Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-22 / 68. szám

Kádár János országgyűlési beszéde Az országgyűlés délutáni ta­nácskozását Vass Istvánná nyi­totta meg. Bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa megtartotta első ülését és a For­radalmi Munkás-Paraszt Kor­mánynak, valamint a Legfelsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek tisztségében való meg­erősítése tárgyában átiratot in­tézett az országgyűléshez. Az átiratokat dr. Pesta László jegy­ző ismertette. Az országgyűlés Kádár Já­nost kormányelnöki tisztében, Apró Antalt, Fehér Lajost, Fock Jenőt, Kállai Gyulát kormány­elnökhelyettesi, dr. Münnich Fe­rencet államminiszteri tisztében; dr. Ajtai Miklóst az Országos Tervhivatal elnöki tisztében, Czi- nege Lajost honvédelmi minisz­teri, dr. Doleschall Frigyest egészségügyi miniszteri, dr. Hor­gos Gyulát kohó- és gépipari miniszteri, Ilku Pált művelődés- ügyi miniszteri, Incze Jenőt kül­kereskedelmi miniszteri, Kossá Istvánt közlekedés- és postaügyi miniszteri, Kovács Imrét élel­mezésügyi miniszteri, dr. Lé- várdi Ferencet nehézipari mi­niszteri, Losonczi Pált földmű­velésügyi miniszteri, Nagy Jó- zsefnét könnyűipari miniszteri, dr. Nezvál Ferencet igazságügy­miniszteri, Pap Jánost belügy­miniszteri, Péter Jánost külügy­miniszteri, Tausz Jánost belke­reskedelmi miniszteri, dr. Timár Mátyást pénzügyminiszteri, dr. Trautman Rezsőt építésügyi mi­niszteri és Veres Józsefet munka­ügyi miniszteri tisztében egy­hangúlag megerősítette. Az országgyűlés egyhangúlag megerősítette dr. Szalai Józse­fet a Legfelsőbb Bíróság elnöki tisztében és dr. Szénási Gézát legfőbb ügyészi tisztében. Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Forradalmi Mun- kás-Paraszt Kormány elnöke emelkedett szólásra Tisztelt országgyűlés’ Képviselőtársaim! Kedves elvtársak! Mindenekelőtt őszinte köszö­netét mondok az országgyűlés­nek a bizalomért, a kormány kinevezésének jóváhagyásáért — kezdte beszédét Kádár János. A kormány összetételében bekövet­kezett változásokról kijelenthe­tem, hogy a most felmentett elv- társakkal politikailag mindvégig a legjobb egyetértésben dolgoz­tunk és felmentésüket kizárólag a munka gyakorlati követelmé­nyei indokolják. Újonnan kine­vezett tagjainak munkássága elé e tekintetben is a legjobb vára­kozással tekintünk. Még egyszer megköszönve a kormány iránt kifejezett bizal­mat, a Minisztertanács vala­mennyi tagja nevében biztosíta­ni szeretném a tisztelt ország- gyűlést, hogy munkával igyek­szünk a bizalomra rászolgálni. A kormány elnöke ezután a kormány álláspontjáról szólt né­hány időszerű kérdésben. További munkánk megítélé­sében nagy jelentőségű az a l tény — mondotta —, hogy a ' február 24-i országgyűlési és ta­nácsválasztások népünk. szilárd politikai egységét mutatták, a Hazafias Népfront jelöltjeit a választók egyöntetűen támogat­ták. A jelölő gyűléseken a válasz­tók közel fele, kereken 3 millió 400 ezer ember vett részt — a választás sike­réért a különböző bizottsá­gokban több mint 1 millió ember fáradhatatlanul és lelkesen dolgozott. A kereken 7 100 000 választói joggal rendelkező honfitársunk közül mindössze 200 000 olyan volt, aki nem élt választójogá­val és 75 000 olyan, aki a Haza­fias Népfront jelöltjei ellen sza­vazott. Azonban