Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-19 / 90. szám

1963. április 19, péntek 8. oldal Ahol a jövedelem születik Az ekével húzott mezsgyék szabályos geometriája nagy elő­készületeket sejtet a lajosmi- zsei Sallai Tsz betonút melletti 75 holdas, enyhén emelkedő területén. Aztán, hogy beljebb megyünk, már az előkészületek is szem­mel láthatóak. Traktorok for­gatják a földet, nyomában pe­dig a lóvontatású műtrágya­szórógép halad. Tovább menve, az egyik tanya mellett, elénk tárul a csaknem 2000 négyzet- méter felületű melegágyi telep is, amely szikrázva veri vissza a napfényt. Az ablaküvegek alatt már haragoszölden tűnnek elő a paprika, a paradicsom, a saláta, a karalábé, s ki tudja hány zöldségféle palántái. — Ez van meg eddig — tájé­koztat megelégedéssel Sárközi János főagronómus. — De ez is nagy munkának az eredménye. Hogy miért? — hamarosan ki­ről. Tavaly ugyanis még árpa termett ezen a területen. De el­határozták, hogy itt létesítik a nagyüzemi kertészetet. A szövetkezet 2400 holdas össz­területének jó része sívó ho­mok, s csak 80 hoíd rosszul ter­mő szőlő és 40 hold új telepíté­sű — tehát még nem termő — gyümölcsös töri meg a szántó­föld egyhangúságát. Ahhoz, hogy jövedelmező legyen a gaz­dálkodás, olyan létesítményre van szükség, amely már az el­ső évben hatalmas bevételt hoz. Ez pedig a kertészet. Igen ám, de csak az öntözés teszi eredményessé a zöldségest. Tavaly ősszel azonban a bajai vízügyi igazgatóság kútfúrói fel­adták a reményt, mondván, hogy itt vizet nem találnak. A főmezőgazdász ebbe nem nyu­godott bele; szerzett kompresz- szort, csöveket, meg más — a esőkút fúrásához szükséges — kelléket, s néhányad magával máris hozzálátott a munkához. És 25 méter mélységből fel­tört a víz... Próbáiképpen két kutat fúr­tak. Külön-külön 450—500 liter vizet adnak percenként. Ennek alapján a Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat mér­nökei megtervezték az öntözőte­lepet. A szövetkezet segítségére sietett a járási tanács mező- gazdasági osztálya is, azzal, hogy közbenjárt a 4 MA—40-es szivattyúgép megvásárlásánál. A „házi kútfúró brigád” hamaro­san megépíti a végleges cső­kutat, amelyek mindegyikére egy-egy gépet kapcsolhatnak. És mesterséges eső hull majd az egész 75 holdas kertészetre. Saláta 12 holdon lesz, amely­ről már e hónap végén átadnak a MÉH-nek 300 ezer fejet. Rá egy hétre szedhetik a többit is. összesen csaknem egymillió fej salátát értékesítenek. A szövetkezet rö­videsen megkapja az új teher­gépkocsit — azzal hordják az árut a megyeszékhely és a fő­város piacaira. A saláta helyére zellert, sár­garépát vetnek. De tíz hold ko­rai paradicsomra is szerződtek a Kecskeméti Konzervgyárral. — Egymillió 300 ezer forint bevételt terveztünk a kertészet­ből — mondja a főagronómus. — De bevallom, én 2 millió fo­rintra számítok. Hiszen az ön­tözés mellett a talaj jó minő­sége is segít. Kik dolgoznak a kertészetben? A szövetkezet gazdái kevesen vannak, hogy ehhez külön bri­gádot alakítsanak, másképp vi­szont el sem képzelhető az it­teni munka. Ezért úgy döntöttek, hogy kí­vülálló dolgozókat alkalmaznak szerződéssel. Már most 25 állan­dó munkása van a telepnek, na­gyobbrészt fiatalok. A létszám később, a kampányidőszakban ötvenre is emelkedik. Egész év­re összesen 450 ezer forint mun­kabért állapítottak meg részük­re. A havi bér nem okoz „fe­szültséget”, hiszen a gazdák is kész ’fénzfizetésben részesülnek az idén. Az itt levő 25 munkást már betanította Katona László fő­kertész és Kohán Pali bácsi, a másodkertész. Igen lelkiismere­tes szakember mindkettő. Télen a legzordabb időben is megje­lennek óramű pontossággal reg­gel fél 7-kor a telepen, hogy az előkészítés percnyi késést se szenvedjen. Hatvani Dániel Május l-íg befejezzük a vetést és a telepítést A jó munkaszervezésnek és szövetkezeti gazdáink lelkesedé­sének köszönhetően április 1-re 30 holdon eltelepítettük a sző­lőt, s a munkák ütemét látva nem kétséges, hogy a vetéssel, a soron következő kertészeti teendőkkel egy időben május 1-ig harminc holdon szőlőgyö- kereztető iskolát, ötven holdon pedig új gyümölcsöst is létre­hozunk. Az eddigi munkák során Ko­vács Lajos munkacsapata halad az élen, de szorosan követi Mi- tyófc István és Szűcs János csa­pata. Nagyszerűen dolgoznak a fiatalok is. Ifj. Tóth László például, aki tavaly végezte el az általános iskolát, mintegy háromnegyed hektárnyi szőlőt telepített. Ugyancsak példásan megállta a helyét ebben a mun­kában ifj. Szűcs János is. Hasonlóképpen derekasan helyt állnak ifjú traktorosaink is, akik kettős műszakban dol­goznak. Közülük Farkas János végzi a legkiválóbb munkát. Ez az általános lendület an­nak az eredménye, hogy a gaz­daságvezetéssel szorosan együtt­működik tsz-ünk pártalapszer- vezete. Pártalapszervezetünk a Megtízszereződött az öntözési szakemberek száma A második ötéves terv nagy­szabású öntözési programjának végrehajtásában az idei a döntő év: az öntözött terület a tavalyi 330 000-ről 450 000 holdra nő. Az idei esztendő fordulatot hoz az öntözéses gazdálkodás szakem­berellátásában is. Az öntözési szakemberképzés volumene az idén megtízszereződött: az el­múlt hetekben 6000 termelőszö­vetkezeti tag és állami gazdasá­gi dolgozó kapott szakmunkás­bizonyítványt. Nagy többségük öntözéses növénytermesztő, né­hány százan pedig öntözőgép­kezelők. szövetkezeti gazdák alkotó kez­deményezését mindenkor figye­lembe veszi. Nem hanyagolja el a panaszok meghallgatását és orvoslását sem. Ez egyrészt megelégedést szül, másrészt az­zal az eredménnyel jár, hogy a kommunisták nevelő és szerve­ző munkáját egyre többen segí­tik szövetkezeti gazdáink közül. Jól példázza ezt az is, hogy egé­szen rövid idő alatt a pártom- kívüli aktívacsoport tagjainak száma huszonötre emelkedett. Szabó G. Andrásné Megjegyzések Művelt ember? Szombat éjjel, fél tizenket­tő. Odabenn az Aranyhomok éttermében, cukrászdájában, bárjában kellemesen szórakoz­nak a vendégek. A portára pedig alaposan illuminált, jó öltözetű férfi lép. — Nem kí­vánatos vendég, „elázott” az eszemadta — villan át a por­tás agyán, s udvariasan máris próbálja hazatérésre bírni. — Mi? Hogy menjek haza? Jo... jogom van!... buzdult fel egyszerre az imbolygó vendégben a részeg ember „öntudata”, s nem tudni, hogy a fejében hogyan követték hirtelen egymást a gondola­tok. Tény, azonban, hogy ke­zét ütésre emelte, elcsattant a pofon. Szemtanúi voltak, s közülük egy fejcsóválva meg­jegyezte: Mérnök ember!? ... Pár perc múlva megérke­zik az URH-s rendőrjárőr, vé­get vet az incidensnek, a rendőrkapitányságra kíséri a rendbontót. Igazoltatják, fel­veszik a jegyzőkönyvet. Kide­rül, hogy Sz. J. valóban gé­pészmérnök. Kijózanodásáig bent tartják, s akkor újra szót váltanak vele. Magatartása fennhéjázó, tiszteletlen. Az U RH-ügyelet szolgálattevői így emlegetik: viselkedése jó­zanul sem volt művelt em­berhez méltó... Bármilyen vezető beosztás­ban levő, tanult embert szin­te nagyítóüvegen át nézik beosztottai és mások is. Mun­káját, emberi magatartását egyaránt. S kövesse el csak a legkisebb botlást is. elmarasz­talón beszélnek róla. Az ittas­ság pedig nem kicsi hiba. De különösen nem, ha iskolá­zott, vezető beosztású ember­rel fordul elő! P. L „Háztáji66 csirkék A piac vásárlói között sé­tálva észrevettem, hogy egy stráfkocsi mellett kisebb cso­port várakozik türelmesen. Közelebb érve megtudtam, hogy a város egyik termelő- szövetkezete rántani való csir­két árusít. Távolabb egy bő­szoknyás asszony szintén rán­tani való csirkéket kínált a sokaságnak. Az alkudozás közben egyik fiatalasszony megjegyezte: nénikém maga nagyon magas árat szab. Amott a szövetkezetiek sokkal olcsóbban adják. A nénike önérzetesen válaszolt: nincs mit ezen csodálkozni. Az én csirkéim háztájiak, sokkal jobb a húsuk, mint a szövet­kezetinek. Egyszer csak oda szói egy harmadik asszonyka: — Háztájija a fenét. Már el­felejtette, hogy mögöttem állt sorba a szövetkezeti kocsinál. Ügy tolakodott a kosarával, hogy még most is érzi a ve­sém ... Bizonyságul meglengette kezében a tsz kocsijáról vá­sárolt csirkéket: itt van a ma­ga „háztáji csirkéinek” a pár­ja — mutatta, majd haragvó arccal hozzátette: szép kis fog­lalkozás. amit maga űz!... Kíváncsian lestem a továb­bi fejleményeket. A bőszok­nyás nénike adós maradt a válasszal. Nagysebesen kosa­rába rejtette a tsz-től vásá­rolt háztáji csirkéket és egy pillanat alatt eltűnt a bajai piac emberforgatagában. T. S. Tizenhárom év a közéletben Várospolitikai kérdésekről ér­deklődtem a kiskunfélegyházi járási-városi pártbizottságon így bocsátottak útnak. — Palástiné elvtársnőt keres­se fel a városi tanács titkársá­gán, ő pontos képet ad min­denről. Hatalmas íróasztala mellett még kisebbnek tűnik a szerény megjelenésű asszonyka. Néhány szavával olyan közvetlen lég­kört teremt, hogy szinte ottho­nosan kér részt az ember ép­pen soron levő elfoglaltságából Vastag dossziét tesznek ki a tanácstagi jelölő gyűlések jegy­zőkönyvei. Közel száz közér­dekű javaslatot, észrevételt tar­talmaznak. Azt ellenőrzi Palásti Jánosné, intézkedtek-e, adtak-e választ mindegyikre szakterüle­tükről az osztályok? Szálanként rakosgatjuk az aktákat, azonnal kiderülne, ha valamelyik mel­lől hiányzana az intézkedés má­solata. Nézzük csak. 27. választókerület: Kérik, Ahogy a borotválkozással, meg a mosakodás­sal végzett, felöltözött és kilépett az utcára. — Hű, de nyalka máma ez a Miska! — néz­tek utána csodálkozva a járókelők, ami igaz is volt, mert amióta a meghívót kézhez kapta, még a járása is megváltozott: nem olyan tutyimutyi, mint eddig, hanem peckes és határozott. A szövetkezeti kocsma elé érkezve megtorpant égy pillanatra. — Felhajtok egy féldeci kisüstit — gondolta — ennyit már csak megérdemlek ezen a sorsdöntő napon. — Azzal benyitott és rendelt. — Ejnye, de jól esett! — törülte kétoldalra te­nyerével a bajuszát. — Töltsön még egy kupicá­val! Elvégre nem mindennap megy az ember a saját megválasztására. Aztán a harmadikkal is ivott. A negyedik után már előhúzta zsebéből a meghívót, s mindenki­nek mutogatta, hogy milyen nagy megtisztelés érte. — Bizony — ereszkedett le az egyik asztal melletti székre, — mától kezdve ne merjen en­gem senki csürhés Miskának szólítani, mert van nekem rendes, tisztességes rangom, meg nevem. Ehun-e, itt a bizonyíték! — lobogtatta meg a le­velet. — Az áll rajta, hogy Banai Mihály sertés­pásztor. De nem ám, akárhogyan, hanem csupa nyomtatott betűvel! Még beszélt és hadonászott egy ideig, majd is­mét pálinkát rendelt, de azt már nem itta meg, mert az asztalra borulva elaludt. Hiába rázogat- ták a jelenlevők, mondván, hogy „Ébredj Miska, elkésel a közgyűlésről” — nem boldogultak vele. — Szegény Banai — mondogatták részvéttel — sose szokott ez inni, oszt’ azért ártott meg neki ilyen hamar. Délre járt mire ébredezni kezdett. Ahogy kö­rülnézett, és valamennyire tájékozódott, az elnö­köt látta maga előtt. — Jó napot, Mihály bátyám! — hunyorított rá barátságosan. — Kár, hogy nem jött el a köz­gyűlésre, mert igen sok szépet mondtak magáról az emberek. Banai csak most ébredt teljesen tudatára, hogy mi történt vele. Szó nélkül visszaborult az asz­talra. A körülötte állók azt hitték újra elaludt. Csak akkor látták, hogy ébren van, amikor egy kövér könnycsepp gurult végig a keze fején . .. A. K. lássák el kerítéssel a strandfür­dőt. Válasz: Az építés folyik. A Fadrusz János utcai oldalon el­készültek az alapok. 4-es kerület. Barta Gábor a tanácstag. Miért nincs parkosít­va a strand? — kérdezik. A fe­leletet ismerik azóta: Még két medence épül, addig csak za­vart okozna a parkosítás. Juhász Franciska tanácstag kerületében az úttest és járda kiépítését kérik. A tanácstag el­vitte már az üzenetet. Először a nagy forgalmú utcákat veszik sorra. Előnyben részesülnek azok, ahol a lakosok társadalmi hozzájárulással is segítenek. Frissen iktatott beadványért nyúl Palástiné. A Fadrusz Já­nos utcaiak aláírása — Varga András és neje, Móczár Sán­dor, Pál János stb. — sorakozik az íven. Bejelentik, hogy a hiányzó járdaszakasz megépíté­séhez fm-ként 20 forinttal vagy munkával járulnak hozzá. Vi­rágszegélyt is képeznek, mint a szomszédos Ady Endre ut­caiak. Az építési és közlekedési ál­landó bizottság 8-án, hétfőn már meg is adja a választ a tanács­tagnak, titkárságnak, hogy ez évben mikorra ütemezik be ezt a járdaépítést. Játszótér, lakóhely kijelölés, vízvezeték, mentőállomás, nők foglalkoztatása — kevés a hely, hogy felsoroljuk, hány terüle­tét jártuk be a város életének. — Mindig úgy mérlegelem ezeket — fogja össze munkánk végén a kövér dossziét Palásti­né —, mintha körülötte a jelö­lő gyűlések résztvevői figyelné­nek, nem maradnak-e ki ennek vagy annak a kerületnek a gondjai. — Most lett a végrehajtó bi­zottság titkára? — ötvennégy óta az vagyok. ötvenben kerültem ide Gyulá­ról. .. Ha otthoni látogatásról vissza indulok, édesapám min­dig így enged el: „Kislányom, úgy látom, szívesebben mégy vissza Félegyházára, mint ahogy hazajöttél...” „Kislányom” — nekem mondja, akinek tizenhét éves nagylányom van, a kicsi négy esztendős. A nagy volt ak­kora, mikor idejöttünk... Bi­zony, jártak nehéz évek, meg­torpanások, — de sokkal-sokkal több volt a szép, a nagyszerű... Mi a viszonzás munkámért? ... Ma reggel bejön egy lányka: „Katinka néni, magához küld­tek. Szeretnék munkát kapni valahol.” „Katinka néni” — so­sem ismertük egymást... Teg- nap_ egy férfit hallgattam meg. Első mondataiból tudtam, hogy a _ pénzügyi osztály intézi el a kérését, de ezt csak a beszélge­tés során mondtam neki. ..Tud­tam, de én az elvtársnőhöz jöt­tem. A városban úgy mondo­gatjuk. hogy ha valamire csak egy mód is van, Palástiné el­intézi.” Kell ennél több „fizetség” egy tanácsfunkcionáriusnak?... Tóth István Lenin összes műveinek második magyar kiadása A Kossuth Könyvkiadónál az ünnepi könyvhétre lát napvilá­got Lenin összes művei máso­dik magyar kiadásának első kö­tete. Az első magyar kiadás — amelynek sok kötete ma már nem kapható — nem volt teljes. Az 55 kötetre tervezett új so­rozat mintegy húsz kötetnyi olyan anyagot tartalmaz, amely magyarul még nem jelent meg, s a Szovjetunióban is csak fo­lyóiratokban. Az új magyar nyelvű, szép kivitelű Lenin-sorozatból a ter­vek szerint évente négy-öt kö­tet lát napvilágot

Next

/
Oldalképek
Tartalom