Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-06 / 30. szám
3. oldat 1963. február Ä, szerda A lakosság érdekében Segít a leleményesség A szocialista gazdálkodásM ban megkülönböztetett helyet foglal el a tervezési munka. Államunk ezzel teremti meg annak lehetőségét, hogy valamennyi szerv, vállalat, intézmény a reális lehetőségek figyelembevételével minél céltudatosabban használja fel gazdasági erejét és lehetőségeit a lakosság jó ellátása érdekében. A szocialista rendszer alapvető és jellemző sajátossága, hogy meg tudja valósítani a központi és a helyi szervek teljes egységét. A helyi szervek tevékenysége függvénye a központi szervek irányításának és útmutatásának. Minél erősebb és sokoldalúbb a felügyeleti szerv irányító és ellenőrző tevékenysége, annál hatékonyabb a helyi szervek munkája a meghatározott feladat végrehajtása érdekében. A tervgazdálkodás bonyolult és nehéz feladat. Elméleti megismerése és gyakorlati alkalmazása erőpróbát jelent a tervmunkások és a tervezésre illetékes emberek számára. Tanácsaink bonyolult és sokrétű feladataiknak, amely az élet minden ágára kiterjed, az elmúlt években olyan mértékben tudtak megfelelni, amilyen mértékben felhasználták a tervgazdálkodásban rejlő lehetőségeket. A tervezés munkája nemcsak a szorosan vett gazdasági — mezőgazdaság, ipar, kereskedelem — feladatokra kötelező, hanem egyaránt alkalmazandó a kulturális és szociális téren. Annál is inkább indokolt ez, mert közismert, hogy a tanácsok egyik legfőbb gazdasági feladata a költségvetésben testesül meg, és a költségvetési gazdálkodás jelentős részének felhasználása a kulturális és szociális célokat szolgálja. Csak kifinomult és megalapozott tervezési munkával lehet elérni és biztosítani, hogy az adott százmilliók elsősorban ott és akkor kerüljenek felhasználásra, ahol azoknak a lakosság érdekében történő mozgósítása a legjobban indokolt és szükséges. Visszatekintve az elmúlt 12 ” évre, megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy tanácsaink nagy utat tettek meg a rájuk bízott feladatok megoldásában. Örömmel mondhatjuk, hogy a korábbi időszakhoz képest ugrásszerűen nőtt a tervezési munka hatékonysága, melynek nyomán a gazdasági élet minden területén javult a helyzet. Alig van olyan község megyénkben, ahol „ne léptek volna be” új ipari, kereskedelmi, kulturális és szociális létesítmények a lakosság ellátásának megjavítása érdekében. A megjavult munka elsősorban annak köszönhető, hogy pártunk Központi Bizottsága útmutatása alapján központi szerveink felülvizsgálták és az élet követelményeinek megfelelően javították egész tervezési rendszerünket. A tervezésnél és a gazdálkodásnál fokozottabb mértékben vették figyelembe a helyi viszonyokat, az alsóbb szervek hatáskörének növelését, a szocialista demokratizmus erősödését. E tervezési és pénzgazdálkodási rendszer és módszer alapvető elve, hogy a központi elgondolások érvényesítése mellett tovább növekedjék a helyi szerveknek és egységeknek m tervezés és gazdálkodás végrehajtásában eddig betöltött szerepe. Ezért nagymértékben csökkentették a korábbiakban megállapított tervmutatók számát, megszüntették a részletekbe menő és túlzott gyámkodást. Az elmúlt években egyrészt átengedett és rendelkezésünkre bocsátott pénzügyi forrásokból, másrészt tanácsaink és vállalataink által előteremtett anyagi alapok felhasználásával, az iparban, kereskedelemben és a kommunális ellátásban figyelemre méltó eredményeket értünk el. Tervezési munkánk sokoldalúságot és az f t minden területével való állandó ‘és beható foglalkozást kíván meg. Mégi* e tevékenységükben megkülönböztetett helyet és figyelmet kapott három kiemelkedő terület: 1. mezőgazdaság, 2. kommunális ellátás, 3. iparfejlesztés, amely a legközvetlenebbül érinti megyénk lakosságát, és ahol a legsürgősebb a gyors előrehaladás és fejlődés. Az