Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-27 / 97. szám

3. oldal 1963. április 27, szombat Kell a biztató szó a talpra álláshoz Termelőszövetkezeti csoportok n. „A mi munkakedvünkben nin­csen hiány. Kell a mindennapi kenyéri De jó volna tudni, hogy mikor lesz jobb a helyzet. Mi­vel. hogyan érjük el. A szegény embernek a biztató szó is so­kat számít, de nekünk senki nem beszél erről. Tervismertető közgyűlésünk nem volt ebben az évben és már az elnökünk sem olyan, mint két évvel ezelőtt. Akkoriban közvetlen volt, mos­tanában Marikához, a főköny­velőhöz küldi be az embert, on­nan pedig csak lógó orral lehet kijönni...” Apróbb-nagyobb sérelmek ... „Dolgozunk mi szívesen, csak ne volna itt annyi igazságta­lanság! Hallottak olyat például, hogy a november 36 napos len­ne? Mert engem tavaly novem­ber 36-án 19 kiló alma árával terheltek be. És ez nem olyan elírás féle, mert november 26- án is szerepel jókora tétel, amit nem is vittem el a közösből...” Számtalan apró-cseprő sérel­met, vagy vélt sérelmet sorakoz­tatnak fel az asszonyok, ame­lyek mögé nézve az ember több figyelemre mélitó következtetésre gut. Mennyire hiányzik a tsz jö­vőjét ecsetelő, reális terveit az egyes emberhez közel vivő, biz­tatásnak is elkönyvelhető felvi­lágosító szó, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az asszonyok azt állították, hogy az idén nem tartották meg a tervtárgyaló közgyűlést. Pedig megtartották, a zárszámadással egyidejűleg. Csak elfelejtették, mert a köz­gyűlésen a tömérdek kisebb-na- gyobb egyéni gond felvetése ala­posan elterelte a figyelmet a lényegről, a tsz idei gazdálkodá­sának kilátásairól. S utána sem akadt senki, aki a közös célki­tűzéseket egyenként beszélgeté­sek keretében a gazdákhoz kö­zel vitte volna, — Vannak a szövetkezetben kommunisták, pártszervezet? — vetettük fel a kérdést az irodá­ban. — Igen, hetvenkilenc fős a pártszervezetünk — hangzott a válasz. S hamarjában tucatnyi nevet említettek a munkában élenjáró, példamutató pártta­gokról. , Van tehát erő! Van tehát erő! Sok helyen, hasonló taglétszámú tsz-ben -a pártonkívüli aktivistákkal együtt sem lelkesít, magyaráz jtsz-gazdatársainak ekkora gárda, mint amekkora a tiszaújfalui Alkotmány kommunistáinak a száma. Pedig a pártszervezet Igazi feladatát akkor végzik él, ha a tudatosító, felvilágosító, a tsz törekvéseit „aprópénzre” váltó, lelkesítő szerepüket be­töltik. gatartást illeti, Papp Elemér­rel, az elnökkel személyesen is beszélgettünk erről. , S ami a bírálat mögött van — Hogy már nem vagyok a régi közvetlen? Nem érzem egé­szen így. Hiszen éppen az asz- szonyok naponta elkapnak, hogy „az elnök elvtárs szájából aka­rom hallani...” Két év után természetesen jobban ismerem az embereket, s bizony előfor­dul, hogy nem minden tettem népszerű. A múltkor például az egyik raktárban, ahol lerakják az asszonyok a holmijukat, csak­nem valamennyi szatyrot csí­ráztatott vetőburgonyával ta­láltam. Lopták az önmagukét... Sajnos, párttag is volt köztük, öt hívattam be, nagyon megpi- rongattam. s visszaöntettem a krumplit... Az ilyesmiről az­tán természetesen beszélgetnek maguk között... , A tanulság? Megint csak a nevelés, nevelés, tudatformálás, a kommunista közösségre váró feladat! Szóljunk a főkönyvelőasz- szonyt ért bírálatról is. Valóban lehetne megértőbb, közvetlenebb a tsz gazdáihoz, különösen, ha jogos sérelmekkel keresik fel. ö azonban ezt vallja: „Nem én szoktam beszélgetni velük, mert nekem irányítanom kell itt bent az embereket. Az Irénke pedig — az egyik adminisztrátor — kicsit nyakas, megszokta mon­dogatni a tagoknak ...” A tagkönyvekbe jegyzett kü­lönböző meg terhelésekbe csak­ugyan sokféle pontatlanság csú­szott. A szövetkezet gazdái jog­gal igényelhetnek gondosabb munkát az adminisztrátoroktól és érthető, hogy szóvá teszik a kimértséget, a „nyakasságot”. Ezek azonban nem olyan hi­bák, amelyeken ne lehetne könnyen változtatni. S íme is­mét a refrén: a pártszervezet és a tsz-vezetőség együttes fel­adata volna, hogy megértessék az irodai dolgozókkal: a tsz gazdáival több türelemmel, fi­gyelmességgél kell bánni még akkor is, ha panaszuk, reklamá­ciójuk olykor alaptalannak, jog­talannak is bizonyul s • — Talán a tavalyi év volt a legnehezebb — mondták a ti­szaújfalui Alkotmány Tsz asz- szonyai. Utalt rá a főkönyvelő és maga az elnök is. Megtud­tuk, hogy a szövetkezeti közös­ség „szekere”, ha nem is roha­mosan, de most már évről éyre ütemesen halad előre. A múlt év sok tanulságot hozott, azo­kon .okulnak. Nagy az előrelé­pés a gazdálkodás profiljának kialakításában, s Papp Elemér jó érzéssel mondja: — öt év távlatában az eddigi befektetéseink — köztük a sző­lőtelepítés — évenként legalább egymillió forint bevételnöveke­dést jelentenek. Leszünk mi még gazdagok! Jó ezt hallani. De még na­gyobb értékű lenne, ha ezt a szövetkezet minden egves gaz­dája így látná, ismerné. Perny Irén—Eszik Éva Tólh írpád emlékünnep Klskunlialason Vasárnap ünnepi programmal adóznak Kiskunhalason Tóth Árpád emlékének. Délelőtt 11 órakor kiállítás nyílik, amelyen megnyitó beszédet mond dr. Ju- low Viktor, a debreceni Déry Múzeum tudományos munkatár­sa. Délután 5 órakor pedig Tóth Árpád költészetéről tart elő­adást a Gőzön István Művelő­dési Ház és az állami gazdasá­gok irodalmi színpadának köz­reműködésével. (W. D.) Közismert, hogy me­gyénk mezőgazdaságának sokré­tűsége szükségessé tette, hogy a szocialista átszervezés ehhez igazodjon és ennek megfelelőé« különböző formák jöjjenek lét­re. Az azóta eltelt idő jól iga­zolja, hogy mennyire helyes volt az adottságok körültekintő fi­gyelembe vétele, és a mezőgaz­dasági termelőszövetkezeteken kívül a rossz minőségű homo­kon a termelőszövetkezeti cso­portok, a zömmel szőlő- és gyümölcstermesztő körzetekben pedig a szakszövetkezetek lét­rehozatala. A termelőszövetkezeti cso­portok nagy része a kecs­keméti járásban helyezkedik el, mintegy 10 ezer családot és 78 ezer katasztrális földterüle­tet számlálva, amely az összes földek 51 százalékát teszi ki. Ez a számszerűség is figyelmeztet a termelőszövetkezeti csoportok nagy jelentőségére és arra, hogy a velük való foglalkozás nem lehet másodrendű feladat. Melyek azok az elsősorban észrevehető jelek, amelyek jól példázzák a termelőszövetkezeti csoportok alig két év alatt elért fejlődését. ' Több mint megkétszereződött a közös vagyon, amely meg­győzően bizonyítja, hogy a tér-: melőszövetkezeti csoportokban élő parasztok tudatába mélysé­gesen behatolt a szövetkezeti gondolat, visszavonhatatlanul gyökeret vert az a szemlélet, hogy a szövetkezet a paraszti jövő egyetlen lehetséges útja. A termelőszövetkezeti csoportok körzetében az eddigiekhez ké­pest nagyot léptek előre a ho­zamok hasznosítása terén, akár a szőlő- és gyümölcstelepítések­ről, akár a szántóföldek jobb műtrágyaellátásáról, a táblás gazdálkodás kialakításáról és a jobban termő növénykultúrák megvalósításáról legyen szó. Bár a gazdálkodás színvonalá- : ban gyökeres fordulat még nem következett be — ehhez az el­telt idő is kevés volt —, de bízni lehet abban, hogy a jó alapozás az elkövetkező évek­ben meghozza a várt eredményt. A termelőszövetkezeti csopor­tok erőre kapásának nagyon fon­tos mutatója az is, hogy az áru­termelés nem esett vissza, sőt egyes cikkféleségeknél emelke­dést mutat. Űgyszólván minde­nütt kialakultak a nagyrészt al­kalmas vezető testületek, ame­lyek rátermettsége és vezető­készsége a szövetkezetekkel együtt fejlődik. A termelőszö­vetkezeti csoportok gazdái szí­vesen dolgoznak, hiszen érzik érdekeltségüket a termelésben. A szövetkezetekben — ha az igényt még nem is kielégítően — létrejöttek és megerősödtek a pártszervezetek, és megnöve­kedett a párt politikai befolyá­sa a parasztság eme rétegében. Ebben a munkában segítséget adnak a KISZ-szervezetek, nő­bizottságok, bár számos lehető­ség kihasználása még várat ma­gára. M indezek a tényezők oda ' ■ hatnak, hogy a termelő­szövetkezeti csoportokban dol­gozó parasztok körében formá­lódnak a szocialista társadalmi viszonyok és annak megfelelően, ahogy fejlődik a gazdálkodás, ahogyan erősödik a közös tevé­kenység, egyre erőteljesebb lesz a parasztokat egységesítő fo­lyamat is. Bizonyos mértékig természe­tes az, hogy a termelőszövet­kezeti csoportokban bőven van­nak gondok, ebből fakadó ten­nivalók, akár a napi feladatok­ról, akár a továbbfejlesztés kér­déséről van szó. A termelőszö­vetkezeti csoportok helyenként nem kapnak elég figyelmet és törődést az állami szervektől, bár ezt nagyon igénylik, hiszen a szövetkezés egyszerűbb, lazább formájáról van szó. Talán ez is közrejátszik abban, hogy nem mindenütt érvényesül az alap­szabály szerinti gazdálkodás, és így bizony nem eléggé ütemes a közös alapok növekedése. Van­nak helyek, ahol a hozzájárulást nem fizették be, másutt kevés a szakember és éppen ezért nem sok történik a gazdálkodás mo­dernizálása, gépesítése érdeké­ben. így a növelő tényezők hí­ján a termelés színvonala egy helyben topogásra van ítélve. Több helyen figyelmen kívül hagyják a háztáji gazdaságok­ban rejlő lehetőségeket. Ezek­nek a tényezőknek kisebb vagy nagyobb mértékben való együt­tes jelenléte mindenképpen kés­lelteti a termelőszövetkezeti csoportok gazdálkodásának meg­szilárdítását. Mivel — elsősorban a kecs­keméti járásban — a termelő­szövetkezeti csoportok a mező- gazdaság jelentős arányát ad­ják, a továbbiakban a párt-, ál­lami és társadalmi szerveknek kiemelten kell velük foglalkoz­ni. Ebben a munkában különö­sen két fő feladat rajzolódik ki: 1. A gazdálkodás nagyüzemi színvonalának fejlesztése. 2. Cél­tudatosabb politikai és mozgal­mi tevékenységgel a társadalmi fejlődés elősegítése. Mindenütt nagyon következe­tesen kell törekedni a nagy­üzemi gazdálkodás kialakítására. Ehhez feltétel az alapszabály szerinti gazdálkodás, a táblák összehozása, a gépesített talaj- munka, a nagyüzemi agrotech­nika, a nagyhozamú búza, a hete- rózis rozs és a Wbrid kukorica termesztése. Tervszerűen erősí­teni kell a közös alapokat, s létre kell hozni a közös állat- állományt. Szükséges eldönteni, hogy a termelőszövetkezeti cso­portokban az állattenyésztés milyen úton járjon. Helyes-e — mint valaha a kisüzemben — minden állatfajt tartani, vagy a takarmánymérleggel összhang­ban csak egyiket vagy másikat. A termelőszövetkezeti csopor­tokban is szükségszerű törek­vés megvetni alapjait a sza­kosított termelésnek. A követ­kező évek termelési terveit már ezekre az elképzelésekre kéll építeni, és a jövő esztendő elő- terveit is ugyanilyen szellem­ben kell előkészíteni a beru­házás, a hitel és a szakember- ellátás szempontjából. A munka fontos része a szö­vetkezeti demokrácia erősítése a közgyűlések rendszeres meg­tartásával, az ellenőrző és a szociális bizottságok működteté­sével, s egyáltalán a gazdák be­vonásával a közös ügyekbe. Nélkülözhetetlen a pártszerve­zetek felelősségének és aktivi­tásának növekedése, a kommu­nisták buzgóbb egyéni tevékeny­sége, és a kis pártszervezetek körül a széles és állandó párton­kívüli aktíva létrejötte. Ez lehe­tőséget ad a pártszervezet új tagjelöltekkel való megerősíté­sére is. A termelőszövetkezeti cso­•’ portok, bár vannak kö­zös vonásaik, más és más kö­rülmények között dolgoznak. A szövetkezetek vezetőségének, gazdáinak, a munkájukat támo­gató különböző szerveknek ar­ra kell törekedni, hogy az adott­ságaikhoz leginkább illő gazdál­kodást alakítsák ki, amely egy­aránt figyelemmel van a nép­gazdaság és a szövetkezet ér­dekeire is. Július végére új orvoslakással, illetve rendelővel gyarapodik Jakabszállás. A községfejlesztési alapból finanszírozott létesít­ményhez a község lakossága mintegy 20 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát kínált fel, s állják a szavukat. A társadalmi munkát a Hazafias Népfrontbizottság fogja össze, s az önkéntes segítők rendszeresen jelentkeznek. Fotóriporterünk a gépállomás néhány dolgozóját: Juhász Mihályt, Fazekas Sándort, Ladányi Ist- S ami a szóvá tett emberi ma- vánt és Makai Bélát örökítette meg munka közben. Konflis Piaci nap, tengernyi nép a halasi állomá­son. Itt egy szürke Wartburg, mellette vö- kös Trabant, feléjük Bkoda tolja szimatoló orrát. Előttük potrohos busz préseli kifelé ha­sából a siető utasokat. Mérgesen berregnek a motorok, az épületen túl tolató vonatok csö­römpölnek. — Minden talpalattnyi helyen teszült igyekezet: gyor­sabban, gyorsabban: megállni nem lehet! A sistergő mozgal­masságba mint őskori lény baktat bele egy konflis. A ló, mint szikkadt öregasszony a bálban, komikusán il- legeti ráncos tomporát, míg elhúzza az ütött­kopott bárkát a nyüzs­gő tömegen át. Mikor megáll a gumirádlis, piroslakkos kerekű fiá- ker, szőke fiatalember száll ki belőle. Kuffer- ja majd akkora, mint ő maga. Rá se néz a kocsisra, az se őrá. A fizetés már megtörtént. Létezik még konflis? Jót kérdezek. Gördül a másik, harmadik. Ami­lyen nesztelenül, szin­te lopva kerülnek elő. úgy tűnnek el is. A büfépavilonnál egyik megállt. A kocsi előtt szürke lovacska bóbis­kol, hátán a pokróc mintha illetlen vén'sé- gét takarná. Gazdája vasutasnak látszik in­kább sötétkék köpe­nyében. — De régen láttam fiákért... — Igen? Van szeren­csém. örvendek, tisz­telt uram. Varga An­tal vagyok. — Hányán vannak még Halason? — Nyolcán .:. Sze­geden 173 fiáker volt ezelőtt, ma három van. — Meg lehet élni be­lőle? — Napi 50 Ft átlag jön ki. Van úgy, hogy 20 forint, van, hogy 70. A ló megeszik 40 Ft áru takarmányt, — azt is pénzből veszem —, havonta 15 Ft KIOSZ, 80 Ft nyugdíjalapba, kereset utáni adó, ló­adó évente. — Hisz, ez már több- mint a jövedelme? — Chm... a felesé­gem is eljár dolgozgat­ni. — Akkor miért nem hagyja abba a fiáke­roskodást? — Tizenöt éves ko­rom óta benne vagyok, apám is ez volt, nagy­apám is. Tudja, amit az ember megszokik... Hát ugye, így hetipiac­kor jönnek az asszo­nyok, nagy kosarakkal, összefognak négyen, és mehetünk. Ha sáros az utca, nehéz az út, ak­kor többet is megad­nak ... Van úgy, hogy jókedvű társaság állít meg: ,.Üljünk fel! Nem is emlékszem, mikor ültem fiákeron” — bíz­tatják egymást..: Így éldegélünk. Szóval azért még­sem a romantika tart­ja fenn egészen ezt a szakmát. Ráfizetésből nem él meg — még egy konflisló se. — th —n

Next

/
Oldalképek
Tartalom