Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-21 / 67. szám

1963. március 21; csütörtök 3. oldal Hétköznapi tett Ösztöndíjasok — A budapesti Vili. ke­rületi pártbizottság ösztönzésére határoztuk el a dunaveesei Üj Élet Tsz patronálását — kezdte a beszélgetést dr. Máté Mátyás, a KPM Autóközlekedési Tanin­tézetének igazgatója. A tsz iro­dájába — ahol azzal a céllal gyűltek össze a patronáló üzem és a közös gazdaság vezetői, hogy értékeljék együttműködé­sük eddigi eredményeit — át­hallatszott a szomszéd szobában folyó brigádértekezlet zsivaja. Féléves munkatervet készí­tettünk, amelyet a szövetkezet és az intézet pártszervezete is jóváhagyott — mondotta Máté Mátyás. — A támogatás egyik formája, hogy segítettük a szö­vetkezetben folyó politikai ne­velést. Előadóink vezetésével a Vili. pártkongresszus irányel­veit vitattuk meg többek kö­zött, előadás hangzott el a ha- zafiságról, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezéséről és a Tanácsköztársaság dicső harcai­ról. Jelentős a szakembereink által nyújtott szakmai támoga­tás is. Megtanították például a bonyolult mezőgazdasági gépek helyes kezelésére is a gazdákat. A tsz-agronómus nem állja tovább szó nélkül, saját maga folytatja a dr. Máté Mátyás ál­tal kezdett tájékoztatót. Valóban nagyon sokat se­gítettek Máté elvtársék — mondja hévvel. — Szüretkor is eljött hozzánk egy kollektívá­juk és nem kevesebb, mint 50 mázsa szőlőt szedtek le egye­dül. Ezenkívül megjavították a teherautónkat, amikor elrom­lott. A múlt hónapban pedig szerelőik 15 erőgépünket tették ismét használhatóvá — mégpe­dig igen rövid idő alatt. Mind­össze két nap kellett a javítás elvégzéséhez. Lovrity Józsefné, a szövetke­zet főkönyvelője veszi át a szót: Többet kaptunk, mint amire számítottunk — mondja —, mert nem a javításhoz, a szü­rethez, a zárszámadási mérleg elkészítéséhez nyújtott segítség a leglényegesebb, véleményem szerint. Számunkra az elvtársi bíráló és segítő szó, a sok jó tanács, szervezési segítség jelen­tette a legtöbbet, melyei a ve­zetés és a pártszervezet kapott. Máté elvtárs eljárt minden ve­zetőségi ülésre, itt volt a köz­gyűlésünkön. Beszélgetett az emberekkel, meleg barátságot kötött velük és mindig részle­tesen elmondta tapasztalatait, javaslatait. A sxövethexet és a tan­intézet közötti kapcsolat rövid ideje alatt is jelentős változá­sok történtek a közös gazdaság vezetésében. Ma már állandóan alkalmazott módszer, hogy az elnök, az agronómusok és a főkönyvelő minden lényeges kérdést közösen tárgyal meg a brigádgyűléseken, a közgyű­léseken pedig maguk a gazdák is felelősen szólnak bele a tsz irányításába. Lehet-e ezt a patronálásí for­mát tovább fejleszteni? Alkal­mas-e a kapcsolatnak ez a tí­pusa állandóbb jellegű együtt­működés kialakítására? Minden bizonnyal. Erről ad számot a járási pártbizottság első titká- rándk véleménye is, aki a leg­nagyobb elégedettség hangján nyilatkozott az eddigi eredmé­nyekről. Dr. Máté Mátyás ja­vasolta például, hogy vezessék be már az idén a pénzbeli dí­jazást. A tizenhat kommunistát számláló pártszervezet segítsé­gére tizenöt tagú pártonkívüli aktívát szerveznek. Már eddig két új tagjelöltet vettek fel. Gémes Gábor Rozsszőnyeg az új ültetvényeken Saövetirezetí és állami gazda­ságainkban az új telepítésű sző­jék és gyümölcsösök sorközeibe az elmúlt év őszén mintegy 30 vagon rozs- és somkórómagot vetettek. A sorközi vetések szé­pen zöldellnek, s nemcsak meg­kötik a homokot, de a talajt is megvédik a gyors kiszáradástól, majd alászántva értékes talaj­erőpótlóul szolgálnak. Különö­sen a Bajai és a Hosszúhegyi Állami Gazdaság fiatal ültetvé­nyeiben „vastag” már a rozs­A tavaszi telepítések után is nyomban megkezdik a sorközök bevetését. Helyenként — a ro­zson és somkórón kivid — nap­raforgóval is kötik a homokot. Felvásárlási tanácskozás i Szerdán egész napos tanács­kozást tartottak Kecskeméten a járási tanácsok felvásárlási cso­portvezetői és a termeltető vál­lalatok igazgatói. A megbeszé­lésen Magony Imre, a megyei tanács vb felvásárlási