Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-06 / 54. szám
I 1988. március 8, saertla 8. old»! A FIÜ EMLÉKEZIK Amikor Nagy István fiát felkerestem. hogy édesapja édetút- járói többet megtudjak, felderült az arca és megcsillant a szeme. Szívesen és meghatotta« emlékezett édesapjáról. A bajai alsóvárosi temetőben nyugszik a nagy festőművész, közös sírban a feleségével, egy. szerű kőlap alatt. A sír jelképe egyben együvé tartozásuknak. Nem törődtek a hivatalos közönnyel. Nagy Istvánt fűtötte a hivatástudat és felesége volt egyetlen kitartó támogatója. Rójuk a róla elnevezett utcát é<- ' főzünk a lakásba, amelybe '-'-zojka állatorvos befogadta őket. Rvmehmiivek — cxomagotópaniron ■ Ritkán járt társaságba, csak a művészet érdekelte. Nem volt normatív szellem és pasztelljeit egy dobozban „ömlesztve” hordta masával. A megfelelő témánál elképesztő gyorsasággal ve- ' tette papírra érzelmeit. Termékeny, gyorsan dolgozó művész volt. — Ötéves voltam amikor megállapodtunk Baján — mondja a fia. — Sokszor magával vitt útjaira. Az állványt gyakran én Az olvasók szolgálatában A kalocsai járási könyvtár olvasóinak száma az elmúlt évben számottevően emelkedett. A város összlakosságának 16.1 százaléka rendszeres olvasója a könyvtárnak, s ez jóval több mint a 13,4 százalékos megyei átlag. A járás községeinek helyzete viszont ennél sokkal kedvezőtlenebb — mindössze a lakosság 12 százaléka könyvtári olvasó. Ennek oka elsősorban az, hogy, eainos még a nagyobb községekben sem akadt a kölcsönzés céljainak megfelelő kényelmes künvvtárhelyiség. Hogy a jövőben hasonló nehézség ne gátolja az olvasómozgalom kibontakozását. hozzáláttak a könyvtárak új környezetbe való átköltöztetéséhez. Dunapatajom és Hajóson, az épülő művelődési otthonban jelölték ki a könyvtár helyét, Dusnokon tsz-klub létesül és ott működik majd a könyvtár is. Faiszon már beköltözött. Foktőn pedig rövidesen áttelepülhet a könyvtár a művelődési otthon épületébe. tartottam, s ez nem is volt valami könnyű feladat, mert a munka lázában oly hevesen vázolta fel a képet, hogy az állványt valósággal ellökte magától. Vázlatokat általában nem készített, a képeit első ülésre befejezte még kint a színhelyen. Amikor megkérdeztem, hogy szűkös anyagi viszonyaik között nem okozott-e gondot az anyag megszerzése, azt felelte, hogy bizony nemegyszer nehezen került pénz a pasztellre, vagy olajra. A papírral azonban nem volt gond, mert apja dolgozott még csomagolópapírra is, és maga készítette a szenet értelmileg és érzelmileg átgondolt sötét tónusú képedhez. A művész nem kereskedő Festészete drámai erővel sugározza egyéniségét. Elég egy képét ismerni, hogy a többire is ráismerjünk. Pedig sohasem ismétli önmagát, még ugyanannál a témánál is formában, tartalomban mindig új, más. Nem volt harcos természet és művészete sem lázadás kora ellen, inkább csak szomorú tiltakozás. Nem másolta, hanem újra komponálta a természetet, túlnőtt a naturaliszrtikus reprodukáláson és impresszionista pillanatnyiségon, képei tartalmát belső esztétikus élményei határozzák meg. Jellemző szerénységére, hogy kiállításain ritkán jelent meg. Képeit elajándékozta, vagy hányatott vándorévei alatt hol ennél. hol annál az ismerős-éné1 hagyta mappaszámra. Ha belső feszültségét feloldotta bennük, sorsuk tovább nem érdekelte. A kereskedelmi ügyleteket ezért felesége látta el. Nagy István még a szobát is elhagyta, ha ilyen jellegű kéréssel fordultak hozzá. Qrszágj órásuk alatt — szekéren, vonaton, sőt gyalogszerrel is — így adta el képeit felesége, vagy küldte el Singer és Wolfneréknak szerződése értelmében. hogy szűkösen teljen a mindennapira. Küzdöttek a szegénységgel. a hivatalosak közönyével és a nagyközönség értet- ’ őrségével. Néhány pártfogója sem tudott megfelelő életkörülményeket teremteni számukra. Adósai vagyunk Ennek a nagy festenék semmije sincs amikor Eajára érkeznek. s évekkel halála után özvegye, gyermeke a népi demokrácia nyugdíjából'és a Képzőművészeti Alap támogatásából él. A képek eladása még ekkor is_ igen kis jövedelmet jelentett bár már ismert és elismert név Nagy István. Neki nem okozott gondot a nélkülözés, hisz nem egyszer mondta: „Elég nekem e~ darab kenyér, csak dolgozhassak.” De a családjáért fájt a szíve. Amikor idegösszero ppanása végül is halálát okozza 1037-ben, felesége nem tud sírhelyet vásárolni számára a R ókus temetőben. Így még halálában sem kapta meg. amit életében is mindvégig megtagadtak tőle — az' őt megillető helyet. Nagy István művészete a népben gyökerezett, a szegények festője, de nem azonos a primitív őstehetségekkel. Piktúrája a XX. század magyar festészetének kiemelkedő alakjai közé sorolja. Hatás-a nemcsak a bajai, de hazánk művesznemzedéke nem egy tagjának művén érezhető. MÉSZÁROS FÜTjÖP Beszélgetés a filmről Őszintén és művészien AZ ELMÜLT évek kavargó eseményeinek sodrában egyre- másra könyvelte el a nyugati — de a mi filmgyártásunk is — a kudarcokat. Míg az elkeseredettek a filmművészet zsákutcába jutását siratták, csendben élvonalba fejlődött és megjelenésével* világszerte viharos vitára adott okot a lengyel filmgyártás. Sikerüket nem a véletlen szülte, hogy egy hirtelen lobbanás után visszahulljanak ismét a névtelenség homályába. Mostani, tekintélyes helyüket a világ film- gyártóinak népes táborában hosszú kísérletezés, folyamatos, szenvedélyes alkotómunka előzte meg. Gondoljunk csak a Csatorna lenyűgöző eszmeisége, az ötvenes évek elején szokatlanul merész képi kifejezésmódjára. És mindazokra, melyek a Csatornát követték és egy csapásra ismertté tették Ford, Wajda, Kawalerovicz — hogy csak a legjobbakat említsük — nevét. HELYTELEN volna azt állítani, hogy minden film jó és helyes, amit a lengyelek készítenek. De vitathatatlan érdemük, hogy még a leggyengébben sikerült, kizárólag szórakoztatás céljából készített filmjük sem nélkülözi a művészi igényességet. Közülük négyet legalább feltétlenül érdemes megemlíteni. Elsősorban Wajda Hamu és gyémánt, valamint a nemrég bemutatott Sámson című filmjét. Az első a háború utáni, ta- lajtvesztett fiatalság sorsához nyúl őszintén, szenvedélyesen. És míg nyomon követjük hősének vergődését, tragikumát, s szégyenteljes bukását, felejthetetlen és hiteles képet kapunk az akkori Lengyelország forronAJk a gas hófúvások •“* tették járhatatlanná az utakat, s nem volt kivétel ez alól Kecskemét határában a Nyíri út sem. A minap dolgom akadt benn a városban. Az iskolánktól odáig és vissza egyetlen emberrel találkoztam csak a hosszú úton. Amint bandukoltam a ködös hidegben, apró alakot fedeztem fel messziről. Bukdácsolt, birkózott a hóval, akárcsak én. Megfigyeltem, hogy amint Ember a havas pusztán megmerült a fehér puhaságban, óvatosan tartotta a hó felett a táskáját. Közel értünk egymáshoz, mikor ráismertem. — Hova ilyen cudar időben? — kérdeztem. — Hegedűs nénihez. Injekciót kell adnom neki. Megnézem Mra- vik bácsit is, akinek tüdőgyulladása van, aztán igyekszerp. visz- sza... Ebben a kemény télben annyi a beteg a városban is, hogy alig győzzük. — S indult tovább, vigyázva a táskára a sok kinccsel: orvossággal, injekcióval, műszerekkel. Juhász doktort vihar, zimankó — semmi sem tartóztathatja fel. Olvadáskor majd a sárral, latyakkal veszi fel a küzdelmet, s jön hozzánki a pusztába kétnaponként, vagy ha szükség vám, rí, mindennap. — T iz-tizenöt kilométert gyalogol, mert kerékpárra csak akkor ülhet, ha itt lesz végre a jó idő és felszáradnak az utak. Többen mondták már neki: Doktor úr, így nem sokáig bírja!... A máriahegyi és a belsőnyiri lakosság tanúsíthatja, hogy a kecskeméti 3-as körzet választói érdemesre adták le szavazatukat, amikor dr. Juhász Györgyöt tanácstaggá választották, HALASY ISTVÁN gó, átalakuló világából is. A Sámson a bibliai misztérium XX. századi megfogalmazása. A magányosságában erőtlen, de a közösségben hőssé magasztosuló üldözött zsidó fiú története. , Szuggesztív hatású, a leghaladóbb hagyományokat varázslatos újszerűséggel párosító alkotások. Csakúgy, mint a Kawalerovicz film — a Mater Johanna. A középkor démonoktól megszállott világát idézi úgy, hogy közben emberi és filozófiai igazságok súlyát, hitelét mérlegeli. Milyen művészi biztonsággal teremtenek például drámai feszültséget három ember néhány órájából a Kés a vízben című film alkotói. Szinte az egyhangúságig nem történik semmi ez alatt a másfél óra alatt, mégis lenyűgözően izgalmas perceket élünk át, miközben arra is feleletet kapunk, hogyan nem szabadna és hogyan kellene élnünk. MERRE TART a lengyel filmgyártás? A . látott filmekből könnyen levonható a következtetés. A filmművészet sajátos eszközeivel az emberről és az emberhez szólva kifejezi az élet érzelemgazdagságát, szenvedélyeit. Őszintén és művészien. V. Zs. Alkoholelvnnő kezelés A megyei tanács egészség- ügyi osztályának kezdeményezésére ambuláns alkoholelvonó szakrendelés indult Kecskeméten az SZTK Komszomol tér 7, szám alatti rendelőintézetébe®. A kezelést hetenként kétszer, szerdán és p>énteken 16-tól 19 óráig igényelhetik a jelentkezők. A rendelést dr. Sándor László, a honvédkórház ideg« osztályának főorvosa vezeti. Az egészségügyi osztályom nyert tájékoztatás szerint máris sokan kérik, hogy munkatársukat, vagy ismerősüket kötelezzék alkoholelvonó kúrára. Az idevonatkozó rendelet értelmében azonban indokolt esetben is csak azoknak a számára lehet a kezelést elrendelni, akiknél ez munkaidőn kívül végrehajtható, s a kezelés napján vissza tudnak térni lakhelyükre. A társadalmi szervekre hárul a feladat, hogy győzzék meg a rászorulókat, a kezelés saját érdekükben történik, jelentkezzenek önként. B. D. — A „Gans-Behmer” gyár hegesztője? — Igen, 6 az. Ki kell derítenem, miféle ember az. — Jót mondanak róla általában. — Közelebbről szeretnék utána nézni ennek a Wiesbachnak. És egyáltalán, megvalósítható lenne az, hogy figyeljék őt? — Azt hiszem, igen. — Meg kell mondanom, hogy Wiesbach most mindennél fontosabb az én számomra. — Személyesein akar vele foglalkozni? — Az lenne a legjobb. Ügy látszik, egy darabig itt kell laknom a városukban. Schubert előtt érthetetlennek tűnt. miért, érdekel egy szovjei felderítőt ennyire egy bizonyos .hegesztő. De ő maga is tapasztalt illegális pártmunkás és konspirátor volt, s nem tett fel kérdéseket. Ha nem mondta, hogy miért van rá szüksége, akkor nyilvánvalóan nem akarja mondani. így kell eljárnia. — Itt lakni egy darabig — ismételte Schubert. — Akkor valahol dolgoznia kell. Legalizálnia kell magát. — Igen. — Aszker felállt, s fel-aiá járkált a szobában. — Vannak nálam' jó igazolványok. Nagyon jó iratok. Nincs semmi félnivalóm, ha esetleg utánam néznek valahol. — Gépkocsi vezetői igazolványa is van? — kérdezte váratlanul Schubert. — Hisz maga kitűnően vezet kocsit. Emlékszem, micsoda úton és milyen ügyesen vezette azt a „Steyert” az erdőben. — A gépkocsivezetői igazolványom tökéletesen rendben van. De előbb szerettem volna megváltoztatni a külsőmet. Schubert kérdően nézett Asz- kerra. — Ne gondoljon rólam túlságosan rosszat — mondta Aszker. — Nincs szándékomban semmiféle műszakált ragasztani, vagy fekete kötést tenni a szememre. Pusztán csak leborot- váltatom a hajamat, kicsit megnövesztem a bajuszomat. És szemüveget teszek. Csak egészen egyszerűt. Mondjuk plusz egy dioptriásat. A leggyengébbet... — Ez menni fog. — És aztán az öltözék. Valami tipikus gépkocsivezetői ruházatra lesz szükségem: lakk- simléderes sanka, szerényebb zakó és nadrág, fűzős, száras cipő. — Ehhez egy kis idő kell... — Nincs más hátra, minthogy várok valamelyest. Űgyis ki kell várni, amíg a bajuszom megnő — nevette el magát Aszker. — Másképp túlságosan veszélyes lenne. Az az illető, akivel az átjáróháznál összeakadtam, ha futólag is, de mégis látta a külsőmet. — S még ott van Herbert Lange özvegye is. Először arra gondoltam, figyelmeztetnünk kellene őt, hogy hallgasson. De aztán, amikor jobban átgondoltam, rájöttem, hogy ezt nem lehet. — Semmi szín alatt! Olyan állapotban van az az asszony.. — Aszker lehajtotta a fejét. — Szegény Herbert! Milyen buta módon alakult ez az egész. Elképzelem, hogy össze lehet törve Lizel. És természetesein azt gondolja rólam, hogy feneketlenül aljas vagyok. Hiszen, ha... — Ugyan. Reméljük, hogy minden jól alakul — élénkítette fel egy kicsit a lehangolt Keri- movot Schubert. — Hiszen a fényképe nincs meg neki... Az én helyzetem viszont sokkal bonyolultabb. Oh, engem már kiválóan ismernek! Minden besúgójuk észre vehet. Éppen ezért nappal nem járok ki. s éjjel .Is csak a legszükségesebb esetben. Mint például ma. Különben semmivel sem kockáztatok többet, mint bármelyik katona, aki golyózáporban megy támadásra. Schubert egy időre elhallgatott. — Igen, nagyon nehéz. Nehéz, de nekünk nem kell másfajta élet, amíg ennek a szörnyű állapotnak vége nincs és nem lélegzik fel szabadon Németország. Elég belegondolni, mivé tették az embereket, mennyire elnyomorították a lelkűket. — Schubert felállt, s fölindultán járkált a szobában le s fel. — Néha megkérdezem magamat: ugvamáz a nép lenne ez, amelyik Goethét, és Einsteint, Beethovent és Bachot adta a világnak?. .. Nem, nem! — mondta szinte kiáltva, amikor meglátta, hogy Aszker tiltakozó mozdulatokat tett. — Azt akarja mondani: ez nem a nép, hanem az árulók és a lakájok egy maroknyi csoportja? Tudom, mindent hidok. De miért kerültek hatalomra éppen az én hazámban? Elhallgatott. Nem felelt Aszker sem. Igv telt el néhány perc. Aztán Schubert ismét leült, s idegesen dobolt az ujjá- val az asztalon. — Tudom: pusztulás vár rájuk. Ehhez még csak árnyéka sem fér a kétségnek. De menynyit kell majd tenni, hogy ismét megtalálja magét a nemzet» hogy újra ép erővel teljen meg! Azt hiszem, érti, milyen erő*« gondoltam? Aszker bólintott, s kezet fagott vele» — Éppen ez az! — Schubert ismét szélesen, gyermeki önfe- ledtséggel elmosolyodott. — De beszéljünk tovább magáról.., Szeretne abba a gyárba kerülni; amelyikben Max Wiesbach dolgozik? — Ez lenne a legmegfelelőbb.: De nem tudom, milyen lehetői ségeik vannak az élvtársaknak... — Bizonyos lehetőségeink van-; nak. A gyárban dolgozik emberünk. — Stalecker? — Van még ott más is... Szói val megpróbáljuk. Ha nem sike-s rül, megpróbáljuk a szomszédos gyárban. Ott majd meglátjuk. —• Oskar — szólalt meg Kéri* mov, miközben kezét a Se hu* bertére tette> — Egy évvel ezelőtt említette nekem a feleséi gét és a kislányát. Ott marad-; tak a lágerban?... Schubert bólintott. — És.;. semmi hí i Schubert nem felel (Folytatjuk.)