előbbiek indoklására a lap hasábjain nincs szükség. Olvasóink itt élnek és tudják, hogy ezek azok a területek, ahol a legtöbb és legsürgetőbb a tennivaló. M egyénk alapvetően me1 * zőgazdasági megye, lakosságunk többsége közvetlenül vagy közvetve a mezőgazdaságból él. A mezőgazdaság átszervezése után termelésének emelése, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak termelési és kulturális színvonalának növelése első és legfontosabb tennivalónk. Nem kell sok magyarázatot fűzni kommunális feladatainkhoz sem. Ügy gondolom, nem túlzás, ha azt mondom, hogy e téren országos viszonylatban a legterhesebb örökséget vettük át. Üt- és járdaviszonyok, villany- és vízellátottság a felszabaduláskor egyenlő volt a semmivel. Elég, ha arra utalok, hogy még két legnagyobb városunkban, Kecskeméten és Baján is az út- és járdaellátás nem érte el a 30 százalékot, szervezett vízellátás egyetlen városunkban és községünkben sem volt, községeink 55 százalékában és a belterületen lakók 65 százalékánál a villanyellátás nem volt biztosítva. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a megye lakosságának 44 százaléka 1945-ben, 1960-ban pedig 36 százaléka külterületen lakik, akkor láthatjuk igazán, hogy mennyire indokolt a tanácsi gazdálkodás munkájában a kommunális tennivalók gyors elvégzése. Az iparfejlesztés előtérbe kerülését a múlt átkos öröksége és az országos átlagtól való nagymérvű lemaradás indokolja. Az ország lakosságának 6 százaléka él megyénkben. Ezek többsége az öt városban és a 10 ezer lelket számláló, vagy ennél nagyobb községekben lakik. mégis iparban való részesedésünk mindössze 1,8 százalékos, ami ezer főre viszonyítva több mint 50 százalékos elmaradottságot jelent. Megyénk mezőgazdasági adottságait tekintve érthető és indokolt, hogy az egy főre eső ipari termelés tekintetében elmaradunk az országos átlagtól. Ezért a továbbiakban első^ sorban az iparfejlesztés területén tett előrehaladást szeretném ismertetni, annal is inkább, mert megítélésünk szerint a tervezési munkákat e területen kiemelkedően végeztük el, melynek következtében ugrásszerű fejlődés következett be. Ennek legjellemzőbb mutatója: amíg a tanácsi ipar termelése 1957-ben 415 millió forint volt, addig változatlan áron az 1963-as termelés meghaladja az egymilliárd forintot. E két számadat bizonyítja legjobban, hogy a tanácsi hatáskörök kiszélesítése, a választók széles rétegeinek bevonása a fejlesztési munkába olyan erőt jelent, amelynek céltudatos és jól szervezett aktiválása a rendelkezésre álló anyagi eszközök gazdaságos fel- használása mellett gyors eredményeket tud biztosítani. Tanácsaink, különösen a városi tanácsok, érthető okokból erőteljesen kapcsolódlak be az iparfejlesztési feladatok elősegítésébe és meggyorsításába. Iparunk alacsony színvonala miatt sok ezer ember a megyétől távol, elsősorban az iparvidékeken talál elhelyezkedési lehetőséget és megélhetést. A munkavállalásnak ezt a módját sem a megye vezető szervei, sem a munkavállalók nem tekintik tartós és kielégítő megoldásnak. Éppen ezért tette pártunk megyei bizottsága a tervezési munka alapvető részévé a fejlesztési feladatokat. Nagymértékben elősegítette munkánkat pártunk kongresszusi határozata, amely az Alföld fokozatos iparosítását tűzte ki célul. Természetes, hogy a feladat végrehajtása elsősorban tárcaszinten jelentkezik, az ipartelepítés programkörébe tartozik, azonban a tények azt bizonyítják, hogy a munkahelyet megteremtésében a tanácsi gazdaság keretén belül is lehet eredményt elérni az alapok és lehetőségek ésszerű felhasználásával. Az általános fejlődésen belül kiemelkedő a könnyűipar termelési értékének emelkedése, amely az 1957. évi 115 millióról 1963-ra 630 millió forintra emelkedik. Hozzá kell tenni, hogy a termelési érték növelése teljes egészében új termelési kapacitások létrehozása, valamint a meglevő vállalatok bővítése útján történt. A tanácsi gazdálkodásban “ történt iparfejlesztés során a lehetőségekhez képest érvényesültek a központi elgondolások. A vállalatok szervezése során igyekeztünk a gazdaságosság érvényesítése érdekében bizonyos központosítást is érvényesíteni. Amíg 1957-ben egyetlen üzem sem volt, amely 200 főnél többet foglalkoztatott volna, addig jelenleg 15 üzemben foglalkoztatjuk a tanácsi iparban dolgozók többségét. E feladatok megoldásában mindenütt részt vettek a tanácstagok irányítása melleti az érdekelt dolgozóK is. Nehéz és komplikált feladatokat kellett megoldani, mert új üzemeinket jórészt képzetlen munkaerőkkel, kevés anyagi eszközzel, kezdő műszaki és számviteli garnitúrával kellett létrehozni. E feladat megoldása elsősorban azért sikerült, mert nagymértékben tudtunk mozgósítani — különösen városi párt- és tanácsszerveink — olyan társadalmi erőket, akik tevékenyen iészt vettek a tervezési és szervezési munkálatokban, a különböző műszaki tervek elkészítésében, az üzemi építkezésekben. E társadalmi megmozdulás nagymértékben elősegítette a vezetők és vezetettek közvetlen kapcsolatát, a szocialista demokratizmus erősítését. A legfontosabb munkáknak ily módon történő megtervezése és szervezése segítette a tanácsokat, a végrehajtó bizottságokat annak a lenini tanításnak az érvényesítéséhez, hogy a dolgozók tömegei „ne könyvből”, hanem gyakorlati tapasztalatokból tanulják meg, hogyan kell a szocializmust felépíteni, miként kell az új társadalmi fegyelmet, a dolgozók szabad szövetségét megteremteni. IJ yugodtan elmondhatj uk, ™ hogy a tervezési munka jelenlegi módszere hozzásegít bennünket ahhoz, hogy feladataink meghatározásában, a kivitelezésben érvényesítsük a kollektívák: tanácsok és végrehajtó bizottságok és ezen keresztül a lakosság széles rétegeinek elgondolásait és igényeit. Ilyen tevékenységgel lehetővé válik, hogy tanácsaink gazdasági, kulturális és szociális területen biztosítsák a tervezésben előírt feladatok teljesítését, lehetővé válik e feladatok kibővítése és gyorsítása, és ezzel még jobban elmélyül pártbizottságaink, tanácsaink és a lakosság közötti kapcsolat, amely erősíti a szocialista tudatot és további eredményes erőfeszítés kifejtésére ösztönöz mindannyiunkat. Dr. Varga Jenő (T. L| A rendkívüli időjárás a haszon állatokat is alaposan megviseli. Szervezetük hőellátása végett több kalóriára van szükségük, amit a szűkös takarmánykészlet miatt jó néhány tsz-ünkben nem kőny- nyű pótolni. Ezért különösen — de egyébként is — elengedhetetlenül szükséges, hogy gazdaságaink megfelelő hőmérsékletet biztosítsanak az ólaikban, istállókban. A szerfás állatférőhelyeken azok úgynevezett téliesftésé- vel érhető el a cél. Ez nem jár különösebb kiadással. — aránylag kevés munkával, s több helyütt tapasztalt leleményességgel mindenütt gyorsan elvégezhető az épületek téliesítése. megoldható az állatok megfelelő férőhelyen való tartásának feladata. Ahol törődnek az állatállománnyal, általában szalmás trágyával „falazták” körül a szerfás épületeket, ami nemcsak a hideg szelektől védi az állatokat, hanem hőt is fejleszt, tehát ingyen fűtőanyagul szolgál. Trágya híján úgy is lehet a nyitott férőhelyeket téliesíteni, hogy azok szabad, vagy vékony falú oldalaiba többszörös rétegben kukorica- szár-kévéket fektetnek. Alkalmazható más eljárás is. A tataházi Petőfi Tsz-ben például a sertésólakat két sorban melegágy! üvegablakokkal vették körül. Mivel a két üveefélűiét közötti levegő jó hőszigetelő. nem engedi a szabadba az ólak melegét, s meggátolja a hideg beáramlását. A felsőszenti vám Űj Élet Tsz-ben a szarvasmarha-istállót szalmás trágyafallal vették körül. A bácsborsódi ŰJ Életben a juhhodályt téliesítették hasonló módon, s a tetőt még kóróval. kukoricaszárral is megvastagították. Ennek eredményeként a 200 újszülött bárány kitűnően érzi magát az épületben. A szak- mari termelőszövetkezetek — igaz. hogy saját kárukon okulva. mert több ' kismalac megfagyott — úgy oldották meg gondjukat, hogy az elles előtt álló anyakocákat a szövetkezeti gazdák háztáji, óljaiban helyezték el, mivel ezek jóval melegebbek, mint a többférőhelyes közös fiaztatók. Akad persze nem egy közös gazdaság. amelyben nem téliesítettek: így például a szabadszállási Kiskunsági Tsz-ben a szerfás juhhodálv — annak e’- lenére hogv vályog az oldala — rendkívül hideg. Követniük kell a bácsborsódiak említőn példáját, különben kára! vágják hanyagságuknak. A téliesítésnél ügyelni k»U arra. hogv az ólak. istállók jól szellőztethetők legyenek. A száraz, egészséges, hideg levegő ugyanis kevésbé árt az állatoknak mint a oáratelt. nyirkos meleg. Az utóbbiban könnyén tenyésznek a betegséget okozó baktériumok, máskülönben nedves lesz az állatok szőre, s ha megcsapja őket a hideg, könnyen tüdőgyulladást kaphatnak. A már téliesített, de mégis hideg elletőknek csak az egyik felét vegyék igénybe elletés céljára, a másikban pedig tartsanak „fűtőállatokat” — süldőket, kocákat stb. —, amelyek segítenek bemelegíteni a férőhelyet. A mpxőtgraxdasáíx sxolgfálatáhan A ^yiimolcsk értés* Nem fiatalember már Török Ferenc, a kiskunfélegyházi Bem Termelőszövetkezet kertészag- ronómusa. Munkaszeretete, izzó hivatástudata azonban megfiatalítja. Gyümölcstermesztéssel hasznosítani a homokot, — szövetkezeti gazda társaiéval együtt ez a terve. A tervet — az ő szakmai irányításával — részben már megvalósították. Harmadik éves a termelőszövetkezet, s tavaly tavasszal már 60.holdon telepítettek nagyüzemi módon körtést, őszibarackost. Az utóbbi területét ez év tavaszán 15 holddal növelik, szőlőt pedig 50 holdon telepítenek. További tervük az, hogy évenként váltakozva hol szőlőt, hol gyümölcsöst létesítenek. A második ötéves terv időszakának végére, 1965-re már 22o hold új ültetvénye lesz a szövetkezetnek. — Hogyan sikerült az eddigi telepítés? — Tapasztalatom szerint nagyon jól — válaszolja Török Ferenc. — Ez nemcsak az én véleményem. Amikor a járási vezetők, szakemberek megszemlélték az új ültetvényeket, a járás és a város közös gazdaságaié közül a miénket találták a legszebbnek. Megvallom, létesít büszke vagyok erre. Dehát mit is kell tudni — tenni! — annak, aiki a szövetkezeti telepítést irányítja? Bizony — sokat. Számításba kell vennie a talaj, az éghajlat, a szállítás és az értékesítés adottságait, lehetőségeit, törődnie kell a megfelelő fajták kiválasztásával. A telepítés munkájának megszervezése, a szükséges munkaerő meghatározása, a sorok szakszerű kitűzése, — mindez fontos a telepítés sikeres végrehajtásához. Hogyan jutott el erre a „posztra” a 47 éves mezőgazdász? Több mint negyedszázadon át csöndben, szinte észrevétlenül munkálkodott, kertészkedett, különböző gazdáknak telepített gyümölcsösöket, s neki is volt fél hold őszibarackosa. Kert- munkásképző iskolát végzett 1936-ban, s az itt szerzett tudását évről évre gyarapította Könyvekből, rádióelőad ásol meghallgatásával, tanfolyamokon, mikor hogy. Eddig már több mint száz szakkönyve van. ami csak a gyümölcstermesztéssel foglalkozik, örömmel mondja, hogy az újabbakat a közös gazdaság is beszerzi. — Melyik gyümölcsfélét pár- tolja a legszívesebben? — Az őszibarackot! — feleli habozás nélkül. — Az való ide igazán. Köztudott dolog a szaty- mazi őszibarack világhíre. S a község csak 40 kilométerre van innét. Miért ne termesztenék mi is ezt a gyümölcsöt? S már veszi is elő az ezzel foglalkozó terjedelmes szakkönyvet. Az őszibarack gyönyörű példányait illusztrálják a színes mellékletek. — Ilyen termést akarunk mi is — mutatja. Esténként, munka után, miközben valamelyik szakkönyvet olvasgatja, képzeletében a mesz- szeségbe nyújtózkodnak a tér mő gyümölcsösök. H. I).
