Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-25 / 95. szám
1963. április 25. csütörtök 5. oldal Goór Imre és Udvardi Gyula kiállítása Kecskeméten A tél nem múlt el nyomtalanul Jelentős képzőművészeti eseményről beszámolni mindig örvendetes dolog. Kétszeresen nagy örömmel fogadtuk Goór Imre és Udvardi Gyula kiállítását, hiszen a kecskeméti képzőművészeti fejlődés, két fiatal művész előbbrehaladásának figyelemre méltó dokumentuma. Hosszabb ideje szinte teljes mozdulatlanság tapasztalható a megyeszékhelyen élő képzőművész csoport és a közönség kapcsolata vonatkozásában — e tárlat mutatja, hogy a látszólag nyugodt felszín alatt erők, irányzatok, meggyőződések csatáznak egymással, s ezeknek a vajúdásoknak érdekes és jelentékeny megmutatkozása a tárlat minden képe, grafikája. Mind Goór Imre, mind Udvardi fejlődésének az a fő és jellemző mozzanata, hogy grafikáikban kiforrott, egészségesen realisztikus látásmóddal rendelkező egyéniség bontakozik ki. Udvardi Gyula különösen az eszpresszók, vendéglők életének egy-egy érdekes, ellesett mozzanatát vetette színesen pápírra. Műveinek vonalvezetése biztos, határozott, erőltetettség nélkül modern. Finom és jellemző kontúrjai, elnagyoltságukban is világosan közérthető alakjai frissen és élethűen sugározzák az eleven, friss élményt. Goór Imre, sajnos, kevesebb tusrajzot, grafikai művet állított ki. Közös keretbe foglalt színes tusrajzai azonban grafikái figyelemre méltó darabjai. Tüzes színekben villogó akvarellek mutatják emellett, hogy Goór tudatosan törekszik a formák és impressziók leegyszerűsített, szilárdan körülhatárolt foltokban való rögzítésére. Sajnos, az ízléstelen fali dekorációja miatt is alkalmatlan kiállítási teremben csak szűkös hely jutott a gazdag és változatos témájú alkotásokkal jelentkező két művész néhány éves termésének bemutatására, így aztán bár a zsűri jóval több képet tartott kiállításra alkalmasnak — különösen az olaj- képek közül, viszonylag keveset tudtak bemutatni. így történhetett, hogy Goór Imre esetében szinte csak stíluskereső alkotói korszakainak történeti jelzése céljából tudott egy-két képet falra akasztani. Láttunk érdekes próbálkozásokat a szintetikus lakk alkalmazására. Ha részletmegoldásaiban tapasztaledott a Sturmführemek. — Aligha. Fontosabb dolgaim vannak. — Torp kesernyésen elnevette magát. — Egy jómadárra vadászok most. — Érdekes lehet. Ki az illető, ha nem titkos az ügy? — Titkos — felelte Torp. Hátulról erős dudálás hallatszott. Ribin megfordult, s visz- szanézett. A vezérkocsiról in+pppf f pír — Ali jón meg, legyen szíves — szólt Ribin. — Valami történt. ott. A terepjáró fékezett. Megállt az utánuk jövő teherautó is. Odaszaladt Ribinhez egy katona, s jelentette, hogy az egyik autó tömlője leengedett. — Mennünk kell tovább! — Torp türelmetlenül nézett az órájára. — Az az egy kocsi majd utolér bennünket. — Nem lehet — felelte határozottan Ribin. — Szigorú parancsot kaptam, hogy valameny- nyi kocsi egytől-egyig a helyszínen legyen. Figyelmeztettek, hogy nagy rakományt viszünk, az összes kocsira szükség lesz. Megyek és igyekszem meggyorsítani a javítást. — Menjen — recsegte-ingerülten Torp. — Menjen, csak hagyjon még itt egy cigarettát. — Készséggel. Ribin harmadszor is a kémelhárító felé nyújtotta kinyitott cigarettatárcáját. hatók is bizonytalanságok, mint az alkotó kezdeményezés érdekes darab j síi, mindenképpen nyilvánosság elé kívánkozott volna több is közülük. Kár, hogy a technika jellegzetességével nem egyeztethető össze az a körülmény, hogy vékony kartonpapírra került rá a tüzesen csillogó lakk. A kísérletezés skálája Goór vásznain talán szélesebb körben mozog, mint Udvardi művein. Udvardi Gyula a tompább, fátyolosabb tónusokat szereti. Ha néhány műve, így a sakkozók, magán is viseli a be- fejezetlenség jegyeit, az egyszerű, árnyalatok nélküli, egytónu- sú síkokat egymás mellé helyező utcaképek sajátos, egyéni stílus kialakulásának első állomását jelzik. Goór Imre néhány régi művét is kiállította. Sajnos, az a sajátosan egyéni formanyelv, amely legelésző lovakat ábrázoló, régebbi képén olyan kiforrott egyszerűséggel jelentkezett, későbbi művein nem talált folytatásra. Egy-egy képén világosan látszik egy-egy nagy stílusirányzat formanyelvének minél tökéletesebb átvételére való törekvés, de nem tűnik ki, melyik irányzat mellé áll majd a művész. A sokarcú alkotói egyéniség egy-egy képe csak pillanatnyi megállást mutat a stíluskeresésben, de nem látható világosan a haladás iránya. A mi bor tehát megállapíthatjuk: kiforrott és egyéni stílus alakult ki grafikáikban, sajnálattal kell látnunk, milyen szűk témavilágban jár a két alkotó. A halak, a lovak, a napraforgó, az impresszionizmus és az azt követő francia képzőművészet sajátos témái. Kapcsolatuk alig van mai életünkkel. Még kevésbé mutatják a vásznak azt, hogy a táj, a környezet és az ember viszonyát megfelelő súlypontozással igye- kezné kifejezni a két művész — elsősorban Goór Imre. Az alakok belevesznek a háttérbe, kontúrjaik felbomlóban vannak, hangsúlyuk nincs. A témakörök bővítése és a körülöttük látható világ jelenségeinek sokoldalúbb ábrázolása mindenképpen javasolható mindkét alkotónak, bár Udvardi Gyula jelenleg kiállított műveivel inkább dokumentálja azt, hogy szívesen fordul olaj képein az ember felé. CSAKY LAJOS Amint távolabb haladtak, Ribin beszámolt Percevnek Torp- ról, elmondta, milyen gyanúi támadtak. — Torp lenne az? — kérdezte meglepetten Percev. — Jól látta, ezredes elvtárs? — Megnéztem az igazolványát. — Mielőbb értesíteni kell Ke- rimovot. De hogyan lehetne ezt megcsinálni? — Percev elgondolkozott. — Távolabb tudja tartani valamelyest a terepjárót attól a helytől, ahol találkozunk majd amazokkal? — Hosszú, ideig? — kérdezte Ribin. — Amennyi időre sikerül. Ha csak fél percre is. — Addig talán igen. — Akkor én mindent elintézek. — Percev magyarázni kezdett: — A teherautók megelőzik a lemaradt terepjárót, és ... Torp kocsijának türelmetlen dudálása szakította félbe őket. — Értem. — Ribin Percev vállára tette a kezét. — Akkor így csináljuk. Mi mindannyian ott leszünk majd a közelben. — Értettem. — Kocsikra! • Az Elba balpartján haladt a gépkocsioszlop. Az út fokozatosan távolodott a folyótól. Az út és a folyó között keskeny cserjesáv húzódott. A sáv egyre szélesedett, mind sűrűbbnek Kalocsa neve egybeforrt hímző- és pingálóasszonyainak különös zamatú, színpompás művészetével. De a népművészet — bármilyen szép is — egy részletét jelenti csak az adott helység kulturális arculatának. A hagyományok ápolása mellett vajon törődnek-e az újjal, a tudomány és a művészet korszerű ismereteinek elsajátításával az emberek? Korrepetálás as üzemekben Első és legfontosabb feladat — igen helyesen — a felnőttek iskolai oktatásának kiszélesítése és hatékonnyá tétele volt. Az általános iskola esti tagozatán 190-en, az általános gimnázium esti és levelező tagozatán pedig közel 170-en tanultak az idén, a tavalyi 130—130 helyett. Nyolcvanról 220-ra nőtt a kihelyezett közgazdasági technikum tanulóinak száma és ebben az oktatási évadban indult be 92 tanulóval a mezőgazdasági technikum két levelező osztálya is. Az I. István Gimnáziumban konzervipari szakmai előkészítő tanfolyam működik. Érdekes és másutt is hasznosítható a népművelési szakbizottság tagjainak vállalkozása, akik az év végi vizsgák sikerének biztosítása érdekében folyamatosan gondoskodnak az üzemi dolgozók korrepetálásáról azokon a helyeken, ahol igénylik ezt. A felnőttoktatás tehát — az alapismereti tanfolyamok sikertelenségét leszámítva — szépen halad. Sajnos, nem mondható el ugyanez a termeléshez közvetlen segítséget nyújtó akadémiák rendszerének megszilárdításáról. Az évadnyitó tervben 4 munkás-, egy tsz-, egy ifjúsági és egy nők akadémiája szerepelt. A munkásakadémiák száma még eggyel bővült is — az asztalos és építőipari ktsz-nél —, Az országos döntőben Az érsekcsanádi úttörők lapja, a Szömözgető büszkén számol be róla, hogy a középiskolások tanulmányi versenyén orosz nyelvből az iskola volt tanulója, az úttörőcsapat titkára, Végh Sándor lett az első a megyében. Ezzel bejutott a tanulmányi verseny országos döntőjébe. Az országos I. díj egy szovjetunióbeli utazás. látszott, s vagy öt kilométer után erdő váltotta fel. A kanyarban Torp csökkentette a sebességet, s kinézett a kocsi ablakán. A teherautók tempósan jöttek utánuk. — Itt van? — kérdezte Ribin. — Igen, ebben az erdőben. Ribin az órájára nézett. Tizenegyet mutatott. Torp teljesen levette a gázt. A kocsi szinte csak lépésben haladt. így telt el néhány perc. Torp fürkészve nézett maga előtt a környékre. Ügy tűnt, keres valakit. S kisvártatva feltűnt a kocsi előtt egy ember, aki magasba emelt kézzel állt az út közepén. — Na végre — sóhajtott meg- könnyebülten Torp. A férfi közelebb ment hozzájuk. Katonai egyenruhában volt — magas, szikár, csontkeretes szemüveget viselő férfi —, hauptmanni rangjelzés fénylett a paszományán. Torp sző nélkül jobbra húzódott, atadta neki a helyet a volánnál. A tiszt beült a kocsiba. — Nem tartóztatták fel a kocsikat az úton? — kérdezte a Hauptmann. — Nem — válaszolta Torp. A terepjáró elindult. A Hauptmann kihajolt az ablakon, hátranézett és megnyomta a dudát. Aztán balra fordult és vigyázva átvágott az útszélen. Beviszont a Vibrátorgyárban működő megszűnt már a második előadás után. Ennél is súlyosabb hiba, hogy az egyetlen tsz-akadémia megvalósításának terve — terv maradt. A tsz vezetői és a tanács mezőgazdasági osztálya több gondot fordíthattak volna az akadémia lét- rehozására, hiszen a tagok szakmai tudásának fokozása az egész szövetkezet érdeke. A fiatalok számára hasznos elfoglaltságot biztosít a jól bevált ifjúsági akadémia és a művelődési házban létesített ifjúsági klub. Kötött és kötetlen foglalkozásain általában 60— 70-en vesznek részt. + Átalakul a könyvtár jel'ege A könyvtár dolgozóinak célja az olvasók általános tájékozódását szolgáló művek kölcsönzésén túl egyre inkább a szak- könyvtári jelleg kialakítása. Munkájuk eredményeként növekedett az ismeretterjesztő irodalom kölcsönzésének forgalma. A műszaki kölcsönzés az év első negyedében 340-ről 520- ra, a mezőgazdasági szakiroda- lom 115-ről 260-ra emelkedett. Figyelemre méltóan megnőtt azok száma is — 1420-ról 2150- re —, akik helyben való foglalkozásra, adatgyűjtésre, jegyzetelésre veszik igénybe a könyvtárat. A város lakosságának 14 százaléka beiratkozott olvasó, és ebben az évben 124 fiatal kapja meg a József Attila olvasómozgalom jelvényét. Űj, örvendetes esemény a 15 tagú Katona István irodalmi társaság megalakulása, amely az irodalmi színpaddal együtt remélhetőleg tevékeny szerepet vállal majd a város irodalmi életének fellendítésében. Képzőművészeti kör létesült Bár a városban két helyen is — a KPVDSZ-nél és a Fűszer- paprika Vállalatnál — működik színjátszó csoport, ott ahol lényegében lennie kellene — a művelődési házban — csak volt. Jelentős eredménnyel jártak a bátor, új kezdeményezések. Elsősorban az I. István Gimnáziumé, ahol bevezették az ifjúsági hangversenybérletet. A bérlet 4 előadásra szólt és 400 fiatal váltotta meg. Januárban Tóth Menyhért festőművész vefordult az erdőbe. Meggyújtotta a terepjáró lámpáit. A fényszórók sugara viliózva ugrált az óriás fenyők vastag törzsén. A fák olyan sűrűn álltak egymás mellett, hogy valósággal átha- tolhatatlannak tűnt az erdő. — Betyár egy út — mondta maga elé Torp. — Az — mosolyodott el a Hauptmann, miközben újabb éles kanyart vett. Látni lehetett: a Hauptmann jól ismeri az erdőt. Hol egyik, hol másik oldalára dőlt a terepjáró, majdhogynem súrolva a kétoldalt álló fák törzsét, cikkcakkokban, kidőlt fák és sűrű bokrok között lavírozva haladt. Ribin a visszapillantó tükörbe nézett. A teherautók bukdácsolva követték a terepjárót. Eltelt vagy negyven perc. Egy tisztás látszott előttük. Annak irányába tartott a kocsi. — Most egy elég mély árok következik — mondta a Ha ipt- mann. — Kapaszkodjék. Ribin csak akkor látta meg a széles árkot, amikor már néhány méterre voltak tőle. önkéntelenül a kocsi ajtajába kapaszkodott. Az árkok mellett egy újabb tiszt állt. Odament a terepjáróhoz, s a kezével mutatott valamerre. (Folytatjuk.) zetésével képzőművészeti kör létesült a művelődési házban. Munkájukhoz a megyei tanács művelődési osztálya 4000 forintot adott. Újdonság még a filmművészeti neveléshez segítséget nyújtó „nagy regények filmsorozata”. A vetítéseket előadások előzik meg, a nézők száma 250—300 esetenként. Szintén ez évben alakult meg a művelődési ház és a helyőrségi klub együttes vezetésével a fotókör is. Kalocsa művelődési életében az előző évekhez képest jól érzékelhető javulás mutatkozik. Most — a még meglevő hibák kijavítása mellett — csak arra kell vigyázni, hogy a fejlődés üteme zavartalan legyen, a népművelés folyamatosságát nyáron is biztosítsák az illetékesek. A nyári műsortervek már készülnek is. A művelődésügyi szervek, vállalatok, tsz-ek vezetőinek egybehangolt munkáján és nem utolsósorban a város lakóinak lelkes részvételén múlik, hogy a nyári művelődési terv — életteljes valóság legyen. V. Zs. Tetszett Fiatal művésszel ismerkedtünk meg a múlt héten a színházban a Bajadér utolsó előadásán. Egy estére Lahore herceg szerepét Mucsi Sándor átadta Tóth Lászlónak, a Pécsi Nemzeti Színház tagjának. Most látta csak az ember, hogy mennyire érdeklik a színház dolgai a kecskemétieket. Nem abból, hogy zsúfolt volt a nézőtér és csak üggyel-bajjal tudott pótszéket keríteni a színház vezetősége a hivatalból érdeklődőknek is. Hiszen megszoktuk, hogy az utolsó két-háróm előadás telt házzal fut, még ha az elején gondot is okoz a közönségszervezés. Hiába, ilyen a mi közönségünk, akkor nézi meg a darabot, amikor már a szomszédasszony is beszámolt róla. Helyi sajátosság... Látszott azonban a nagy érdeklődés abból, hogy jó né- hányan ismét ott ültek a széksorokban a korábbi előadások közönségéből. Pedig csupán rövid kis hírben adtunk számot előzőleg Tóth László „beugrásáról". Magas, szép szál fiatalember Tóth László. Kellemes hangja, iskolázott éneke joggal aratott nagy tetszést. Hangja is, sőt az arca is emlékeztet egy kissé a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött népszerű baritonistánkra, Csa- jányi Györgyre... A vendégművész tavaly végzett a Zeneművészeti Főiskolán. Mindössze 24 esztendős, az ősz óta játszik színpadon Pécsett. A játékán még van csiszolni való, de ez nem rontotta a közönség ro- konszenvét. Szívesen látjuk máskor is. Az pedig egyenesen megható volt, ahogyan partnere, új Jászai-díjasunk, a népszerű Gyólay Viktória segített neki. Játékban, énekben igyekezett elegyengetni a zökkenőket, lefaragni a fiatal művész gyakorlatlansága és itt-ott észrevehető lámpaláza okozta szögletecskéket. Természetesen, egyszerűen, lehetőleg észrevétlenül tette. Kedves, szinte családias légkör alakult ki a nézőtéren ettől valamiféle bizalmas kapcsolat színész és közönség kö zött. Mi képesek vagyu»' alkalomadtán az ilyen érzelmi jellegű értékeké becsülni.