reálisan nézve a választások eredményeit, ezen túlmenően számolnunk kell az­zal is, hogy a Hazafias Népfront jelöltjeit támogató választók kö­zött voltak olyanok is, akiknek bizalmát teljes mértékben még nem bírjuk. Ezek nyilvánvalóan azért szavaztak a listákra, hogy úgymond „rosszabb ne legyen”, minden tapasztalatunk azt bizo­nyítja, hogy a helyes gyakorlat menetében az eszme holnap meghódítja és magával ragad­ja azokat is, akik ma még in­gadoznak. Ez feladatot ad szá­munkra. Kádár János a továbbiakban az országgyűlés, a kormány és a tanácsok feladatáról szólott. Mint mondotta, magának az or­szággyűlésnek a törvényalkotás terén nyilvánvalóan új feladatai is vannak a fejlődésnek egy olyan új időszakában, amikor népünk a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozik, és ál­lamunk jellegében a proletariá­tus diktatúrájából az össznépi állam felé fejlődik. Törkedni kell a szocialista de­mokrácia további kibontakozta­tására. Társadalmunk «-óit, a dol­gozó tömegeket mindjobban be kell vonni, a hatalom gyakorlásába, az igazgatás és az ellenőrzés munkájába. Nyilvánvaló, hogy bátrabban lehet és kell alkalmazni és álta­lánosítani választójogi rendsze­rünk fejlesztésénél, a képviselő- választásoknál is azokat a jó ta­pasztalatokat, amelyeket a taná­csi választásoknál az egyéni vá­lasztói körzet és az egy helyre több személy jelöléséből nyer­tünk. Végűi, ennek az országgyű­lésnek foglalkoznia kell, a megváltozott társadalmi vi­szonyoknak megfelelően, al­kotmányunk továbbfejlesz­tésével. A Minisztertanács elnöke ez­után hangsúlyozta: a Magyar Népköztársaság kormányának programját és munkájának fő irányvonalát a Magyar Szocia­lista Munkáspárt VIII. kongresz- szusának határozatai, a Hazafias Népfront programnyilatkozatai adják meg. A szocializmus teljes fel­építéséért kell dolgoznunk, tovább kell erősítenünk tár­sadalmunk szocialista nem­zeti egységét — teljesíte­nünk, és gazdasági céljaink­kal összhangban túl kell tel­jesítenünk második 5 éves tervünket, amely a nemzeti jövedelem 36 százalékos, az ipari termelés 48 —50 százalékos, a mezőgazdasági termelés 22—23 százalékos, a fo­gyasztási alap 22—23 százalékos, az egy főre jutó reáljövedelem 16—17 százalékos növelését tűzi ki célul. Erősítenünk kell min­den vonatkozásban a Magyar Népköztársaságot, emelnünk kell a magyar nép műveltségét, anya­gi, kulturális és szociális ellá­tottságának színvonalát. Mindez gyakorlatilag az elmúlt évek po­litikai fő irányvonalának egye­nes folytatását és továbbfejlesz­tését jelenti a fejlődés új köve­telményeinek megfelelően. A kormány belpolitikájában változatlanul a szocialista tör­vényesség megőrzésére és továb­bi megszilárdítására törekszik. Az állampolgárok egyenjogúsá­gából kiindulva, a kormány feladatának tart­ja, hogy a mindenkire egy­formán érvényes törvénye­ket a jövőben is tisztelet­ben tarsa és mindenkivel betartassa. A Magyar Népköztársaságban a szocialista társadalom építésé­vel egyidejűleg annak meneté­ben az osztályellentétek megol­dódnak, nemzetiségi, faji fele­kezeti megkülönböztetés és el­nyomás nálunk már ismeretlen. Az állam és a Magyarorszá­gon működő egyházak viszonya normális, szerződésekben szabá­lyozott és évről évre javuló. A tudományos és a vallásos világ­nézet természetesen ellentétes, de az állam biztosítja a szabad vallásgyakorlatot, az egyházak tudomásul veszik az állam tör­vényeit és ezért nem kell, hogy közöttünk politikai harc foly­jék. A hívők és a nem hívők egy­aránt a Magyar Népköztársaság állampolgárai. Közös érdekünk, hogy eltüntessük a kizsákmá­nyoló, kapitalista társadalom utolsó maradványait is, és fel­építsük a dolgozók szabad, szo­cialista társadalmát. Folytatjuk harcunkat és dol­gozunk azért, hogy a szocializ­mus teljes győzelmet arasson a termelési és társadalmi viszo­nyokban. Senki se higyje azonban azt, hogy a munka magasabb terme­lékenységéért küzdve, társadal­munknak csak a gazdasági, az anyagi területen, a műszaki fej­lesztés területén vannak felada­tai. A szocializmus teljes győ­zelméért folytatott harcban el­sőrendű és különleges fontossá­ga van az ideológiai harcnak, amely maga is visszahat a tár­sadalom anyagi alapjaira. Állhatatosan kell dolgoz­nunk azért, hogy a szocia­lista eszme, a marxista— leninista tudományos világ­nézet még jobban érvénye­süljön és teljes mélységig hatoljon a közoktatásba, a művészetek terén, a kultú­rába. Ezt az ideológiai harcot a párt vezeti és irányítja. Megvan azonban e harcban az államnak is, közintézményeinknek is, a legkülönbözőbb társadalmi szer­vezeteinknek is a maguk fel­adata. Az ideológiai harc fő és leg­jobb fegyvere a szocialista esz­me hirdetése, az érvelés, az ér­vekkel folyó meggyőző vita. Tel­jesen világosnak kell lenni, hogy a szocialista eszmét képvi­selő emberek Ideológiai har­ca az eszme győzelméért, a hibás nézetek ellen és nem emberek ellen, hanem az emberekért folyik. Még az ideológiai harcban is, abban, hogy a szocializmus győ­zedelmeskedjék az emberek gon­dolkodásában, erkölcsében, ma­gatartásában, az ember legfon­tosabb társadalmi tevékenysé­gében, a munkában — óriási sze­repe van a példamutatásnak. Hatalmas segítséget nyújtanak e téren a pártnak, társadal­munknak az egészségesen nö­vekvő szocialista brigádmozga­lomba bekapcsolódott százezrek, a „szocialista módon élni, tanul­ni, dolgozni” jelszót követő és megvalósító öntudatos és példát mutató felnőtt és fiatal dolgo­zók. A kormány gazdaságpolitikai munkájáról szólva Kádár elv­társ kijelentette, hogy ez a gazdaságpolitika átfo­góan a szocialista ipar, a nagyüzemi szocialista mező- gazdaság, a közlekedés, a kereskedelem fejlesztését szolgálja, azt, hogy a szocia­lista társadalom teljes fel­építésének, a kommunizmus építésébe való átmenetnek gazdasági, műszaki feltéte­leit megteremtse. Változatlan az a gazdaságpo­litikai elvünk — mondotta, hogy a szocialista társadalom építé­sének együtt kell járnia a dol­gozók életszínvonalának rend­szeres emelésével, fejlesztésével. Kádár elvtárs ezután elisme­réssel szólt sok százezernyi bá­nyász, ipari munkás, közlekedé­si, vízügyi, közüzemi és keres­kedelmi dolgozó, a legnehezebb helyekre mozgósított katonák, munkásőrök és a lakosság pél­dás helytállásáról. Külön kifejezte a kormány el­ismerését és köszönetét a ma­gyar bányászoknak, bányaüze­meink valamennyi vezetőjének és dolgozójának azért, hogy ja­nuár és február hónapokban hallatlan nehézségeket leküzd­ve, terven felül több mint 300 ezer tonna szenet biztosítottak az országnak. A téli időjárás jelentős káro­kat okozott népgazdaságunknak. — folytatta a továbbiakban a kormány elnöke. A vasút, a közlekedési vállalatok, a bányá­szat, az erdészet többletköltsé­gei, a hóeltakarítás közületi ki­adásai összesen mintegy 600 mil­lió forintra rúgtak. Ehhez jön­nek a víz okozta károk és a ter­melésben a rendellenes időjárás miatt bekövetkezett — január— februári kiesés, illetve lemara­dás. Az 1963-as tervünk már eleve jelentős feladatokat hatá­rozott meg és erőfeszítést kí­vánt. Az előírt termelékenység és költségszint elérése már ön­magában, az eddiginél jobb, összehangoltabb munkát felté­telezett. Igen sok a tennivaló a beruházás, a műszaki fejlesztés, a minőség javítása területein. Mindezekhez ráadásként jöttek azok a nehézségek, amelyeket az időjárás okozott. A termelésben bekövetke­zett kiesést csaknem teljes egészében pótolni tudjuk és pótolnunk is kell mind az iparban, mind a mezőgazda­ságban, egész népgazdasá­gunkban ez év folyamán. Népgazdaságunk erejét bizo­nyítja, hogy bár ezen a télen, a múlt télhez viszonyítva, a la­kosság 24 százalékkal több tüze­lőt használt fel, 160 vagonnal tást tudtunk biztosítani ezen a téren. Népgazdaságunk szilárdságát bizonyítja továbbá az 1962. évi terv teljesítése is. 1962-ben az ipari termelés, mint ez ismere­tes, 9 százalékkal növekedett, a mezőgazdaság bruttó termelése az előző évi szintet érte el, a felvásárlás 6,5 százalékkal volt magasabb, mint az előző évben, a közlekedésben a teherszállítás 6 százalékkal, az utasforgalom 9 százalékkal haladta meg az elő­ző évit, a beruházásokra és fel­újításokra pedig 13,5 százalékkal fordítottunk többet 1962-ben, mint az előző évben. Általában a népgazdaság fejlődése 1962-ben — kivé­ve az aszály sújtotta mező­gazdaságot — megfelelt, il­letve meghaladta az 5 éves tervnek erre az időszakra szóló előirányzatait. A la­kosság összes pénzbevétele 4,2 százalékkal haladta meg 1962-ben az 1961. évit. Ez év január—februárjában, bár az építőmunkásoknál fagy­szünet miatt jelentős keresetki­esés volt, a munkásoknak és al­kalmazottaknak kifizetett összes bér 7 százalékkal haladta meg az előző évi január—februári szintet. Ugyancsak jelentősen nö­vekedett az idei mezőgazdasági zárszámadásokon a múlt évihez viszonyítva a termelőszövetke­zeti tagságnak kifizetett részese­dés összege is. Februárban a ta­karékbetétek összege túlhaladta a 10 milliárd forintot. A népgazdaság terén végzett munka javulását bizonyítja az 1963. éves terv időben és megfelelően történt jó­váhagyása is. A kormány december 13-án jóváhagyta a tervet, ezt a minisztériu­mok általában december 31-ig lebontották vállala­tokra. Népgazdaságunk szilárdságát bizonyítja, hogy ugyanezen idő­szak alatt az ország jelentős nemzetközi fizetési kötelezettsé­geinek is eleget tett. Ily módon a Magyar Népköz- társaságnak, mint szolid, megbíz­ható partnernek, növekedett a tekintélye ezekben az években mind a baráti országok, mind a velünk kereskedelmi kapcsolat­ban álló tőkés érdekeltségek előtt. Kádár János ezután rámuta- tatott, hogy a gyakorlatban be­vált gazdaságpolitikai elveink vannak, s reális, jó tervünk van. Az 1963-as terv jól szol­gálja ötéves tervünk célkitűzé­seit. A szocialista társadalom alap­jait lerakva, a szocialista társa­dalom teljes felépítésének idő­szakába lépve, áttekintve a küz­delmes éveket és azok tapaszta­latait, figyelembe véve, hogy rendszerünk szilárd, népünk politikai egysége erős, úgy véljük, elrendezhetünk és el is kell rendeznünk néhány múltbeli kérdést — hangsú­lyozta Kádár elvtárs beszé­de befejező részében. A kor­mány ebből kiindulva ja­vaslatot tett az elnöki ta­nácsnak széleskörű, közke­gyelmi rendelet kibocsátá­sára. A kegyelem kiterjed a közelmúlt esztendők különböző időszaká­ban elkövetett cselekményekre. Kegyelmet kapnak bizonyos fel­tételek fennforgása esetén a háborús bűnösök, a személyi kultusz éveiben a hatalommal visszaélő törvénysértők, az ellen­forradalmi cselekményekben bű­nösök és olyanok, akik az el­múlt hat évben követtek el ál­lamellenes bűncselekményt. Ke­gyelmet nyernek azok is, akik az ország területét engedély nélkül hagyták' el. Végül kiter­Amnesztiát javasoltunk továb­bá a javító-nevelő munkára ítél­tek és szabálysértéseket elköve­tőkkel szemben is. Javasoltuk* hogy a régen, illetve kisebb cse­lekményekért büntetett emberek jelentős részénél töröljék a bün­tetett előéletet és az azzal járó jogszabályok alól mentesüljenek. A kegyelem viszont nem ter­jed ki az államellenes cselekmé­nyek közül a kémkedést és ha­zaárulást, a köztörvényi esetek közül a gyilkosságot és gyújto­gatást elkövetőkre. Nem terjed ki végül az általános közkegye­lem a visszaeső bűnösökre. — Ugyanakkor a kegyelmi rendel­kezés lehetőséget nyújt arra, hogy az általános kegyelemből kizártak is kérhessenek és nyer­hessenek kegyelmet egyéni elbí­rálás alapján. A szigor és megbocsájtás he-' lyén való alkalmazása, állami* társadalmi rendünk feletti köte­les őrködés késztetett bennünket arra, óvjunk mindenkit a köz­kegyelmi rendelet félreértésétől* s gondoljunk azokra is, akik esetleg javíthatatlanoknak bizo­nyulnának. Ennek megfelelően azok, akik most kegyelmet kap­nak, de három évein belül új bűntettet követnek el, azonkí­vül, hogy új bűntettükért is fe­lelősségre vonják őket, a kegyeld mi rendelkezés is hatályát veszti és újból érvénybe lép velük szemben a korábbi cselekmé­nyükért kiszabott régebbi bün­tetés is. Az Elnöki Tanács a kormány által benyújtott közkegyelmi rendeletet helyesléssel fogadta* támogatta és törvényerőre emeli te. A törvényerejű rendeletet ki­hirdetik és április 4-ig, hazánk felszabadulásának napjáig vég­rehajtják. Kádár elvtárs végezetül annak a meggyőződésének adott kife­jezést, hogy az országgyűlés, né­pünk támogatja, helyesli azt a politikát, melyet a kormány maga is szolgál. Az országgyűlés elnöke ezután bejelentette, hogy a kormány be­nyújtotta a Népköztársaság El­nöki Tanácsához az 1963. évi költségvetésre vonatkozó tör­vényjavaslatot. Javasolta: napol­ják el az ülést március 25-én délelőtt 10 óráig, hogy az ország- gyűlés bizottságai a törvényja­vaslatot megtárgyalhassák. A képviselők a javaslatot elfogad­ták. Az országgyűlés március 25-én az 1963. évi költségvetésre vo­natkozó törvényjavaslat tárgya­lásával folytatja munkáját. több zsírt, 200 vagonnal töob húst, 470 vagonnal több cukrot fogyasztott, népgazdasági tarta­lékainkból zökkenőmentes ellá­jed a kegyelem a köztöryényi bűncselekményt elkövetett sze­mélyek különböző csoportjaira is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom