Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-15 / 62. szám

1963. március 15, péntek 5. oldal JHdif iket oáiaiizam ? A könyvek időleges árleszállítása után sokan kaptak kedvet a vásárláshoz. Megnőtt a könyvesboltok forgalma, ritka az a nap, amikor ne állnának válogatásba merült csoportok a polc előtt. Egy ilyen csoportot örökített meg a fotoriporter Kiskunfélegyhá­zán a könyvesboltban, ahol éppen azon tűnődtek a vásárlók, hogy közel 500 kötet közül vajon melyiket is válasszák? Beszélgetés a filmről Mici néni két élete MÁRCIUS IDUSA JÓÍZŰ mosolyt fakasztó, felfrissítő vígjáték — olyan, mint szomjas vándornak egy nagy pohár, jégbehűtött, illatos málnaszörp. Nem akar minden­áron nevelni, kioktatni rejtett összefüggésekről, csak bemutat­ni és egy kicsit a nézők szívé­be belopni Mici nénit, ezt a múltból itt maradt, kényeskedő és minden hibája mellett is szeretetreméltó öreg primadon­nát. Hogy ez mennyire sikerült, arról a nézők tanúskodhatnak, akik Mici néni megdicsőülése — azaz férlhezmenetele után — 6Zinte fájó szívvel búcsúznak a esetiő-botló, bűbájos kis öreg­asszonytól. A siker elsősorban a főszere­pet alakító. Kiss Manyi érdeme. Nagyszerű biztonsággal aknázza ki filmbeli élete bőven kínálko­zó humorlehetőségeit, úgy­hogy a vígjátéki szerepet lé­nyének egyéni bájával, szánan­dó melegséggel, finom öngúny- nyal itatja át. SOHA nem harsány, termé­szetellenes. Szeretni kell, mint nyafogós vénasszonyt, aki haj­dani dicsősége emlékeiből él ódivatú bútorai, irigy szomszé­dai és értékes porcelánjai tár­saságában, olyan esett töréke­nyen. mintha nem is tulajdono­sa. de minden percben tovatű­nő ámva lenne háromszobás la­kásának. De Mici néni nem akar tova­tűnni, élni akar, méghozzá jól, Hitler számára közeleg a vég. S ha ő elbukik, vele bukik a rendszer is. Akkor pedig jön a leszámolás órája. Upitz nem kételkedett benne, hogy a szá­monkéréstől való félelem haj­totta a merénylőket és a puccs vezetőit is. Az összeesküvők ab­ban reménykedtek, hogy ha egy olyan ütőkártyát tehetnek a há­ború győztesének asztalára, mint Hitler megsemmisítése, ezen az áron megvásárolhatják bűneik bocsánatát. Igen, Upitz tudta mindezt jól. S hosszú töprengés után, mérlegelve minden „prót” és ■„ kontrát”, arra a következte­tésre iutott. hogv nem kell za­varnia a puccsisták vizeit, mert ki tudja, mit hoz a jövő. Az opponensek erői meglehetősen nagyok, s mindjobban és gyor­sabban növekszenek. De nem látta értelmét annak sem. hogy csatlakozzék az ösz- szeesküvőkhöz, mert feltételez­te: még nem teljesen érett rá a helyzet. Élni lehetett a gya­núval. hogy a puccs összeomlik. S a sikertelen kísérletért csak eevfaita fizetség jöhet: — a halál. Hát ezért tartotta magát tá­s hozzálát, hogy valamilyen for­mában gondoskodjék önmagá­ról. Ebből aztán komikus szituá­ciók végtelen sora adódik, s ha valamelyik itt-ott érezhetően erőltetett is, Mici néni játékos szatírája feloldja, feledteti az ötlettelen helyzetet. Tüneményes ügyességgel vált át jajveszékelő gyámoltalanságból. titokzatos kiruccanásokra induló „kétéltű” Micikévé, aki felszabadult má­sodvirágzását élvezi Gál úr, a volt konfliskocsisból taxisofőr­ré vedlett öreg gavallér oldalán. Gál úr szerepében Páger Antal nyújt sokáig emlékezetes, kitű­nő alakítást. MELLETTÜK eltörpültek a film gyengéi is, hiszen nem le­het ott a legszigorúbb szemmel hibákra vadászni, ahol éppen Mici néni példája tanít megér­tőbb elnézésre az emberi gyen­gék iránt Viszont éppen ezért a rendező — Mamcserov Fri­gyes is — kevésbé éles vonások­kal rajzolhatta volna meg Mici néni és a fiatalok túlzottan rossz indulatúnak beállított kör­nyezetét, akik így mintegy me­rev ellenpólusát képezik a fő­szereplők által képviselt szelí- debb iróniának. Tetszett a rokonszenves fia­tal házasok szerepében Tóth Ju­dit és Szokolay Ottó. valamint a kiváló kabinetfigurát formáló Fónai Márta, Mezei Mária és Somogyi Nusi. vol a pillanatnyi aktív cseleke­dettől, s választotta helyette in­kább a raffinált manőverezést. A motoros különfutár a puccsról hozott tájékoztató anya­gokat. Kelet-Poroszországban, a Führer szállásának egyik ter­mében, ahol Hitler éppen érte­kezletet tartott, időzített bom­ba robbant. A bombát Klaus von Strauffenberg ezredes, a német tartalékhadsereg vezér­karának főnöke csempészte a terembe az aktatáskájában. Be­kapcsolta a bomba időzítő szer­kezetét. a Führer asztalára tet­te a táskát, s ő maga sietve távozott. A robbanás ereje akkora volt. hogy kidőltek a terem falai. A tanácskozás több résztvevője meghalt, sokan pe­dig megsebesültek. Ám Hitler­nek — valami érthetetlen vé­letlen folytán — szinte semmi baia sem lett. Ha csak nem szá- moliuk azt a halálfélelmet, amely a robbanás után hatal­mába kerítette, meg azt a né­hány jelentéktelen horzsolást, ami esett rajta. ... Upitz tábornok fel-alá járt a szobában, cigarettára gyújtott, de az első szippantás után idegesen vágta a hamutartóba. Pályázat a repülésről A Nemzetközi Repülő Szövet­ség felhívására a Magyar Nép- köztársaság Központi Repülő­klubja pályázatot hirdetett a té­len fiatalok számára. A részt­vevők elbeszélésben, versben vagy tanulmányban kellett el­mondják véleményüket arról, hogy hogyan segíti a repülés a népek közötti barátságot és együttműködést. A versengés országonkénti legjobbjait világkörüli repülő­útra viszi a Nemzetközi Re­pülő Szövetség. Az országon be­lüli vetélkedésben a megyén­kénti első helyezettek repülő- körutat tesznek hazánk legszebb vidékei felett, a második he­lyezettek megyéjüket járják be repülőgépen, a harmadik helye­zettek pedig a legközelebbi re­pülőteret és környékét. A Bács-Kiskun megyei MHS Elnökség e héten értékelte a pályázatot. A megyéből beérke­ző müvek közül első díjat nyert Járdánházy Tamás, a Kecskeméti Katona József Gim­názium második osztályos tanu­lója Premier című elbeszélésé­vel. Második helyezett Benkö Mária, a KiskunfélegyhÁzi Me­zőgazdasági Technikum harmad­osztályos tanulója Párbeszéd című elbeszélésével, harmadik Péczeli Éva, a Kiskunfélegyházi Mezőgazdasági Technikum har­madik osztályos tanulója Fan­tasztikus történet című elbeszé­lésével. Két hetet töltött legutóbb Londonban Siklós Olga, a kecs­keméti Katona József Színház dramaturgja, íérjével, Magyar Bálinttal, a Filmtudományi In- ■ tézet munkatársával, aki film- történeti szakemberek nemzet­közi megbeszéléseinek magyar résztvevője volt. Siklós Olga Londonban szerzett színházi tapasztalatai külön ősz- szehasonlftás nélkül is élénken mutatták a lényegbevágó kü­lönbséget a nyugati és a hazai színházi világ között. A fgasdagr színházi prog­ramból nehéz kiválasztani a ma­gyar közönség érdeklődésére leginkább számottartó előadást. London ötven színházának nagy részében divatos musicalokat és bűnügyi vígjátékokat játszanak, éppen ezért örömmel fedeztük fel a fiatal angol drámaíró nem­zedék egyik kitűnő tagjának Arnold Wéskernek darabját a Vaudeville Színházban. Arnold Weskemek már jó né­hány darabját mutatták be si­kerrel, köztük a Konyha — cí­műt is, amelyből figyelemremél­tó film készült. Űj — „Sült­krumpli mindennel” — című Túlságosan gyengének találta a cigarettát. Pipát vett elő, amit csak a legritkább esetben szo­kott. Az erős Kepsten valamelyest megnyugtatta. Ismét róni kezd­te a szobát, le-fel. Tulajdonkép­pen semmi új sem volt a Hitler elleni merényletben. Először 1943 márciusának közepén jött Upitzhoz reszkető tagokkal egy egészen megbízható Kém, s kö­zölte lélekszakadva, hogy a kö­zeli napokban megölik Hitlert. De csupán mindössze ennyit si­került kiszagolnia. A legcseké­lyebb gyanúja sem volt, hogy ki és milyen módon követi majd el a merényletet. Uoitz megtudta, hol tartóz­kodik abban a pillanatban Hit­len. Kiderült, hogy a Führer repülőgépe éppen azelőtt né­hány perccel emelkedett a ma­gasba Szmolenszk repülőteréről, s Königsbergbe tartott. Hitler a keleti fronton levő német csapatok megszemlélése végett repült Szmolenszkbe. Upitz egy óra múlva már Kö­nigsberg felé repült egy gyors­bombázó génen. A Gruppen­führer repülőgépe nem sokkal Összegyűjtött, akkor még kiadatlan műveihez írt elő­szavában vetette papírra a magyar szabadságharc láng­lelkű költője önvallomásnak is beillő sorait, amelyben azt elemzi, boncolgatja romanti­kus hevüléssel: miért is olyan ő, amilyen. Lobogó, lángoló, néha kicsit szertelen, de esz­méihez mindig hű, eszményei mellett kitartó, a r*5p szabad­ságáért élni, halni kész fér­fiú. „E szaggatottság nem is egészen az én hibám, hanem a századé ... Az emberiség a középkor óta nagyot nőtt, s még mindig a középkori öl­tözet van rajta... ez szűk neki, szorítja keblét, hogy alig vehet lélegzetet... háborog, mint a vulkán, amelynek kö­zel van a kitörése. Ilyen e század, s lehetek-e én más­forma? én, századomnak gyer­meke.” Kevéssé ismert sorok ezek, s mégis híven tükrözik me­gyénk szülötte, Petőfi Sándor forradalmi lelkületéről kiala­kult kép.et. Petőfi, Vasvári, Táncsics — századuk hű gyermekei voltak, megérez­ték, megértették a kor paran­csát, s vállaltak érte küzdel­met, harcot, áldozatot. A haladás élére állni egyet jelentett akkor a feudalizmus lerázásával, a polgári fejlődés, a nemzeti függetlenség kiví­vásával. Napjainkban a törté­nelem új, nagy feladatként a szocialista társadalom megte­remtését, eredményeinek fa­darabjáról a heti színházi mű­sor szűkszavú jellemzése ennyit ír: „Az angol légierő állomá­sán játszódó darabban a tisztek és a legénység közötti viszony szimbolizálja az író világnézetét az osztályharcról.” Ez a dráma tisztán és hatásosan tárja elénk hogyan nevelnek egyforma ka­tonákat egy tucatnyi különböző fiatalemberből. A cselekmény filmszerűen pereg a gyors ritmu­sú előadásban. A jelenetek és képek sora igen bonyolult, sok­rétű pszihológiai folyamatot áb­rázol. A rendező — John Dex­ter — az egyes képek közötti átmenetek filmszerű megkom­ponál ásával ezt a folyamatot egységbe vonja és a néző szá­mára összefüggő képi benyo­mást teremt. lVaqrr élményt nyújt még egy kosztümös modern darab is, hasonló rendezői koncepcióval. A Royal Shakespeare Company az Aldwych Színházban játszot­ta az Aldous Huxley regényé­ből dramatizált „The Devils” (Az ördögök) című drámát, mely azután ért földet Kelet-Porosz­ország fővárosában, ahogy a Hitleré leszállt. Upitz azonnal a főhadiszállásra sietett. Ott minden a legnagyobb rendben volt. A Führer kedvenc kutyá­ját sétáltatta a parkban és a „Das Schwarze Korps” fotográ­fusa előtt pózolt. Upitz egy héten át egyetlen percre sem hagyta el Hitlert. Éberen őrködött a biztonsága fölött. De semmi különös nem történt. S csak jóval később si­került kikutatnia, hogy a Füh- rer halálának éppenséggel azon a repülőgépen kellett volna be­következnie. amelyen Szmo- lenszkből Königsbergbe uta­zott. Upitz megtudta még an­nak az embernek is a nevét, aki a pokolgépet a repülőgépbe csempészte. Von Treskow tá­bornok volt az illető, a keleti fronton harcoló egyik német hadseregcsoport vezérkarának főnöke. A pokolgép valami ok miatt nem robbant. Később pe­dig. aztán, hogy a repülőgép földet ért Köniasbergben, s Hit­ler kiszállt belőle, kivették on­nan a katonák. (Folytatjuk.) vábbfejlesztését tűzte elibénk. A haladás élén járni, ott me­netelni a jobbra, szebbre törő emberiség oldalán, ma egyet jelent a béke megőrzéséért, a szocialista társadalom célkitű­zéseiért folytatott küzdelem­mel. Századunknak hű gyer­meke lenni — Petőfi szavait önmagunkban megvalósulva látni — nem jelenthet mást, mint a dolgozó nép szolgála­tát, vágyainak merész tettre- váltását. Itt, Bács-Kiskun me­gyében a kulturált falvak megteremtését, az aranyló ho­mok termő rónasággá változ­tatását, a hajdanában elkép­zelhetetlen, de ma teljes rea­litást jelentő nagy terveink szakadatlan munkálását, va­lóságba való átültetését. A gyermek .Petőfi lába nyo­mát befútta már a szél a fél­egyházi homokon; Kiskőrösön, Kisújszálláson, Szalkszentmár- tonban. Kecskeméten és Du- navecsén sem őrzik lépteinek helyét a kis utcák. Változó tájak, változó emberek — nagy álmú és nagy tettekre kész utódok — őrzik mégis emlékezetét, s vele a haladó hagyományaink legszebbike: az 1848—49-es magyar szabad­ságharc példázatát: századunk hű gyermekeiként élni! Erre tanít bennünket a köl­tő az idők távolából. S e már­ciusi szép ünnepen ezt vissz­hangozza mindenütt a tiszte­letet sugárzó sok és szívbeli megemlékezés. a híres louduni boszorkánypörf viszi színpadra. — Urbain Gran- dier történetét, akit egy apáca sexuális eredetű tébolya mág­lyára juttatott. A cselekmény igen sok képre bomlik és kü­lönböző színtereken játszódik. A képek közötti átmeneteket, az új színtereket szünet nélkül, a színészi játék oldotta meg, dra- maturgiailag kitűnően megkom­ponálva és megteremtve az egyes képek közötti gondolati egységet. A XX. század második felé­nek színházi közönsége már je­lentős filmhatásokkal átitatott. A színpadon is megérti és kö­vetni tudja a „filmnyelvet”. A modern angol film sokat merí­tett az angol drámából. Ez a szoros kölcsönhatás igen gyümölcsözőnek bizonyult, mint a fent említett előadások példá­jából is kiderült. Viszont a Glo­be Színházban egészen natura­lista díszletek között láthattuk a modern angol írónemzedék egy másik tagjának, Peter Shaf- fernek két bravúros egyfelvo- násos darabját — igen jó elő­adásban. A női főszereplő: Mag­gie Smith két egészen különbö­ző angol nőtípust mutatott be a közönségnek. Az elsőben egy műveletlen, szegény kis gépíró­nőt alakít, aki elfogadja egy ze­nerajongó fiatalember vacsora- meghívását, de annak csinos, felületes barátjához pártol. A másikban pedig egy gazdag, unatkozó úriasszonyt visz szín­padra és az ő, valamint az író érdeme az, hogy a társadalmi­lag eltérő két figurában sok ro­konvonást fedezhetnek fel a né­zők. A maradandó nagy szín­házi élmények mellett csalódás is akad. Ilyen volt az angol la­pok által jogosan megbírált Se­ville Színház-beli vígjáték Lau­rence Olivierrel a főszerepben. „A színpadon igazi autó van — írja a Daily Mail kritikusa —- igazi motorkerékpár, igazi fő­nyírógép, igazi televízió, igazi enciklopédia — csak igazi da­rab nincs.” És rezignáltan álla­pítja meg, hogy „legnagyobb színészünk” Sir Laurence Oli­vier a maga részéről nem nyúj­tott semmi különöset, valószí­nűleg csak a felkínált gázsi ihlette alakítását T. P. Színházi élmények Londonban

Next

/
Oldalképek
Tartalom