Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-10 / 34. szám
1963. február 1®, vasárnap 5 oldal Fenti kép: A zárt formák szigorát meleg tónusok oldják fel. Freytag Zoltán festőművész készülő képéin különös hangsúlyt kap minden szín, minden ecsetvonás. Képeiből rövidesen kiállítást rendeznek Budapesten, a Csók Gallérjában. 4 Balodali kép: A kéz birkózik az anyaggal, a tekintet már a készülő szoborfigura egészét fogja át. A nőalakot a hajdúnánási új gyógyfürdő szamara készíti Kárpáti Anna szobrászművésznö. 1 Alsó kép: Erőteljes színek, egyéni kifejezésmód jellemzik Dobi Piroska Berkovits-ösztöndijas fiatal festőművésznő kompozícióit. Festményeiből tavasszal mutatnak be néhányat a Fiatal Művészek Klubjában. Séta a műtermekben Kint mozdulatlanná dermedt e téli világ, de a műtermekben elmélyült munka folyik. Az állványokon vászon feszül, £ az alkotókban a cselekvés sürgető vágya: — kifejezni, művészetté sűríteni változó életünk új élményeit. A művész- telep termékeny csendjében nem pihen a kéz, és az emlékeket felszabadító, átformáló gondolat. Vázlatok, tanulmányok sokasodnak — a játékos képzelet és a tudatos útkeresés szülöttei. Az utak kiegyenesednek... (Bontják Kecskeméten a „Don- kanyar”-t.) Fel se ocsúdtam: felvillantak a fények az oszlopokon. Fölémhajolva rámköszöntek, mikor is történt... nem tudom, egyik percről-másikra. Aztán csak azt láttam: emberek jöttek. ..kibontották” a csúnya utcát, csákány koppant, téglák dübögtek, megnyílt a vén ház koponyája, kilátszott odvas múltja, hullt a törmelék, a fal dőlt, csörrenf az üveg.., ott porzott a múlt, „Az út itt egyenes lesz...” mondják, s egy kéz a távolba mutat. Mert egyszer kiegyenesednek mégis, — tudom — mind az utak..,! Antalfy István Több mint 78 ezer kötet körív vet kölcsönzőit egy év alatt a Bácsalmási Vörösmarty Mihály Könyvtár 4 Bácsalmási Vörösmarty Mihály Könyvtár tevékenységéről meleg szavakkal emlékezik meg a könyvtárosok szaklapja, amikor méltatja Fekete Dezső könyvtárvezető és a bácsalmási könyvbarátok körének kezdeményezését: a község olvasó térképének elkészítését. A község egész közigazgatási területét felölelő statisztika hasznos segítséget nyújt a helyi könyvtárosok munkájához, a lakossággal való kapcsolatuk erősítéséhez. Nem véletlen, hogy a könyvtári tagok száma a múlt év végére már 2066-ra emelkedett. A könyvtár két dolgozója, Fekete Dezső és Dobos Irma pedig egy év alatt 78 498 kötet könyvet kölcsönzött az olvasóknak. Már a régi helyén, a Lenin utcai épületben is fontos szerepet töltött be a könyvtár Bácsalmás kulturális életében, — több tanfolyamot, tanácskozást itt tartottak meg. Nagy látogatottsága miatt azonban egyre nehezebbé vált a könyvkölcsönzés, különösen az ifjúsági könyvtár tagjai panaszkodtak a zsúfoltságra. Ezért fogadta megelégedéssel a lakosság, amikor az elmúlt évben a megüresedett banképületbe költözhetett az intézmény. A megyei könyvtár 64 300 forinttal járult hozzá a bankhelyiségek átalakításához, a járási tanács vb modern ülőbútorokat, szőnyegeket vásárolt. A község egyik legszebb helyén berendezett könyvtár látogatottsága tovább növekedett, amióta a lakosság kérésére a könyvtárosok hetenként két alkalommal . este 8 óráig is nyitva tartják az olvasótermet. A másik helyiségben a bácsalmási tsz-elnökök, valamint a mezőgazdászok rendeztek szakmai tanácskozást, s mivel a szükséges szakirodalom a könyvtárban kéznél van, az ezüstkalászon tanfolyam hallgatói is itt tartanak egy-egy foglalkozást. A több mint 21 ezer kötet könyvön, 2000 díafilmen, 82 hírlapon, folyóiraton kívül gazdag helyismereti gyűjteménye van a könyvtárnak. Tanárok* kutatók, egyetemisták már több ízben használták fel forrásmunkául a gyűjtemény anyagát tudományos értekezések, monográfiák készítésénél. A sűrűn lakott tanyai településeken kihelyezett könyvtárak működnek. Dobokán például 104 rendszeres olvasója van a külterületi könyvtárnak. De igen látogatott a Lenin Termelőszövetkezet és a napközi otthon kihelyezett könyvtára is. A Vörösmarty Mihály Könyvtár szerteágazó tevékenysége ellenére még mindig akadnak olyanok Bácsalmáson, különösen a külterületen, akikben még nem sikerült felkelteni a rendszeres olvasás iránti vágyat. A könyvtár dolgozói a könyvbarátok körének és a tömegszervezetnek támogatásával szeretnék elérni, hogy a most megnyílt mezőgazdasági könyvhónap során újabb tömegeket nyerjenek meg a szakköny-. vek és az irodalom szereteté- nek. Alekszandr Naszibov regénye I». A hamburgi kikötő olyan volt, mint a felbolygatott méhkas. Gyűlés volt ott. A szónokok torkuk szakadtából ordítottak. Sokan beszéltek, de leghangosabbak a fasiszták voltak. A szociáldemokraták pedig velük egy követ fújtak. Kórusban üvöltöttek valamennyien: „Erős kézre van szükség”, hogy az ország és a nácizmus számára ismét „helyet vívjanak ki a nap alatt”. Ócsárolták a kommunistákat Akkor tetszett ez nekem, s én is együtt ordítottam a többivel. Lengettem a fáklyát, s abban a minutumban kész lettem volna elindulni, hogy harcoljak ezért a nap alatti helyért. „Ostoba” — szólalt meg valaki mellettem. Megíoruui- tam, s egy kék kezeslábas ove- rálba öltözött, lakk-ellenzős sapkát viselő embert láttam magam előtt. Cigaretta volt a szájában. Gúnyosan nézett rám. Termetes alakja mellett egészen eltörpültem. Ezért aztán gyorsan visszafojtottam magamban a szitkot, amely pedig már a nyelvemen volt. De a gyűlés tovább folyt. A szenvedélyek úgv f«*’" ’• hogy verekedés lett belőle. Jócskán voltak ott na^ hozzá szoedemek is. Az ilyen esetekben mindig gyorsan előkerült a rendőrség is. S néhány perc múlva már dolgoztak a Schutzmanok gumibotjai, örültem, hogy sikerült -■— nül lelépnem az egymást abrik- toló emberek lármás — Hé! — hallottam valakit utánam kiáltani. Felnéztem. Ugyanazt a lakk-ellenzős sap- kájú férfit pillantottam meg. „Nem hajtunk fel egy pohár sört?” — kérdezte olyan hangsúllyal, mintha régi ismerősök lennénk. — „Fizetem” — tette még hozzá. Valahogy tetszett nekem ez az ember, s elfelejtettem, hogy néhány perccel előbb még össze akartam verekedni vele. Beültünk egy kis kocsmába és sört rendeltünk. Beszélgetni kezdtünk. Leginkább én beszéltem, ő meg hallgatott, csak ritkán szólt közbe, s akkor is mindössze egy-két szót ejtett. Én minden zöldséget ösz- szefecsegtem ott, miközben felvázoltam a jövendő Németország képét, amely csupa jóból és szépből állt. Nem vágott közbe, végighallgatott Majd aztán megkérdezte: „Apád szintén (okkmunkás volt, s itt élt a világháborúig?” „Hát persze — feleltem. — Dokkmunkás nemzedék a mi családunk. Apám is, meg nagyapám is egész életét itt dolgozta véeie” — fagyán élt az apád, jobban, mint te? ...” Azt feleltem, hogy nem, nem élt jobban. Emlékszem, nagyon számon tartottunk minden pfenninget, hús csak az ünnepekre jutott. „Látod — mondta —, kiderült, hogy azelőtt sem ment jobban az embereknek, mint most. Pedig a világháborúig volt Németországnak élettere is, helye is a nap alatt, gyarmatai is, meg sok más mindene, a te apád pedig, a dokkmunkás, mégis alig tudott ötről a hatra vergődni, éppen, hogy csak tengődött. Miért vagy any- nyira biztos benne, hogy most majd minden megváltozik és ezután tejben-vajban fürdik valamennyi munkás?” — Alábbhagyott a hangulatom. Belekötöttem minden szavába. „Te haragszol, Jupiter! — nevette el magát. — Ez azt jelenti, hogy nincs igazad.” — Csak jóval később értettem meg, hogy nem őrá voltam dühös, hanem saját magamra. S szégyelltem bevaUani... Hát így ismerkedtünk meg. Otto Staleckemek hívták az illetőt. Kiderült, hogy mind a ketten ugyanabban a hajógyárban dolgozunk, csak más-más sóján, ö műszerész volt, én meg lakatos. összebarátkoztunk, habár ő jó néhány évvel idősebb nálam. A műszak után megvártuk egymást, eljártunk iszogatni egy kiskocsmába, ha éppen volt pénzünk. Sót, a nősalásünk is úgy sikerült, hogy két barátnőt vettünk el. Ne is mondjam* a két asszony a házasság után is sülve-főve együtt volt... Amikor én átköltöztem Ost- burgba, jött utánam Otto is. Ugyanabban a gyárban dolgoztunk. Amikor megkezdődött a háború, engem besoroltak a Wermachtba, Staleckert pedig nyugton hagyták. Neki aligha akad versenytársa a szakmában, annyira ismeri a mesterség minden csínját-bínját... — És a barátja, ez a Stalee- ker, szintén nem tagja semmiféle pártnak? — Nem tudom, tiszt űr. —* Lange elgondolkozva folytatta: — amit nem tudok, azt nem állítom. De Staleckemak régóta van elszámolni valója a nácikkal. Azok a gazemberek alaposan megkínozták az internáló táborban a bátyját S a karmaik között volt a felesége is. Egyszóval, visszafizetett volna már nekik, ha lett volna alkalma. Ezt nyugodtan állíthatom. — Lehetséges, hogy már meg is kezdte a törlesztést? — szólt közbe Aszker. — Bizonyosan nem ölhetett kézzel ül Ostburg- ban, mi? (FolytatjukJ *
