Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-01 / 50. szám

1963. március t, péntek 5. oldal Hangversenykalauz Mirka Pokorná zon^oraszólóestje Kecskeméten A fiatal művésznő, aki be­járta Európát. Ázsiát, a Prágai Tavasz zenei ünnepségein és a berlini VIT-en díjat nyert — szerepelt már a budapesti hang- versenylátogató közönség előtt is 1960-ban. Kecskeméten először hallhattuk az Űttörőházban az Országos Filharmónia kamara­zene-sorozatának legutóbbi ren­dezvényén. Bemutatkozását fo­kozott érdeklődéssel vártuk, tudva azt, hogy előző este Bu­dapesten minden idők legmé­lyebb tartalmú, abszolút érett­séget igénylő művet, a Beetho­ven Esz-dur zongoraversenyt játszotta zenekari kísérettel. Itteni műsorösszeállítása Hän­del, Beethoven, Liszt, Mu­szorgszkij kompozíciók — a nagy kvalitású, világjáró előadók programjának keresztmetszetét adta. Mirka Pokorná kétségte­lenül ragyogó képességű pianis­ta. Ami hangszertechnikailag el­sajátítható, azt Pokorná fiatal kora ellenére (mindössze hu­szonhat éves) fölényesen ma­gáévá tette. Virtuóz képességed különösen Liszt h-moll szonátájánál és Muszorgszkij: Egy kiállítás ké­pei című sorozat előadásánál bontakoznak ki a legszebb szí­nekben. De nem csak virtuozi­tása dominál játékában. Szenve­délyes temperamentumával sok­szor lélegzetelállítóan feszült légkört tud teremteni és lenyű­gözi hallgatóságát. Szólnunk kell a lírai elem­ről, mely a 19. század romanti­kus zenei korszakának alkotá­saiban fokozott mértékben jut előtérbe. Liszt és Muszorgszkij ennek a kornak nagy romanti­kusai közé sorozható. Mindket­tő zeneszerzői jelentősége ki­emelkedő. Műveikben az új ze­nei irány ritmikai és harmóniai gazdagsága mellett a szenvedé­lyen túl az érzelem, az érzés vi­lága dominál. Mind a h-moll szonáta, mind az „Egy kiállítás képei” programzene, amely, ha nem is közöl irodalmi progra­mot, de bizonyos program alap­ján áll és a szubjektív leíró, „festő” líra nagy szerepet visz benne. A nagyszerűen kimun­kált technika mellett nemcsak a drámai hatásokat kell érzékel­tetni, de poézist is igénylünk. Aminthogy Beethoven bárme­lyik életművénél — akár fiatal­kori, akár későbbi alkotás — az elmélyülés, tehát a belső tar­talom átérzése teszi tökéletes­sé az előadást. Érzésünk szerint Mirka Po- komá ezzel adósunk maradt. Játéka életteljes, elképzelései­nek tolmácsolásában a fiatal kor töretlenségét halljuk, a leszűrt életfilozófia azonban hiányzik. Érzelmei forrnak, még nem ol­dódott fel az érzelmi szféra lágyságában, a „Strum und Drang” korszakát éli, bár nem szertelen és a zenei jó ízlés ha­tárát sem lépi át. ' Néhány nagy drámai pillanat­nak voltunk tanúi és Mirka Po­korná produkciója méltán ara­tott őszinte sikert a hallgató­ság körében, amit még ráadás­sal tetézett. Körber Tivadar rövid, jól ösz- szefogott beszámolóban ismer­tette a műveket. A rendezőség is jól végezte feladatát: igen helyesen értesítőket küldött szét a bérleteseknek az előadás megtartásáról és fűtött teremről gondoskodott. Mearf<>cye»*ii kívánjuk még, hogy jó produkció kivite­lezéséhez jó eszköz — kifogás­talan hangversenyzongora kell, s ná'unk a szereplő művészek mindegyike panaszkodik emiatt. Nem a rendezőség hatáskörébe tartozik ezen sefffieni, de re­méljük, hogy az állandóan fel­merülő kérelmet az illetékes szervek belátható időn belül teljesítik. Pártos A tanyától a középiskoláig Szövetkezeti útra lépett pa­rasztságunk élete az utóbbi években nagyot változott. Nem­csak a gazdálkodása, hanem a gondolkodása, az életszemlélete is más; fejlettebb és korszerűbb ma már. A pártkongresszus óta a kecs­keméti járásban közel 20 ezer tanyán élő emberrel tanácskoz­tunk a közelmúlt tapasztalatai­ról és jövőnkről. Sokat vitatkoz­tunk gazdasági és művelődési kérdésekről. Ezek során még vezetők is helytelenítették a ta­nuló ifiúság származás szerinti kategorizálásának eltörlését. Többen ugyanis úgy látták, hogy ez elveszi a továbbtanulási le­hetőségeket a parasztifjúságtól. Egyesek addig jutottak a követ- keztetéseikkél, hogy a tanvni fiatalság jövőjét féltették ettől a határozattól. Hét hősül egy pártbizottság és a CS0 A járási járási tanácsi művelődési osz­tálya széles körű vizsgálatot in­dított és több fórumon megvi­tatta a párt társadalmi szükség- szerűségeken alapuló határoza­tát. Feltártuk minden község és a járás sajátos helyzetét. Bebi­zonyosodott, és most már a vi­tatkozók is megértik, hogy nem az elvekben van a hiba, hanem a tanyavilóg — mint obiektív tényező — juttatja egyelőre az egészséges versengésben való­ban hátrányos helyzetbe a ta­Véget ért a Itönwhónap Nagy sikere volt megyénkben a februárban lezajlott mező- gazdasági könyvhónapnak. Megnőtt a könyvesboltok forgalma, igen kelendőek voltak a szakirodalom kötetei. Képünkön: a kis­kunhalasi könyvesboltban Fekete András és Balázs Elemér, a felsőfokú mezőgazdasági technikum végzős hallgatói a kiválasz­tott könyvekkel. nyai fiatalságot a városiakkal szemben. Mit mutat a kecskeméti já­rás helyzete? Azt, hogy a jelentős fejlődés ellenére az ősszel a középisko­lákba való beiratkozásokban az országos, sőt a megyei eredmé­nyeknek is csak a felét értük el. A járás 107 iskolájából 80 a tanyákon van, és a 13 ezer tanuló túlnyomó többsége a ta nyai iskolákba jár — sokszor 5—6 kilométeres távolságból. Az elmúlt négy év alatt 3753 gyermek végezte el az általános iskola VIII. osztályát a járás­ban. Közülük 966-ot vettek fel középiskolába, a végzett tanú lók 25 százalékát. A tanvai is­kolákban végzett gyerekeknek azonban csak 14 százaléka ju­tott középiskolába! Jellemzőek például a lajosmi- zsei adatok. A belterületi is kólában végzett tanulóknak 51, a 13 tanyai iskolákban végzet teknek pedig csak 10 százaléka tudott bejutni középiskolába. S még ennél is rosszabb a hely­zet számos tanyai területünkön. Bugáéról csak 3, Kunbaracsról pedig csupán 2 százalék került középiskolába! Nekik nehezebb Pedig a beiratási adatok még mindig nem a valóságos helyze­tet mutatják. A tanyákról kö­zépiskolába jutott gyerekek je­lentős hányada ugyanis már az első tanév során lemorzsolódik, mert nem képes eleget tenni a követelményeknek. Oka: a meg­növekedett követelményeknek a tanyai iskola oktató-nevelő munkája alig tud megfelelni. A tanterv nem tehet különb­séget a városi, községi és ta­nyai iskola között. Ez így is van rendjén. De a feltételek mégis különbözőek. Még ebben az év­ben is van öt olyan iskola a kecskeméti járásban, ahol az első osztálytól a nyolcadikig egyetlen tanító oktatja a gye­rekeket! Nem csodálható tehát, hogy a tanyai gyerekek látóköre sző­kébb, bátortalanabbak és pe- szédkészségük is alacsonyabb színvonalú. Emiatt pedig hát­rányt szenvednek a középisko­lában a városiakkal szemben. A kis iskolák körzetesítésére 1961-ben megjelent a Művelő­désügyi Minisztérium 153-as számú rendelete. Az eltelt évek során azonban csak négy tanyai iskolában sikerült megteremte­ni a szakoktatás feltételeit. Le­hetőségeink jóval nagyobbak en­nél, de sem az iskolák nevelő testületéi, sem a művelődési osztály illetékesei nem foglal­koztak kellő eréllyel a rendelet megvalósításával. A községi ta­nácsok vezetőinek jó része pe­dig a közelmúltig nem is is­merte ezt a rendeletet. *• Áldozni Isell rá! Ahol eleget tettek a rendelet­nek, ott máris változott a hely­zet. A Lakitelekhez tartozó fel­sőalpári tanyai iskolából bevit­ték a felső tagozatot a központi iskolába és a nyár folyamán 24 tanuló járt külön orosz nyelvoktatásra, hogy pótolja a lemaradást. A járás néhány termelőszövetkezetének és ter­melőszövetkezeti csoportjának vezetősége pedig fogatot adott, vagy bérletet váltott, hogy a távolabbi tanyákról a szakosí­tott iskolákba járassák a gye­rekeket. A pártkongresszus óta a já­rási pártbizottság és a műve­lődési osztály hat munkatársa tanácskozásokat szervezett a vezetők részére 18 községben. Az értekezleteken a rendelet végrehajtását értékeltük és si­került nyomatékosan felhívni rá az illetékesek figyelmét. Az­óta több községben fontos intéz­kedések születtek. Készülnek a körzetesítés tervei, hozzáfogtak a hétközi otthonok létesítésének előkészületeihez. Az eddigi eredmény: a kö­vetkező tanévben újabb 400 fel­ső tagozatos tanyai gyermeknek teszik lehetővé a központi is­kolába való bejárást. A járás elmaradottsága azon­ban olyan nagy, hogy a me­gyei és még inkább az orszá­gos művelődési szervek segítsé­ge nélkül a jelenlegi helyzet lényeges megváltoztatása — sa­ját erőből — aligha lehetséges. A helyi tanácsok ugyan sokat tehetnek, de gyökeres változás, a származás szerinti kategori­zálás eltörlésének valamennyi feltétele csak akkor érhető el# ha hatékony anyagi támogatást kapunk hozzá. HORVÁTH IGNÁC Az úttörő ahol tud, segít Másokon segíteni nemcsak köti lesség, hanem öröm Is. Szép példáját mutatta az úttörd segítőkészségének a bácsalmási fiú« iskola két úttörője. A csapat lapjaj a Kukkantó beszámol róla, hogy a két pajtás a nagy téli hidegben egy magányosan élő idős nénit vett pártfogásba. Naponta felkeresték a nénit, fát vágtak, havat lapátoltak* begyújtottak és bevásároltak. Senki sem biztatta, őket rá, maguk „fedez« ték” fel a nénit és engedelmeskedő tek szívük, úttörőbecsületük szavá« nak. Anélkül, hogy bárkinek szóltak volna róla. A csapat vezetője akkor értesült a pajtások jótettéről, amikor a néni neki is köszönetét mondott érte. Alekszandr Naszibov regénye 35. f\tto és Bertha elment. ” Aszker sietve átöltözött, s a tükörhöz lépett. Egy visel­tes ruhájú, táradt, megtört ar­cú férfi nézett rá onnan, akin rendkívfU esetlenül állt a bő, lötyögős ruha. — Jó ez — mondta magában. Átrakta a zakó és a nadrág zse­beibe az igazolványait, a piszto­lyát, a cigarettát, a gyufát, s kiment. Btaleekerék már az utca vé­gen i ártok. Aszker a látótávol­ságban követte őket. Megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor látta, hogy Bertha és Ottó betér Lange házába. Az ellenőrzés sikeres volt. Stalecke- rék senkivel sem beszéltek az úton nem mentek oda az út­közben elhagyott megannyi te­lefonfülke közül egyetlen egy­hez sem. Amikor Staleckerék eltűntek Lange házának kapuja mögött, Aszker visszaindult. Nem sie­tett, alaposan szemű gvne vett mindent, amit az utcán látott. Helyesen tette-e hogy Ostburg- ban maradt? Herbert . halála után úgy látszott, minden oka megvan már, hogy átmenjen a szomszéd városba, arra, az ot­tani címre amely a végszük­ségre szólt Ám, ha elutazik, magát ugvan megmenti, de a feladat teljesítése elhúzódik. Itt pedig mé<? volt egv utolsó re­mén v .. És nem csalódott. Si­került elérnie a legfontosabbat: kapcsolatot talált Staleckerrel! Miközben ígv elmélkedett ma­gában, az útkereszteződéshez ért, s azt vette észre: követik. Lehetséges, hogy alaptalan a gyanúja? Nem csak neki tűnt úgy, hogy az imént szembejö­vő német tiszt túlságosan für­készve nézett rá? Aszker cigarettát és gyufát vett elő, s mintha véletlenség- ből történt volna, leejtette a földre a gyufásdobozt. Amikor lehajolt érte. óvatosan visszané­zett. Igen. nem tévedett: az a tiszt kimért léptekkel jött utá­na. Adolf Torp volt az illető. A határozott, erős jellemű, céPudatos emberek a veszély pillanataiban határtalan nyu­galmat, valami különleges ren­dezett és világos gondolkodást tudnak magukra parancsolni. Ennek birtokában a másodperc töredéke alatt kénesek felmérni az adott körülményeket, kivá­lasztani a szükséges léoést, s gyorsan és pontosan végrehajta­ni, amit elhatároztak. A felderítőnek ez a felbecsül­hetetlen értéke tökéletesen meg­volt Asz.kerban Is. De mit tehet most ebben az idegen, ellenséges német város­ban, ameHmek az utcái ilyen­kor. a késő débitáni órákban ráadásul már néptelenek is? Aszker néhány száz lépést tett. Megállt a kirakatok előtt, mintha azokat nézné, s fél szemmel mindig visszasanditott. A tiszt kitartóan követte. Ha Aszker megállt, ő sem ment to­vább, egy hirdetőoszlop, vagy egy fa mögé lépett. Aszker végérvényesen megbi­zonyosodott. Tovább indult.. Óvatosan zsebébe csúsztatta a kezét, megfogta a pisztolyt, s el­tolta rajta a biztosító zárat. Még egv háztömb van hátra. Utána már egy emeletes épüle­tekkel szegélyezett utca követ­kezik. S az egyik épületnek — a saroktó] a harmadiknak — több udvara van. Bizonyosan átjáró ház. Tegnap, amikor Lán­gévá! Staleckerékhez tartottak, egy vak öregember újságokat árult ennél az épületnél. Igen, itt van. jól emlékezett. Valami­vel arrébb, ahogy tegnap látta, egv keskeny kaoualj az első udvar bejárata. Vagy ötven lé- d-^s jpZfí odáig az út, szíve hevesen vert. De h'szen erről az átjáró házról bizonyo­san ez a tiszt is tud! Ismeri és természetesen nem marad az utcán várakozni, hanem bemegy utána abba a hosszú sötét ka­pualjba. — Jól van — mondta magá­ban Aszker. — Hadd jöjjön! S elérte a ház szürke kőren­getegét. Csak nehogy legyen va­laki a bejáratnál! > Vagy tizenkét méterre lehe­tett tőle, amikor megpillantotta a homlokzati faltól kissé bel­jebb álló kaput. Nem volt ott senki. Változatlanul nyugodt, kimért léptekkel ment a ka­pualjig, s amikor eltűnt alatta, futni kezdett. Áthaladt a kapun, félreugrott, s a fal mellé, a ka­pu becsukott szárnyához húzó­dott. Eltelt egy másodpere, kettő, s lépések hallatszottak. Rövid árnyék jelent meg a kapualj­ban. Aszker visszatartotta léleg­zetét. Szívének dobogását is le­halkította volna most, ha tehet­né. Az árnyék egy pillanatig mozdulatlan volt. aztán meg­nyílt. A kanu számvánál meg­jelent a férfi profilja. Aszker figyelmesen megnézte maeas, szép homlokát, szabályos for­májú orrát, energikus állát, s a nyakán lüktető kis kék eret. Pontosan odnsújtott: a nyaká­ra. Azzal a rövid, erős ütéssel, amelvet olyan bosszú ideig gya­korolt. de végül hibátlanul el­sajátított

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom