Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-24 / 94. szám

Tavaszi séta a kecskeméti boltokban A konfekcióban javul a választék WßWß Kistükör Kistiú és a nagylány A fiú mamájával utazik. Ti­zenhét-tizennyolc éves lehet. Immel-ámmal felelget, figyelmét egy kislány köti le, aki a túlsó ablak mellett ül. A fruskának szemmel láthatóan jólesik az érdeklődés. Tükröt vesz elő, megigazítja a „tupírt”, aztán kihajol az ablakon. A fiú is lehúzza az üveget és kint össze­mosolyognak. A mama mind­ebből semmit sem lát és aggo­dalmasan megszólal: — Lacika, gyere onnan, a sze­medbe megy valami. — A fiú úgy tesz, mint aki nem hallja. «— Lacika, nem hallod? Húzd fel az ablakot, csupa korom lesz az inged, fiam. — A fiú elvörösödik, dühösen visszaül a mama mellé. A lány is gyor­san megunja a nézelődést. De többet nem néz a fiú felé. Csak nem kezd ki egy gye­rekkel, 6, aki már elmúlt 15 éves .s. * B. D. Kislány áll a nagy tükör előtt. Az előbb sárga ballon volt raj­ta, most egy piros. Hátra san­dít. Tetszik-e barátnőjének? Nem. Az eladó már akasztja is a következőt. Világos, eszterhá- zi kockás. Igen, ez szép. A ko­pottas, régit csomagoltatja be, és az újban távozik. A kecskeméti áruház konfek­ció osztályán javul a választék. A női frontot hétnyolcados, szí­nes tweed kosztümök uralják. A férfi részleg legkeresettebb cikkei az „Orkán” esőkabátok és az 560 forintos, műszálból készült ruhák. Különösen ülő foglalkozást végzőknek célszerű viselet a terliszter öltöny. Nad­rágja éltartó, nem gyűrődik. A gyermekosztály a tavalyi­nál lényegesen jobban el van látva lányka tavaszikabátok­kal, mintás szövetből készült fiú ruhákkal. Férfiszandálból, könnyű nyári cipőből lesz elég. Okulva az el­múlt évi tapasztalatokon még a télen megrendelte az osztály áruszükségletének jelentős ré­szét. A közkedvelt „saru”-ból sok száz pár várja a raktárban a nyári kánikulát. Ahol „szűk a kapacitás" — Zárt gyermekszandált ké­rek. — Azzal sajnos, nem szolgál­hatunk. Ez bizony évről évre vissza­térő probléma — fordul felénk a részleg vezetője. Sajnos, az úgynevezett „átmeneti” gyer­mekszámoknál (31—38 számok) és a jobb minőségű női kö­römcipőknél is hiány mutatko­zik. És ez nem az áruházon mú­lik, még a nagykereskedelmi vállalaton sem. Az ipar utasítja el a megrendeléseket, szűk ka­pacitására hivatkozva. Pattan a piros labda a Rákó­czi úti játékbolt előtt. Még föld­re sem ér, máris elcsattan egy mérsékelt erejű nyakleves. — Nem megmondtam, hogy várj hazáig?! De a kislegény most rá sem hederít az anyai intelemre. Elvégre meg kell vizsgálni a minőséget. Jó hír a labdarúgás ifjú ked­velőinek — és az üveges ktsz- nek —, a játékbolt raktárában több száz műanyag labda várja a vásárlókat. Homokvárat is le­het majd építeni a strandon. Nagy mennyiségű kerti szer­szám, kislocsoló és homokozó készlet érkezett a napokban. A legkisebbek azonban az idén sem örülhetnek a felfúj ható, színes gumiállatoknak. Pe­dig ezek lemoshatok és az sem baj, ha „megkóstolja” a baba. Ritkán érkezik és pillanatok alatt elkapkodják. Sok baj van a felhúzható repülőkkel. Szer­kezetük könnyen felmondja a szolgálatot. Kevés a modern bútor A bútorbolt vezetője fénykép- albumot mutat — ezek azok a bútorok, melyekből kiállítást rendeztünk. Vevőink megszeret­ték és keresik is a könnyű, új vonalú garnitúrákat, fotelokat. Sajnos, árukészletünk zömét még mindig hagyományos for­májú darabok alkotják. Állan­dóan kérjük, mégis ritkán ka­punk Varia- és Hangulat-szo­bát, Erika- és Gondola-széket. Szerencsére a bolt egyik szál­lítója, a Bács-Kiskun megyei Faipari Vállalat igyekszik lépést tartani az igényekkel. Viki-szo- babútor szép és olcsó. Előrelát­hatólag 8500 forintba kerül majd a vállalat Aranyhomok néven rövidesen forgalomba kerülő kárpitozott garnitúrája. A sóska a sláger Sétánk következő állomása a Rákóczi úti önkiszolgáló élelmi­szerbolt. A vevők kosárral kar­jukon pillanatra megállnak a konzerveket bemutató asztal előtt. Nézegetik az árakat és az elárusítók készségesen adnak felvilágosítást a konzervek, le­vesporok elkészítésére vonatko­zóan. A mirelité pultban bizony már csak zöldborsó, zöldbab és lecsó képezi az — elég szűkös — választékot. Elmúlt a fagyasz tott áruk szezonja. A jeges hűtőpult műanyag­tasakos árucikkei után jólesik látni az üdezöld primőröket, a Bács-Kiskun megyei MÉK Vál­lalat zöldségboltjában. Közel 2 mázsa parajt és sóskát, 200 cso­mó zöldhagymát, 180—200 fej salátát adnak el naponta. Pedig az újdonságok ára még elég ma­gas. A sóska kilója például 9 forintba kerül. De már itt a ta­vasz, s a piac is napról napra olcsóbbodni fog. BÉKÉS DEZSŐ Miért nem csomagolják ? Két azonos tartalmú levelet kapott szerkesztőségünk a pék­sütemények kiszolgálásáról. Az egyiket Fehér József, Kecske­mét, Kupa utca 15. szám alatti lakos, a másikat pedig Oláh Péter ugyancsak kecskeméti, Boldog utca 15. szám alatti la­kos írta. Fehér József a Szolno­ki úton levő 1112-s fűszer- és csemegekereskedésben vásárolt tíz darab kiflit. — Munkaruhá­ban voltam, a kezem sem volt egészen tiszta és vártam, hogy az elárusító majd becsomagol­ja a péksüteményeket, — írja levelében. Nem így történt, de nem akart vele vitába bocsát­kozni, s inkább a zsebébe rak­ta a kifliket Oláh Péter ugyan­csak több kiflit vásárolt Csongrádi úti 1115-ös élelmi­szerüzletben. Papírzacskót kért, mert nem csomagolták be a kifliket. Tíz fillért számoltak fel érte, de azután úgy „tették” eléje a pultra, hogy a földre esett, s a tartalma is kiszóró­dott. A kifliket ugyan kicserél­ték, de a papírzacskót nem, pe­dig az is piszkos lett. — Udva­riasabban, előzékenyebben kel­lene kiszolgálni a vevőket — írja levele végén — és a pék­sütemények papírba csomagolá­sát kötelezővé tenni az élelmi­szerüzletekben. Az oryos balesete Dr. Rezner Károlyt, Páhi köz­ség körzeti orvosát, néhány nap­pal ezelőtt az esti órákban sür­gősen súlyos beteghez hívták Kaskantyúra. A fiatal orvos megkérte barátját, Torgyik Sán­dor általános iskolai tanárt, vigye el motorkerékpárján. Alig értek azonban a kaskantyúi ha­tárba, amikor motorkerékpárjuk a szántások mellett húzódó mély barázdába csúszott és felborult. Mindketten nagy ívben a föld­re zuhantak. Dr. Rezner a vál­lát fájlalta, Torgyik Sándor pe­dig az oldalában érzett szúró fájdalmat, de folytatták útjukat. Az orvos megvizsgálta a be­teget, injekciót adott és gyógy­szert írt ki a számára. Amikor visszafelé indultak, érezte csak, hogy a jobb karja egyre tűrhe- tetlenebbül fáj. Mint orvos sej­tette, hogy mi történt... Más­nap a röntgenvizsgálat igazolta feltevését: eltörött a kulcs­csontja. Torgyik Sándort szin­tén megvizsgálták és megálla- vították, hogy belső zúzódáso- kat szenvedett. Mindkét község — Páhi és Kaskantyú — lakossága őszinte együttérzéssel és szeretettel kí­vánja mielőbbi felgyógyulásu­kat. Pető P. Pál PETŐFI NEPE A Maeyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkeszt**»: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1 szám. Szerkesztődéül telefonközpont: 26-19, 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telef-»r : 17-09 Terjeszt? a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. • Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85. Index: 25 665. 3. VASÁR- ÉS ÜNNEPNAP so­kan kirándulnak. Minden nyol­cadik bécsinek van kocsija, te­hát gyakorlatilag minden máso­dik családnak. A gépkocsi arány­lag olcsó, részletre kapható. A villamosjegy drága. Aki mesz- sziről jár be munkahelyére, job­ban jár, ha kocsit vesz. Általá­ban a kis, olcsó üzemű kocsik futnak, mert a benzin is drága. Nagy gond a parkírozás. Az egyik bécsi ismerősöm mondta, hogy reggel mindig azért izgul, hogy idejében beérjen a hivatal­ba, mert hiába indul el kocsival időben, nem tud parkírozni, nem talál helyet a kocsi dzsungel­ben. Előfordul, hogy néhányszor körül kell keringenie az épüle­tet, míg végre valahára helyet kap. A sok gépkocsi az országúti közlekedésben is gondot okoz, annál is inkább, mert Ausztria rendkívül látogatott a nyugati turistáktól. Az ország fizetési mérlegét a nagy idegenforga­lom tartja egyensúlyban. Most épül egy korszerű autobahn, egyirányú közlekedéssel a közé­pen zöld sávval, a keresztezé­seknél alul- és felüljárókkal. Meghatározott távolságokon ki­térőket építenek és az egész úton telefonhálózat segíti elő, hogy a bajba jutott gépkocsitulajdono­sok azonnal segítséghez jussa­nak. Egy telefon, és jön a kis sárga műszerkocsi, amelyekből számos kószál az osztrák köz­utakon. • NÉHÁNY EGYÉB mutató a bécsi életkörülményekhez. — A schillinget és a forintot egy az egyhez számíthatjuk. A közszol­gáltatások jóval drágábbak, mint nálunk. A bécsi nőnek ala­posan meg kell gondolni hány­szor megy havonta fodrászhoz, mert itt a díjak többszörösei a nálunk megszabott áraknak. A borbély 12 schillinget kér a haj­vágásért. Három schilling egy szimpla fekete, ugyanennyi egy villamosjegy. 120 ezer schillin- gért jut hozzá a bécsi lakásnél­küli egy főbérleti lakáshoz a vá­ros központjában. A lakás ugyanolyan gond, mint minde­nütt a világon. Jóval költsége­sebb egy házi könyvtár létreho­zása Bécsben, mint nálunk. Drá­gák a könyvek, ezért az olvasni szerető bécsiek kölcsönkönyvtá- rakból szerzik be olvasmányai­kat. Jóval olcsóbbak azonban a mű­anyagból készült ruházati cik­kek, harisnyák, fehérneműk. Egy kiló narancs 5—12 shilling. Ha­sonlóképpen olcsó a többi gyar­matáru is. Egyszóval az osztrákok élet- színvonala nagyjából azonos a mienkével, mert a kereset kö­rülbelül ugyanaz. KERESKEDŐ SÁNDOR (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom