Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-10 / 34. szám
T9ík!. február 10. vasárnap I. «Mal Kattog a számológép A kalocsai Iszkra Termelőszövetkezet irodája az összeadó- gé\i zajától hangos. Balaton Jó- zsefné és Balogh Istvánná könyvelők képünkön a „tizenhatos” munkalápon dolgoznak, amely a /.árszámadási kimutatás egyik fontos tartozéka. A szövetkezeti gazdák elmúlt évi pénzben és természetben felvett járandóságainak az összesítését tartalmazza. Romsics Sándor, a tsz elnöke, megelégedetten ellenőrzi a számításokat, amelyekből az is kiderül, hogy például a növény- termesztésben dolgozó Rideg Antalnénak közel 10 ezer, Kővágó Ignác sertésgondozónak pedig több mint 28 ezer forintot jövedelmezett a most lezárt gazdasági év. (Pásztor Zoltán felvétele.) A tanfolyam szünetében Zsang-zsibang a kiskőrösi Petőfi Szakszövetkezet kultúrháza. A mennyezetet díszítő, s a borús téli nap miatt délelőtt is meggyújtott három csillár szikrázva ontja a fényt. A terem, amely számos tanfolyamnak adott már otthont, most a megye kilenc községéből összejött szakszövetkezeti elnökök, agronómusoik, brigádvezetők továbbképző tanfolyamának színhelye. Az előadás első részét követő szünetben vagyunk. A szakszövetkezeti gazdák egy része kis csoportokba verődve tárgyalja áz elhangzottakat, mások pedig é/.t a tízpercnyi időt is felhasználják arra, hogy a gazdálkodásban szerzett tapasztalataikat kicseréljék, eredményeiket ismertessék egymással. Fejlesztik a juhállományt Éppen Nagy Károly, a csengődi Rákóczi Szakszövetkezet elnöke sorolja: — Gazdaságunkban most kezdünk rátérni a juhtenyésztésre. Az első falkát az Izsáki Állami Gazdaságból szereztük be. Még az ősszel építettünk 600 férőhelyes hodályt, amelyben egyelőre 104 jószág kapott szállást. v Építkeznek B. Herczeg Gábor, a keceli Béke Szakszóvetkezet elnöke veszi át a szót. — Közel ötezer hold földterületünknek majdnem a kétharmadrésze szántó. Ennek a 40 százaléka már alkalmas táblás művelésre. A vetéshez ekekapá- záshoz, fej trágyázáshoz két erőgéppel rendelkezünk. Egy erőgépet pedig a trágyahordásnál és a szántásnál alkalmazunk. Közel a vasútállomáshoz tanyaközpontot alakítunk ki, itt kapnak helyet a raktárak, gépszínek. Egy raktárt és egy 400 mázsa befogadóképességű górét még az ősszel építettünk. Öntözik a szőlőt — Mi egy hatszázas juhho- dály építését tervezzük — mondja Budai Lajos bácsi, a solt- szentimrei Ezerjó idős elnöke —. de vétel révén eddig több gazdasági épületre tettünk szert: pincére, tanyára. Ha minden jól megy, az idén másik tanyaépületet is vásárolunk, meg egy 24 kalapácsos darálót. Eddig mintegy hatvan hóid szőlő és gyümölcsös telepítését végeztük el két esztendő alatt. Idei tervünkben ugyanakkora terület szerepel. Húsz holdon gyökereztető iskolánk is lesz, a vesszők már gondosan vermelve várják a jó időt. Meglevő öt fúrott kutunk mindegyike 1200 litert ad percenként. Egy MA—90 öntözőberendezéssel biztosítjuk a szőlőkhöz és a gyökereztető iskolához a csapadékot. No, de térjünk vissza a mi „iskolánkba” — mondja derűsen, mivel időközben véget ért a szünet. J. T. SZARKA CSALÁDFA — Nézd fiacskám! Sándor bácsi is a rokonunk! (Endrődi István rajza) fl gazdag jövő ígérete ZÁRSZÁMADÁSI közgyűlésükön a szó szaros értelmében zsúfolásig töltötték meg a városföldi Dózsa Termelőszövetkezet gazdái szolidan elegáns kultúrtermüket. Az ünneplőbe öltözött szövetkezeti gazdáik nagy figyelemmel és megelégedéssel hallgatták elnökük, Kürtösi Károly beszámolóját. — Nem a két-három évvel ezelőtti múlton akarunk rágódni — mondotta az elnök —, feladatunk a még szebb jövő megteremtése, szövetkezetünk gazdagítása. Ennek egyik feltétele a kölcsönös megbecsülés, amelynek alapja nem más, mint a közösben jól végzett munka. Az elmúlt évben — mint ahogy az elnök szerényen megállapította, — a gazdálkodás színvonala elérte a jó közepes termelőszövetkezetét. A jövedelmet illetően ez 31 forintot érő munkaegységben realizálódik. Ám a részesedés mértékét pontosabban meghatározza a közösből származó évi átlagjövedelem, ami több mint 15 ezer forint. Az állatgondozóké 25—30 ezer forint között van. A munkaegység értékét egyébként nem úgy növelték, hogy csökkentették annak számát, mert így csak a rögzített számú munkaegység-javadalmazásban részesülő vezetők jövedelme gyarapodott volna. SZÉPEN PÉLDÁZZA « aast az igen demokratikus elvet — amit Kürtösi Károly is hangoztatott —. hogy a vezetők vannak a gazdákért, és nem fordítva. A szakszerű vezetésnek nem kis része van a gazdaság múlt évi fejlődésében. A nagyüzemi munkaszervezés a kitűnő szaktudással és az állami gazdaságban szerzett gyakorlattal rendelkező Sárfi Róbert főmezőgazdásznak köszönhető jelentős mértékben. Két évvel ezelőtt 6 honosította meg a tsz-ben a mélyművelést, a szakszerű trágyázást, s számoe olyan módszert, amely mind a terméshozamok gyors növekedéséé eredményezte. SzSárd ihpotaa nyugszik az összbevételnek több mint a telét biztosító iKlaMe- nyésztés, a szinte már tudományos számításokkal alkalmazott gondos takarmányozás. (Egyetlen példa: a lucernát teljes egészében darálva etetik.) Nem csoda, ha tavaly 201 vágómarhát és 806 hízott sertést értékesített: a nem sokkal több mint 3000 hold területtel rendelkező szövetkezet. S ugyanakkor nagyban növekedett az állatállomány, az idei hizlalást már saját alapanyagból biztosítják. Ilyen adottságok mellett nem hat hihetetlennek a beszámolóban jelszóként hangoztatott terv: az idén minden hold után egy mázsa húst értékesít a szövetkezeti gazdaság. A BESZÁMOLÓ után többen felszólaltak. A vendégként szintén jelenlevő Borsos György, a KISZ megyei bizottságának titkára örömmel állapította meg, hogy a városföldi Dózsa Tsz gazdálkodásának színvonala megközelíti az ipari termelését. Nem lebecsülendő a közös vagyon értéke sem. Török Péter, a községi pártbizottság titkára a még nagyobb takarékosságra hívta fel a vezetőség és a tagság figyelmét. JÓ HANGULATBAN ÉRT véget « közgyűlés. A jelenlevő Csfk Antal, a szomszédos Városföldi Állami Gazdaság igazgatója. országgyűlési képviselő- jelölt, elbeszélgetett: Kürtösi Károllyal, ■ a többi között est mondotta neki: Sok telriTvtetbCTe^-Sttá^ttfá&L mi gazdaság szintjét De hagy még ^jobbon ^ gradálkodjatoh, egymással. — Műért naf — «gyirrrtt ke nevetve az elnök, ■ Mzfogá- sával elfogadta a kihívást Majd tekintetük az elnökség asstaMa díszelgő, a kecskeméti Járte terétének adományozott teaks- zászlóra esett. Kiskunfélegyházán megnyitották a megye legkorszerűbb boltját Szombaton délelőtt 9 órakor a város és a járás vezetőinek jelenlétében megnyitották Kiskunfélegyházán az 550 ezer forintos költséggel korszerűsített és megnagyobbított élelmiszerárudát. A megnyitás pillanatában több száz vevő özönlött be az áruval roskadásig megrakott „egyes” számú boltba, ahogy a félegyháziak nevezik. A megye legújabb és tegyük hozzá — legszebb boltjának berendezése újszerű, felszereléae ét beatm dezése is a legmodernebb -* Megtalálható benne a iw«<| hűtőpulttól kezdve, a raktár bar talmas jégszekrényéig minden« aminek egy korszerű boltban lennie kell. Áruforgalmi terve mintegy kétmillió forint havon« ta. A megnyitás alkalmával a 15. percben „befutott” századik vevőnek, Juhász Szánénak, Suhajda Ferenc igazgató egy üveg pezsgőt ajándékozott. Pap a közéletben ' Oláh Károly esperesplébános nevét elég sokan ismerik szőkébb hazáján, Kiskunfélegyházán _ kívül is. A papi békemozgalom megyei vezetőjeként már több mint egy évtizede (fáradhatatlanul munkálkodik az állam és az egyház jó viszonyának megőrzésén, elmélyítésén. A Hazafias Népfront járási bizottságában pedig közhasznú javaslataival és aktív közreműködéssel segíti a társadalom