Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-28 / 73. szám
1363. március 38, csütörtök S. oldal A régit lebontjuk... Saját háza táját nem mutogathatná olyan büszke örömmel a házigazda, mint ahogyan Virágh János vezetett körül a kecskeméti Béke Tsz udvarán. — Ezt a baromfiólat tehén- istállóvá alakítjuk — újságolta — ott a bognárműhelynek kicseréljük a tetejét, a kultúrterem sincs a legjobb állapotban — de nem sokáig. A régit lebontjuk és — saját erőből — mindent újjávarázsolunk. állomásra, Szeibold Károly, a kertészeti brigád vezetője pedig a fegőfokú mezőgazdasági technikum levelező tagozatának hallgatója. Tanulnak az apák és — még magasabb fokon a fiaik is. Három tsz-tag fia ösztöndíjas az egyetemen, hogy visszatérve mezőgazdasági gépészmérnökként, kertészeti és állattenyésztési szakemberként kamatoztassa itthon a tudását. Fogatok érkeznek az udvarra. — Ez sem szomorkodik itt sokáig — mutatja elégedetten Virág János a lebontásra kerülő régi épületet. fii/ /!/// fl lakásbizottság fogadónapján Tekintete az eget fürkészi. Tartós, jó időt vár, hogy mielőbb kezdődjék a munka, az építkezés. Virágh János ugyanis a tsz építő brigádjában dolgozik. Azért hangsúlyozta jogos önérzettel azt, hogy: — „saját erőből”. Nagy szó ez. Nem kell könyörögni, magyarázgatni senkinek. Megcsinálnak ők mindent különben bárkinél, télen is csak az időjárás akadályozta a külső munkálatokat. — Azért nem lazsáltunk mi akkor sem — helyesbít — és okosodtunk is a dolgozók iskolájában. Most végzem a VIII. osztályt —, mint a fiam. Mondta is az asszony: — hagyd abba apu, elég ha a gyerekek tanulnak. Nem mertem szólni — pedig már annyira belejöttem a tanulásba, hogy a mezőgazda- sági technikum kertészeti tagozatát is szeretném. elvégezni... A tsz-ből ötvenen járnak a dolgozók általános iskolájába. Tanul minden brigádvezető, még a pirospozsgás fogatos legény — Karai Ambrus is. Néhányan traktoros képzésre járnak a gépA lovak sörényüket rázva harsány nyerítéssel köszöntik a „vascsikókat” — a traktorokat. — „Na, ez sem szomorkodik itt sokáig — mutat Virágh János a lebontásra kerülő épületre és méricskélni kezdi meddig terjeszthetik az új kultúrtermet. Egy biztos. Nagyobb, tágasabb lesz a réginél, hogy mindnyájan beférjenek. Jönnek-e sokan? De mennyire. Ha lassan is, de átalakul megváltozik az élet. Eltűnik mind az, ami a múltra emlékeztet. Nemcsak a környezetből, hanem a dolgozók tudatából is... V. Zs. ősz-barackost létesítenek A kiskunhalasi járás első, ösz- szefüggő nagyüzemi őszibarackosát a zsanai Napsugár Termelőszövetkezet tagjai telepítik, illetve alakítják ki. Az 1965-ig tervezett 500 holdnyi telepítésből az idei tavaszon 50 holdat, ősszel pedig 150 holdat terveznek elvégezni. (Tudósítónktól.) Útépítők ... Egy kockakő, két kockakő a szegélysorba. Mozdul, csúszik a térdelő jobbláb, az érdes balkéz még igazit egy parányit a szürke bazaltkockán, közben a jobbkéz céltudatos erővel — vagy tapintás- nyi ütéssel — táncoltatja rajta a csengő kalapácsot. Aztán a kőkocka megáll, beleilleszkedett a sárga sóderágyazatba. Csak ideiglenes javítást végez Telek Sándor, a szolnoki közlekedésépítő vállalat kövezője. — Ezekhez a modern házakhoz nem illenek ilyen gidrek-gödrök — mutat a kecskeméti Leninvá- rost átszelő Halasi út hosz- szába. Már szelvényezik, szintezik az új aszfaltburkolatú út helyét... , — Sokfelé épített már? — Budapest, Szolnok. Özd, Nagyacsád — Pápa mellett — Jásztelek, Poroszló, Tuzsér (Záhonynál), most meg Kecskemét. Soroljam-e még? — Lehet keresni? — Ezernyolcszázig általában felmegyek. Pedig az én koromban már meg- megreccsen a derék. Három unokám van — Abonyban. Vaskos, világos arcú fiatalember jön közelebb. Színehagyott svájci sapkája akaratos fejet takar. Bemutatkozik. Tálas László —- Kerekegyházáról. 18 éves, eddig gyümölcsösben dolgozgatott kísérleti gazdaságban. — Inkább ezt a szakmát választotta? — Hát... Ha minden úgy sikerül, itt maradok. — Ipari tanuló? — Hol tanulják ezt? Az ember beáll, oszt csinálja. — Segédmunkás vagyok, ezernégyszáz forint megmegy ... Keresztapám, anyai nagybátyám, az egész família... — No látja, maga is a nyomdokukba lép. Azért tanuljon. Több legyen, mint ők a mesterségben. — Csakhogy én juhász akarok lenni... Csavaros eszű, tényleg juhásznak való. Bár, ha minden úgy „sikerül”, marad itt. —th —n A kecskeméti tanácsháza egyik első emeleti termébe belépő ember az első pillanatban valamilyen értekezletet sejthetne a bentülők számából ítélve. Csak közelebb kell kerülnie azonban az „elnökség” asztalához, rögtön rájön, egészen másról van itt szó. Míg a széksorokban gondterhelt arcú emberek ülnek, egyikük-másikuk körül apró gyermekekkel, az elnökséginek hitt asztalhoz éppen egy munkásruhás férfi telepszik, és máris sorolná jötténél?; okát, de csak ennyit mondhat: — Dinok Ambrus vagyok, az Erzsébetváros II. utca 2. szám alól. — Igen, igen, ismerjük panaszát — jegyzi meg nyomban nagy megértéssel a hosszú asztal oldalán ülők közül egy bőrkabátos férfi, a Kecskeméti Városi Tanács lakásbizottságának tagja. S most már eláruljuk: a bizottság fogadónapjára látogattunk el. A rövidke párbeszédből hamarosan megtudjuk, hogy Dinok Ambrusék szükséglakását véglegesen tönkretette az időjárás, a kemény tél nyomán beállott olvadás, összedőlt a ház, s most jóformán a szabad ég alatt kínlódik a több gyermekes család. Madari László, kéziszerszámgyári dolgozó foglalja el most a panaszosok székét. Előterjesztése az előbbihez hasonló. Törökfái 131. szám alatti lakásának egy része még a télen, a másik fele az olvadáskor omlott be. Ott tartózkodni életveszélyes. — Tud-e a környéken valamilyen üres lakást? — teszi fel a kérdést a bizottság elnöklő tagja, s a nemleges válasz után a rószaszín nyilvántartási kartonra három kis csillaggal jelzi a súlyos probléma megoldásának sürgősségét. Sorra következnek a nehéz lakásgonddal birkózó ügyfelek. Az esetek súlyossságát illetően csak árnyalati különbségeket lehet tenni a panaszok, kérelmek között. De milyen lehetőségek állnak a rendelkezésre ennek a különböző üzemek, intézmények képviselőiből álló, fáradhatatlanul munkálkodó kilenctagú társadalmi bizottságnak? Az új városnegyedben, a Le- ninvárosban összesen kétszáz lakás épül fel az év végéig. Közülük száznyolcvan szövetkezeti alapon. Mindössze húsz marad tehát a rossz anyagi helyzetű rászorulóknak. S ha még ehhez hozzávesszük a múlt évről át1 húzódott negyven és az idén megépülő negyven KISZ-lakást, így is az igényjogosultak egy részének oldódik csak meg a lakásproblémá j a. Nagy eredményként könyvelik el a bizottság tagjai azt a nemrégiben született rendelkezést, amely a bel- és árvíz miatt tönkrement hajlékok lakosai részére a magánházak kihasználatlanul álló lakásainak igénybevételét is lehetővé teszi. Amikor egyik reggel a bizottság egy része a panaszokkal foglalkozott, társaik a „nyakukba vették” a várost, rótták a sáros utakat, sorra látogatták a tudomásukra hozott lakcímeket. Délben pedig sáros lábbelivel, de az eredménytől kipirult arccal tértek vissza „felfedező’* kőrútjukról. — Három lakás! — mondja lelkesülten a MÁV delegáltja, a vasutas egyenruhás bizottsági tag. S az asztalnál máris ösz- szedugják fejüket a három csillaggal ellátott kartonok felett és döntenek a lakások odaítéléséről. — A rászorulók számához képest kicsike ez a ma megoldódott három gond — mondja a Zománcipari Művekből a bizottságba delegált viharkabátos munkásember. — Sokan azonban nem is sejtik, milyen öröm ez nekünk! Kárpótlás az értetlenségért, amellyel gyakran szemben állunk. Sorra kerül a tapasztalatok összegezése. Ott van például a Kölcsey utca 2. számú ház lakóinak gondja. Az épület rozogaságára már egy évvel ezelőtt figyelmeztették az ingatlankezelő vállalat vezetőit. Javítással akkor még segíteni lehetett velntt rajta, de az intő szót nem vették figyelembe. Ma pedig, amifco* három családot kellene sürgősen elhelyezni a napokban romossá vált épületből, így vélekednek az illetékesek: ehhez a házhoz nem is érdemes hozzányúlni ... Vagy itt a másik problémát csak egy kicsikével is több megértéssel, társadalmi felelősség- érzettel nagyon eok rászoruld igényét ki lehetne elégíteni a magánházakban levő, sok helyen üresen álló helyiségekből* Am ezek felkutatása is meglehetősen nehéz. Hadd vessünk fel vég® méij egy gondolatot A leninvárosi* a KISZ-, a magánerős és OTP» hitel támogatta építkezéseké» kívül koránt sincs még kihasználva minden lakásgyarapítási lehetőség Sok üzemben, vállalatnál kallódik felhasználatlan nul épületanyag Szak- és sen gédmunkás is bőven akadna*, csak lenne valaki, aki szervezné* irányítaná a társadalmi összefogást abból a célból, hogy a nehezebb anyagi helyzetű, több gyermekes családok emberséges otthonhoz jussanak. Kiskunhalason van ilyen kezdeményezés. a Hazafias Népfront szegődött gazdájává. Vajon nem lehetne ugyanezt Kecskeméten is megcsinálni? P. I. Vetik a korai burgonyát A korai burgonya termesztésében hagyományokkal rendelkező Kalocsa menti községekben megkezdték az előcsíráztatott gumók kiültetését. A tavalyinál most majdnem kct hétj tel korábban népesültek be *, burgonyatermesztésre kijelöl* földek, amelyeken főként asszonyok végzik ezt az apróléke« gondosságot igénylő munkát. Elsőnek Ordas és Dunapata# község termelőszövetkezeteibe» kezdték meg az előrehajt atotf burgonya kiültetését, — a háztáji gazdaságokban pedig máé több helyütt földbe kerültek » gumók. Az elnökasszony A határ mindenfelé a tavaszodás jelét mutatja, bár éjszaka még belopódzik a télutó hideg lehelete. A gyümölcsösökben, a szőlőkben és szántóföldeken a szövetkezeti gazdák szorgoskodnak, versenyben az idővel, hiszen a harmincnapos késést be kell hozni. Ahogyan megújhódik a határ és pezsdül az élet, úgy változik minden Lakitelek határában is. Napról- napra új és újabb feladatok várnak megoldásra A „karmester” az elnökasszony. Lő- rincz Istvánná, aki kijárta már az élet számos iskoláját. Tengernyi munkája közben mindenre jut ideje, mindenütt helyt áll. A. napfelkelte már munkában találja, amint kct iskolás leányának ruhácskáit és reggelijét készíti elő, azután a lakást és önmagát hozza rendbe. Előveszi kerékpárját és búcsút int a piroscserepes tanyának, hogy a mintegy négy kilométerre levő tanácsházára siessen a még nagyobb család, a község ügyes-bajos dolgainak intézésére. Már az úton sokan „lestopolják” Magdi nénit, Magdikét, vagy az elnök asszonyt, mert a falu és tanyák népe így szólítja őt. A kövesút gödreit kerülgetve, tekintetével egy pillanatra végig simogatja a Vályi- Ördög és Damó „nagyságos urak” egykori földjeibe telepített állami gazdaság gyümölcsöseit. Ha figyelme az út másik oldalára téved, a homokdombok alján csobogó ártézi víz zaját hallva mély sóhaj hagyja el ajkát, mert még nagyon sok a tennivaló, hogy kiépüljön szép elképzelése, a pihenni vágyók üdülőtelepe. Az árpádszállási házsorok előtt örömmel látja a Szikra Termelőszövetkezet állandóan fejlődő major központját, ahová az elmúlt két esztendőben közel három és fél millió forintot ruháztak be. A hivatalban munkatársainak segít, a feleket fogadja, tervez és gondoskodik a lakosság életének jobbátétele érdekében. Az utóbbi tíz esztendőben többet fejlődött a község, mint az azt megelőző ötven év alatt és ebben jelentős része van az elnökasszonynak is. Mint a 34-es körzet tanácstagja már negyedszer került megválasztásra. Azóta a régit megközelítő nagyságú új falurész épült, villany- és vízvezeték szövi át az utcákat. Két földszintes és egy emeletes iskola létesült. Övóda, bölcsőde, tanácsháza, tűzoltószertár, portala- nított út, betonjárda és ki tudná felsorolni mindazt, ami csak az utóbbi négy évben a 16 millió forintos beruházásból megvalósult. Van még tennivaló is jócskán, hiszen a tsz még nem tartozik a jók közé és nincsenek megelégedve a tanácsban szövetkezetük gazdáinak jövedelmével sem. Ezen úgy segítenek, hogy a falu népével együtt telepítenek 960 katasztrális hold gyümölcsöst és szőlőt. A nagy kiterjedésű öregszőlő ültetvényekből pedig mintegy 650 holdat felújítanak és egyre nagyobb területen öntözéses gazdálkodást folytatnak, mert vizük van korlátlan mennyiségben. A község fejlesztésére is nagy gondot fordítanak, mert a háromezer választó bizalmára újra és újra rá kell szolgálni. Az emberek megbízásából az ő segítségükkel — akikre mindig számíthat a tanács és az élnökasszony — be kell fejezni a hárommillió forintból épülő kultúrházat. A Kapás falu villamosításra és jó ivóvízre vár. Meg kell építeni az egészségházat, tíz holdon erdősíteni, parkosítani, hogy csak a jelentőseket említsem. Még el sem múlt a hivatalos idő, amikor kezdetét veszik a különböző rendezvények és gyűlések, a pártoktatások és előadások, amelyekre mindig hivatalos az elnökasszony is. A nap már régen nyugovóra tért, amikor Lőrincz Istvánná, a lakiteleki tanács vb-elnöke hazafelé „kerekezik”. Otthon folytatja, amit korán reggel abbahagyott, a házi munkát, vagy éppen unokájában gyönyörködik, mert van két menyecske lánya is, akik sokszor segítenek a ház körüli teendők elvégzésében. Amikor elcsendesedik a szikrai kicsi tanya, Magdi néni előveszi könyveit és a szemüveg segítségével böngészi a fizikát, hogy pótolni tudja azt, amit fiatal kora nem adott meg. Ha pihenni hajtja le fejét, vele alszik a család és elcsendesül a község Is, hogy reggel megújhódott szorgalommal lásson újra munkához. Horváth Ignác
