Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-29 / 74. szám

1963. március 29, péntek 5. oida! Május 1-én nyílik meg Szabadszálláson az új, szélesvásznú filmszínház. A csaknem három és fél millió forintos költséggel, községfejlesztési alapból épített szép, korszerű mozi megnyitását nagy örömmel várja a község lakossága. Statisztasztrájk A járási könyvtárak szerepe a falusi művelődésben Iberto Cologna olasz film­rendező új, nagy színes filmet forgat Róma közelében, a Spartacust. Ez lesz a Howard Fast-regénynek harmadik vál­tozata. Forgatás közben mulatságos eset történt. A statiszták — minthogy a napidíjuk igen ala­csony volt — elhatározták, hogy béremelést követelnek. Küldött­ségük felkereste a vállalkozót, de az elutasította őket, három­szor is. A producer — az egyik legnagyobb római filmgyár társ- tulajdonosa — elkészült arra, hogy a népes statisztagárda ki­válik a stábból — ám ez nem okozott neki különösebb gondot: van Rómában elég munkanél­küli színész, pénztelen fiatal, majd kap újakat. Csakhogy a Statiszták, meglepetésére, beje­lentették, hogy folytatják a munkát. övetkezett az a jelenet, amely a rabszolgaláza­dás leverését s a rabszolgatar­tók bosszúját ábrázolja — az ismert kép: keresztfákon füg­genek az ártatlan áldozatok, végig a Rómából Capuába ve­zető út mentén, óriási költség­gel felállították a keresztfákat, rájuk kötözték az ötszáz sta­tisztát, elkezdődött a felvétel, . _ de a felvétel pillanatában a me gfeszített rabszolgák moso­lyogni kezdtek. A rendező or­dított: — Megörültek maguk? Haldokoljanak, szenvedjenek! Üjra kezdték a felvételt, a rab­ugyan, hogy az út elején kicsit tartottam a karosszériától, de meg sem mozdult. Erősebb az most, mint újkorában. Valóban mestere maga a szakmájának, Wiesbaeh úr. — No, no! — A hegesztő za­varta ak látszott. — Hagyja a bókokat, nem vagyok én kis­lány. — Gondolja, hogy csupán bóknak szántam? Komolyan mondtam. Mindenkinek egyön­tetűen az a véleménye: ilyen ügyes, biztoskezű szakember, mint maga... — Ugyan! Egyszerűen nem kapkodok, amikor dolgozom, ennyi az egész. Igyekszem, hogy Nem fejezte be. Odajött a pincér. — A telefonhoz hívják Wies- bach urat. A telefonbeszélgetés rövid Volt, de annál szélesebb derű áradt szét Wiesbaeh sugárzó ar­cán. Visszatette a helyére a kagylót, de még mindig nem akarta elhinni, hogy ekkora sze­rencse érte. „Valóban csodálatos nap ez a mai” — gondolta, miközben elő­vette a zsebkendőjét, hogy meg­törölje izzadó homlokát. Wiesbaeh visszaindult. Gube háttal ült a kijáratnak, s élve­zettel kortyolta a sörét. Az lát­szott rajta, hogy most nem léte­zik számára semmi és senki, csak a sör. Wiesbaeh mosolyog­va, örömtől telve állapította ezt meg. helyreigazította a félre­csúszott inggallérját, s vissza­szolgák megint mosolyogtak, sőt vigyorogtak. Ismét leálltak a gépek. A statiszták akkor elmondot­ták, hogy miről van szó. Mind­addig mosolyogni fognak, amíg fel nem emelik a bérüket. A rendező a producerhez rohant, a statiszták türelmesen vára­koztak a keresztfákon; tudták, hogy a béremelés kisebb ki­adást jelent a vállalkozónak, mint elhalasztani s újra kez­deni a felvételt, lezáratni az utakat, elterelni a forgalmat stb. j £ gy óra múlva visszajött a rendező. Kimerültén lihegte: — Sikerült elintézni... De most aztán haldokoljanak! —s —n A városi tanács művelődési osz­tályának meghívására szombaton Kecskemétre látogat Sánta Ferenc író, Váci Mihály kőltő, Jancsó Ad­rienne és Keres Emil előadóművész, hogy részt vegyenek