Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-23 / 69. szám
1963. március 23, szombat B. oldal Megosztották a gondot PORTÁS Ha grafikont készítenénk a kecskeméti Törekvés Termelő- szövetkezet fejlődéséről, meredek, hirtelen felfelé ívelő vonalat kellene rajzolnunk. Alig két évvel ezelőtt még mérleghiánnyal zárt a közös gazdaság, a legutóbbi zárszámadáskor azonban — azonkívül, hogy tiszta vagyona 1 millió forinttal gyarapodott — félmillió forintot már tartalékolni is tudott. Elmúlt évi bevétele 600 ezer forinttal több, kiadása pedig 276 ezerrel kevesebb volt az előirányzottnál. Egy-egy munkaegység értéke a tervezett 22 helyett elérte a 30 forintot. A siker forrása Hogyan értek el ilyen szembetűnő sikereket? Ez iránt érdeklődünk Budai Ferenctől, a tsz pártalapszervezetének titkárától. Csöndes, megfontolt szavú ember. Tizenhat évig TMK-la- katos volt a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregységében. A szövetkezeti mozgalom fellendülésének kezdetén, 1958- ban barátkozott meg a mező- gazdasággal. Azóta termelőszövetkezetben dolgozik és nem nehéz megállapítani, hogy alapos ismerője a szövetkezeti gazdálkodásnak. Ezeket mondja: — Előrehaladásunknak sok összetevője van. Az eredmények nemcsak az időjárástól és a gazdaság természeti adottságaitól függnek, hanem a szakmai és politikai vezetéstől, a gazdák egyet akarásától, igyekezetétől, szorgalmától és hozzáértésétől is. Az azonban már nem volt kis feladat, hogy a gyakorlatban megteremtsük az előrehaladás tőlünk függő legkedvezőbb feltételeit. Két évvel ezelőtt, amikor a Vörös Csillag Termelőszövetkezetből ide kerültem, a párt- és a gazdasági vezetőkkel együtt a feltételek megteremtésének hogyanján sokat törtük a fejünket. így jöttünk rá, hogy nemcsak a szűkebb körű vezetőségnek a feladata mindezzel törődni, hanem ki kell kérni a szöTegnap — pénteken — délelőtt 15 tagú szakszervezeti küldöttség utazott át Kecskeméten, — Szvetozár Vukmanovics elvtárs, a Jugoszláv Szakszervezetek Szövetsége elnökének vezetésével. A küldöttség tiszteletére a Szakszervezetek Megyei Tavetkezeti gazdák véleményét is a tennivalókról, tanácskozni kell velük arról, miképpen tudnának jobban dolgozni a közösség és a maguk érdekében is. Egyetértés Mindez most már egészen természetesnek tűnik, addig azonban a napi munkák tengernyi gondja közben éppen erről a legfontosabbról, az emberekkel való foglalkozásról feledkeztünk meg. Aztán a pártonkívüli aktivistákkal együtt sorra jártuk a szövetkezeti gazdákat, tanácskoztunk és vitatkoztunk is velük, mert bizony az utóbbi sem hiányzott ahhoz, hogy egyetértésre jussunk. A nézetek tisztázása után már sokkal jobban ment a munka, mint azelőtt. A beszélgetések egyéb szempontból is hasznosak voltak — folytatja a párttitkár. — Sokan elmondták gondjaikat, kérelmeiket, és ami nem kevésbé fontos, nem hallgatták el véleményüket a vezetésről és a vezetőkről sem. A tapasztalatok alapján javasoltuk a közgyűlésen a vezetés megerősítését. Ami köteles... Pártszervezetünk — mivel más megoldás nem volt — az egyik párttagot súlyos mulasztásai, hibái miatt kizárta a kommunisták sorából, hogy rádöbbenjen: a párttagság a közösség ügyének odaadó szolgálatával jár. A szövetkezeti gazdák anyagi érdekeltségének növelésére —, adottságaink gondos számbavételével — a pártszervezet kezdeményezésére új jövedelemelosztási rendszert dolgozott ki a gazdaság vezetősége. A pártszervezet sokoldalú tevékenységének csupán egyik vonása az, amiről Budai Ferenc tájékoztatott. Mások is megtehetik, amit a kecskeméti Törekvés Tsz kommunistái tettek: elősegíthetik, hogy a szövetkezeti gazdák lelkesen munkálkodjanak a tervek teljesítésén, a szakmai vezetők helyes útmutatásainak megvalósításán. Nagy József nácsa rövid fogadást adott az Aranyhomok Szállóban. A baráti körben lezajlott találkozó után jugoszláv vendégeink folytatták útjukat Budapestre, ahonnan Moszkvába utaznak tovább a szovjet szakszervezetekkel való megbeszélésekre. Az idén: arany... A Kunszentmiklósi 620. számú Iparitanuló-iskola nemcsak arról híres, hogy növendékei magas szaktudással kerülnek ki falai közül a harmadik év végén, hanem arról is, hogy pezsgő kulturális élet folyik náluk. Pedig a tanulók zöme a környező falvakból jár be és bizony elég kevés idő marad a tanuláson kívüli egyéb foglalkozásokra. Különösen a színjátszást kedvelik az iskola növendékei. Megszerettetésében nem kis érdeme van Galambos Sándor szaktanárnak, aki a Kecskeméti Katona József Színház rendezői tanfolyamának másodéves hallgatója, ízig-vérig a „világot jelentő deszkák” szerelmese. Az ügybuzgalom és az érlelődő szaktudás meghozta gyümölcsét: így vált aztán szinte hagyománnyá a kunszentmiklósi ipari tanulók színjátszó gárdájának évről évre fokozódó jó szereplése az ipariskolások kulturális bemutatóin. Az elmúlt esztendőben Szegeden ezüstérmet szereztek, a napokban pedig a ceglédi területi szemlén „aranyra” váltották tehetségüket Vasvári: Boldogság című egyfel- vonásos darabjával. Nemcsak az igen jól sikerült rendezés, a szereplő fiatalok pontos szövegtudása, valamint az alakított figurák helyenkénti valóban művészi ábrázolása, hanem az időszerű témaválasztás is jóleső elismerést váltott ki a bíráló bizottság körében. Vasvári darabja a magyar falu forradalmi változásait jeleníti meg. Központi cselekménye a termelőszövetkezeti élet megszilárdítása, a közös érdek előtérbe helyezése az egyéni érdekkel szemben. A tervek szerint az „arany érmesek” Kunszentmiklóson is bemutatkoznak darabjukkal, majd májusban részt vesznek a Budapesten megrendezésre kerülő országos ipari tanuló fesztiválon. Kovács Sándor Halvány^ fáradt arc, tűnődő kék, szemek, gondosan fésült haj; a posztó vagy vászon tapintására finomodott, eres kezekre komor ünnepélyességgel ereszkedik a sötétszürke posztóruha ujja. Lába, mint egykor a varrógép talpán, fegyelmezett tartásban pihen az asztal alatt. Südes tányérsapkája szerepére várva sötétlik a portásfülke ablakában. Külsőre így jellemezhetjük őt, a PORTÁST. Egyet a sok ezer közül. Így szoktuk meg őket, s vannak, akik csak egy típust látnak bennük. Egy-egy üzem elmaradhatatlan tartozékát, akinek fürkésző fejmozgása ránk villan az ablak mögül, mikor belépünk; akinek szenvtelen kötelességgel nyújtjuk át igazolványunkat, hogy beírhassa adatainkat a „Belépési engedélyek” feliratú összefogdosott könyvbe; aki szemüvegét feltolva kérdezi: „Tudja az elvtárs, merre kell menni?” Akinek a külső rajzával ez az írás kezdődik, a Férfi Fehérneműgyár bajai gyárában' fogadja a látogatókat, munkásokat. Százak és százak mennek el előtte nap nap után. Ki közömbösen, ki barátságos rá- pillantással, ki elgondolkodva, ki jókedvűen. A PORTÁS szemében, emlékezetében ezekből a mindennapi kis villanásokból éveken át többé-kevésbé teljes sorsok, jellemek rakódnak ösz- sze. Így érzi meg öt-hat év múlva rejtett mozdulatokból, a szemek moccanásnyi jeleiből, hogy például ma rossz, kedve van az igazgatónak, hogy régi munkatársát valami otthoni gond nyomja, hogy Piriké vagy Marika egy idő óta' szebbnek látja a világot, mint azelőtt. Csak őt kérdezik ritkán, a PORTÁS-t, mit gondol, mit érez? Elnézik keze mozdulatát, míg a mellette púposodó könyvhalomból előveszi mondjuk az Az utóbbi időben sokat javult megyénkben az üzemi ismeretterjesztés. Az elmúlt évben ipari üzemeinkben 347 előadást tartottak 14 200 hallgató előtt. A műszaki propaganda megerősítését a munkásakadémiák biztosították. Az elmúlt év őszén 17 munkásakadémia kezdte meg működését. Tema„Eseménynapló” címűt, s kicsit talán nehezen formálódó betűkkel beírja: „3 telefonos fiú jött a postáról...” Tüsténkedve teszi fejére a hivatalos tekintélyt adó tányérsapkát, ha a nagykapu előtt gépkocsi tülköl. Ugrik, beengedi a jármüvet, igazolást kér — és másik könyvbe újabb bejegyzés kerül... Elmegy a nap, vége a műszaknak. Mielőtt kimennek a munkások, a tiszta lelkiismeretű emberek elmaradhatatlan zavarával tartják magasra karjukat: „Megint öregebbek lettünk egy nappal, Pista bácsi?” — mondják, míg ö — szinte saját lelkiismeretűként — ellenőrzi a kabát alatti „testformát”, néz bele táskájukba. Régen, két takarítóasszony lopott egyszer — kihasználta, hogy férfi ellenőr nem tapogathatja ki a rájuk tekert vászonanyagot —, azóta ő nem kapott rajta senkit. De... de még nem járunk a kommunizmusban, s az óvatosság nem árt... Mikor elcsendesedik a gyár, Pista bácsi érzései, gondolatai is hazafordulnak... Hét gyerek, meleg családi fészek. Bizony nem könnyű az asszonynak. Mikor a kórházban volt, a csalán pótlékkal ezeregy-kétszáz forintot kapott csak, s akkor még a kislány is csak 500 forintot keresett. Ma már szakmunkás, a nagyfiú asztalos, a ktsz-ben keres, a másik fia az ő mesterségét folytatja, szabó, de most tényleges idejét tölti... Hárman keresnek hát már a családban, így csak könnyebb egy kicsit... De minek erről beszélni? Nem szokták őt így kikérdezni. Nagyot csodálkozik, mikor családi nevét jegyezzük. — Tamás István vagyok... Csak nem tetszik kiírni a nevemet? ... —th —n tikájukban jelentős helyet kapott az érintett iparág új gépeinek, technológiai eljárásainak, balesetvédelmi kérdései- nek ismertetése, de más témakörök anyaga is. így többek között az egészségügy tárgyköréből 32, fizika-kémiából 23, filozófiai témából 24, irodalmi jellegű előadás pedig 30 hangzott el. Jugoszláv szakszervezeti küldöttség utazott ái Kecskeméten Üzemi ismeretterjesztés, munkásakadémiák őneki nincs ellenvetése, szóljon Krebsnek, hogy egyelőre hallgasson a Gubeval való beszélgetésről. Ismétlem, ez kockázatos, de mégis meg kell tennünk. — Nekem is ez az érzésem. — Akkor hát megállapodtunk. — Schubert az órájára nézett. — Most nyolc óra lesz néhány perc múlva. Kilenckor várom a hívását. Kilenckor, ne később. Ha nem találja meg Krauset, akkor ne telefonáljon. Stalecker elment. Schubert gondterhelten járt fel-alá a* szobában. Megértette: a Krebssel folytatott beszélgetés után a szovjet felderítő arra a kockázatra is vállalkozik, hogy találkozzék Wiesbach- hal. A hegesztő pedig a fejlemények alapján meglehetősen gyanús. Mert ha a Gestapo emberei nem jártak a gyárban a hegesztőapparátokért, s a raktáros nem adott ki ilyen szerszámokat, akkor nem dolgozhatott azokkal Max Wiesbach sem ott a titkos rejtekhelyen Mi az igazság ezek után abban a történetben, amelyet Georg Ho- mannak mondott el?... Csak Stalecker sikerrel járna! Csak találkoznának, mielőtt még bekövetkezhetne a tragédia. Az idő pedig haladt. Az egy óra hossza, amelyet Staleckemek adott a szovjet felderítő felkutatására, már letelt. Schubert aggodalma egyre nőtt. Nem hagyta nyugodni a gondolat: lehetséges, hogy Krause ezekben a percekben éppen Max Wiesbachhal beszélget. Vagy az is lehet, hogy a beszélgetés már megtörtént és Wiesbach — ha áruló — régi gazdái előtt áll, s töviről-hegyére elmond nekik mindent? Az Abwehr épületének kapuján riadóautók fordulnak ki, marcona kémelhárítók- kal megpakolva, s indulnak, hogy elfogják Krauset... — Bamm! a sarokban álló falióra ütése most úgy hatott, mintha ágyúszó rezegtette volna meg a levegőt. Az idegein táncoltak a hangok. — Bimm! Bamm!... — kilenc egyforma ütés. S a telefon még mindig néma. Hol van Stalecker? Csak nem történt vele is valami? Elfogták volna az úton?... Schubert változatlan nyugtalansággal rótta tovább a szobát fel-alá. Ebben az idegtépő várakozásban szinte újraélte egész életét, elvonult előtte sok év izgalma, eseménye. Látta magát az iskolapadban, Hamburgban, ahol gyermekkorát töltötte, aztán a távoli Wei marban, az egyetem falai között, ahol természettudományt hallgatott. Micsoda késhegyig menő diákvitákat rendeztek ott az egyik kis sörözőben! Az újságokban közölt drámai távirat volt a leghevesebb viták egyikének tárgya: Sarajevóban megölték Ferdinánd trónörököst. Lesz-e háború, vagy sem? És ha lesz, hogyan, mivel fejeződik be? Győz-e a nép? Ledobja-e végre az elnyomás és a rabság jármát?... Aztán jött a háború. Filmszerűen peregtek előtte az események. Durva, a testtől elálló, naftalin szagú katonaköpenyben menetel a frissen behívottak között. Kétoldalt, a járdákon örjöngő, ovációzó tömeg, virágokat, színes szalagokat hajigáinak a menetbe. így kezdődött számára a háború. S egészen másként végződött. Az orosz frontról rácsos vagonban hozták vissza: az ellenség katonáival cimboráit, a háború ellen agitált. Elítélték érte. Előbb golyó általi halált szabtak rá, de aztán mérsékelték a büntetést. Tekintetbe vették, hogy a Vaskereszt kétszeres kitüntetettje. Hősiességéért kapta a „plecsniket” annak idején. Tíz esztendőt kellett börtönben ülnie. Ott kötötte véglegesen a sorsát Németország munkásosztályához. Igen, tulajdonképpen minden ott kezdődött... Mintha tegnap történt volna, úgy emlékszik a napra, amelyen amnesztiát kapott, s Szabadlábra került. Emmi várta a börtönépület előtt. Emmi mindenütt vele volt, még a háborúban is, bár tízezer kilométerek választották el őket, s a börtönben is... Igen, Emmi ott áll, kedvesen mosolyog, s nyújtja a kezét. Aranyló haja, a szeme, minden olyan rajta, mint azelőtt. Semmiféle égi ragyogás nem kelhet vele versenyre... Azon a napon házasodtak össze. — Emmi! — suttogta magában Schubert, s elszorult a szíve. Emmi már nincs. Soha többé nincs. Megajándékozta egy kislánnyal, egy ugyanolyan kék szemű, szőke lebegéssel, mint ő maga... De már a kislányt is elragadta tőle a sors. Tél volt, éjszaka, amikor letartóztatták a családjával együtt. Javában dúlt a második világháború, Hitler hadserege elszenvedte rettenetes vereségét Moszkva és Sztálingrád alatt. Abban az órában rontottak rájuk a Gestapo emberei, amikor éppen befejezte a párt illegális lapjába írt cikkét. S tíz hónap sinylődés következett egy Prága melletti lágerben. Tíz hónap, amelynek minden napja, szinte minden órája kínvallatással, a lassú halál gyötrelmeivel telt el. Emmi és a kislány nem bírta ki. ö pedig megszökött. Szeretett volna legalább hamvaik közelében maradni, de hát az ő élete a mozgalomé. S megszökött egy fogolycsoporttal. Olyan emberekkel, akik a sok szennyben is meg tudták őrizni tisztaságukat, elveiket, » — ami szintén igen fontos volt abban a helyzetben — erejüket. Ez alig egy évvel ezelőtt történt* Akkor találkozott először azzal a szőke hajú, nyílt, világos tekintetű férfivel, aki Krause Obersturmführer neve alatt dolgozott. Egyszer látta — és megszerette. Mert van az úgy, hogy csak egy rövid órát beszél az ember valakivel, s nem tudja elfelejteni egy egész életen át! _ Bá tor ember. Bátor és nagy tudású. Schubert ezt azonnal észrevette rajta... — Bamm! — ismét ütött az óra. Fél tíz. Stalecker még mindig nem adott életjelt magárról. Mitévő legyen? Egy világos: tovább nem szabad várnia! És döntött. Eloltotta a villanyt, levette az ablakról az elsötétítő függönyt Kinézett Fénytelen volt a környék. Az eget felhők borították. Eső szemerkélt. A legmegfelelőbb idd — gondolta. Visszatette az elsötétítő függönyt s ismét viW lányt gyújtott. Felvette az esőköpenyét s mielőtt még elindult volna, a köpeny külső zsebébe rakta át a pisztolyt. Kilé-í pett az előszobába. Néhány szó# váltott a háziasszonnyal, aztán becsukta maga mögött a lakás ajtaját. Elindult, hogy megkeress® Aszkert. Nem hagyhatja magára a bajban. (Fcdyüujakj>
