Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-25 / 95. szám
1963. április 25, csütörtök S. oldal MELENQETŐ NAPFÉNYBEN As utolsó Az Izsáki ÁUami Gazdaság 3-as számú üzemegységében 60 holdas szőlőiskolát telepítenek. A Táncsics-brigád tagjai — ifj. Balogh Györgyné, Székely Gyubáné, ifj. Sponga Józsefné és Szilvás! Istvánné — a gyökereztetéshez felhasználásra kerülő olaszrizlingfajta vesszőéit talpalják a kellemes tavaszi napsütésben. Naponta fejenként mintegy nyolcezer szál vesz- szőt készítenek elő. A háttérben Túri György fogatára rakja a belvizekből képződött tóban áztatott vesszőnyalábokat. Kertészkedők Fel-f eltámadó, incselkedő szelek rontanak ránk, és végre valahára százágra ontja napfényét az április. Itt. a nyárlőrinci Petőfi Termelőszövetkezet kertészetének melegágyai közt megszorul a meleg: több mint húsz fokot jelzett a meteorológia. Hétszáz melegágyi ablakkeret alatt fejlődnek a paradicsompalánták. — Tavaly még csak százötven keret alatt neveltünk — mondja Sutus István kertész — Szépen sikerült. A MÉK-kel szerződtünk, s egy holdról 28 mázsa paradicsomot exportra is küldtünk. Kifogástalan volt az áru, valamennyit jó minősítéssel vették át. Az idén március 14-én vetették az első paradicsommagot, még eléggé fagyos földbe. Április utolsó napjaiban már öt holdon akarják kiültetni a palántákat, kétszer megszántott, istállótrágyával alaposan javított és holdanként öt mázsa műtrágyával megszórt talajba. — Pár napig ilyenkor azért izgul a kertész, nehogy a májusi fagy kárt tegyen a növényben. Hatvan hold kertészete van a termelőszövetkezetnek. A paradicsomot három tagban termesztik, a részesművelésben dolgozó tsZ-gazdák lakóhelyéhez közel. A kiültetik után csatornákból, árkokból öntöznek; de már egy csókát is rendelkezésükre áll. — Megtudjuk azt is, hogy távolabbi tervük egy szaporítótelep létesítése. Két kocsi indult el az imént, hogy erdei földet hozzon a melegágyak talajának dúsítására, javítására. Az asszonyok addig is fürge, gyakorlott kézzel gyomtalanítják a -'-'-■»fasorok közeit. Re- mAraik, hogy a rövidesen kiültetésre kerülő palántákat is „respektálják” majd a „fagyosszentek”. J. T. Miért nincs összhang ? FELHÁBORODOTT hangú levelet kaptunk április 5-én egy földművesszövetkezeti vezetőtől. Levélírónk kifogást emelt a Kecskeméti TÜZÉP Vállalat — tíz községi tanácsnak megküldött — körlevele ellen, melyben a TÜZÉP közölte: „Vállalatunk fogja a község területeit és lakosságát szénnel ellátni.” A szövetkezeti vezető helytelenítette a körlevél udvariatlan, parancsolgató hangját és végül feltette a kérdést: „Miért nem kaphatják továbbra is a községi (földművesszövetkezeti) TÜ- ZÉP-lerakatok a szenet?” A PANASZOS levél nyomán felkerestük Magos György elvtársat, a TÜZÉP Vállalat kereskedelmi osztályának vezetőjét. Magos elvtárs elismerte, hogy körlevelük hangját méltán érte kritika. Ráadásul az idézett kijelentés sem fedi pontosan a tényeket, mert a községekben működő fmsz-i telepek továbbra is foglalkoznak szénértékesítéssel. Arról van szó csupán, hogy a közös gazdaságok, intézmények dolgozóinak kollektív megrendeléseit vagontétéiben, tranzit-szállítással a vállalat elégíti ki. Ilyen irányú megállapodást kötöttek a Szövetkezetek Bács- Kiskun megyei Központjával április 2-án. Április 13-i számunkban megjelent rövid tudósításunk a létrejött megállapodással foglalkozott is. Szükségesnek látjuk azonban, hogy elmondjuk gondolatainkat, melyeket az említett panaszos levél ébresztett bennünk. NÁLUNK nincs szükség kon- kurrenciára, hiszen kereskedelmünk bármelyik szektora a vásárló közönség szükségleteinek mind tökéletesebb kielégítéséért munkálkodik. Ennek a feladatnak a sikeres megoldása az állami és a szövetkezeti kereskedelem közös ügye. Hogyan történhetett mégis, hogy a földművesszövetkezeti vezető az állami vállalat — csak a tanácsoknak küldött — körleveléből értesült olyan kereskedelmi intézkedésről, mely területét érinti? Miért csak április 2-án tárgyalta a TÜZÉP és a MÉSZÖV a szénszállítás kérdését, amikor a körlevél február 27-én kelt és április 2-ig már jó néhány megrendelést ki is elégítettek? És most nézzük az érem másik oldalát —, hogy az elcsépelt fordulattal éljünk. — A szövetkezeti vezető miért fogta fel az intézkedést egyoldalúan úgy, hogy az a szövetkezeti kereskedelem megcsonkítása érdekében született? Panaszos levele megírása előtt miért nem fordult a TÜZÉP Vállalathoz a helyzet tisztázása végett? A KÉRDÉSEKRE a felelet egyszerű: A két szektor dolgozói között — rosszul felfogott — „vállalati érdekből” fakadó meg nem értés és bizalmatlanság uralkodott. Ennek pedig nincs helye kereskedelmünkben. Békés Dezső Mezítláb vannak az emberek. A homok gyorsan melegszik, meg aztán a láb is jobban érzi magát, ha nincs rajta csizma, bakancs vagy cipő. Teljesen sík a bugaci Béke Tsz határának ez a része. Világítanak a homokszemek mil- liárdjai. A táj átalakulása a rakéták sebességével mérhető. Méltóan a korhoz. Jól láthatók a szőlősorok: 240 centire vannak egymástól. Belenyújtózkodnak a vibráló tavaszba. Mintha már sejtetnék a szövetkezet gazdag jövőjét. Finisben Egyelőre még tart a telepítés. — A finisben vagyunk — mondja Gucsi István elnök, kezében néhány szőlővesszőt vizsgálva. A tavaszi tervünk 235 hold. Még 50 hold van hátra. Távolról sem akadálymentes ez a „versenyfutás az idővel”. Kevés lett a szőlővessző, nemegyszer le is kellett állni emiatt. Szerencsére, a vezetőség szemfüles ahhoz, hogy megtudja: a megyében melyik telepítő gazdaságnál marad ki szaporítóanyag. Jönnek is a telefonhívások, naponta három-négy. És a gépkocsi máris indul a vesszőkért. Néha csak pár ezer szálról van szó, de azért is érdemes elmenni. Nagy Béla főkönyvelő az egyik gazdától elkéri az ásót. Találomra néhány eltelepített vessző mellől kiemeli a földet, azt vizsgálandó, nem hajlítva helyezték-e a gödörbe. Ily módon ugyanis kevesebbet kellene ásni. Am, hibát nem talál a munkában. Versengés Nem is, hiszen a szövetkezet vezetősége által kidolgozott prémiumrendszer kimondottan a minőségi munkára ösztönöz. — Minden eltelepített vessző után 18 fillért kapnak, ősszel azonban, amikor a „beállottság” már lemérhető, 80 százalékos eredés után prémium jár a gazdáknak, mégpedig 150 forinttól 500 forintig terjedően. A legmagasabb jutalmat azok kapják, akiknek az eltelepített szőlősorai 95 százalék fölötti mértékben eredtek meg. Ennek — akár több évre visz- szamenő — megállapítását teszik lehetővé a sorok végénél elhelyezett apró táblák, amelyeken feltüntetik azoknak a gazdáknak a nevét, akik a bortermő sorokat létesítették. A gazdákról, akik részt vesznek ebben a hősi munkában, csak a dicséret hangján szólhatunk. A riporter zavarban van: kit említsen elsőnek? Keresztesi Józsefet, Androvics Józsefet, Csabai Istvánt, id Bibók Lászlót? Hiszen valamennyien — s rajtuk kívül még sokan —- kifogástalan munkát végeznek. Vagy említsük meg Vetró Józsefet és feleségét, akik k«*ttpn naponta 1100—1200 vesszőt helyeznek a földbe? A férj már harmadik éve dolgozik a szőlészeti brigádban. Ö most a gödröket ássa, felesége a vesszőt ülteti és tapossa a homokba. Reggel 5 óra óta dolgoznak kint. Megállás nélkül. A férj bevallja, őket még senki nem előzte meg. Mert már az első napokban kialakult a versengés: ki ér ki a határba korábban. Fiatalok A „nagy egészben” külön telepítési tervet kapott a 15 tagú ifjúsági munkacsapat. Húsz holdat vállaltak. Már az utolsó holdaknál tartanak. Nemcsók István, a csapat vezetője 24 éves. A többiek jóval fiatalabbak nála, nagy részük mindössze 16—17 éves. — A szőlőtelepítés komoly és nehéz munka — jelenti ki. — De mi is megcsináljuk azt, amit a felnőttek. Csak igyekezet kell hozzá. Az pedig nem hiányzik a fiatalokból. Különösen három fány,- Rab Mária, Tarjányi Mária és Juhász Anna munkájából nem. Kétség nem fér hozzá, az is lelkesíti őket, hogy a terv teljesítése esetére egy világvevő rádiót helyezett kilátásba a tsz vezetősége. Mert közösen nem csupán dolgozni, de szórakozni és művelődni is jobb. És mát készülnek a május 1-i közös — „gépesített” és lovas — felvonulásra. A bugaci fiatalok ugyanis még jól értenek a lovagláshoz; de a gépekhez egyre jobban. S ahhoz is. hogy közös gazdaságuk jövőjét a mostani szorgos munkával teremtsék meg. HATVANI DÁNIEL Irataim közül halványrózsaszínű levelezőlap hullott ki. Rajta elmosódott, sokszorosított fénykép Pista bácsiról. A képeslap a tavalyi Budapesti Ipari Vásár emlékei közül való. Felelevenednek a tarka élmények. A színes, impozáns pavilonok között, robosztus, csillogó gépek „tövében” kocogott Pista bácsi, „a világ legkisebb embere”. Mindenütt egymás hegyére-hátára torlódtak körülötte az emberek. Ha megállt egy pillanatra, hogy fényképéből pár forintért eladjon csodálóinak egy-egyet, olyan hirtelen borult össze felette a bámészkodók bokra, mintha nem akarná tovább engedni. Sokakat érdekelt „a világ legkisebb embere”, aki a levelezőlapfénykép tanúsága szerint 65 esztendős és 66 centiméter magas. Pista bácsi volt az Emlék a vásárról okoz-' egyetlen anakronisztikus látvány a vásáron. Tehát nem egy gép, hanem egy ember. Mikor valaki önkéntelenül — és cseppet sem bántó hangsúllyal — csodálkozott: „Hát létezik ilyen kicsi ember? Az atomkorszakban?!” — senki sem nevetett. Mert valóban különös, hogy az atomkorszakban még vásári látványosság lehet valaki, és pénzt kaphat azért, mert — törpe. Pista bácsi törpesé- géről még nem tehet a tudomány. A világ azonban értesült arról, milyen eredményes kísérletek folynak annak érdekében, hogy az ember megszabaduljon a fejlődési rendellenesség ilyen szomorú következményeitől. Két éve az olasz Petrucci professzor munkatársaival világraszóló kísérleteket végzett bolognai laboratóriumában. 29 napig tartott életben egy anyaméhen kívül megtermékenyített petét. Tökéletes technikai berendezéssel biztosította nemcsak az élet- benmaradást, hanem azt is. hogy a magzat ugyanúgy fejlődjék, mint az anyaméhben. 20 000 méter filmet készítettek a kísérlet lefolyásáról, s ez az egyedülálló dokumentum a fejlődés minden fázisát bemutatja a 29. nap végéig. A professzor szerint cél a következő volt: megfigyelni és megismerni azokat a hatásokat, melyek a megtermékenyítéstől a születésig, a terhesség, az embrionális fejlődés ideje alatt érik a magzatot. így vizsgálhatók ki azok a tényezők, zavaró körülmények, melyek az embrió szokásos fejlődése alatt elvetélést, vagy fejlődési rendellenességet nak. Mi történt? A jezsuiták vezérletével hajszát indítottak Petrucci professzor ellen. Gyilkossággal vádolták, mert megölte a magzatot. ÍA kísérletet a 29. napon félbeszakították, mert biológiai rendellenesség lépett fel.) A jezsuiták szerint bűne megbocsáthatatlan. mert megfosztotta a magzatot a szent keresztség lehetőségétől, ezáltal az üdvösségtől. Petruecit a náci koncentrációs táborok tömeggyilkosaihoz hasonlították. A jezsuiták csak azokról a szerencsétlenekről nem beszélnek, akik még a jövőben is súlyos, gyógyíthatatlan születési, fejlődési rendellenességgel születnek, mert tudományellenes nézetek hátráltatják a tudományos kísérleteket. .. Ez bizony embertelen anakronizmus. —th —»
