Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-18 / 89. szám
1963. április 18, csütörtök 8. oldal A pompás erőgép Első „személyes” találkozásunk színhelyén, az őszi mező- gazdasági kiállításon, a gép impozánsan emelkedett ki az épületek előtti térségből. Ügyes, tetszetős megoldással ferde talapzatra helyezték, amely körbe forogva minden oldaláról megmutatta, s egyúttal azt a látszatot keltette, mintha éppen meredek lejtőn haladna fölfelé. Nem akadt jóformán egyetlen látogató sem a kiállításon, aki ne állt volna meg érdeklődve mezőgazdasági iparunk ez új alkotása előtt. A szakemberek lelkendezve hangoztatták előnyéit, gazdaságos voltát, a terepviszonyokhoz való alkalmazkodását, s a vele üzemeltethető munkagépek sokféleségét. S már ekkor mind többször került szóba megszerkesztőjének, Korbüly János gépészmérnöknek a neve. Egy hónapja pedig a sajtó és a rádió röppentette világba ezt a nevet, mint egyikét az idén Kossuth-díjjal kitüntetetteknek. Pár napja csak, hogy rövid, szerény rádiónyilatkozatát hallottam, amelyből kitűnt, hogy a gépszerkesztő már csaknem, tíz évvel ezelőtt elkészítette a D—4—K négyke- rék-meghajtású traktor terveit, az akkori idők szűk látókörű, szemellenzős gazdaságpolitikája azonban figyelmen kívül hagyta, mellőzte elképzeléseit. Kormányzatunk, pártunk most az őt megillető elismerésben részesítette a 70 esztendős Korbuly Jánost. Ezzel egyenértékű az a tény, hogy a KGST műszaki programja a gazdasági együttműködésben részt vevő valamennyi szocialista állam közül hazánkat jélölte ki e korszerű traktortípus gyártására és forgalomba hozatalára. Ennyi volt az, amit mindeddig a D—4—K-ról tudtam. A héten aztán Izsák és Ágasegyháza között a földeken pillantottam meg újból. Az egyik dombhát mögül bukkant elő. Már nem csillogó kiállítási tárgy volt, hanem hasznos, megbízható segítőtárs a munkában: hatalmas gumikerekeire friss, sárgásbarna földcsomók tapadtak. A gép vezetőjét, Gugi Józsefet, az Izsáki Állami Gazdaság traktorosát faggattuk a géppel kapcsolatos tapasztalatai felől. — öt van a gazdaságban ebből a pompás erőgépből. Mikor az első példányt Barta Mihály kipróbálta, a szaktársak úgy lesték, tágra nyílt szemmel, mint a gyerekek, aztán meg csaknem összevesztek azon, hogy ki üljön fel rá. Régi traktoros vagyok, hat évet töltöttem el egy rázós Hoffher-traktoron. Meg is adtam az árát: gyomorsüllyedést szereztem rajta, s hiába voltam „kiváló traktorvezető’, más, könnyebb munka után kellett néznem. A barázdák feletti döcögőst a szőlőműveléssel cseréltem fel. Három évig voltam szőlőmunkás, és hiába húzott vissza a szívem a motorhoz, a józan ész leintett: „Gondolj a beteg gyomrodra!” Jót tett ez a három csendes év: megerősödtem. De ha nem kap a gazdaság a D—4—K-ból, nem is álmodtam volna, hogy valaha visszatérek a régi szakmámhoz. Most három hete újból traktoron vagyok. Ez a masina már nem ráz, remekül rugózó, szivacsos nyergében szinte úgy érzem magam, mintha fotelben ülnék. De, félretéve a személyes szempontokat, megállapításom szerint ez a legkiválóbb homoki erőgép: hatvanöt lóerős, a súlya negyvenöt mázsa és egy nyújtott műszakban 80—90 liter gázolajat fogyaszt. Homokon is jó a teljesítménye, de félkötött talajon egyenesen élvezet vele dolgozni. A jakab- szállási üzemegységünkben, somkóró alá, három hét alatt negyven holdat szántottam meg. Átlagos hosszú, kevés fordulójú táblán naponta nyolc-tíz nor- málholdnyi munka végezhető el. Most 25—30 centiméter mélységben szántok, négy ekével; ezen a talajon egy katasztrális hold megforgatása nagyjából 1,25 normálhold munkát jelent. Uzemhiba eddig még nem fordult elő; igaz, hogy fokozott gonddal ápolom, kenem a gépet. Arcán a hivatásukkal elégedett emberek nyugodt derűje. Az öreg Hoffher, amely egykor „kinyírta” a gyomrát, már csak néha jut az eszébe. Jóba Tibor