osztály vezetője elnökölt. Az értekez­leten szó volt a tsz-ek értéke­sítési terveiről. Megvizsgálták az állattartást előmozdító köz­ponti intézkedések — kocaki­helyezés, süldőnevelés — eddigi tapasztalatait. Társbérlet. S hogy ez valójá­ban mit jelent, azt jól tudják a Kecskeméti Konzervgyár ösz­töndíjasai köziül azok, akik a kollégiumban laknak, s Szege­den a Tartósító és Húsipari tudunk felkészülni az órákra — mondja Kozma Béla. — Egy év alatt, amíg az üzemben dolgoztunk, rendkívül sokat tanultunk — veszi át a szót Kereczkei. Az igazgató az ösztöndíjasokkal beszélget. Technikum falai közé kerültek, mint a Felsőfokú Élelmiszer­ipari Technikum elsőéves hall­gatói. Az első emeleti folyosó egyik kiszögelésében karéjba állva, hol komolyra, máskor meg tré­fára fordítva a szót beszélge­tünk; Végvári István igazgató, Bíró Ernő, Baráth Erzsi, Ke­reczkei Miklós, Kozma Béla, Nagy Éva, Pálfi Tibor és Szabó Pál ösztöndíjasok. öt tantárgy nehéz anyagá­val kell megbirkózniuk. Mind­egyiküknek megvan a kedvenc tárgya. Bíró Ernő a műszaki rajzot kedveli. Kereczkei a po­litikai gazdaságtant tanulja nagy figyelemmel. Erzsi és Pálfi Tibor a matematikát szereti a legjobban, Kozma Béla az élel­miszerkémiát bújja. Szabó Pál a politikai gazdaságtant és a gyakorlatokat kedveli, a szőke hajú Éva a géprajz és a kémia tárgyaknál szeret hosszabban időzni. A délelőtti tanítási órákat délután a gyakorlati foglalko­zások követik. Tanulásra csak a vacsora után kerül sor. A kol­légistáknak a legnehezebb. A ta­nulószobában kevés a hely. Ép­pen ezért úgy szólt a regula, hogy a felsőfokú hallgatók — a vendégek — csak fél 10-ig ta­nulhatnak. Ezt a kedvezményt a félévi vizsgák ideje alatt meg­vonta a kollégium vezetősége. — Nemrég újra megadták az engedélyt, most már nyugodtan A kecskemétiek nemcsak a tanulásban, hanem a közösségi életben és a politikai kérdések tanulmányozásában is tekintélyt t a természetjáró szakosztály lét­rehozásán fáradozik. Elképzelé­sei szerint a Pilisben és a Blikk­ben lennének az alapozó túrák. Később szóba került, ki mire költi ösztöndíját. Erzsi a havi 450 forintból 250-et fizet a la­kásért, 150-et a menzáért. Ki­egészítést édesanyjától kap; Kozma Bélának 200 forintja ma­rad havonta. Ebből veszd a jegy­zeteket, ami elég drága. Egyszó­val jól be kell osztani a pénzt, hogy jusson is, maradjon is. Ez bizony örök probléma a diákok­nál, különösen ha közülük egyik­másik még udvarol is — igaz? A tréfálkozó megjegyzések után kérésekkel hozakodnak elő az ösztöndíjasok. Nagy Éva po­litikai gazdaság tankönyvet, Ke­reczkei köpenyt, logarlécet és vonalzót kér, Erzsinek köpenyre és körzőre volna szüksége'. Bíró Ernő pedig a műszaki könyvek szükségességét hangsúlyozza. Az igazgató — Pista bácsi — latol­gatva a kérések jogosságát any- nyit mond: — A részleteket majd Töreki elvtársnővel, a sze­mélyzetissei beszéljétek meg. Nem sokkal később az igaz­gatói irodában Székely József igazgatóhelyettes és Farkas Im­Tájékoztató a fiatalok magatartásáról és tanulmányi eredmé­nyeiről. Balról Székely József igazgatóhelyettes, jobbról Far­kas Imréné tanulmányi osztályvezető, középen Végvári István. vívtak ki maguknak. Az évfo­lyam 60 hallgatója Bíró Ernőre adta voksát: legyen ő a KISZ- titkár. Kereczkei Miklós pedig a kultúrfelelősi tisztet látja el. A politikai szemináriumokon ők a legaktívabbak. Ezenkívül mindannyian sportolnak. Bene­veztek az országos főiskolai ko­sárlabda-bajnokságba. A városi vetélkedőn a második helyet nyerték el. Szabó Pali jelenleg réné tanulmányi osztályvezető elismerő szavakkal nyilatkozik ösztöndíjasainkról. — Magatar­tásuk példás, tanáraikkal szem­ben tisztelettudóak — mondják egyöntetűen. A direktórium tagja volt... Üvegzengésű tavaszi szél korbácsolta a határt, űzött fellegek suhogása kísért, amikor Csáki Mihály bácsit kerestem a soltvadkerti szőlőkben. Fiatalosan, széltől barnított arccal mozgott a fák és szőlő­tőkék között, amelyek sokkal fiatalabbak, mint ő, hiszen Mihály bácsi a 76. évét tapossa. Azonban ma is olyan élénken emlékszik az I919-es Tanácsköztársaság napjaira, s az azt követő üldözésre, búj- dosásra, mintha egy-két hete történt volna. Mikor ez iránt érdeklődöm nála, kedves­kedve mondja: — Menjünk haza fiam, otthon bor mellett kényelmesebben beszélgethetünk — s már ült is a kerékpárjára. A hűvös kis szobában megelevenedik a történelem. — Éppen a községházán voltam, itt Soltvadkerten — mondja Mihály bácsi, amikor jött a hivatalos leírat Budapest­ről, hogy Magyarországon a munkások és parasztok vették át a hatalmat, kikiáltot­ták a Tanácsköztársaságot. A községben is megalakítottuk a forradalmi munkás­paraszt tanácsot. A direktórium öttagú volt. Én is benne voltam. A kulturális ügyek intézésével bíztak meg. Halálomig büszke leszek rá, hogy én rendeztem az első szabad május 1-ét Soltvadkerten. Ez­rek tolongtak a piactéren, ahol én be­széltem az összegyűlt embereknek. Bütykös, nagy kezével poharat emel, szemében a büszkeség lángja villan. Moz­dulatát szótlanul követem. — Nehogy azt gondolja, hogy minden símán ment — folytatja egy erélyes to­rokköszörülés után. — 1919. május 8-án például 15 főnyi ellenforradalmi csoport állított be a községházára a direktórium­hoz, fenyegetni kezdtek bennünket és a halálunkat jósolgatták. Fegyvert követel­tek. Nekünk 22 tagú vörösőrségünk volt. Kiskőrösről kértünk segítséget. Jöttek is az elvtársak s öt ellenforradalmárt el­vittek és forradalmi törvényszék elé állí­tották. — Június 21-én, egy hétfői napon át­szóltak Kecelről, hogy fehérek tartanak Soltvadkert felé. Hamarosan meg is érkez­tek és hajtóvadászatot rendeztek utánunk. Egyik vörösőrt, Kriszt Konrádot el is fogták és brutálisan felkoncolták. Az egyik utcánk róla van elnevezve. Ugyancsak el­fogták Győri Ferencet, a direktórium el­nökét, iszonyatosan megkínozták, össze­verték. Természetesen engem is üldöz­tek. A hátsó szomszédomhoz menekültem és a cséplőgépben bújtam el. A háziasz- szony tudta, hogy ott vagyok, mégsem árult el, bár a fehérek agyonlövéssel fe­nyegették. Épp a cséplőgépet akarták meg­nézni, amikor az utcán megszólalt a dob, hogy jönnek a vörös csapatok. Így sike­rült megmenekülnöm. Beszélgetés közben gyorsan szalad az idő. Árnyékok vetülnek a kis szobára, hová közben Csáki néni begyújtott. Nem Kap­csoljuk fel a villanyt, csak a kályha ré­sein kisugárzó fény játékos világosságában támaszkodunk az asztalra. Mihály bácsi pillantást vet az udvarra, majd fátyolos hangon folytatja: — Amikor megbukott a Tanácsköz­társaság, hamarosan megjelent Soltvad- kerten egy héttagú Héjjas-különítmény, valami Füvesi vezetésével, összeszedték a direktórium tagjait, köztük engem is. So­káig hurcoltak egyik börtönből a másikba, míg aztán 1920. április 20-án Soltvadker- ten tartották meg a tárgyalást. Két évre ítéltek. 1922-ben szabadultam, s utána 22 éven keresztül, vagyis a felszabadulásig rendőri felügyelet alatt állottam. Felhajtottunk egy pohár bort, s én menni készültem. De Mihály bácsi öröm­től és büszkeségtől sugárzó arccal tessé­kelt a belső szobába. — Jöjjön, megmutatom a könyvtára­mat — mondja, s már nyitja is a szek­rényajtót. — Nemrégiben kaptam harminc kötetet Ortutay elvtárstól. Nagyon jó ba­rátságban vagyunk. Eddig már több mint húsz levelet váltottunk egymással. Éppen az este írtam neki. Ma pedig Dallos Fe­renc elvtárstól hozott levelet a posta, mert ővele is ki szoktuk cserélni a gondolatain­kat. Valahányszor erre járnak, mindig betérnek hozzánk. Becsukja a szekrényajtót és elköszö­nünk. A kocsiból addig integetek neki, míg alakját el nem nyeli a leomló éjszaka. Gál Sándor Bíró Ernő és Nagy Éva gyakor­latban ellenőrzik az elmélet he­lyességét. (Somogyi Károlyné felvételei.) Hisszük, hogy három év múl­va, amikor a jelenlegi társbér­lőkből főbérlők lesznek — a je­lenlegi középiskola megszűnik és felsőfokúvá lép elő —, s el­hagyják az iskola kapuit, a bi­zonyítvánnyal együtt magukkal visznek egy olyan írást is, amelyben ez áll: üzemmérnöki beosztás ellátására is alkalmas. Vénusz Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom