Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-24 / 94. szám

*. oldal 1963. április 24, szerda Hruscsov válaszai I. Piefrának, az 11 Giorno című olasz lap igazgatójának kérdéseire A gyarmati if júság napja s kialakultak az összefogás új MOSZKVA. (TASZSZ) Moszkvában nyilvánosságra hozták azokat a válaszokat, me­lyeket N. Sz. Hruscsov adott I. Pietra, az II Giorno című olasz lap igazgatója kérdéseire. Kérdés: Néhány hónappal ez­előtt a kubai kérdésben bekö­vetkezett fordulat után a világ — amely valóban retteg a há­borútól — nagy reményekkel fi­gyelte Kennedy és Hruscsov po­litikáját, úgy látszott ugyanis, hogy ez a legmegfelelőbb mind a nyugati, mind a kommunista világ számára a béke megőrzése és a békés együttélés szempont­jából. Ezért élénk visszhangot keltettek nemrégiben azok a hí­resztelések, amelyek szerint bi­zonyos új tényezők jelentkeztek, és határozott nehézségek támad­tak, amelyek akadályozzák a két vezetőt tevékenységében. Mi az Ön véleménye az ilyen termé­szetű aggodalmakról, amelyek különösen érzékelhetők ennyi reménykedés után, és mennyire látja reálisnak azokat a nehéz­ségeket, amelyekkel Hruscsov és Kennedy talália magát szemben a salát világában? Válasz: A Karib-tenger tér­ségében keletkezett válság fel­számolása valóban nagy remé­nyeket ébresztett az emberiség­ben a tekintetben, hogy a nem­zetközi kapcsolatokban fordulat következik be és a súlyos rob­banási veszélyt magában rejtő hidegháborúról” rá lehet térni a vitás nemzetközi problémák tárgyalások útján történő ren­dezésének politikájára. Sajnos, nem váltak valóra ezek a re­mények. ön azt mondja, hogy a közvé­leményt nyugtalanítják a meg nem oldott problémák rendezé­sénél mutatkozó nehézségek. Ezzel egyet kell érteni. De ter­mészetesen nem a „vezetők út­jában támadt nehézségekről” hangoztatott híresztelésekről van szó. ahogyan ön felteszi a kér­dést, hanem arról, hogy az Egye­sült Államokban olyan erők mű­ködnek. amelyek a régi erőpoli­tikát folytatják. Mintegy ki akarják tapasztal­ni „ellenálló képességünket”, nyomást akarnak gyakorolni ránk és erővel akarják kikény­szeríteni a Nyugatra előnyös döntéseket. Nyíltan meg kell mondani, hogy az ilyen irány­vonal nem vezethet a feszültség csökkenéséhez és a nemzetközi helyzet megjavításához. Vagy itt van a másik kérdés — a leszerelés. Ha nyíltan be­szélünk, akkor ki kell jelenteni, hogy az Egyesült Államok és NATO-beli szövetségeseinek fő erőfeszítései nem az általános és teljes leszerelésre vonatkozó megállapodás aláírására, hanem a fegyverkezési hajsza további fokozására és a NATO agresszív nukleáris erőinek megteremté­sére irányulnak. Csak ezzel le­het magyarázni, hogy a genfi 18 hatalmi bizottság lényegében egy helyben topog, és eddig egyetlen olyan határozatot sem hozott, amely az általános és teljes leszerelés programjának meevalósításához vezetne. Még az olyan kérdésben is, mint a nukleáris fegyverkísér­letek betiltása, az «Egyesült Ál­lamok és Anglia kormánya min­dent megtesz, hogy akadályozza a tárgyalások eredményes kime­netelét. Mint ismeretes, annak idején a Szovjetunió kijelentet­te, hogy kész megállapodást alá­írni a nukleáris fegyverkísérle­tek betiltásáról, ha az ilyen szerződés ellenőrzését nemzeti észlelő eszközökkel valósítanák meg. Ügy gondoljuk — és ezt a tudósok is megerősítik —, hogy az ellenőrzés ilyen eszközei tel­jes mértékben elegendőek. Amint azonban beleegyeztünk a két-három ellenőrzésbe, az Egyesült Államok nyomban elő­állt követelésével az évi 8—10 ellenőrzésről, bár az Egyesült Államok felelős képviselői a szovjet képviselőkkel folytatott beszélgetések során korábban azt mondták, hogy évi 2—4 el­lenőrzésbe beleegyeznének. Genfben most az amerikai kép­viselők hét ellenőrzésről beszél­nek, és ezt nagy engedményük­ként tüntetik fel. De milyen engedményről le­het szó, amikor ez lényegében az Egyesült Államok régi javas­lata és tulajdonképpen vissza­lépés? Ezért felvetődhet bennünk a kérdés: ne térjünk-e vissza, ahogyan az Egyesült Államok is tette, a korábbi álláspontra, és vonjuk vissza az évi két-há­rom ellenőrzésbe való beleegye­zésünket, amennyiben szilárdan hisszük, hogy a nemzeti eszkö­zök elegendőek minden nukleá­ris kísérlet észlelésére? Vajon nem jellemző-e az Egyesült Államok és Anglia ál­láspontjára az a tény, hogy az Egyesült Államok kormánya az ENSZ-közgyűlésnek a nukleáris kísérletek 1963 január 1-től tör­ténő beszüntetéséről szóló hatá­rozata ellenére folytatja ezeket a kísérleteket. Folytatja a kí­sérleteket az Egyesült Államok NATO-szövetségese — Francia- ország is — mondotta Hrus­csov, majd így folytatta: ön e nehézségek eltávolításá­nak reális perspektívái felől ér­deklődik. Ilyen perspektívák vannak. Nevezetesen: tárgyalások útján rendezni a legfontosabb kérdéseket, amelyek megoldásá­tól a fennálló feszültség meg­szüntetése függ. Mi a földön élünk, ahol két társadalmi-gaz­dasági rendszer áll fenn és nem térhetünk ki a vitás problémák rendezésének bonyolult, de szük­séges feladata elől, ha meg akarjuk óvni a békéi Hiszen napjainkban, a ször­nyű erejű háborús pusztító esz­közök birtokában nincs közép­út a háború és a béke között; a kérdés így vetődik fel: vagy keressük azt a kölcsönösen el­fogadható megoldási és a nem­zetközi kapcsolatok fejlődésének olyan irányál amely a béke igazi megszilárdulásához vezet, vagy pedig engedjük mind job­ban kiéleződni a nemzetközi feszültséget, ami viszont végső soron nukleáris világháborúba torkollik. Ettől a választástól függ a népek jövője. Külpolitikánk — a béke politikája, és mi, szov­jet emberek, nem sajnáljuk a munkát és a fáradságot ama nagy cél elérésére, hogy meg­szabadítsuk az emberiséget egy termonukleáris háború szörnyű­ségeitől. I. Pietra következő kérdése így hangzott: Ügy tűnik, most jogosan le­hetne levonni azt a következte­tést, ha a világ fenn akar ma­radni, akkor politikáját az atom­kor követelményeihez, tehát a béke szükségességéhez kell szab­nia. Meg lehet ezt valósítani anélkül, hogy megteremtik a két tömb közti teljes bizalom légkörét? Meg lehet-e terem­teni a bizalom légkörét, ha a mindenekfölötti „államérdekek”, a mindenekfölötti párt, a min­denekfölötti haza. a kettős er­kölcs, az eszközöket és az ab­szolút fegyelmet meghatározó cél atomkorszak előtti régi for­mulája szerint folytatnak nem­zetközi politikát? Ügy gondol­ja-e ön, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a test­vérpártok tettek-e, vagy szán­dékukban áll-e az, hogy hatal­mas lépéseket tegyenek az atomkorszak eme új útján? N. Sz. Hruscsov válaszában hangsúlyozta: Minden állam külpolitikájá­nak, sokkal inkább, mint bár­mikor, a béke megőrzésének és megszilárdításénak érdekeiből kell kiindulnia. A szovjet kormány nemcsak több ízben hangoztatta annak szükségességét, hogy az ilyen politika sikeres megvalósítása céljából ki kell alakítani a bi­zalom nemzetközi légkörét, ha­nem gyakorlati intézkedéseket is tett és a jövőben is tesz. A Szovjetunió Kommunista Pártja, ugyanúgy, mint minden egyes kommunista párt, teljes egészében a nép érdekeiből in­dul ki. Éppen ezért a kommu­nista pártok a béjcéért folyó ha­talmas harc élvonalában halad­nak. A kommunista és munkás­pártok képviselői 1960 novem­berében tartott moszkvai ta­nácskozásukon kijelentették, hogy a kommunisták nemcsak abban látják történelmi hivatá­sukat, hogy világméretekben fel­számolják a kizsákmányolást és a nyomort, és örökre kizár­ják az emberi társadalom életé­ből minden háború lehetőségét, hanem abban is, hogy már a mi korunkban megszabadítsák az emberiséget az új világháború lidércnyomásától. Ismeretes, hogy az SZKP és a szovjet kormány kezdemé­nyezésére napirendre tűzték az általános és teljes leszerelés kérdését, mint a szilárd béke biztosítása radikális útjának kérdését. A Szovjetunió követ­kezetesen harcol a német kér­dés megoldásáért, kezdeménye­zője több más olyan nagy je­lentőségű javaslatnak, amely a nemzetközi feszültség csökken­tését és a háború elhárítását célozza. Mint ahogyan önök is láthat­ják, a Szovjetunió Kommunista Pártja és az összes testvérpárt minden tőle telhetőt megtesz a tartós béke biztosítására. Az önök kifejezésmódjával élve, már eddig is „hatalmas lépése­ket tettek az atomkorszak új útján” és tesznek a jövőben is. Nem lehet elmondani azon­ban ezt a kapitalista országok, az Egyesült Államok és NATO- beli szövetségesei kormányairól, amelyek továbbra is a „cél szentesíti az eszközt” elv alap­ján a „kettős erkölcs” értelmé­ben tevékenykednek. Szavakban például a nemzet­közi biztonság érdekében fára­doznak, de szövetségeseik kikö­tőibe (láthatólag a NATO-n be­lül érvényesülő „abszolút fe­gyelemnek” megfelelően) Polá­ris rakétákkal 'felszerelt atom- tengeralattjárókái küldenek és ezzel halálos veszélynek teszik ki ezeket az országokat és a bé­két. Itt az ideje, hogy elvessük — az ön kifejezése szerint — „az atomkorszak előtti módon meg­fogalmazott régi tételeket”. Mennél hamarabb történik ez meg, annál jobh lesz. I. Pietra ezután megkérdezte: Lenin 1920-ban Wells angol írónak adott nyilatkozatában ki­jelentette: „Minden emberi kon­cepció kapcsolatban van boly­gónkkal. minden elkéozelés ar­ra a feltételezésre épült, hogy a technika fejlődése sohasem lépi túl a földi határokat. Ha sike­rül bolygóközi kapcsolatokat lé­tesíteni. akkor felül kell majd vizsgálnunk minden filozófiai, társadalmi és erkölcsi koncep­ciónkat.” Hruscsov válaszában elöljáró­ban kijelentette: Nincs semmi adat, ami alátá­masztaná, hogy V. I. Lenin va­lóban mondta volna Wellsnek az ön által idézett szavakat. Nincs semmi alap arra, és ez V. I. Lenin minden művéből kö­vetkezik, hogy nekünk, Lenin tanítványainak „felül kellene vizsgálnunk filozófiai, társadal­mi és erkölcsi koncepcióinkat”, hiszen éppen a lenini eszmék megvalósítása tette lehetővé a szovjet nép számára, hogy gigá­A gyaijnati rendszer ellen és a békés együttélésért folytatott harc napjaként ünnepli meg a világ fiatalsága április 24-ét. A Demokratikus Ifjúsági Világszö­vetség és a Nemzetközi Diák- szövetség felhívására Európa, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika ifjúsági mozgalmainak többsége visszautasítja mindazokat a pró­bálkozásokat, amelyek a gyar­matosítás elleni küzdelem meg­osztására irányulnak. Ezen a napon egységüket tömegmeg­mozdulásokkal, gyűlésekkel, a gyarmati ifjúság napjának mél­tó megünneplésével is kifejezik. Megyénkben a hét második felében kerül sor a gyarmati fiatalok részvételével megrende­zett gyűlésekre, ahol a KISZ- ifjúság, a tanulóifjúság, társa­dalmi szervek és tömegmozgal­mak képviselői együttérzésüket és harcos szolidaritásukat nyil­vánítják az elnyomatásban élő népek iránt. Hatalmas méretű, egész világ­részeket átfogó, s nagy erejű mozgalom ma már a gyarmati népek függetlenségi harca, mely támogatásra talál mindenütt, ahol a haladó emberiség szavát hallathatja, s ahol a békéért küzdő milliók a jobb jövőbe vetett hittel szállnak síkra az egyenjogúságért, minden nem­zet boldogulásának őszinte és igaz ügyéért. Nyolc esztendeje, hogy az ázsiai és afrikai szabad orszá­gok képviselői Bandungban ta­nácskoztak és kimondták hatá­rozatukban: népeik örökre le­tépték a gyarmati Igát és ke­zükbe vették sorsuk irányítását. Azóta az elnyomott országok felszabadító mozgalmai újabb győzelmeket arattak, egész sor afrikai ország vált függetlenné, Tegnap délelőtt ülést tartott a Hazafias Népfront bajai járási bizottsága. Az ülésen Balog Ist­ván járási népfronttitkárnak a nemzetközi helyzetről szóló tá­jékoztatója után a békemunká­val kapcsolatos mozgalmi fel­adatokról tanácskoztak. A nép­frontbizottság jóváhagyta a já­rási akcióbizottság májusi le­szerelési hónapra vonatkozó ter­vezetét, mely szerint a népfront a helyi párt- és tömegszerveze­tekkel karöltve május 12-én Madarason, Vaskúton és Csát- alján rendez békenagygyűlése­ket. A program szerint Máté- telkén a Győzelem Termelőszö­vetkezetben az európai háború befejezésének évfordulója alkal­mából névadói megemlékezésre kerül sor, amelyet a kulturális seregszemle körzeti bemutatója szi eredményeket érjen el a gaz­dasági, a társadalmi és a kultu­rális fejlődésben, ez tette a szov­jet népet úttörővé a világűr megostromlásában. Ezért, ha már a filozófiai, tár­sadalmi és erkölcsi elképzelések módosításáról beszélünk, ideje lenne a tőkés rend és a burzsoá ideológia hirdetőinek megvál­toztatni elképzeléseiket. Ismer­jék be a kapitalizmus további fennállásának teljes képtelensé­gét és értelmetlenségét: ismer­jék be, hogy le kell mondani az imperialista háborúkról, fel kell számolni a gyarmati szolgaság maradványait. I. Pietra soron következő kér­dése így szólt: Melyek a Moszkva és Peking közötti vita alapvető pontjai? A taktika körébe tartozó különbö­ző értékelésekről, vagy ideoló­giai síkon mozgó nézeteltérések­ről van szó, elsősorban azért, mert az atomkorszaknak meg­felelő politikát kell folytatni9 Hruscsov válaszában a többi között hangoztatta, hogy nem Moszkva és Peking közötti vi­táról, hanem mindössze fontos lehetőségei, formái, magasabb szintű gazdasági és politikai módszerei. Számos felszabadult ország nyilvánította ki szándé­kát, hogy a fejlődés nem kapi­talista útját választja és többen közülük a szocialista országok segítségével kívánják kialakíta­ni gazdasági életüket, megterem­teni saját iparukat, nemzeti füg­getlenségük alapját. A fiatalok a felszabadult or­szágokban különösen fogéko­nyak e változások iránt. Közü­lük sokan szerezték meg szak­tudásukat a Szovjetunióban vagy a népi demokratikus országok­ban, ismerik a szocialista építés távlatait és most lelkes hívei, harcosai ennek a fejlődésnek. Bonyolult körülmények közt, az új kolonializmus változatos, ki­finomult fegyvereivel szemben, a gazdasági behatolás és politi­kai megosztásra irányuló mes­terkedés közepette, másutt a nyílt terrorral is szembeszállva vívják elszánt küzdelmüket né- pük szabadságáért, vagy a kiví­vott függetlenség megőrzéséért. A gyarmati ifjúság napja, a szolidaritás napja, a felelősség- ébresztés alkalma, az afrikai, ázsiai és más távoli népek meg­ismerésének lehetősége is egy­úttal. Köszöntsük szeretettel a körünkben megjelent messzi földrészek fiait, lányait és szí­vünk melegével nyilvánítsuk k9 velük együtt a béke, a szabad­ság, a népek összefogásának) nagyszerű eszméjébe vetett hi­tünket, elszántságunkat. Abban a szilárd meggyőződésben, hogy a mi építő munkánk is hozzá­járul küzdelmeik sikeres meg­vívásához, a gyarmati országok és népek teljes és végleges fel­szabadulásához. V. P. követ Határozat született aa április 26-án megrendezésre te­rülő járási-városi béketalálkooú megszervezésével kapcsolatban is. — Tegnap délután hasonld napirend megvitatására ült flsz- sze a bajai városi népfrontba; zottság K» Elhanyagolt kát Mária utcai előfizetőnk nászát kivizsgáltuk. Igaza# adunk neki abban, hogy a kút környéke nagyon elhanyagolt; De miért nem fognak össze és csinálják meg a sarki kút köré nyékét társadalmi munkával? Nincs talán, aki megszervezzed Keressék fel körzetük tanács­tagját és kérjék a segítségét) kérdéseknek a nemzetközi kom­munista mozgalom soraiban je­lenleg folyó megvitatásáról vafli szó. Ami a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a Kínai Kom­munista Párt közötti viszony kérdését illeti — jegyezte meg Hruscsov — ezt eléggé teljesen megvilágította a két párt közötti levélváltás, melyet a sajtó is nyilvánosságra hozott. Mint e közleményekből kiderül, az SZKP és a KKP kapcsolatainak kérdése a kommunista pártok belső ügye. Hruscsov hangoz­tatta, hogy a kommunisták nem­zetközi egységének erősítése mindennél jobban aggasztja az imperialista köröket. Nem fog sikerülni soraink között rést nyitni —, ha az imperialisták merényletekre vetemednek a szocialista országok békéié és biztonsága ellen, akkor a Szov­jetunió, a Kínai Népköztárs'- ság, az új életet építő összes n - oek egyesült erejével faláb' ' szembe magukat. Ezek után Hruscsov mée ió néhány nemzetközi politika' problémákat érin*'" ' '■•désre adott választ. Békegyűlések a bajai járásban

Next

/
Oldalképek
Tartalom