Másfélezer óra A bajai Vörös Fény Termelőszövetkezet gazdái közül általában harmin- can -negyvenein végeztek eddig társadalmi munkát szombat délutánonként, sőt, vasár- és ünnepnapokon is, avégett, hogy rendbehozzák gazdaságuk központjának a környékét. E lelkes magatartás láttán a tsz pártalapszerve- zete javasolta a gazdaság vezetőségének, hogy dolgozza ki a társadalmi munka végzésének szempontjaitA javaslatot tett követte, s a tsz vezetősége hazánk felszabadulásának 18. évfordulója tiszteletére, április 4-től mozgalmat indított. Ennek eredményeként a szövetkezeti gazdák elvállalták, hogy a tél folyamán megrongált utak rendbe hozásánál 320, az állati férőhelyek javításánál, szépítésénél 160, a gépszín építésénél 400, az iroda, lakóházak, majorok környékének fásításánál, parkírozásánál 650, az idős, munkaképtelen tsz-tagok épületeinek a tatarozásánál, háztáji földjeinek megmunkálásában 120 órát dolgoznak — társadalmi munkával, amelyet csak szombat délutánonként, ünnepnapokon, s hétközben a munkaidő letelte után lehet végezni. A részfeladatok megoldására összesen öt felelőst jelöltek ki. Az eredményt héttagú bizottság értékeli, s azoknak a szövetkezeti gazdáknak a tiszteletére, akik április 4-től május 1-ig 30 óra társadalmi munkát végeznek, a proletariátus nemzetközi seregszemléje napján a tsz ünnepséget rendez. Mindazokat pedig, akik november 7-ig 150 órát vesznek részt társadalmi munkában, pénzjutalomban részesítik. T. I. Taggyűlés után KINT, a kunszállási Üj Világ Tsz határában egyre több a munka. Szőlőmetszés, vetés, ezántás, telepítés, melegágy készítése — felsorolni is sok. A munkával egyenes arányban növekszik a gond is. Nincs más mód, megoldást kell találni — határozzák el a tsz kommunistái. Alapszervi taggyűlés folyik a községi pártházban. Budai Imre. a párttitkár válaszol a kérdésekre. Sok a probléma... A meleg- áevi keretekhez például nincs e'ég deszka. De ott a megoldás lehetősége az iskola előtt: a nvárfák, amelyeket a vízvezeték építése miatt úgyis ki kell vág- n:. A korábban telepített gyümölcsös pótlására szaporítóanyagot kell szerezni, különben fog- h''as lesz az ültetvény. T7éget ér a gyűlés. S bár jó két órát tárgyaltak, a vita — immár egészen oldott, baráti légkörben — folytatódik. Ügy látszik, minden gyűlés után marad megbeszélnivaló. S azt is megállapíthatom, hogy Budai Imrének, — aki különben pedagógus, a helyi általános iskola igazgatója — van tekintélye. B r csak három éve él a községben, ismer minden tanyát, la’-óival együtt, s a tsz gondjait valósággal úgy ismeri, mint annak elnöke, Eszik Antal. — SOKAT köszönhetünk a tizennyolc tagú alapszervezetnek — mondja az elnök. — A múlt hónapban öt kisgyűlést szerveztünk, ahol megbeszéltük az egybegyűlt gazdákkal: hogyan is kezdjük az évet. — Mi volt a legvitatottabb téma? — Az átgondolt, egész évre szóló tervezés — válaszol Nagy József brigádvezető. — A gazdák zöme kérte, hogy csak a szőlő maradjon százalékos művelésben. Így is határoztunk. Maradunk a családi művelésnél, de a kapásokat munkaegységre és prémiumra műveljük. — Talán még annyit — jegyzi meg Eszik Antal —, hogy az alapszervezet kezdeményezésére a brigádvezetők írásban kapják meg feladataikat, s hetenként be kell számolniok a vezetőségi ülés előtt. MAJD újból a párttitkár veszi át a szót. Az idei ötven hold telepítésről beszél, meg az öntözéses kertészetről... S lassanként azt vesszük észre, hogy egyedül maradunk a teremben. A többiek azóta már kint járnak a határban, megvalósítani azt, amit itt pár óra alatt közösen elhatároztak; H. D. ŰJ GÉPSOR Megérkeztek a Német Demokratikus Köztársaságból az ÉM. Parkettgyártó Vállalat kecskeméti telepére azok a német szakmunkások, akik beállítják, működésbe hozzák az új mozaik parkettgyártó gépsort. Az új gép segítségével, amely előreláthatólag május derekán indul be, a termelés megkétszereződik, azaz a napi mennyiség 600 négyzetméterről 1200-ra emelkedik. A német szakmunkásoknak a helybeliek is segítséget nyújtanak. Képünkön Sági István TMK-lakatos az előkészületeket végzi. Egy nap alatt százhatvan megrendelés 17-én reggel 7 óra. Három megrendelő várta már a nyitást a kecskeméti Cipész Ktsz javító részlegénél. Ösaes, szemüveges átvevő, Katona Károly forgatja, nyomkodja, vizsgálja a pultra tett lábbeliket. Közben a vendég is elmondja kívánságát. — A csizmát talpalni, sarkalni kell, a cipőt csak sarkallni. — Vasat tegyünk? — Igen ... Mikorra lesz kész? — H uszonkilencedikére. Nevet, címeit kér az átvevő és gyorsan kitölti a nyomtatványt, amelynek egyik példánya a vevőé. Rajta a munkafajta, az ár és a határidő. Űjabb talpalás, szandáljavítás. Piros tűsarkú cipőt hoz egy hölgy. A sarka hamar tönkrement. Egyik cipőn különösen és furcsa rajta a járás. — Nem tetszett még észrevenni? — méri egymáshoz a két cipőt az; átvevő — egyik sarok jóval rövidebb. (. — Az asszony nevet, csodálkozik. Fém- betétes, levágnak a magasab bői. Egy perc múlva ismét női cipő sarkalást kémek, majd férfi vendégek jönnek. Női cipő tal- palás, sarkalás, gyerekcipő tai- palás. Egyikük kérdezi csa' meglesz-e egy héten belül? — Nem ígérem. Hét-tíz nap kell a talpaláshoz. De azért tessék benézni. — Ugyanezt a vasat tessék vissza tenni — kéri egy csizmát javíttató férfi. Saját gyártmány, jól bírja a strapát, nem úgy, mint a gyári. — Tessék. Nemrég sarkaltattam, máris lement a színe — rak ki két fehér tűsaikú cipőt egy lány. — Erről nem tehetünk — gusztálja körül a sarkokat az átvevő. Tetszik látni? DörzsöSZÖLÖTELEPlTÖK Megelevenedett a nyárlőrinci homok. A Helvéciái Állami Gazdaság itteni üzemegységében négy munkacsapat — köztük Laki £ szló és tizenhat társa — telepíti a szőlőt. Tóth Sándor felvétele lés. Ugye homokos részen laknak? — Igen, homokban járunk..: — veszi tudomásul a vendégj de még hozzáteszi. — Meg aztán vasat is kértem rá, nem tettek. — Talán nem te kérte... Szabad a papírt? A lány odaadja. Katona Károly rápillant, nem szói. Meg. állapodnak, bogy befestő: a sarokbőrt. 7 óra 50 percig tizenegy megrendelő jön még. Férfiak, nők féle-fele arányban. Egy páni gyerekcipőt vesz eáő keeangbőL Nemrég javíttatta. Kifogásolta, hogy az orrát nem hozták rend- De. btaemoveges, roeri milliméterre ködU, hvHmw tegyen a saroteemeflés a gyerekcipőn. Egyik fiatalasszony né- gerbaraára festeti sarteatásra hozott tűsarkúját, a métOk középmagas sarkot tetetne, de aa húsvétra naénd kifogyott Egyelőre visszaviszi a MbteBt Lélegzetnyí szünet, kihasználjuk. — Milyen voít tegnap a forgalom. Meddig keffi várni egy javításra? Mikor jönnek legtöbben? — Tegnap pontosan 1Ú0 rendelést vettem fel. Volt nap, hogy 200-ra te felment ez a szám ... Tetszett hallani, meddig ígérjük a talpalást, a sarkal ás egy héten belül kész általában. Legtöbben reggel 7—8 között jönnék, majd a déli órákban. Délután viszont nincs megállás. 5-ig van átvétel, de tegnap is háromnegyed hatig foglalkoztam a megrendelőkkel. A torlódás jelentősen csökken, mert jövő héten nyit a Rákóczi úti méretes és javító vállaló részlegünk. — A késő délutáni zsúfoltság mutatja, hogy kívánatos volna legalább 6-ig meghosszabbítani az átvételt. Sokan dolgoznak fél ötig-ötig. Rájuk is tekintettél kell lenni... A javítási idő rövidülésére számíthat a közönség? — Kérem, sajnos, a létszámunk nem növekszik, sőt mind többen mennek nyugdíjba.. Sok a beteg, az ilyen korosabb dolgozó, mint jómagam. Tóth István Akácosán 40 forint Március végére a Bácsalmási Fiúiskola úttörői fejenként átlag 40 forintot tettek takarékba. Az egész csapat több mint 20 ezer forint értékű takarékbélyeget vásárolt. Különösen az első, második és a hatodik osztályos tanulók értek el igen szép eredményeket.