a város két­napos irodalmi rendezvényein. Szombaton délután 4 órakor a városi művelődési ház színházter­mében (Piarista Gimnázium) a dol­gozók általános iskolájának hallga­tói számára mintaoktatást tartanak a magyar irodalom tananyagáról. Itt Jancsó Adrienne közreműködésével Sánta Ferenc a XX. század magyar indult az asztalhoz. Aszker, amikor ezt a kombi­nációt kitervelte, következőkép számított: ha Wiesbaeh a kém­elhárító ügynöke, akkor a „Ho- mannal” folytatott beszélgetés után feltétlenül azonnal igyek­szik kapcsolatot teremteni gaz­dáival, hogy közölje egy olyan fontos hírt, mint Homarin Ost- burgba érkezése. Késedelem nél­kül indulni fog, hiszen a talál­kozót reggelre beszélték meg, s az idő már nagyon előrehala­dott. Ezt a jelzést kétféle mó­don teheti meg Wiesbaeh: tele­fonon, vagy úgy, hogy szemé­lyesen találkozik a kémelhárító valamelyik emberével. Ha Wiesbaeh telefonált volna, a ruhatáros meghallja minden szavát. De nem telefonált. Asz­ker egy óvatlan pillanatban ki­nézett Dietrichre, s az a fejét rázta: nem. Maradt tehát a má­sodik lehetőség. Mindebből az következik, hogy ki kell lesni Wiesbachot, merre, hová megy a mulatóból. Wiesbaeh üldögélt egy keve­set az asztalnál. Aszker látta rajtig hogy már türelmetlen, nyugtalan. Korántsem olyan be­szédes, mint az előbb. Fel is állt nemsokára, s bocsánatot kért: telefonáltak a gyárból, va­lami fontos munka van, men­nie kell. Aszker nem tartóztat­ta. Wiesbaeh után Aszker is azon­nal elhagyta a mulatót. Schubert és Stalecker kint várta. Mind a hárman Wies­Megyénkben kereken tíz esz­tendeje alapították a járási könyvtárakat. Egyévtizedes te­vékenységükről elmondhatjuk, hogy sokat tettek megyénk mű­velődésügyének előrehaladá­sáért. Alapításuk után hozzáfogtak a körzeti könyvtárak (ilyen a megyében Kecskeméten és Ba­ján volt) által szervezett falusi könyvtárak megerősítéséhez, de ezek mellett újakat is szervez­tek. A hőskor Ebben az időben munkájuk a szervezésre, a könyvtárosok ki­választására irányult. Sok eset­ben a járási könyvtár dolgozó­jának kellett könyvtárost is ke­resnie, mert a község vezetői ebben az időben időt erre nem „pazaroltak”. Nem volt ritka jelenség az sem, hogy a járási könyvtár által kiküldött köny­veket — Dusnokon, Nagyba- racskán — a tanácsházán, elzár­va tartották, vagy például Sü- kösdön a tanács elvárta, hogy a könyvtáros saját pénzéből vá­sároljon petróleumot a könyv­tárnak. Ezek a hibák azért for­dulhattak elő, mert a községi könyvtárakat nem saját intéz­ményüknek tekintetű, a a taná­csok, hanem a járási könyvtá­rak fiókkönyvtárának. Ma már ilyen nem tapasztalható, taná­csi kezelésbevételük óta a köz­ségek saját intézményüknek te­kintik a könyvtárakat, anyagi erejükhöz mérten segítik, a könyvtárosokat beszámoltatják munkájukról. Erre a példák so­lrodaírnát, Váci Mihály pedig köl­tészetét ismerteti. Este 6 órakor, ugyancsak a mű­velődési ház színháztermében tart- iák meg szerzői estjüket, melyen fellép Keres Emil előadóművész is. Vasárnap délután fél 6 órakor a városi tanács művelődési osztálya és a MÉSZÖV közös rendezésében megtartandó irodalmi esten vesznek részt a belső-ballószögi iskolában, ahol dr. Jakab Jenő, a MÉSZÖV munkatársa mutatja be a vendége­ket a közönségnek. A pesti vendé­gekkel együtt fellép fiatal megyei költőnk, Hatvani Dániel is. bach nyomába szegődtek. így „vezette” el őket a hegesztő a kémelhárító magányosan álló villájába. — ö itt lakik? — kérdezte Aszker, amikor Wiesbaeh be­ment a kapun, s eltűnt az épü­letben. — Nem, nem itt lakik — fe­lelte Stalecker... — Az ő laká­sa egészen más irányban van. — Dehát akkor kihez jött? Megálljunk csak! — Aszker te­lefonvezetéket vett észre, amely a kerítés egyik oszlopától a vil­láig vezetett. Felmászott az osz­lopra, elvágta a drótot. Szemerkélni kezdett az eső. Schubert felhajtotta a kabátja gallérját, s még jobban a hom­lokára húzta a kalapot. — Ottó — suttogta Schubert — járja körül a házat. Stalecker és Aszker elindult, hogy körülnézzen a környéken. — Mi ez? — szólt halkan Stalecker, aki valami nagyobb mozdulatlan tárgyat vett észre a sötét mellékutcában. — Gépkocsi — felelte Aszker. — Menjünk, nézzük meg kö­zelebbről. — Horch típusú — szólalt meg Stalecker, amint mellé ér­tek. Aszker bólintott, jelt adott Ottónak, s még közelebb fér­kőztek a kocsihoz. Stalecker megrántotta Aszker kezét. — Az Abwehr kocsija! — Biztos? — Egészen bizonyos! Kétfsf­kaságát lehetne felsorolni. A bajai járásban például tavaly 319 ezer, a kiskunhalasi járás­ban — csak a községekben — 168 ezer, Tataházán (2047 lakos) 7 ezer, Gátéren (1551 lakos) 4600, Csólyospáloson (2813 la­kos) 6 ezer, Kiskunma jsán (13 013 lakos) 10 ezer forintot fordítottak a könyvtárak fej­lesztésére. Létrehozták járási könyvtá­raink a falusi és tanyai könyv­tárak hálózatát, segítettek a községi könyvtáraknak az ol­vasómozgalom szervezésében. A könyvtári munka sajátos esz­közeivel részt vettek a politi­kai, gazdasági és kulturális élet átalakításában, a falusi lakos­ság tudatának formálásában. Áss örökség Az elmúlt tíz év eredményei­nek illusztrálására lapozzuk fel a második világháború előtti időszak dokumentumait. Nézzük meg, hogy mit kaptunk „örök­ségül”. A megsárgult, korabeli újságok arról tanúskodnak, hogy „... a bácskai nép szeret olvas­ni. Könyvtár azonban az egész vármegye területén alig talál­ható, mert azok jó része telje­sen elpusztult.. (1927-ben mindössze tíz könyvtár volt Bács-Bodrog megyében, 100— 250 kötet könyvvel.) (Bajai Új­ság, 1927. 263. sz.) A helyzet később sem válto­zott. Hogy miért? Bácsalmáson mondta egy „előkelő úr”: „Nem kell ide kultúra uram, egy liter jó bor, egy jó tarokkparti és ki van elégítve a kultúra.“ (A vi­déki színészet élethalálharca Trianon után. Baja.) Baja város népművelési bi­zottságának közgyűlési beszá­molójában ez olvasható 1933- ban: „A népművelési könyvtá­rak száma kettő, egy a kiscsá- volyi Kát. Olvasókörben és egy a szentistváni Levente Otthon­ban van elhelyezve. A könyvek száma a két könyvtárban 739 da­rab, a tanévben kivitt könyvek száma 1690, és az olvasók szá­ma 235 volt. A könyvtárak az elmúlt évben 82 könyvvel gya­rapodtak.” (Bajai Újság. 1933. nűre festett Horch egész Ost- burgban csak egy van. — Minden világos — mondta Aszker elgondolkozva és kisvár­tatva hozzátette: — Az a ház konspirativ lakás! — Igen — felelte Stalecker. — Most mit teszünk? — Mindenekelőtt ártalmatlan­ná kell tenni a gépkocsivezetőt. Utána én majd bemegyek a házba. — Menjen — intett Stalecker. — Menjen és küldje ide Schu­bertét. Mi... majd ketten. Aszker visszament a villa elé, ott váltott néhány szót Schu- berttel, aki után nyomban Sta­lecker segítségére sietett. Zuhogni kezdett. A nagy kö­vér esőcseppek hangosan ko­pogtak a fák lombjain, a ház­tetőn, a földön. Az eső monoton Sustorgásával telt meg a kör­nyék. Aszker felmászott az épü­let egyik ablakához. Be volt függönyözve, csak a redőny egy keskeny nyúlásán lehetett vala­melyest; belátni. Aszker megka­paszkodott a falban, s több he­lyen is megpróbált benézni, mi történik odabent. De semmit sem látott. Visszajött Schubert és Sta­lecker. Fejbólintással jelezték Aszkemek: — minden rendben van. Kerimov előkészítette a pisztolyát, felment a tornác lépcsőjén, kinyitotta az ajtót, s eltűnt a házban. (Folytatjuk.) 