sokrétű lü gyeinek előbbre vitelét. Ennék ellenére őszinte meglepetésként érte legutóbb megyei tanácstaggá történt jelölése. Erre — mint mondja — nem számított. A gyűlésre is kicsit késve érkezett — egy órával későbbre jelezték néki annak időpontját — ..de legalább így nem izgultam!” — vallja most, amikor hivatali helyiségében felkerestük. Ilyen minőségben ugyanis még sohasem állt az emberek előtt, s érezte: a jelölő gyűlésen mint közéleti embert is „vizsgáztatják” a környék lakói. — Nincs kifogásom az esperes úr jelölése ellen — állt fel egy idős bácsi —. csak arra törekedjen, hogy amit a munkásság negyvenöt óta kivívott, nehogy egy jottányit feladjon belőle. Egy fiatalember meg így tette próbára: — Én is támogatom a jelölését, de szeretném hallani, mit tud a város fejlődéséről, terveiről? S nyilatkoznia kellett. Amolyan vallomásféle volt ez. summázása önmaga előtt is eddigi életének, jövendő céljainak. Nem mondhatott el mindent, de emlékezetébe villant egy pillanatra az 1945-ös esztendő, amikor Nyárlőrin- cen — ahol 12 esztendeig plébános volt — az élet úgy tette fel a kérdést, hogy támogassa-e a földosztást, vagy sem, mert a hívek egy része az ő szájából leste a szót, a bátorítást. S ő igen mondott az újra — a szószéken is. Talán ott kezdődött el közéleti tevékenysége, hogy a szegénység pártjára állt ebben az évszázados nagy perben. Hogy miért? Ez már kiviláglott a jelölő gyűlési felszólalásából is, amikor a város fejlődését ecstelve saját gyermekkori emlékeihez fűzte a példákat. A neonfényes utcákról, szépen felszerelt diákotthonokról eszébe jutott, hogy valamikor az utcai lámpa alatt tanulta a leckét, mert a hat gyermeket nevelő özvegy édesanyjának petróleumra se tellett. A mostani jól öltözött fiatalokról szólva az a hajdani, télidőben is mamuszban járó kis gimnazista adta az összehasonlítást, aki körül tócsában állt a pad alatt a leolvadt hóié. S aki ma le tudja mérni a fejlődés útját. Beszélt, a gyors iramú előrehaladásról pontosan, hozzáértéssel. Üt, járda, fürdő,' az új ipari üzemek, a foglalkoztatottak száma és a tennivalók is.. Sok minden tolult ajkára ezen a vallomástételen, s úgy érezte, megértette a hallgatóság. — Feltehetnek a kérdést, mit keres itt ez a pap? — intézte szavait a jelenlevőkhöz. — Mi érdeke fűződik hozzá? Pap, hivő vagyok, hivatásomat szeretem. De nem tartom összeegyeztethetetlennek azzal, hogy dolgozó né- Dünk földi boldogságáért munkálkodjam. így beszélt azon a gyű« lésen, s a szavazás egyértelmű volt: megerősítette megyei tanácstagi jelölését. És most, amikor itt ülünk vele szemben, mintha folytatni akarná az akkori megkezdett gondolatot. — Mi lehet az én szerepem a jelen társadalmi rendszerben? Leginkább híveim körében mozgok, forgolódom, őket szeretném nevelni a közösségi életre. Arra, hogy aki a közösét megbecsüli, a sajátját becsüli általa. Kicsi dolgokból tevődnek össze a nagy dolgok is. Vonatkozik ez munkára és emberségre egyaránt. Egy megértő, biztató szó sokszor többet ér egy zsák aranynál. S ebben tudok én segíteni. A népfrontban például javasoltam: törődjük többet az elhagyott öregekkel. Látogat suk is meg őket. Érdeklődjünk: hogy vagytok, mi van veletek? Szintúgy a sokgyermekesekkel. — A kormány ugyan törődik velük, de mennyire jól esik, ha szeretettel érdeklődünk gondjaik felől és segítünk rajtuk, ahol lehet. Ezek azok a picinyke erek, melyeken átfolyik a mi társadalmi életünk. Ezek szilárdítják a bizalmat és érlelik a haza megbecsülését. .. Amikor beléptünk Oláh Károly egyházi hivatali szobájába, arra voltaim kíváncsi, milyen is lehet a pap, a közélet ember. Mi« kor eltávoztunk tőle, az járt az eszemben: menynyire sokrétű és igaz a párt politikája, amikor a bizalomra, a dolgozó nép összefogására épít, s nem rekeszt ki abból senkit, aki jó szándékának, alkotó tettvágvának tanúságát
