keltetőgépek kerek üvegablakai mögött ferdén elhelyezett tálcasorok közt suhognak a ventillátorok lapátjai. Holnap ismét újabb rakomány aranypelyhes sipákoló kisjószágot raknak fel majd ag állomás udvarára gördülő teherautóra. Jóba Tibor V. K. Szövetségesek üres a kocsi, a két öregasszony kibeszélgetheti magát. A fekete ruhás, fekete kendős, hetven körüli néni ezt mondja. — Valami jogászgyűlés van a bíróságon, ezért nem tartották meg a tárgyalást. A bíróval mégiscsak sikerült beszélnem. Meg kell fizetni a fiúnak az 1300 forintot és ki kell menniük a házamból. Mire a másik, városiasán öltözött, valamivel fiatalabb asszony. — Én bizony nem csinálok olyan bolondot, hogy rájuk írassam a házat. Majd ha meghalok. övéké lehet- Ne bízzon ma az ember a saját gyerekében sem. Nekem — hálistennek — nincs semmi bajom a fiammal, de jobb az így, ahogyan van. Tőlem ellakhatnak nálam, de a ház az én nevemen lesz, míg élek. Az öregebb néne keserűen lesi útitársa szájáról a szavakat. Mélyen beesett, szinte sötétkék gödörben ülő szeme minduntalan megnedve- sedik. Reszket a keze, míg két oldalt, az orra tövénél megtörli a markában szorongatott, fekete szegélyű zsebkendővel. — Én bolond voltam — szipogja —, a nevére írattam azt a kis házat. Mikor megnősült, a felesége családja is odaköltözött ... Hadd jöjjenek, gondoltam, megférünk ..: Oszt odajutottam, hogy most már öten szoktak nekem esni... Valamelyik nap az ágyban voltam még ... Hogy megvertek, édes istenem, hogy megvertek! A házamban .. Amihez evvel a két kezemmel hordtam össze a köveket. Három hétig jártam napszámba, hogy megkeressem a fuvardíjat... ö akkor még tizenhét esztendős volt, tanult a gyárban... — Most már nagy ember, a konyhát vezeti ott... Zavartan motoz az ölében, megigazítja kendője bogját és elsírja magát. — Borzasztó az. Egy házban lakunk, egy szobában élünk és nem szólunk egymáshoz. Hozzám senki nem beszél. Csak nézünk, mint a lőtt medvék. Tudom, megint megver, ha megkapja az idézést... — Mindig ... mindig a kezem akarja eltörni... Csak egyszer lenne még nyugodt percem ... Lesz is! Váratlanul egész megnyugodva folytatja a néni; — Most már nem hagyom magam ... Tudja, lakik mellettünk egy magányos öregember. Évek óta hív magához. Nyugdíjas, de el-eljár dolgozgatni, mert nincs senkije a galambjain kívül. Azokat borzasztóan szereti. Üldögél a galambház előtt, beszél hozzájuk: „Be-be-be-be, tubikák... Na, siessetek! Nem értitek, hogy munkába kell mennem?”... Sokszor elhallgatom a kerítés mellől.. . Most is bekísért a városba, meg egyúttal... Nem érkezik befejezni az öregasszony. Nyílik a fülkeajtó. Alacsony szabályos kerek fejű. mici- sapkás bácsi jön. Hatalmas krumpliorra akkor is barátságossá tenné ráncos, piros képét, ha nem volt-- imzéhon egy gyönyörű fekete galamb. Meleg jó napottal köszön, egyenesen az idősebb néni mellé ül. Még egyszer kipillant a vonatablakon, aztán újságolja. — Sikerült, Erzsiké, sikerült. — Hasával felfelé fordítja a galambot, úgy magyarázza. — Sérve volt szegénynek ... Így fogtam, míg az orvos felvágta, kivette belőle a csúfságot, aztán meg bevarrta. Tizenöt forintba került. Sajnáltam volna ezt a kedves kis purszlit. Nézze, Erzsiké, milyen szabályos a fésűje, ezüstpacalos a szeme, domború a homloka, fehér a osőre... Megszeretik ezek magát is ... Most már ne menjen vissza azokhoz ... — Jól van. Mihály — egyezik bele a néni. Óvatosan átveszi a galambot és kötényéből fészket formál neki. TÓTH ISTVÁN Az ország minden részébe