270. sz.) Ezzel szemben ma ar- ról számolhatunk be, hogy 1962-ben a bajai járásban 63 könyvtár 90 ezer kötet könyv­vel, 13 740 olvasónak 330 ezer kötet kölcsönzést mutathat fel. Miben keressük a múlt szel­lemi nyomorának okait? Az anyagi nyomorban. A bácsal­mási járás 89 808 katasztrális hold földterületéből 22 669 ka­tasztrális hold 42 személy tu­lajdonában volt, 1944-ben 4773 volt a gazdasági cselédek szá­ma. A járási könyvtárak alapítása előtt — megyénk könyvtárháló­zatáról — egy központi beszá­moló így nyilatkozik: „A sta­tisztikai felmérések adatait ala­pul véve, Bács-Kiskun megyében 130 könyvtár közül (városi, me­gyei könyvtárt is beleszámítva), 84 könyvtár az, ahol az olvasók száma 100, vagy ennél keve­sebb, és csak 46 könyvtárban emelkedik az olvasók száma 100 fölé.” (Könyvtáros. 1953. 8—9. sz.) Ma 1962. végén arról adhattunk hírt, hogy Bács-Kiskun megyé­ben 372 könyvtár van, 472 700 kötet könyvvel, 81 800 olvasóval és 1 millió 900 ezer évi könyv­kölcsönzéssel. A járási könyvtárak tevé­kenysége igen sokoldalú. A köz­ségi könyvtárak módszertani segítésén kívül kezelik a dia- filmtárakat, színmű tárakat, ami­ket a járás területén működő szervek, öntevékeny művészeti csoportok gyakran igénybevesz­nek. Legtöbb könyvtárunk gaz­dag hírlap- és folyóirat gyűj­teménnyel is rendelkezik. A ba­jai járási könyvtár például több mint 15Q különféle hazai- és külföldi hírlapra és folyóiratra fizet elő. Sok ismeretterjesztő előadást és kiállítást szervez. Ellátják a járási székhely ol­vasószolgálati munkáját. Járási könyvtárainkkal szem­ben az élet egyre több és na­gyobb olyan igénnyel lép fel, amelyekhez a feltételeket biz­tosítani kell. A helyiségek már kicsinek bizonyulnak. Csendes, nyugalmas, tágas olvasótermek­re van szükség. Egyre több és több lesz azoknak az olvasók­nak a száma, akik például dip­lomadolgozatuk megírásában a könyvtárra szorítkoznak. Lét­számemelés, korszerű berende­zés, minden járásnak művelő­dési autó stb. — ezek a továb­bi követelmények. Tanácsaink mindenesetre az elmúlt 4—5 évben sokat tettek intézményük fejlesztése érdekében és azt tovább folytatják. Ahhoz, hogy megyénk könyv­tárhálózata megfelelhessen az ötéves terv művelődési célkitű­zéseinek, az egész társadalom összefogására van szükség. Fa­lusi könyvtáraink azt várják a megyei és járási könyvtáraktól, hogy a Könyvbarát-mozgalom kibontakozásában még nagyobb segítséget nyújtsanak. Más me­gyékhez hasonlóan, kiadványok­kal is segítsék az iskolai és a szakoktatásban résztvevőket. Ki kell építeni a törzsolva­sókból az aktívahálózatot, na­gyobb gondot fordítani az ol­vasók, az olvasórétegek tanul­mányozására. Széles körben le­hetne népszerűsíteni (kiadvá­nyokban is) a járási könyvtárak szolgáltatásait. A cél érdekében alkalmazzuk az eddig bevált módszereket, de újakkal is kí­sérletezzünk. A megyénkben működő já­rási könyvtárak — a hozzájuk tartozó községi-, tanyai könyv­tárakkal együtt — nemes és szép feladatot c’dottak meg az el­múlt tíz év alatt, amelyről a megyei pártértekezlet beszámo­lója is elismerően nyilatkozott Ffigete D&sső ■r—— — Kétnapos irodalmi műsor Kecskeméten

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom