Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-12 / 35. szám
acvni. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM Ara 60 fillér •<# 5 /i^ Wőg proletárja?**" -«•«s»4'1963. FEBR. 13, KEDD HOLTSZEZON? ■p-r* : 1 WM fee r v víM M X-, f <*•> . b -M f * * IN# m & J K ■ A í }éMé JMÉ * Növekedett a kereskedelmi forgalom, 15,5 százalékkal több sertés a tsz ekben, megkétszereződött a televízió-előfizetők száma E.őzetes adatok 1962. statisztikájából A kellemesen fűtött szobák.A hideg nagyban hátráltatja a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat munkáját is. A reggelenként túrájukról visszatérő tehergépkocsik igen kevés árut hoznak be a felvásárló telepekről. A beérkező mennyiséget gyorsan előkészítik a további feldolgozásra, majd felvonók szállítják a darabolóba. A tojáslámpázóban, az osztá- Jvozóban most szerelik a Hollandiából vásárolt tojásosztályozó gépet, amely vákuumos tojás- szippantóva] működik. Ez az ötletes félautomata egyszerre egy tálca tojást rak rá a végtelen szalagra, amely e'att neoncső gyullad ki, s átvilágítja a tojásokat. Az új gép előnye, hogy egyszerűbb a régebbieknél, ezért a tojások szállítása és kezelése biztonságosabb. Az új „segítőtárs” 220 ezer forintba került. Fodor Benő „kiváló dolgozó” oklevéllel és jelvénnyel kitüntetett lakatos a próbajáratás előtt az utolsó simításokat végzi a gépen. Lenti gépünkön a darabolóműhely három dolgozója. Szörényi Istvánná, Sarok Ferencné és Nemes Istvánná a végtelen szalag előtt. Az itt dolgozó asz- szonyok egy műszakban 7000 csirkét csomagolnak. Pásztor Zoltán felvétele. ban szinte véget nem érő számoszlopok összegezésén fáradoznak a statisztikusok. S nemcsak a jól fűtött szobák, a számok is itt-ott kellemes melegséget árasztva villantják elénk az elmúlt év sok-sok szép eredményes napját. Most készül ugyanis a Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságán az 1962. évről szóló, mintegy 110—120 oldalas tájékoztató jelentése, amely a népgazdaság valameny- nyi ágában összegezi nemcsak az 1962-ben, hanem az utolsó három évben elért eredményeket is. A „bázis”, a kiinduló alap, az 1960-as év, a hároméves terv utolsó éve, s ezekről a hivatal hét csoportja, s mintegy harminchárom dolgozója állítja össze a tárgyilagos számokból álló „jellemzést”. :—, Kaphatnánk ízelítőül néhány átfogóbb, érdekesebb adatot a hét végén megjelenő tájékoztatóból? Válaszképpen Kóczián Zoltán, az igazgatóság vezetője, a tájékoztató csoport vezetőjét kéri a telefonhoz, aki néhány pillanat múlva vaskos iratköteggel lép a szobába, s megkezdődik az izgalmas tallózás a számok birodalmában: — 1958-tól a múlt év végéig 22,3 százalékkal nőtt megyénk ipari üzemeiben az egy foglalkoztatottra jutó vállalati teljes termelés. Ezzel egy időben a munkások átlagkeresete 9,1 százalékkal emelkedett. A keresetek növekedése tükröződik a kereskedelmi forgalomban is. Megyénk kiskereskedelmi forgalma ugyanis a múlt évben 6,2 százalékkal volt magasabb, mint az azt megelőző esztendőben. Érdekes megjegyezni, hogy a növekvő forgalmon' belül is állandóan növekvő részaránnyal szerepel az élelmiszercikkek forgalma, hiszen 1958-ban ez még csak 39,6 százalékát tette ki a kiskereskedelmi forgalomnak, 1962-ben pedig már 42,6 százalékát. Figyelemre méltó fejlődésről tanúskodik mezőgazdaságunk is, noha a növényféleségekből a termésátlagok az aszályos esztendő miatt nem érték el a kívánt növekedést. Az állatta nyésztés fejlődésére jellemző például, hogy a múlt évben az 1961-hez viszonyítva termelőszövetkezeteinkben 17,8 százalékkal nőtt a szarvasmarha, 15,5 százalékkal a sertésállomány, s ez a növekedési ütem jóval felülmúlja még az állami gazdaságokét is. Az aszályos esztendő ellenére növekedett a felvásárlás. Kenyérgabonából 27.3, takarmánygabonából 23.6, vágómarhából 76,7, vágóbaromfiból 94,4, tojásból 12,4, tejből 13,8 százalékkal többet adtak át közös és egyéni gazdaságaink a felvásárló szerveknek 1962-ben, mint például az 1953-as évben. Az összkenyérgabona-termésnek a termelőszövetkezeteink a múlt évben már 44,2 százalékát értékesítették állami felvásárlás útján. Néhány szót még egészségügyünk és kulturális életünk fejlődéséről. 1960-tól 1962-ig megyénkben közel 50 ezerrel emelkedett a társadalombiztosításban részesülők száma. 1962- ben 16 százalékkal több terhességi, 82,7 százalékkal több anyasági segélyt fizettek ki, mint az azt megelőző évben. A biztosítottak számának növekedésével a múlt évben 6,9 százalékkal növekedett a rendelőintézetekben a kezelési esetek száma, s az orvosok számának növekedésével — évek óta először — a múlt évben már növekedett az egy kezelésre jutó idő, tehát többet foglalkozhattak egy-egy beteg gyógyításával. A múlt év folyamán elhangzott sok-sok balesetvédelmi előadás és körültekintőbb évintézkedés is meghozta hasznát, hiszen a statisztikai kimutatások szerint 1961-ről 1962-re 23,4 százalékkal csökkent az ezer munkásra jutó üzemi balesetek száma. Végezetül érdemes megemlíteni, hogy könyvtárainknak a múlt évben 13 ezerrel, azaz mintegy 10 százalékkal több olvasója volt, mint a korábbi évben; 184-ről 192-re emelkedett az ezer lakosra jutó rádióelőfizetők és 7-ről 14-re az ugyancsak ezer lakosra jutó televízió-előfizetők száma. Sokat lehetne még idézni a beszédes számokból. ízelítőül azonban talán ennyi is elég, hiszen ha a hét végén kibocsátásra kerülő tájékoztató jelentés nem is, de az ennek alapján készülő, s a nyár végén megjelenő statisztikai évkönyv már nemcsak a legilletékesebb irányító szerveket, hanem a legszélesebb nyilvánosságot is részletesen tájékoztatja azokról az eredményekről, változásokról, amelyet megyénk lakóinak életében az 1962-s esztendő hozott. Jó befektetés (M. L.) Az egyik zár- számadási közgyűlései történt. A beszámolóban az elnök indulat nélkül, de annál tempósabb nyomatékkai vallott: Sokáig nem igen adtunk a kultúrára mi se. Aztán előbb a televíziót lepték el a tagok, utóbb meg már azt vesszük észre, hogy ronggyá olvassák a polcokról a könyveket Most már nem sajnáljuk a pénzt a kultúrára, tanulásra. Ügy vettük észre, hogy a könyvre, előadóra kiadott pénz ugyanúgy megtérül a tagság okosodásával, mint ahogy meg fog térülni az a havi 600 forint, amivel — s itt büszkén csillant a beszél«; szeme — az ösztöndíjasunkat támogatjuk a gödöllői egyetemen. Ez a néhány mondat minden kommentár nélkül önmagáért beszél. A parasztság megváltozott életét, fejlődő tudatát, egyszersmind anyagi körülményeit is híven tükrözi. Nem is azért említettük, hogy kommentáljuk, hanem inkább azért, mert szeretnénk, ha az okos szó minél többekre hatna ott is, ahol még nem nézik a jövőt, csak a mát. A sok jó példa mellett sok még a rossz is. S az ellentétek talán azért szembeszökőb- bek ma, mint tíz éve, mert a fény mellett mindig élesebb az árnyék, ma pedig sokkal erősebbek és sűrűbbek a fények. A statisztika száraz számsorai a mi társadalmunkban lángolószavú agitátorok lettek. Kit ne lelkesítene például, hogy a falusi művelődés adatai évente szinte rendszeresen kétszereződnek az utóbbi években. Hozzávetőleg kétszer annyi tanfolyam, termelőszövetkezeti akadémia, könyvtári olvasó, eladott könyv, ösztöndíjas, esti iskolába járó felnőtt stb. stb. volt tavaly falun, mint tavalyelőtt. A kiváló példákat ha marjában se felsorolni, se rangsorolni nem lehet. Csak mint mezőn a virágot, szedegetjük csokorba: Solton a gépkezelő, állattenyésztő tanfolyam hallgatóit munkaegység-jóváírással jutalmazzák, Tiszakécskén az elsők között próbálkoznak a mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyammal, Kiskunfélegyházán a szaktanfolyamot összekapcsolják az általános iskolai felnőtt oktatással, a dunavecsei járásban tsz-híradókat adnak ki, a Kiskunhalas környéki közös gazdaságok a járási könyvtárat támogatják a rendelkezésükre bocsátott letéti állomány fejében. A szövetkezeteken belül színjátszó, népi tánc és egyéb művészeti csoportoknak nyújtott segítséget — a rádió-, televízióvásárlást nem is említve. Ahol pedig áldoznak a művelődésre, ott nemcsak a vezetők, hanem a tagságnak is legalább a java világosan látja az összefüggést a tudás és a jólét, a képzettség és a magasabb terméshozamok között; ott úgy tartják, jó befektetés az a pénz, különösen ha meggondoltan, de nem szűkmarkúan adják ki. A legfőképpen pedig — s ez a fontosabb — olt nem sajnálják a fáradságot sem, hogy tanuljanak, képezzék magukat, és tanulásra buzdítsanak másokat. Bár minél több zár- számadási beszámolóban szó esne erről is. Eszik Éva
