Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-06 / 54. szám

Kosos vagyon, kosos felelősség — avagy mire jő a pontos ügyvitel Közös gazdaságaink rendsze­resen elvégzik az év végi leltá­rozást, vagyonfelmérést, amely f— ha gondosan, az előírásoknak megfelelően csinálják — mindig tanulságosan zárul. Felhívhatja a figyelmet például a pontatlan könyvelésből, gondatlan raktá­rozásból és egyéb lazaságokból eredő fogyatékosságokra, ám, nem mindenütt fordítottak elég gondot e fontos feladatra. A ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy helyenként olykor csak a va­gyonfelmérés formális tenniva­lóira szorítkoztak. A megyei Népi Ej! len őrzési Bi­zottság a közelmúltban 85 népi ellenőr bevonásával a meeve 36 termelőszövetkezetében, egy vá­rosi és három járási tanács vb mezőgazdasági osztályán vizs­gálta a leltározási munkát. Munkában as ellenőrső csoport Általános tapasztalat, hogy az §v yégi leltározás sokkal szerve­zettebb. gondosabb volt a ko­Emberség Van úgy, hogy a köte­lesség a hivatali időn túl is a munkahelyén ma­rasztalja az embert. Így járt szombaton délután egy nagykőrösi, Kecske­méten dolgozó fiatalasz- szony. Fél 5-kor, dolga végeztével neki iramodott az állomásra vezető út­nak, s közben latolgatta a „második műszak”, a szom­bati nagytakarítás, mosás gondjait. — Hopp! De ma is lesz a vasárnapi ebéd? Egy kis hús* kellene szerezni — jutott eszébe. Végig siet­ve a Rákóczi úton, betért a Bethlen körút sarkán levő hentesüzletbe. Fä 5 múlt 10 perccel. Az üzletben kereken ti­zenöten várakoznak előt­te. A hentesmester gyor­san dolgozik. Egyik vevő a másik után hagyja el a boltot. Ám az idő is / szalad. Háromnegyed öt Négy óra 47 perc. Négy óra 50. Jaj, 6 perc múlva indul a vonat! A mi fiatalasszonyunk­nak a torkában dobogott a szíve, s nagy lélegzet- vétel után így szólt a még előtte sorakozó kilenc tár­sához: . — Kérem szépen, en­gedjék meg, hogy soron kívül kérjek egy kiló mar­hahúst, pár perc múlva indul a vonatom.;. — A miénk is! — csat­tant a sorból egy fehér­sapkás asszony harcias vá­lasza. — Jól kinéznénk, ha en­gednénk! Jó kifogás min­denkinél akad! — kont­ráztak rá egyszerre töb­ben is. — Ejnye, asszonyok, ki­csit több megértést. Négy éve ismerem ezt a fiatal- asszonyt. Szegény, mindig a vonathoz rohan. Csak I nem gondolják, hogy így elengedem. .. — Közben szaporán mérte ki az egy kiló levesnek valót és te­kintetével nyugtatta a ve­vőt, aki mégis elérte a vo­natot. (P—y.) rábbiaknál. A szövetkezetek ve­zetői helyesen felismerték, hogy a leltározás a gazdaságok va­gyonvédelmi helyzetének felmé­rését is szolgálja. A tsz-ek leltározó bizottságai­nak és a közös gazdaságok ve­zetőinek ezzel kapcsolatos tevé­kenységét a városi, járási taná­csok vb mezőgazdasági osztá­lyai megfelelően segítették. Kis­kunhalason például ellenőrző csoportokat létesítettek a tanáós dolgozóiból. Ezek ellenőrizték a leltározást és nyomban intéz­kedtek, ha valahol zökkenő, hi­ba mutatkozott. így történt ez más járásokban is. A hajósi Pe­tőfi Tsz-ben az ellenőrzés nyo­mán megismételtették a leltár- felvételt, a Haladásban pedig részleges leltár-új raf el vételt rendeltek el, mert pontatlanok voltak a felmérések. A mulasz­tókkal szemben a felelősségre vonásra is javaslatot tettek. Eltűnt egy tehén... A készletfelvételek és a köny­velési készletek közötti különb­ségek pontos kimutatásához nél­külözhetetlen a könyvelés nap­rakészsége. Ezzel kapcsolatban a legtöbb hiányosságot a kis­kunfélegyházi járásban tapasz­talták a népi ellenőrök. Nehe­zítette a tényleges vagyonfel­mérést az, hogy a vizsgált hat termelőszövetkezet közül csak kettőben volt naprakész a köny­velés, az analitikus nyilvántar­tásokat pedig a hat tsz közül csak egyben vezették pontosan. Kirívó és szélsőséges példája volt a vagyonvédelemmel kap­csolatos mulasztásoknak, hogy a dusnoki Munkás—Paraszt Tsz- ben még az ősz folyamán eltűnt egy tehén, s ezt csak az év végi leltározásnál állapították meg. Az ilyen eset természetesen nemcsak az adminisztratív te­endők körüli hibákra utal. Szórványosan mind a hat já­PETÖFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Weither Bániéi. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős ki-dó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16 Belpolitikai' rovat: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dij 1 hónapra 12 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Index: 25 065 rásban, de főleg a kalocsaiban találkozott a vizsgálat olyan szemlélettel, hogy nem hoztak létre a leltározást ellenőrző cso­portokat mondván: „Az ellen­őrző csoport tagjai úgyis tagjai a leltározó bizottságnak”. Az ellenőrző csoport hiányáról ta­núskodik, hogy például a csá­szártöltési Üj Barázdában a népi ellenőrök. felmérési hibát észleltek. Nyolcvan kiló raffia helyett 160 kilót vettek fel a leltárba, a keceli Vörös Zászló Tsz-ben pedig 182 köbméter szőlővenyige helyett csak 122 köbmétert tüntettek fel a lel­tárban, a könyvelésbén pedig ez a tétel egyáltalán nem szere­pelt. Ki legyen a leltárfelelős ? Figyelemre méltó a jövőre nézve a NEB-nek az az > észre­vétele,* hogy a leltári elelősök túlnyomórészt a tsz-főkönyvelők voltak. Igaz, hogy számviteli szempontból a főkönyvelő a leg­magasabb képzettségű dolgozó a szövetkezetben, elgondolkoz­tató azonban, helyes-e a leltá­rozásnál közvetlenül foglalkoz­tatni, amikor az év végi mun­kálatoknál (zárszámadás stb.) amúgyis túlságosan lekötött. Több helyen az ellenőrző cso­portok feladatát is a főköny­velő látta el, sőt olyan példa is akadt, hogy bizottsági tag­ként leltározott. A gátéri Arany­kalász Tsz-ben például a fő­könyvelő volt a leltárfelelős, s emellett gyakorlatilag is részt vett a leltározásban. A technikai felméréseknél — s főleg az állatok mérésénél — esetenként zavarok mutatkoztak amiatt, mert szövetkezeteink nem rendelkeznek csoportos mérésre alkalmas nagyobb te­herbírású mérlegekkel. Hasznos a NEB-nek az a javaslata, hogy az év folyamán törekedjenek a tsz-ek az év végi leltározáshoz, utóellenőrzésekhez és egyéb­ként is szinte nélkülözhetetlen technikai feltételek megterem­tésére, mérlegek, különböző lá­dák, az állatok csoportos mér­legeléséhez szükséges karámok beszerzésére. A tsz leltározás NEB ellen­őrzése a tapasztalatok feltárá­sával segítséget nyújtott nem­csak a legközelebbi leltározások még gondosabb megszervezésé­hez, hanem hasznos volt azért is, mert egy sor olyan vagyon­védelmi feladatra irányította rá a figyelmet, amire a tsz-ek ve­zetőinek és gazdáinak egész éven át gondosan ügyelni ők kell. P. I. Beszédes számok 113.S 1958-ban 41 millió 781 ezer liter tejet adtak át mezőgazdasági nagyüzemeink és háztáji gazdaságaink a felvásárló szerveknek. 1959-ben már 4,6, 1962-ben pedig 13,8 százalékkal többet, s az öt év alatt megyénkben felvásárolt tejmennyiség meghaladja a 223 millió litert. „Erdő mellett nem jó lakni .." mert sok fát kell hasogat ni” — ez a kis dal jut eszünkbe nekünk, akik me­leg szobában nézegetjük a Kiskunsági Állami Erdőgaz­daság nyárjasi erdészete munkásainak sürgés-forgását. Elképzeljük, milyen élesen veri vissza a fagyos erdő a Styll-gép berregését, míg Szárát Miklós szabdalja vele a fatörzseket. Hátrább a sa- rangolók cipelik a méret sze­rint válogatott szelvényeket, s a kérgezők bántják furcsa kis ásóikkal a törzet. • Virág Erzsébet nem ásó­val, hanem speciális faragó szerszámmal végzi a kérge- zést. (Pásztor Zoltán felvételed.) Az évszázad hetedik A Kecskeméti Agrometeoroló­giai Obszervatórium jelentése szerint a rendkívül hideg, mér­sékelten borult és rendkívül csapadékos január ugyancsak rendkívül hideg, mérsékelten borult és erősen csapadékos február követte. A havi középhőmérséklet — mínusz 4,8 fok — az átlagnál 4,8 fokkal volt alacsonyabb. En­nél hidegebb február ebben az évszázadban Kecskeméten csak hat esetben, legutoljára 1956- ban fordult elő. A legerősebb felmelegedés papján, 17-én, mindössze 2,6 fokot mutatott a hőmérő. A hónap minden nap­ján fagypontig, vagy az alá süly- lyedt a hőmérséklet, 2-án a ta­Sikkasztás n Adóügyi megbízottként dolgo­zott öregcsertőn 1959-től 1962- ig Jakab Ferenc kalocsai lakos. Ahelyett azonban, hogy munká­jának maradéktalan elvégzésé­re törekedett volna, beosztásá­val visszaélve különböző össze­geket sikkasztott el. A község­ben mindenki Ismerte, s ezt ar­ra használta, hogy egyes embe­rekkel összebeszélt: nem fog adókivetést kiállítani a nevük­re. Hogy honorálják Jakab Fe­rencnek ezt a „nagylelkűségét”, öt ember 6740 forintot adott az adóügyi megbízottnak. Ezzel azonban nem elégedett meg, ha­nem elhatározta, hogy újabb összegeket sikkaszt el a már leghidegebb februára laj mentén mínusz 24,4 fokot mértek. A talaj felső 30 cm vastag ré­tege a hónap folyamán túlnyo­móan fagyott volt, a legnagyobb fagymélység 3-án elérte a 65— 70 cm-t. A napsütéses órák száma (77) öttel volt kevesebb, a csapadék havi összege (56 mm) viszont 26 mm-rel volt több az átlagos­nál. Különben a második dekád volt rendkívül csapadékos, ami­kor 43 mm csapadék hullott. A talajt az egész hónap fo­lyamán összefüggő hótakaró bo­rította, amelynek 4-én és 5-én volt legnagyobb — 40 cm — a vastagsága. lialt elitélték befizetett adóból. Így 11 367 fo­rinttal károsította meg az álla­mot. Tettét leplezni igyekezett, és meghamisította az adófő­könyvet A kalocsai járásbíróság köz­okirathamisítás, hamis tanúzás­ra való reábírás, jogtalan előny követelése és egyrendbeli, a társadalmi tulajdon sérelmére folytatólagosan elkövetett sik­kasztás bűntettében mondta ki bűnösnek Jakab Ferencet és ezért nem jogerősen egyévi es tízhónapi szabadságvesztésre ítélte, kétévi időtartamra eltil­totta a közügyek gyakorlásától és kötelezte az elsikkasztott pénz megfizetésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom