Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-15 / 62. szám

1963. március 15. péntek 3. oldal TAKARMÁNYGYÁR Csak a vezetők gondjai? A Bács-Kiskun megyei Ma­lomipari és Terményforgalmi Vállalat soltvadkerti táptakar- mány-keverő üzemébe lépve az idegen valami különös — szo­katlan, de nem kellemetlen — illatot érez a levegőben. Ami­kor ezt megjegyezzük, kísérőnk. Havasi János raktáros megér­tőén mosolyog: — Talán a hús-, vagy a hal­liszt jellegzetes szagát érzi az elvtárs. Számunkra már annyi­ra mindennapi a keverőüzem „illatskálája”, hogy szinte ész­re sem vesszük. Egyébként mint­egy 35 fajta alapanyagot hasz­nálunk fel a keverés során: föl- didió-darát, búzacsírát, tejport, takarmánymeszet stb. Hogy némi képet kapjunk az alapanyagokról, nyomban „be­mutatót” is tart. A zsákokban rejlő sáfránysárga, kakaóbarna, hófehér alapanyagok szemrevé­telezését szakszern magyarázattal kíséri. Csakhamar megtudjuk, hogy a tápféleségek legfonto­sabb alapanyaga az árpa és a kukorica. Közvetlenül mögöttük van a „listán” a földidió-dara, amely csak az indítótápokból hiányzik.,Helyet kap a tápkeve­rékben a vitamán és az ásvá­nyi anyag is. az úgynevezett premixek formájában. A premix egyrészt az állat fejlődéséhez és ellenállóképességének növelésé­hez szükséges legfontosabb vi­taminokat, s emellett a beteg­ségek megelőzését szolgáló gyógyszeranyagokat, másrészt ugyancsak a fejlődést elősegítő 8—10 legfontosabb ásványi anyagot tartalmazza. Az üzem naponta — nyolc­órás műszak alatt — 156 má­zsa takarmányt készít. A válla­lat keverőüzemei a baromfiál­lomány részére indító, nevelő és hizlaló, valamint a tyúkok­nak tojótápot készítenek. Idén először állítanak össze kacsanevelő és borjútápot. Ami az alapanyagok beszer­zését illeti, az árpát és kukori­cát a tsz-ekből kapják, a földi- dió-dara és a halliszt import­anyag. a premixek pedig a Phylaxia készítményei. A vállalat éves szerződést köt a közös gazdaságokkal, amelyek havonta közlik igényüket. Ez határozza meg a keverés meny- nyiségét is. A tápok minősé­géért 30 napig vállalnak sza­vatosságot. A szövetkezeti gaz­daságok által elszállított tápból a keverőüzem félkilós minta- csomagot vesz, amelyet — az esetleges reklamációra számít­va — a szavatossági idő lejár­táig megőriznek. A kiselejtezett mintacsomagok ez időn túl sem vesznek kárba, mert eladják a halgazdaságoknak. Az eddigi eredmények jól szemléltetik a táppal való neve­Egy híján húsz ipari tanulót oktatnak a bútorkészítés tudni­valóira a Kecskeméti Asztalos Szövetkezet tanműhelyében. A fia­talok nevelője K. Tóth János asztalosmester. Jani bácsi büszke arra, hogy aki a keze alatt szabadult, becsülettel megállja helyét a szakmában. Képünk hátterében: Csányi József tanuló munká­ját ellenőrzi az idős mester. emlék. Annál több az olyan ta­pasztalat, hogy a pártirányítás helyes útja a vitázó légkör, a nevelő munka. Igaz, hogy ez sokkal nehezebb, sokoldalú tá­jékozottságot, alapos felkészü­lést igényel, de erre építeni le­het, hiszen akit érvekkel győz­nek meg, az maga veti el hely­telen álláspontját. Ilyen vitákra még elég gyak­ran van alkalom, hiszen a szer­vezett dolgozók kisebb részénél ma is tapasztalható, hogy a szakszervezetet csupán érdekvé­delmi szervezetnek tekintik. Sőt, egyesek odáig szűkítik a fogalmat, hogy gázkiutalás, ked­vezményes vásárlás, lakásigény­lés teljesítésével a nyereségré­szesedés felosztásával lényegé­ben befejezettnek tekinthető a szakszervezet munkája. Ez a nézet messzemenően téves. Elsősorban a szakszerve­zettől várjuk annak elősegítését, hogy tovább növekedjék a dol­gozók termelési aktivitása, kez­deményező készsége, hogy tudá­suknak és szorgalmuknak meg­felelően újabb és újabb terme­lési eredményeket, munkasike­reket érjenek el. Itt vannak a termelési tanácskozások, me­lyek a tervfeladatok eredménye­sebb megvalósítására való moz­gósítás legfontosabb üzemi fó­rumai. A szakszervezetnek itt egész sor lehetősége van arra, de egyben feladata is, hogy a dolgozókat bevonjuk a terme­lés, a vállalati gazdálkodás irá­nyításába és ellenőrzésébe. A szakszervezet van hivatva meg­határozni a feladatok végrehaj­tását leghatékonyabban biztosító versenyformákat. De sorolhat­juk a versenyszervező munka más vonatkozásait is. A takaré­kossági mozgalmat, az újítómoz­galmat, a dolgozók felajánlásai­nak összegezését, valamint an­nak ellenőrzését: mennyiben biztosítottak a versenyvállalások teljesítésének anyagi, szervezeti, műszaki feltételei? Mindezeket figyelembe véve lés hasznosságát A csibéknél 3,20—3,30 kilogramm kever ékta­karmány felhasználásával nyolc hét alatt 1,10—1,20 kilogramm súlygyarapodást értek ei. A ka­locsai I szárra Tsz-ben a malac- kortól etetett sertéseket eddiginél rövidebb, nyolchónapos időszakban hizlal­ták fel az átadási súlyra. Zúgnak a hengerek, száll a sokszínű, mindenhová leülepedő por a keverőüzem tágas, zajos helyiségeiben. Zakatolva telik meg a 9 mázsás keverőgép. Künn, az udvaron már gyüle­keznek a tsz-ek pótkocsis von­tatói, lófogatad. Rövidesen út­ra kelnek rendeltetési helyükre a zömök zsákokba ömlesztett tápok, hogy hússá, majd forint­tá átalakulva szolgálják szövet­kezeteink korszerű gazdálkodá­sát. Jóba Tibor Megyénk kSnyvtorgalma az országos átlag fölött Megyénk falusi lakossága 7 millió 800 ezer forint értékű könyvet vásárolt az elmúlt esz­tendőben. Ezzel sikerült túlszár­nyalni az országos átlagot, s a Bács-Kiskun megyei falusi könyvterjesztés közvetlenül Pest megye mögött a második helyen áll. Az egy főre eső forgalom pedig 16,40 forint Vékony, nem is magas, de an­nál élénkebb, lelkesebb ember Nádasdi Ferenc elvtárs, a Vasas Szakszervezet Bács-Kiskun me­gyei Bizottságának titkára. Nem gondolná az ember, milyen szí­vós is: több mint harminc évet húzott le öntödei munkásként. Mint megyei vezető beszélt gondjairól, de mintha az üzem­ben, az öntőszekrények vagy öl­töző környékén hallgattuk vol­na. Szíve-Ielke most is munkás- társai gondjain. — Mint magánember szólok — hangsúlyozta, miután a mun­kásellátás helyzetéről informált már. Magam sem szeretem, mi­kor valakinek nincs más érve, mint: „Igaz, vannak hibák, de vegyük csak elő a múltat...” Vannak azonban körülmények, amikor — különösen idősebb szaktársakat szívesen emlékez­tetnénk a múltra. Egyik nagy gondunk a szerszámok, beren­dezések kímélése. A kapitalista gyárában kenyerünk függött tő­le, sikerül-e a lakatosokkal meg­csináltatni a véletlenül megsé­rült öntőszekrényt, mielőtt ész- revennék. Jobban vigyáztunk a szerszámra, mint az egészsé­günkre. Ma ezt senkitől nem kíván­juk. De az sem helyénvaló, amit nem egyszer tapasztaltunk, mi­kor még a zománciparban dol­goztam. Egyik nap kiadtunk több, egyenként tízezer forintot érő öntőszekrényt, s másnapra már megrepedt valamelyik. Gon­datlanságból. Törött lett a nagy értékű berendezés, selejtes az öntvény, hiszen milliméteres de­formálódás azt is nem egyszer értéktelenné teheti, ha olyan helyen éri... Kik érzik meg legjobban a következményeket? Maguk a munkások. Egy szek­rénnyel kevesebb, selejt készült, csökkent a termelés értéke. Sok hasonló eset egész éven át tíz­ezer forintoktól fosztja meg a keresőket. Vagy: hiába vannak a bal­eseti oktatások, védőberendezé­sek, ruhák, szigorú rendszabá­lyok, a munkások egy része fi­gyelmetlen, túlteszi magát a rendelkezéseken... Tessék, ép­épen előttem fekszenek a jelen­tések. A megye hét vasipari üzemében kis híján 3 millió fo­rint volt a termelési értékkiesés balesetből és — kis részben — igazolatlan mulasztásokból ere­dő hiányzások miatt. A ZIM Kecskeméti Gyáregy­ségében az említett okok miatt 1962-ben 1 millió 49 ezer 928 forint termelési értékkiesés tör­tént. Osszuk ezt el az üzem tény­leges létszámával, 902-vel. Pon­tosan 1164 forintot kapunk. Sze­mélyenként ennyivel lett keve­sebb a kereset — persze ebben a hivatali dolgozók is benne vannak — azaz átlagban 100 fo­rint „szakadt le” a havi fizeté­sekből. A balesetek számának csök­kentése nagy gondja a vezetők­nek. Ez egyik fő feladatunk._ De mondják meg őszintén mun­kástársaim: nem rajtuk áll első­sorban, hogy a balesetek gyako­risága megszűnjék? — ft —n ►oooooooooooooo MURAKÖZT JÁNOS, A KAPITÁNY A szabadságharcnak 1848. március 15-én a pesti ifjak ál­tal felkavart vihara szinte órák alatt végigsöpörte az országot. Rohanásának senki és semmi sem állhatott ellent. A szabad­ság — egyenlőség — testvéri­ség jegyében szinte percről percre támadtak az ötletek, óráról órára lepték meg a lel­kesülő nemzetet újabb és újabb teremtő tettek, és mikor annak szüksége elérkezett, napról nap­ra ezrével jelentkeztek a ha­záért halni kész hősök. Tóth Kálmán, Baja dalnok fia iga­zat énekelt róluk, amikor azt mondta: Csodálatos ifjú sereg, Mely, nem tudni: hogyan támadt, Napok szülték s mégis mintha Szülte volna három század. Kecskemétre még aznap este elérkezett a Pesten történtek híre. Nyílt tanácsülést tartottak, népgyűlést hívtak össze. Meg­kezdték a nemzetőrség szerve­zését. Az osztrák árulás ellen kardot rántott tömegekhez a kecskemétiek is ezrével csatla­koztak. Gömöry Frigyes és Horváth Döme idevalósi költők lelkesítő versekkel buzdították a hadba indulókat. Kossuth szó­zatára tízezren indultak innen Pákozd és Ozora felé, hogy megjelenésükkel eldöntsék a történelmi jelentőségű csatát. A nők ékszereiket, családi ezüst­jeiket áldozták a haza oltárán. Finom gyolcsból tépést készí­tettek a sebesülteknek. Zászlót varrtak, hímeztek a városból induló csapatoknak. Mikor 1848 végén átmenetileg megfordult a hadiszerencse, Kossuth sajátkezűleg írt levél­ben szólította fel Kecskemét né­pét a gerillaharcra. Az addig el­vonult ezrek nyomában újabb hősök hallgattak az üzenetre. Előbb kétszáz, maid újabb két­száz kecskeméti ifjú vállalta a kockázatot. Hadi jogon kívül, a biztos halállal számolva ott nyugtalanítják, űzik, verik a császári csapatokat, ahol érik. Élükön a legendáshírű, ölester­metű, kitűnő vívó, Muraközy János, előbb főhadnagy, később kapitány. A plébánia elől, aho­vá vendégként tolakodott be Jellasich, egy januári éjszakán ellopják a szerezsánokból álló őrséget. Februárban a városhá­za közelében bántalmaznak és megfutamítanak egy lovas jár­őrt. Márciusban hírpropagandft* val ráijesztenek Jellasichra Ú0* hogy az a kecskemétiektől ra­bolt hatalmas had tápanyagot, a tűzoltó udvar melletti akkori katonakórházban ápolt sebesült­jeit hátrahagyva, esze néErt! menekül Ceglédre. Onnan fe­nyeget és üzenget Kecskemétre, hogy szekereztessék utána a visszamaradt hadianyagot. Mikor a kecskemétiek kénytelen-kellet­len engedelmeskedni akarnak, a gerillák lecsapnak a szállít­mányra, zsákmányul elviszik a honvédség számára. És élü­kön mindig ott lovagol Mura­közy János, a kapitány... Ki volt ez a regénybe Í06 dalia? 1824-ben született Kecs­keméten. Jókaival együtt jo- gászkodott a kecskeméti jog- akadémián. Jogász társait vívni tanította. Jókaival versenyezve festegette az akkori szép asz- szonyok és lányok arcképét. Jogi diplomájának megszerzése után Pesten Marastoni festőis­kolájában tanult. A szabadság- harcot fegyverrel kezében küz­dötte végig. Világos után Ma- rastoni rejtegette egy darabig, majd beajánlotta a bécsi festő­iskolába. Muraközy szorgalma­san tanult. De nem maradhatott soká, mert össze-vissza kasza­bolt párbajban egy spadassint, aki a magyarokat gy alázta. Münchenbe menekül, ahol Mar­kó, Lotz, Than körében fej­leszti tovább művészeiét. Mű­vészi hírét a művészettörténet is feljegyezte. A politikm vi­szonyok enyhülése után haza­jön, felhagy a festészettel, ap­jától örökölt birtokán gazdál­kodik. A kiegyezés után városi hivatalt vállal, tanácsnok lesz. Nagy érdemeket szerez a város szikrai szőlőjének telepítésével. Mindvégig baráti kapcsolatban marad Jókaival. 1892-ben hal meg. Sok értékes képet festett. 1914-ben 90 darabból álló kiál­lítást rendeztek műveiből. 1934- ben a Révész Imre által ren­dezett kecskeméti kiállításon is látható volt egy képe. 1941- ben a család még őrizte gerilla­századosi, lovas képét. Művészi hagyatéka szétszóródott. A szabadságharcnak nem mindennapi hőse volt, megér­demelné. hogy kallódó emlékei* felkutassák. JOÓS FERENC . a szakszervezetekben dolgozó kommunisták tevékenységét teljes értékű pártmunkának te­kintjük, és arra ösztönözzük elvtársainkat, hogy ki-ki a sa­ját területén még lelkiismerete­sebben végezze ezt a pártmeg­bízatást. Ezen a területen a szak- szervezet igen sok segítséget ad a párthatározatok végrehajtá­sában. Többek között ennek az irányító munkának tadható be, hogy vállalatunk dolgozóinak csaknem 37 százaléka vesz részt a szocialista brigádversenyben és hetven főnek van egyéni vállalása. Dolgozóink 25 száza­léka vesz részt a különböző ál­lami oktatásokban, tíz százalé­kuk pedig rendszeres szakmai oktatásra jár. Idén a két gyár egyesülését követően ismét megvitattuk a szakszervezetben dolgozó kom­munisták feladatait. Felhívtuk figyelmüket, hogy a brigádokon belül is törekedjenek az egyé­nek versenyének megfelelő ki­bontakoztatására, mint a szocia­lista vetélkedés alapvető for­májára. Köteleztük a pártcso- portokat, hogy a gyár minden dolgozójával megértessék: mi­lyen nagy Jelentősége van an­nak, ha az évi többlettermelés kétharmad részét a műszaki fej­lesztés útján, a termelékenység növelésével biztosítjuk. Ez az első feltétele, hogy 1963. évi tervüket részleteiben is gazda­ságosan teljesítsük, megfelelő alapot teremtsünk dolgozóink nyereségrészesedéséhez. Meggyőződésünk, hogy a szak- szervezet pártirányításának is­mertetett módszere és a legna­gyobb tömegszervezetben dol­gozó kommunisták fáradozása jelentős segítséget nyújt majd versenycélkitűzéseink elérésé­hez. KOHUT BÉLA v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom